Visszatekintés:2010

Valaki bökdös.Az érzés múlása érdekében átfordulok a másik oldalamra és a fejemre húzom a takarót,miközben próbálok vissza aludni.Egy újabb bökés,talán csak a képzeletem játszik velem?

-Kelj már fel Csipkerózsika!-Hallok meg egy hangot mire felnyögök ezzel mutatva:hogy hagyjanak továbbra is aludni.Ám nem volt mákom,ugyan is fejem felől elkezdték húzni a takarót,aminek egyből utána is kapok továbbra is csukott szemmel.

-Jó reggelt Kedvesem!-Mondta Harry durva angol akcentussal,nem bírtam ki,hogy ne nevessek fel hangosan.

-Nem fogod kinyitni a szemed?-Válaszul megráztam a fejem,amin elnevette magát.

-Olyan kis béna vagy!-Szekált továbbra is,mire egyből kinyitottam a látószerveimet,és megpillantottam az ágyam szélén ülő Harryt.Piros egybe részes pizsama volt rajta,a göndör haja el volt aludva.

-Te vagy a béna!-Ültem fel hirtelen és elkaptam a karját ezáltal lerántottam magam mellé,ijedtében halkan felsikított amin újra  elnevettem magam.

-Hát te?-Pillantottam érdeklődően az immáron mellettem fekvő fiúra,aki féloldalason rám mosolygott.

-Mivel tíz óra elmúlt kezdtelek hiányolni,és anyukád is megcsinálta a reggelit.-A mondata végén megpuszilta a homlokom,és állt volna már fel,mikor elkaptam újra a kezét.

-Oh,jól elaludtam...Úgy látszik kifárasztott a tegnapi shopping.-Mosolyodtam el,ahogyan vissza gondoltam a tegnapi napra,és azt éreztem a következő pillanatban,hogy ujjak kerülnek a hajkoronámba és össze kócolják azt,mérgemben felhúztam az orromat és felháborodottan néztem Haroldra.

-Gyere menjünk le,madárfészek hajú.-Kezdett el rajtam nevetni,és most sikeresen felállt az ágyamból és felém nyújtotta a kezét.

-Nem...Vegyél fel a hátadra!-Néztem fel az arcára durcásan és össze kulcsoltam a mellkasom előtt a kezeimet miközben még mindig ültő helyzetben,mire felsóhajtott és a háta mögé biccentett,én pedig egyből felálltam és rá ugrottam a hátára.

-És csak hogy tudd,Harold Edward Styles neked madár fészek a hajad,nem nekem.-Fortyogtam rajta csimpánzkodva miközben óvatosan lépkedett le az utolsó lépcsőfokokon.

-Nem is igaz!-Tiltakozott,miközben a kezei a lábaimat fogták,hogy meg tudjon tartani és dobott rajtam egyet a bosszúságát mutatva.

-De igen!-Értünk be a konyhába miközben még mindig cipelt,a többiek furán néztek ránk,hogy min veszekszünk és miért vagyok Harry hátán.

-Nem!-Tett le a szokásos helyemen ahol szoktam ülni.

-Nektek is jó reggelt!-Kezdett el rajtunk hahótázni Anne,miközben a pirítósát vajazta.

-Reggelt!-Feleltük Harryvel egyszerre,és a hangunkban még mindig érződött az enyhe feszültség.

-Hát veletek meg mi történt?-Nézett rám anya aztán Harryre.

-Azt mondta a hajamra,hogy madárfészek!-Vádoltam Haroldot miközben a zöld szemeibe néztem.

-Te is az enyémre,ami nem is igaz!-Védekezett,válaszul rá nyújtottam a nyelvem.

-Olyan hülyék és arik vagytok!-Kezdett el rajtunk nevetni Gemma,amibe az anyukáink is csatlakoztak.Harrehval egymásra néztünk és megráztuk a fejünket.Nem értik.

-Tényleg,meséljetek milyen volt tegnap?-Törölte le anya a morzsát a szája széléről és érdeklődve várta a válaszainkat.

-Nagyon jó,megtaláltam a kedvenc márkámat.-Csettintett egyet Hazza a nyelvével a mondata végén.

-Na,és mi az?-Fordult Anne a fia felé aki kortyolt egyet a teájából.

-Jack Wills!

-Na ne,nem az a pénztáros lány?-Tereltem a figyelmem a fiú arcára nevetve aki szintúgy elnevette magát.

