– Csak azt mondom, hogy talán abba kellene hagynod, ezt a kerülöm dolgot – kezdte Nami, mire beharaptad az alsó ajkad figyelmen kívül hagyva őt, miközben az utolsó csomót is megkötötted. Nami percek óta erről beszél, hogy meg kellene ezt beszélned Zoroval, azonban te nem igen fordítasz rá nagy figyelmet, illetve a név hallatán igyekeztél az értetlent mutatni és zavartan pislogtál rá.

– Bocsánat de kit kerülök?

– Lehetetlen vagy – morogja a narancs hajú lány. – Pontosan tudod kiről beszélek. - valóban tudtad azonban semmiért a világon nem vallottad volna be.

– Fogalmam sincs miről beszélsz – szólaltál meg ártatlanul, mire Nami felsóhajtott és odahajolt, hogy a következő pillanatban kirántsa a kötelet a kezedből. Természetesen igyekeztél utána nyúlni, ám sehogy se sikerült elérned.

– Nézz szembe vele, kerülöd Zorot

– Azt hiszem vannak még kötelek az elülső fedélzeten – morogtad amint láttad, hogy bizony nem fogja odaadni neked. Nyilván számítottál erre, azonban nem volt kedved magyarázkodni.

– Nincsenek – válaszolta a lány – Ne válts témát. Van egy olyan vad fogalom, hogy kommunikáció. Csodákra képes, csak használnod kell.

– Nézd, egyszerűen nem látom értemét, de ez nem azt jelenti, kerülöm öt – morogtad karjaidat keresztbe téve, de pár másodperc múlva észrevetted mit tettél, így gyorsan le is eresztetted végtagjaid. Ezt általában akkor teszed ha dühös vagy.

De az igazság az, hogy valóban kerülted a fiatal férfit, méghozzá a pár nappal előtti incidens óta. Ugyanis egy este a fedélzeten Namival úgy döntöttetek iszogattok egy kis bort, viszont a lány nem igen bírja az italt. Általában te igen, de valahogy akkor este mégis kicsit a fejedbe szállt az a hat pohár bor, ezért mikor Nami véletlen megbotlott és neked ment, nem tudtad megtartani az egyensúlyt, és az éppen arra sétáló Zorora öntötten a pohár alkoholt. Nyilván nem csak emiatt kerülted őt, hanem azon az estén véletlen elárultad Naminak, az érzéseid a kardforgató iránt. És természetesen akármilyen részeg volt, ezt nem felejtette el. Sikerült hónapokig eltitkolnod ezt, és most attól tartasz Nami elmondja mindenkinek, mivel azóta szó szerint semmi másról sem hajlandó beszélni. Ugyan ezt vártad volna Luffytol, esetleg még Sanjitol, de..Namitol?

– Elpirultál, megint rá gondolsz – vigyorog a fiatal nő, mire elszégyelled magad.

– Nem gondoltam rá, és melegem van, azért pirultam el – válaszoltad csípősen mire még nagyobb mosolyt terült az ajkaira.

– Mi a baj azzal ha beszélsz vele? – kérdezte a narancs hajú lány, miközben kedvesen nézett szemedbe.

– Mégis mi lenne? Zoro még csak nem is kedvel engem, így miután elmondtam neki, visszautasít, én meg élve eláshatom magam a szégyentől. Mellesleg meg titeket is itt kell hagynom, mivel ezek után képtelen lennék a szemébe nézni – magyarázod mire a másik szemét forgatta, hiszen butaságnak gondolta, amit szóvá is tett.

– Különben is, nem biztos, hogy visszautasítana – elengedte a kötelet majd visszanézett rád a válla fölött.

– Rendben. Feltételezzük viszonozza az érzéseimet. Ez miben változtat? Randizunk aztán szakít velem, mert nem fogja elviselni a személyiségem, ahogy ő sem tette – csattansz fel, amire meglepődik Nami. Itt jött rá, hogy még nem tetted túl igazán a volt vőlegényeden. – Megyek segítek Sanjinak a konyhában – mordulsz fel, majd magára hagyod a lányt. Azonban legnagyobb szerencsétlenkedésedre, nem csak a szakács, hanem Zoro is ott volt. Éppen a kardját rögzítette derekára, kezében valami alkoholos itallal. Akaratlanul is elfordítod róla a tekinteted, miközben millió kérdés fordul meg a fejedben. Észrevette volna, hogy kerülöd őt? Próbáltad eltitkolni de Nami tudja és talán...

– Szia T/N – szólt oda Sanji szokásosan mosolyogva, mire feleszméltél. Ezt követően Zoro is köszönt, amit mosolyogva viszonoztál mindkét férfinak. Felajánlod a segítségedet, mire a szakács kap is az alkalmon és befog, hogy szeleteld fel a zöldségeket. Mereven odasétáltál a pulthoz, alig pillantva a kardforgatóra, majd elvettél egy kést és először a sárgarépát kezdted el felszeletelni. Zoro hirtelen felállt.

– Szóljatok ha kész az étel – morogja majd magatokra hagy.

– Ma egészen rosszkedvű – jegyzed meg halkan, ám Sanji tökéletesen hallotta.

– Valószínűleg azért, mert kerülöd öt – erre természetesen a pír megjelent orcáidon, amit nem volt rest megjegyezni a szakács – Elég egyértelmű vagy – kuncogott mire megdobtad a megtisztított sárgarépa héjával.

