Megjegyzés: Zorovalmindig piszkáljátok egymást, és úgy tesztek mintha nemkedvelnétek egymást, holott valójában mindketten kezditekelfogadni az érzéseiteket, s valami történik Kaya vacsoráján.

– Keressük meg a többieket – mondtad elszántan, a fájdalomtól felszisszenve, miközben elindultál előre, teljesen megfeledkezve a kimozdult bokádról.

– Hadd vigyelek – ajánlotta fel a segítségét Zoror aggodalommal a szemében. Zavart tekintetted felemelted, hogy találkozz az ö aggódó szempárjával. Nem értetted ezt a hirtelen kedvességét tőle, miért akarna segíteni, miközben néhány órával azelőtt majd megöltétek egymást. Hirtelen támadt egy ötleted, ami segíthet a bokád stabilizálásában.

– Várj egy pillanatot – motyogtad szüntelenül a földet pásztázva, keresve valamit ami elég kemény, hogy a bokádhoz tudd rögzíteni. Vidáman mosolyogtál mikor csupán pár perc keresés után megtaláltad a kereset tárgyat. Két vastagabb ág volt, ami nagyon sokat segíthet. Zoro döbbenten ugyanakkor érdeklődve nézte minden mozdulatod főleg mikor letéptél egy darab anyagot a selyem ruhából, amit a vacsorán viseltél. Gyorsan oda rögzítetted az ágakat a bokádhoz. – Ennek működnie kell – vigyorogtál el büszkén, amit a kardforgató is hasonlóan reagált. Még gyorsan ellenőrizted, hogy minden rendben van e aztán elindultál a kastély irányába, ugyan sántítva de legalább a saját lábadon mentél. Megleped sikoly hagyja el ajkaid, mikor érzed, hogy felemelnek. Zoro egyik keze a hátadnál míg a másik térded alá helyezte, így vitt tovább.

– Mit csinálsz? – szólalsz meg zavartan, igyekezve nem arra gondolni mennyire közel van hozzád az arca.

– Segítek.

– Azt látom, de nem kell, egyedül is megy.

– Akkor jobban szeretnéd ha elengednélek? Megtehetem, ha ezt akarja doki – szólalt meg gúnyosan, mire kissé ijedten szorítod jobban nyakát, attól félve valóban megteszi. Ahogy feltoltad magad, jobban bele kapaszkodva, rettenetesen közel kerültél az arcához, így érezted meleg leheletét az arcodon. Kinyitottad a szád, hogy mondj valamit, azonban semmit sem tudnál mivel nagyon zavarban érezted magad közelségétől. Zoro tekintette egy pillanatra megenyhült, ahogy véletlen rózsaszín ajkaidra tévedt szeme , amely néhány centire voltak a sajátjától és nem értette miért vonzotta őt az első pillanattól fogva. Fogalmad sem volt arról, hogy azért viselkedett így mert nem tudta hova tenni az érzéseid irántad. Annyira a gondolataidba merültél, hogy csak akkor vetted észre, megérkeztetek, mikor Zoro megállt majd óvatosan letett a földre, ügyelve nehogy megerőltesd a lábad. Azonban a főbejárat, sőt minden ablak zárolva volt, ami azt jelentette senki sem tudd se be se kijönni. Ez az esetleges kalauz támadásra szolgált, meggátolva őket a kastély bejutásához, ugyanakkor most ti sem tudtok bemenni. Zoro nem szólt semmit csak közelebb lépett a főbejárathoz, átható pillantással figyelve azt, ezt követően pár másodperc után könnyedén felemelte a bejárat eltorlaszoló redőnyt. Mindig is lenyűgözött végtelen ereje és legbelül mindig szexinek találtad, sőt most is csak úgy bámultad, s csak akkor eszméltél fel mikor megszólított.

– Meg kell találnom az íjamat – suttogtad a férfinak, miközben beljebb sétáltatok a kastélyba.

– Hova tetted? – kérdezte odafigyelve, nehogy valamiféle zajt csapjon.

– Azt hiszem Krahador vitte el valahova – motyogtad némi szarkazmussal, hiszen ő is ott volt mikor a komornyik elvitte a fegyvered.

– Maradj mögöttem – mondta finoman megfogva a csuklód és lassan maga mögé terelt. Erre a cselekedetére természetesen ismét rákvörös lettél, szíved pedig ezerrel pumpálta a vért. Lassan elkezdtetek sétálni óvatosan benézve minden kis sarokba, szobába hátha megtaláljátok az íjat.

– Itt van – megkönnyebbülten felsóhajtottál mikor végre megtaláltátok. A kardforgató mozdulatlanul állt az ajtóban míg te a fegyveredért mentél. Gyorsan összeszedted aztán tovább indultatok a folyósora mígnem Zoro egyszer csak megállt. Nem értetted hirtelen cselekedetét így előrébb akartál lépni, hogy lásd miért állt meg ilyen hirtelen.

– Mi a fasz – motyogtad amint észrevetted a két személyzetet karddal a kezükben.

A kardforgató nem is tétovázott, kihúzta kardját felkészülve az elkerülhetetlen harcra. Következő pillanatban a kék hajó nő felemelte kardját majd feléd kezdett el szaladni, mire nem álltál tétlenül és elővetted az íjadat lábát célozva, ám a másik ügyesen kivédte kardjával. Zoro szinte pajzsként használta testét miközben a két ellenséggel harcolt, tudva a lábad miatt hamar megsérülnél. Ez mosolyra késztetett azonban nem volt időd ezen merengeni. Szerettél volna segíteni neki, hiszen erős de a végtelenig nem bírja ő sem. Így úgy döntöttél valami magasabb helyre mész ahol teljes rálátásod van mindenre, ami egyenlő a több eséllyel. Amilyen gyorsan csak tudtál az emeletre siettél és még épp időben mivel sikerült elérned a nő karját, aki hátulról akart lecsapni a zöld hajú kardforgatóra. Felszisszent fájdalmában aztán az irányodba nézett majd alakodra sziszegett azt követően utánad eredt a lépcsők felé. Sikerült kivédened a támadásait úgy, hogy magad elé emelte az íjad. Dühösen kiáltott, mielőtt őrjöngve feléd lendítette kardját. Igyekeztél kitérni támadása elöl, de olyan gyors volt és a bokád sem volt az igazi, így pár pillanattal később eltalálta oldalad. De valójában ami elvonta a figyelmed az Zoro nyögése volt. Féltél, hogy valami baj történt ezért egy pillanatra oldalra néztél, amit az ellenfél ki is használt. Fájdalmas kiáltásodra ő is felkapta fejét, és amint tudatáig ért mi történt, gyorsan oda sietett majd egy mozdulattal végzett a növel. Te ugyanezt tetted a másikkal, aki hátból akarta megtámadni Zorot, így egy íjjal ajándékoztad meg minek következtében legurult a lépcsőn, majd te is összeestél. Ám a kardforgató hamar megfogta tested nehogy a padlóra zuhany. Az utolsó dolog amit láttál, mielőtt minden elsötétült, az Zoro aggódó tekintette.