-Ne is mondjátok!Oda volt tegnap értem egy lány.-Dicsekedett a Göndör,miközben rám nézett és kacsintott egy széles mosoly kíséretével nyugtatás képen.

-Első számú fan!-Nevettem fel a mondatomon,mire Hazza is így tett.A többiek jóformán semmit sem értettek a lefolytatott párbeszédből,de mosolyogva figyeltek minket.

-Nagyon jó ruhák voltak,és hát...Vettünk is!-Tettem hozzá szerényen vigyorogva.

-Kaja után kérünk bemutatót!-Parancsolt ránk szórakozottan Anne.

Miután ettünk,és megmutattuk az új ruháinkat,Gemma hívott be a szobájába.

-Mesélj!-Utasítottam izgatottan és helyet foglaltam az ágyán.

-Áh!Tökéletes volt mindegy egyes perc!Először elmentünk egy étterembe ebédelni,utána pedig bowlingozni!Liamnek még az a béna cipő is jól állt!-Nevetett fel az előttem ülő lány,és elmosolyodtam a boldogságán.

-És...Megcsókolt!Igaz,nem az első csókom volt,de ugyan úgy izgultam mintha az lett volna.Azt mondta,hogy nagyon tetszek neki és nagy megtiszteltetés lenne ha a barátnője lennék.-Pirult el a mondata végén,de a szemeiben megmaradt az a buja csillogás.

-Úristen!-Kiáltottam fel,és lányosan egymás nyakába borultunk és visítoztunk örülve egymás boldogságának.

-

Harryvel egymás mellett hasalunk a nappali földjén miközben készítjük a házi feladatainkat,mikor Anne izgatott és ideges arckifejezéssel jött oda hozzánk.

-Harry,beszélni szeretnék veled.-Nézett rám egy pillanatig bocsánatkérően utána a fiára vezette a tekintetét aki összeráncolt tekintettel pillantott fel az anyukájára.

-A szobámban leszek.-Mondtam Harrynek és Annera mosolyogtam amikor elhaladtam mellette.Ahogy a lépcsőn lépdeltem fel ahol velem szembe jött Gemma zavarodott arckifejezéssel.

-Anya beszélni akar velem.-Suttogott.

-Akkor siess,Harryvel a nappaliban vannak.-Tanácsoltam neki mosolyogva,ám ugyan abban a pillanatban elkezdett kattogni az agyam.Vajon mit akarhat nekik mondani?Tudom,hogy nem az én dolgom,de remélem nem költöznek el,és nincs semmi baj.Pár perc múlva hallottam egy halk kiálltást ami Harrytől származott.Jézus,mi történhetett?A rémült gondolataimból Anne szakított ki aki be dugta a fejét a szobámba.

-Emilie,aggódom Harryért,van valami tipped,hogy hová mehetett?Olyan hirtelen elviharzott.-Kapott a fejéhez idegesen és szomorúan csóválta meg azt.

-Azt hiszem!-Mondtam és nem foglalkozva azzal,hogy Anne a szobámban áll lekaptam magamról az itthoni pólómat és felkaptam az egyik új pulóveremet amit a székemre dobva hagytam.

-Ne aggódj érte!-Léptem Annie mellé aki a karjaiba zárt,és én is köré fontam a karjaimat.

-Köszönöm!-Engedett el,mire bólintottam neki mosolyogva,és elkezdtem futni,hogy magamra öltsem a cipőmet és a kabátomat.Köröbellül 7 perc alatt érhettem oda a szokásos búvóhelyemre,és csak reménykedtem benne,hogy Harry is itt bújt el a világ problémái elől.

Ahogy közelebb értem megpillantottam őt egy fa röngön ülni.Egy kisfiút láttam a tinédzser Harry helyett.A vállai le voltak eresztve és lógatta a fejét.Lassan lépkedtem oda hozzá,nem szerettem volna ha a közelségemet soknak érzi.

-Harry.-Szólítottam a nevén halkan,amikor már egy méterre állhattam tőle.Nem fordult hátra,csak megütögette a mellette lévő helyet,mire oda lépetem és helyet foglaltam.

-Jól vagy?-Vettem a kezeim közé az övét,és az arcára pillantottam.Zavar,féltés és idegesség keverékét lehetett látni rajta.

-Anyu randizni fog menni hétfőn egy hapsival.-Rázta meg a fejét hitetlenkedve és össze szorította a gyönyörű szemeit.

-Hé...Anyukádnak szüksége van egy párra,Harry.-Kezdtem el óvatosan puhatolózni,válaszul frusztráltan felsóhajtott.