╰┈➤

Az este hamar eljött és hamarosan felragyogott a hold az égen, ami igazán gyönyörű látványt nyújtott a tengerre. De neked az edényeket kellett elmosnod vacsora után, hiszen most rajtad volt a sor.

– Várj T/N – mondta Nami miután befejezted a mosogatást és készen álltál az indulásra. – Zoro beszélni szeretne veled.

– Mit csináltál? – sziszegted mire a lány csal felnevetett és felemelte kezeit védekezésképp.

– Semmit, bár nyilvánvaló, hogy kerülöd öt, de ezt úgysem tenné szóvá. Biztos csak meg kér, hogy edzetek együtt – magyarázta ki magát, ám te biztos voltál, az ő keze van ebben. Így tehát a lánynak veled kellett mennie, különben nem voltál hajlandó bízni benne.

– De biztos? – fordultál a lány felé aki biztatóan bólogatott, miután kopogtattál a kardforgató birodalma ajtaján, ami másodperceken belül ki is nyílt. Lassan fordultál meg, szíved pedig a torkodban dobogott, miközben Zoro lenézett rád. Karját a nyitott ajtónyílásnak támasztotta, a másik keze pedig a kilincsen volt.

– Mit szeretnél? – kérdezte szokásosan érzelemmentesen.

– Nami azt mondta beszélni szeretnél velem – egy pillanatra hátra néztél az említettre, ám még mielőtt bármelyikőtök mondhatott volna valamit, Nami fogta magát és egy erőset lökött rajtad. Meglepetten felsikoltottál, amikor beleestél Zoro erős karjai közé. Gyorsan fel is álltál, azonban addigra Nami rég bezárta az ajtót. - Csak... – bámultál a csukott ajtóra – úgy bezár minket? – Zoro elhaladt melletted próbálva kinyitni az ajtót, de hamar feladta mikor rájött, hogy bizony valóban bezárt titeket.

– Hordókat teszünk az ajtó elé, szóval meg se próbáld széttörni – hallatszott Luffy hangja, mire végképp értetlenül meredtél az ajtó irányába. Mégis mi folyik itt? – Reggel majd kiengedünk titeket, jó ejt.

Elfordult tőled Zoro majd letette a földre a kardjait. Idegesen pillantottál körül. Nem sok minden volt ott, egy hatalmas ágy, szekrény, íróasztal és egy kanapé. Valójában a te kis kuckód is hasonló, természetesen kicsit több dísszel és színekkel, de alapvetően ugyan olyan.

– Benézhetsz a szekrényemben ruháért amiben aludhatsz – szólt oda neked de észrevetted, hogy kerüli a tekinteted, ami igazán rosszul esett. Szavai először nem jutottak a tudatodig – Aludj az ágyon.

– Tessék?

– Reggelig nem engednek ki, valamiben és valahol aludnod kell. Az enyém a kanapé – magyarázta mire megráztad a fejed, hiszen nem erre értetted, egyáltalán nem.

– Én úgy értem, miért én aludjak az ágyadban, ez a te szobád Zoro. – adtad tudatára miközben megtaláltad a kedvedre való ruhadarabot, ami arra az éjszakára hálóingnek funkciónál. A fiatal kardforgató becsukta szemeit és elfordult, hogy te nyugodtan át tudj öltözni. Egy másodpercig sem kételkedtél benne, így nemes egyszerűséggel levetted a ruháid és felvetted az ő felsőjét, ami majdnem a térdedig ért.

– Nem alszom az ágyban – sóhajtott mintha annyira nagy dolog lenne, amire duzzogva leültél a földre.

– Ahogy én sem.

– Ez nem vezet sehova – motyogta és égül felállt a kanapéról majd feléd tartott. Nem szólt semmit csak egyszerűen felemelt majd az ágyhoz sétált. – Az egyik fele a tied, a másik az enyém – mondta majd szépen letett és ő is helyett foglalt. Egy ideig egyikőtök sem szólalt meg, te nem tudtad mit mondja, mivel azzal voltál elfoglalva, hogy egy ágyban vagy vele. Igyekeztél ezt nem kimutatni, bár a sötétben úgysem láthatta. – Miért kerülsz? – fordul feléd így szemben vagytok egymással, bár sok mindent nem látsz. Elégé meglepett kérdése, hiszen reménykedtél benne, hogy nem vette észre, de ezek szerint tévedtél.

– Nem kerüllek

– Kedvellek – mondta óvatosan Zoro. Megborzongtál, a kezed véletlenül az övéhez ért, ő pedig megragadta az alkalmat és közelebb húzott magához. – Luffy rájött és elmondta a legénység többi tagjának. Azt hittem azért kerülsz mert rájöttél, de érzem, hogy te is hasonlóan érzel – motyogja ujjaid a tieddel együtt összefonva. Nem igazán tudtad mit mondhatnál, így csak egyszerűen elmosolyodtál és válaszként bólogatni kezdtél. Amint ugyan nem látott de biztos volt benne, hogy így reagálsz.

Egy idő után visszacsúszott a hátára téged magával húzva így már érezhetted heves szívverését. Felemelte összefont kezeteket és óvatosan ajkaihoz emelte egy apró csókot lehelve rá, majd a mellkasára tette, pontosan a szívéhez.

– Jó éjszakát – suttogta utoljára még mielőtt elaludt volna.