Visszatekintés:2010 November 29

A helyzet köztem és Harry között semmit sem változott jó irányba,csak rosszabbodott az elmúlt időben.Volt,hogy azért kiabáltam rá mert a telefonját a kanapén hagyta,de ő is hasonlóan viselkedett velem.És rengeteg fájdalmat okozott azzal,hogy a barátnőjével enyelgett az orrom előtt.Irritált minden egyes mozdulata,de közben szeretem is.Igen szeretem őt.Akkor jöttem rá,amikor meghallottam énekelni.Bármennyire haragszom rá,de amikor áthallatszik,hogy énekel egyből ugrok a falhoz ami elválasztja a szobánkat és fülelek.Imádom a rekedtes hangját és a néhai enyhe akcentusát.Igazából én már megbocsájtottam neki.Hisz..Megértem,hogy Skyt választotta.Ő tud neki olyat nyújtani amit én nem,és mivel Harry bevallotta,hogy oda van a szőkékért,hát tessék!Én alacsony vagyok,és van rajtam felesleg,a bőröm egy kicsit barnább kelleténél,és a hajam is barna.Nem is akarok már megfelelni Harrynek csak saját magamnak.

Egy hete dolgozik a pékségben,és látom rajta,hogy hulla fáradt mikor haza ér.Nagyon nehezen megy,hogy ne érdeklődjek a hogyléte miatt.Még mindig fontos nekem,ha akarom ha nem.

Úgy éreztem,hogy a szobám falai közelednek felém,így eldöntöttem,hogy elmegyek a kedvenc helyemre kiszellőztetni a fejem.

Magamra kaptam egy hosszú kötött pulóvert,és a kabátom.Egyedül voltam itthon,és minden léptem víz hangzott az üres lakásban,ez elég nyomasztóan hatott,így gyorsan magamra kaptam a bakancsom,és bezártam magam után gondosan az ajtót.Elindultam az ismerős utakon,mikor megkordult a pocakom jelezve,hogy kéne ennem valamit.Út közben van egy pékség,ahová nagyon ritkán járok be.Milyen érdekes.Így hát megtörtem a varázst,és beléptem a kis boltba,mire le esett az állam.Itt dolgozik Harry!És hogy ezt honnan tudom?Abból,ahogy beléptem a boltba ott állt a kasszánál és rám nézett meglepődve.Hogy vannak ilyen véletlenek?

-Helló!-Köszöntöttem bátortalanul.

-Szia,mit adhatok?-Kérdezte mosolyogva,és a kínálatra néztem.Hát,nagyon guszta sütemények voltak,az egyszer biztos.

-Mm,a mogyorós csigából.-Mutattam az édességre.

-Szóval itt?-Néztem az arcára érdeklődve.

-Itt ám.-Mosolygott válaszul,és be pötyögte a gépbe az étel árát.

-Hová mész?-Érdeklődött,miközben én oda nyújtottam a pénz,ő pedig az a csigámat.

-Csak sétálgatok.Mikor végzel?-Ezt most miért kellett megkérdeznem,semmi közöm nincs hozzá!

-Még egy óra.-Ahogy befejezte a mondatát,kinyitódott a bolt ajtaja ahol Sky billegett be rajta.Szóval ő tudja,hogy itt dolgozik,és bejár hozzá munka időben. Annyira kellemetlenül éreztem magam.

-Aha,akkor majd találkozunk.-Hadartam zavarodottan,és gyorsan ki siettem a helységből,mit sem törődve a szőke lánnyal és az értetlen tekintetű Harryvel.Olyan volt erre a pár pillanatra,mintha minden rendbe lenne közöttünk.Mintha nem történtek volna azok a csúnya viták soha.

Futásnak eredtem és siettem a kedvenc kis helyemre.Szabadnak éreztem magam,ahogy a hajamba kap a hűvös szél,mintha csak szállnék,és párologna el belőlem a rossz emlékek.Úgy éreztem,hogy pár másodperc alatt értem a kis tóhoz,ami igazából percek voltak valójában.A fejemre húztam a kabátom kapucniját,és mit sem törődve azzal,hogy esetleg koszos lehetek,le feküdtem hanyatt a zöld fűre.Az is jól esett,hogy kemény volt a hátamnak a talaj,és szaporán vettem a levegőt a futás végett.Eszembe jutott amikor kis gyerek voltam és elmentünk a szüleimmel a disney worldbe és nagyon féltem Mickey egértől,így hát le öntöttem az üdítőmmel.Vissza gondolva nem tudom hogy miért tettem.Mickey egér aranyos.Ilyen dolgok jutottak eszembe,és boldogan nevettem a hülyeségeimen,miközben egymagamban feküdtem a füvön.Ha egy kívülálló meglátott volna,tuti,hogy bezáratott volna a dili házba.De nem érdekelt,csak a pillanatnak éltem.Már kezdett szürkülni az ég,így feltápászkodtam és elindultam haza felé.Nem siettem,hisz minek?A leckéimmel már végeztem,más dolgom nem nagyon volt.