-És ha megbántja?-Suttogta maga elé meredve.

-Tudod...Azt hiszem a boldogságnak is meg van az ára.Kockáztatni kell,de mi van akkor ha ő fogja majd anyukádat élete végéig boldoggá tenni?Mindenkinek kell egy pár,Annenak is jár.-Próbáltam neki megmutatni a dolgok pozitív oldalát.

-Én csak aggódom érte.-Hajtotta le a fejét,mire közelebb ültem hozzá,és a mellkasomra hajtotta a fejét.

-Tudom Harry,tudom.-Simítottam a göndör fürtöket,ő pedig hallatott egy halk sóhajt.

-Mi lenne velem nélküled?-Nézett a szemeimbe,amitől zavarba jöttem és le hajtottam a fejemet,hogy ne tudja látni a piros arcomat.

-Szükségem van rád.-Suttogta miközben felemelte az államat az ujjával,hogy a szemeimbe tudjon nézni.

-Emilie..Azt szeretném kérdezni...Lennél a-a barátnőm?-Dadogott zavarban,amitől a szívem majd' kiugrott a helyéről.

-Egy feltétellel!-Emeltem fel az ujjamat és jókedvűen néztem rá,ő pedig összeráncolt szemöldökkel biccentett.

-Ha elkapsz!-Nevettem fel,és elkezdtem sprintelni az erdő felé.Fél úton hátra néztem,és Harry nagyon a nyomomban volt,így rá kapcsoltam még jobban.Ahogy be értem a fák közé,gyorsan döntenem kellett,hogy melyik fa mögé bújjak.Megtaláltam egy szimpatikus vastag törzsű fát,és ott bújtam el miközben hevesen lélegeztem.Ki kukucskáltam,hogy merre lehet a Göndör,mikor megéreztem valaki jelenlétét magam előtt,azonnal oda kaptam a tekintetem.

-Megvagy!-Fogta meg a derekamat Harry és közelebb húzott magához,így éreztem ahogy gyorsan veszi a levegőt.

-Akkor a barátnőd vagyok.-Suttogtam boldogan a szemeibe elveszve,mire közelebb hajolt,így az orrunk össze ért,várt pár másodpercet,hátha elhúzódom-e,de nem tettem.Óvatosan a számra tapasztotta az ővét,és adott egy csókot.Aztán még egyet.Kissé félve,de én is elkezdtem csücsöríteni az ajkaimmal és elcsattant az első igazi csókom.A hasamban lévő pillangók majd' kitörtek a mellkasomból a szívemmel egyetemben.

-Atya ég!-Suttogott Harold két csók között az ajkaimra,és újból elkezdtük csókolni egymást,amiből csókolózás lett.Nem bírtunk betelni a másikkal,így Harry kezei erősen fogták a derekam és óvatosan a fa törzsének nyomta a hátam,az én kezeim pedig a hajában voltak elveszve.

-Állj!-Húzódtam egy kicsit el tőle,mikor már a kezei lefelé csúsztak a derekamról a fenekem felé.

-Bocsi,én csak...Olyan régóta vártam erre a pillanatra.-Mosolygott rám a duzzadt és piros ajkaival és a borzos hajával hála az én érdeklődő ujjaimnak,olyan aranyosan nézett ki,hogy nem bírtam ki,hogy ne nyomjak a szájára egy puszit,amin elkezdett édesen kuncogni.

-Én is,hidd el.-Dőltem rá a mellkasára,és hallgattam a heves szívverését,miközben sűrűn veszi a levegőt.

-Olyan puha a hajad.-Túrt bele a derékig érő barna loboncomba mindkét kezével,és egy vastagabb tincset megfogott és bele szagolt.

-Neked is puha a madárfészked.-Nevettem fel.Életemben nem voltam ilyen boldog mint most.

-Te vagy az én puha haj hercegnőm!-Csillant fel a szeme,miközben elnevette magát,így a cuki gödröcskéi előbújtak.

-Te pedig az én puha haj hercegem!-Nevettem vele együtt a hülyeségünkön,de mindhiába ha ez teszi a kapcsolatunkat erőssé.

-Megcsókolhatlak?-Szuggerálta immáron az ajkaimat.

-Csak nem rákaptál az ízére?-Nevettem fel,ám a hangomba sűrítettem egy kis pajkosságot,amitől a szemei elkezdtek vadul csillogni.

-De igen.-Suttogta és újra egy édes csókban forrtunk össze,és azt hiszem a nap további részében is fogunk.