– Mennyi idő telt el azóta, hogy utoljára aludtál? – kérdezte Zoro, aggodalmasan felhuzta homlokát, majd odalépett hozzád. Miért vagy annyira megszálltja a térképnek?

Az asztalod fölé görnyedtél és álmosan bólogattál. Erre Zoro szemügyre vette a több üres kávésbögrét, amik az íróasztalodon foglaltak helyet. Felsóhajtott mielőtt kezét a székre teszi és kissé arrébb húzza azt veled együtt.

– Gyerünk, állj fel – azonban semmi válasz nem érkezett felőled, továbbra is tanulmányoztad a térképet. Tulajdonképpen nem is hallottad őt, azt ugyan észrevetted mikor belépett, érzékelted is, hogy arrébb húzta a széket, de a többivel nem igazán foglalkoztál. Zoro szemét forgatja majd két kezével megragadja karod, finoman felhúzva a székről.

– Hagy békén, még nem vagyok kész – motyogod fél álomban, de hagytad, hogy óvatosan karjai közé vegyen.

– Nem érdekel. Aludnod kell – mondja egyszerűen az ágyadhoz lépve, ahova finoma letesz.

– Te...egy...irtó bosszantó férfi vagy – mutatsz rá ujjaiddal mintha bűnös lenne, mire elvigyorodik – De akkor viszont aludj velem, különben fél óra múlva megint az asztalnál találsz. Nem válaszolt, csak bebujt melléd és óvatosan magához húzott egy apró kis csókot lehelve homlokodra.

– Ha ezek után nem alszol, esküszöm kidoblak a tengerbe – morogja álmosan amire még jobban hozzábújsz.