Mai napon megtudtam, hogy délután jönnek munkások ugyanis most költöztünk el és hááát az ablakcsere az nagyon muszály. Mondhatni nagyon régies lakásba költöztünk és a felújítás nagyon rá fér.

Reggel közölték velem, hogy a szobámat csináljam meg rendesen, egyszóval pakoljak össze, de természetesen az öcsémnél is nekem kell összepakolnom. Hurrá...

Iskola után egyből nekiálltam a pakolásnak, mert a két szoba nem 10 perc. Hangfalamat bekapcsolva, zene maxra tekerve és indulhat a rendrakás.

Az én szobámmal egész hamar végeztem, már csak a tesómé van ahol nem lesz egy leány álom a rendrakás.

-Anna - kiabál fel anyukám.

-Igen - szólok vissza a lépcső tetején megállva.

-Kész vagy már? - kiabál újra.

-Először is itt vagyok, ne kiabálj, másodszor is igen. Miért? - kérdezek vissza leülve a lépcső tetejére.

-Most hívott a Norbi, hogy 30 perc és itt vannak. Csak azért kérdezem.

-Mi ez a többesszám? - nézek rá -furcsán.

-Jön az unokaöccse is segíteni neki. Állítólag veled egy idős.

-Hát jó - vontam vállat és felmentem a szobámba.

Mikor hallottam, hogy csengetnek rohantam le ajtót nyitni, mert anya elment a boltba kb. 10 perce engem egyedül otthon hagyva, hogy várjam a dolgozókat.

-Helló, sziasztok - köszöntem nyitva az ajtót.

-Szia Anna - köszönt a Norbi. Öt már ismerem régebb óta, már máskor is találkoztunk így nem volt nekem idegen.

-Szia, Fekete Zsolt - mutatkozott be a srác.

-Szia, Nagy Anna - fogtam vele kezet és betessékeltem őket.

Amíg pakoltak be a dohányzó részbe végignéztem a srácon. Magas, szökés babra haj, kék szem. Nem is néz ki rosszul.

Miután bepakoltak elindultunk az emeletre és neki is álltak a régi ablakot kiszedni a helyéről a tesómnál először.

-Zsolti fogd meg egy kicsit az ablakot - szolt neki a Norbi, egészen addig beszélgettünk és figyeltük, hogy a mester mit csinál - Mindjárt jövök, valamit a kocsiban hagytam, de attól még gyere, fogd meg - adta át az ablakot unokaöccsének.

-Azthiszem sokáig leszel ott - mondtam neki nézve, ahogy tartja az ablak keretét.

-Tudom sajnos milyen, nem egyszer kell nekem tartani - mondja.

-Akkor gondolom tapasztalatod van már az ablak tartásában - nevettem.

-Hát igen - nevet már ő is.

Aztán amikor már nem kellett ablak keret tartót játszania tovább beszélgettünk.
Aztán mehettek hozzám ablakcserére.

-Anna le kéne menni az utcára nehogy valakire is essen törmelék vagy valami - mondta a Norbi.

-Oké, lemegyek. Norbi?

-Igen? - kérdez vissza.

-A Zsolti lejöhet velem? - néztem rá az említett srácra.

-Ha akar akkor menjen - mondta a főnök.

-Akkor megyünk? - néz rám a Zsolti.

-Persze, menjünk.

Szépen lesétáltunk a földszintre és kimentünk az utcára. A kocsinknak támaszkodva figyeltük az embereket, mellékesen elmondom, hogy sok nem volt. Másik meg az, hogy néztük ahogy dolgozik az ablakos mester és beszélgettünk.

30 percen keresztül kint álltunk, beszélgettünk. Nem mondom azt, hogy rossz volt a társaság, de nyár lévén így este fél hétkor már a szúnyogok csipkednek, pulcsim meg csak a lakásban van és bemenni sem akartam, de nem baj kibírtam.

Nyolc óra fele mentek el és kicsit bántam, hogy elmennek, mert nagyon jól összebarátkoztam a Zsoltival, de nem csak az én részemről. Mielőtt elmentek egy ölelésben részesített és ő kezdeményezett, természetesen viszonoztam is gesztusát.

Van egy olyan érzésem, hogy beleszerettem.