-Emilie!-Hallottam ahogy valaki kiálltja a nevem,miközben már félúton voltam az otthonomtól,mire hátra fordultam és láttam Harry alakját ahogy közeledik felém.

-Szia!-Ért oda hozzám kissé lihegve.

-Hello!Végeztél?-Érdeklődtem rá nézve.A hajából egy göndör tincs a homlokába hullott,zöld szemei nagyra voltak nyitva,az orcája kissé pirosabb volt a kelleténél.

-Aha.-Sóhajtotta fáradtan. Abban a pillanatban megöleltem volna,de nem tehettem és az eszem is tiltakozott ellene.

-Jut eszembe!-Csettintettem egyet a nyelvemmel.-Sokáig Skylinner.-Gratuláltam neki kissé nyájasan.Hát persze hogy nem akartam,hogy sokáig együtt legyenek.De ha barátok vagyunk,annak ellenére ami történt,akkor örülnöm kéne a boldogságának.Csak nem tudok.

-Kösz.-Fürkészett össze ráncolt szemöldökkel és tudtam,hogy ő sem hiszi el nekem,hogy komolyan gondolom.

-Neked is azzal a fiúval.-Köpte a szavakat keményen,mire megtorpantam és rá néztem.

-Kivel?Zainnel?-Kérdeztem elkerekedett szemekkel.

-Szóval így hívják.-Húzta össze a száját egy vonalban,mire elkezdtem kacagni.Nem tehettem róla,annyira vicces volt az a feltételezés,hogy Zain és én.Akinek a szerelmi bánatomat öntöttem ki,amit Harry végett éreztem.

-Most min nevetsz?-A hangján hallatszott egy kis ingerültség.

-Semmin.-Feleltem mosolyogva,hogy húzzam egy kicsit az agyát.

-Zain csak egy barát.-Tettem hozzá halkabban,Harry azonnal rám kapta a tekintetét.

-Mi van?!-Nézett rám elképedve.

-Mi lenne?Nem lehetnek barátaim?!-Csattantam rá sértődötten.

-Oh édes Istenem!Mit tettem!Én annyira hülye vagyok!-Fogta a fejét.Nem tudtam hová tenni a viselkedését.Teljesen összezavar.

-Sajnálom,én annyira sajnálom!-Szabadkozott majd magához rántott és szorongatott.Nem öleltem vissza,csak megütögettem a hátát.Ölelgesse a barátnőjét,ne engem,az agyam ezt suttogta miközben a szívem szerint soha nem akarnám,hogy elengedjen.

-Nem értem,hogy miről beszélsz.-Toltam el magamtól,és hátrébb léptem.Láttam a szemein,hogy nem esett jól neki a mozdulatom,de túl soknak éreztem a közelségét.

-Én..ah..-Nem tudta befejezni a mondatát,és mivel egy türelmetlen ember vagyok,már szóltam volna rá,hogy nyögje ki a mondandóját,de vissza fogtam magam.

-Nekem most van egy kis dolgom!Mond meg anyunak,hogy fél óra múlva otthon leszek!-Hadarta,és elkezdett futni.Én csak egy helyben megálltam,az elmúlt perceken gondolkoztam és annyira jutottam 'mi van?'.

-

Miután haza értem beszélgettem pár percet Anneval,mert anya még nem ért haza a munkából.Fel battyogtam a szobámba és tehetetlenül lehuppantam az ágyamra,és agyaltam a mai történteken.Körül néztem a szobámban és megakadt a szemem a hangszeren ami a sarokban helyezkedett el,mire felpattantam és érte nyúltam.Mivel nem nagyon tudok rajta játszani,így radnom lefogtam a húrokat és csak pengettem őket.Már percek óta próbálkozhattam gitározni,nem törődve,hogy az ujjaim már fajnak,mikor az ajtóm felé kaptam a tekintetem ahol Hazza állt és engem nézett.Azonnal zavarba jöttem és lefogtam a húrokat hogy ne adjanak ki hangot.Vajon mióta állhatott ott és nézhetett?

-Nagyon sokat fejlődtél.-Dicsért meg az ajtóból állva.

-Ühüm.-Motyogtam és a gitár pengetőt néztem mintha olyan érdekes lenne.

-Le ülhetek?-Jelent meg mellettem és az ágyamra mutatott,válaszul bólintottam félig rá nézve az arcára,amin megmagyarázhatatlan kifejezés ült.Boldogságot és zavart véltem felfedezni.

-Szóval mi történt velünk?-Törte meg a csendet ami közénk állt.

-Na látod,ez engem is foglalkoztat.-Mosolyogtam rá egy kicsit fájdalmasan és felálltam,hogy a gitárt vissza tegyem a helyére.

-Meg kell hogy beszéljük!-Jelentette ki,mikor törökülésbe helyezkedtem vele szembe,ő is így tett.

-Miért nem...Csókoltál meg?-Vágtam bele a közepébe összeráncolt szemöldökkel,mire Hazza kifújta a bent tartott levegőjét.

-Gemmától kértem tanácsot mielőtt elmentünk volna...És a-azt mondta,hogy sok lány szerint az első randin nem lehet csókolózni,mert úgy érzik,hogy a fiú nem tiszteli,ha csókot kezdeményez az első randevún.És ha ezen múlik,akkor kibírom,hogy ezzel is mutassam,hogy mennyire becsüllek.-Nézett a szemeimbe,nekem pedig az állam majdnem a padlót verte.E miatt lett ez az egész herce-hurca?!

-Atya ég.-Suttogtam és Harry mellkasán állapodott meg a tekintetem.

-És amikor azt mondtad,hogy átvertelek és hogy a többi lánnyal is ezt csinálom megharagudtam rád.Hisz csak te érdekelsz egyedül,és azt hittem ez elég nyilván való számodra.Miután vissza értünk a hotelbe,és kitisztult az agyam megkerestelek,és Eva azt mondta,hogy ki mentél az erkélyre,így hát elindultam oda,hogy meg tudjuk beszélni a történteket.Aztán megláttam ahogy annak a Zain gyereknek a karjaiban vagy,kikészültem és elvesztettem az eszem.Haragudtam rád,hogy már egy másik fiú aki nem én vagyok ölelget.Így aznap este felszedtem Skyt,hogy féltékennyé tegyelek.És amikor jöttünk haza a suliból és felhívott téged,és te pedig olyan jóízűen nevettél...Csak hab volt a tortán.-Hajtotta le szégyenében a fejét,miközben a szavait értelmeztem.

-Szóval azért volt ez az egész...-Dadogtam,miközben felfogtam amit mondott.

-Szakítottam vele,onnan jöttem.Olyan hülye mint a segg!-Fogta meg a fejét,mire erőltetetten elnevettem magam.Szakított vele.Miattam.

-Tudod te milyen érzés volt nekem?Hogy engem nem csókoltál meg,mikor randizni viszel aminek elvileg az volt a lényege,hogy közelebb lépjünk ahhoz a szinthez ami egy párkapcsolathoz vezet...A bókok a hülyéskedések elvesztek.És erre le smároltad a szemem előtt!Azt hittem,hogy összetörtök,fájt rád nézni!Arról nem is beszélve amikor csókolgatott és ölelgetett téged a folyosón.-Néztem fel rá dühösen miközben a könnyeimmel küszködtem.

-Ne haragudj...N-ne,ne sírj kérlek!Nem bírnám elviselni...-Kérlelt halkan miközben megremegett az alsó ajka.

-Oh Harry..-Sóhajtottam fel halkan,és a jobb tenyeremet az övéibe temette,mire a szabad kezemet az arcára tettem,és egy kicsit oda dörgölődzött a tenyeremhez az arcával.Többet akartam.A jobb kezemet kihúztam óvatosan az övéből,és azt is az arcára vezettem.A szemei alatt húzódó sötét karikákon végig simítottam amit a szemhéja követett aztán az orr nyerge.A sajátos kis tortúrámnak a végén az újjaimat kissé félve az ajkaira vezettem,és lágyan végig simítottam rajtuk,mire azok kissé szétnyíltak.A fiú remegve kifújta a levegőt,mire én mosolyogva elhúzódtam.Kellemes és puha tapintású volt az egész arca.

A zöld szemei csillogtak mikor kinyitotta őket.

-Már megbocsájtottam.-Néztem rá mosolyogva,látva a reakcióját.

-Hála Istennek!-Ugrott rám.Óvatosan a hátamra döntött,felém helyezkedett oldalasan és elkezdett csikizni.

-Elég,na!Megharaplak ha folytatod!-Fenyegettem meg amikor már megfájdult a hasam a nevetéstől.

-Azt azért nem kéne!-Nevetett fel édesen,miközben felettem volt.

-Annyira hiányoztál.-Pillantott le rám,és a homlokába hulló rakoncátlan tincseket kifésültem,utána pedig óvatosan megmarkolva hátra tűrtem a barna loknikat.

-Te is nekem,Harold!

-Na,meg ez is,hogy így nevezz.-Nézett a szemeimbe őszintén mosolyogva,akaratom ellenére az ajkairól nem tudtam levenni a látó szerveimet,így közelebb hajolt és édes puszikat nyomott az orrom hegyére,utána pedig a homlokomra.

A kezem megint a hajában volt,nem bírtam ki,hogy ne érjek hozzá.De ő is így volt vele,hisz az oldalamat simogatta vagy az arcomat,ezzel elérve,hogy a pillangóim életre kelljenek.

-Milyen gyorsan ver a szíved.-Gügyögte,miközben a keze megállapodott a szívem feletti részen.Elpirulva néztem fel rá.Elkapta a bal kezemet és a szívéhez vezette.Úgy dübörgött a mellkasában mintha ki akarna törni.Ugyan azt érezte amit én.

-Emilie!-Rontott be Gemma a szobám ajtaján kiáltva.