Visszatekintés:2010

Mi a franc?

Reggel nagyon fáradt voltam amikor felkeltem,nem akartam kiszállni az ágyból,de muszály volt suliba menni.Aztán eszembe jutott ami a hétvégén történt,és mintha egy tőrt szúrtak volna a szívembe,mire kicsit össze görnyedtem a fekvő helyzetemben.Össze kell szednem magam,tudom.De olyan nehéz.

Nagy fáradalom árán,de sikerült ki kászolódnom az ágyamból,de nagy volt a kísértés,hogy vissza bújjak.Végül erőt vettem magamon,és felöltöztem aztán megindultam a fürdő szoba felé,hisz a lustálkodásom sokáig elhúzódott.Alig tíz perc alatt elintéztem a reggeli rutinokat,és le indultam a lépcsőn,hogy induljunk a többiekkel a suliba.Mivel anyáék már elmennek ilyenkor dolgozni gyalog kell mennünk,ezzel nincs semmi baj míg nem esik az eső.

Az ajtónál Harry várt egyedül és a telefonját nyomkodta idegbetegen.Oh,Gemma ilyenkor hol vagy?!Én biztos,hogy nem szólok hozzá.Inkább ledobtam a táskámat a földre és oda mentem a szekrényhez amihez Harold közel állt,és kivettem belőle a cipőm és az eső kabátom.Rám sem nézett,mintha ott sem lettem volna.

Mikor már a cipőfűzőmet kötöttem masnira,Gemma ugrált le jó kedvűen a lépcsőn.Legalább valakinek van életkedve.

-Jó reggelt madárkáim!-Fecsegte,mire Harryvel küldünk felé egy csúnya nézést.

-Ne legyetek már ilyenek,béküljetek ki!-Feszegette a lány a határainkat.

-Ebbe te nem szólj bele!-Csattant az öccse fel,és Gemma inkább nem szólalt meg.

Nem bírtam már ezt a feszültséget így felkaptam a táskámat a földről és kikerülve Harryt léptem ki az ajtón.

Két perc múlva már csatlakozott hozzám a Styles testvérpár és elindultunk az iskolába.

Egyedül az oldotta a feszültséget,hogy Gemma a semmiségekről fecsegett.

Most a szokásosnál hamarabb értünk a sulihoz,és megálltunk mind a hárman,hogy megvárjuk a negyedik tagot,Hope-ot.

Ám ami ezután történt nem számítottam.A távolból ki lehetett volna már szúrni Skyler rikító rózsaszínű kabátját és a pöckös menését.Meglepő módon nem a kapu felé tipegett,hanem a mi irányunkba.

-Szia Harry!-Nyávogott,és figyelembe sem vette,hogy többen is ott állunk,csak neki köszönt.Pofátlan.

-Sky!-Köszöntötte Harry erőltetetten vigyorogva,és a lányhoz lépett és lesmárolta.Mire nekem az állam a földet verte,és a szívem össze facsarodott.Ezt miért teszi?Mire jó engem bántania?Ez a lány mivel tud többet mint én?Őt miért tudja megcsókolni,és engem miért nem?Ez a kép ahogy megcsókolják egymást a retinámba égett,ezzel kínozva engem.Éreztem ahogy könnyek gyűlnek a szemembe,de nem engedtem,hogy ki csorduljanak.

-Harry!-Köszörülte meg Gemma a torkát,mire Harry és az újdonsült barátnője elváltak egymástól.

-Otthon találkozunk.-Válaszolt Harold kissé flegmán,és a nővérére,majd felém nézett és egy pillanatra kis esett a szerepéből és sajnálkozás csillant fel a szemeiben,de ez csak egy másodpercig tartott,mert utána felvette a kegyetlen maszkját és megfogta a lány kezét és elkezdte húzni maga után.

Gemma felé fordultam,és meg akartam szólalni de nem jött ki hang a torkomon csak úgy tátoghattam mint egy hal.

-Jó reggelt Csajszikáim!Az Harry volt Skyval az előbb?-Lépett hozzánk Hope.

Én nem fordultam hátra hozzá,nem tudtam.Csak Harryt láttam a szemeim előtt,ahogy oda hajol a lányhoz és megcsókolja.Engem miért nem tudott?Ennyire taszító lennék?

És már csak arra eszméltem fel,hogy a lány vécébe állunk és Hope értetlenül kapkodja a fejét köztem és Gemma között magyarázatot várva.De én nem tudtam megszólalni,csak meredtem magam elé.Üresnek éreztem magam,mintha egy űr lenne a mellkasom helyén.

Hallottam ahogy Gem elmondja,hogy Harry megcsókolta Sky-t.Több sem kellett nekem elkezdtek folyni a szememből a könnyek.Fele annyira sem fáj,hogy megcsókolta azt a lányt.Hanem az,hogy kihasznált,és engem nem csókolt meg.De miért nem?És akkor miért hívott el randizni?Miért játszadozott velem?Azokat az édes mondatokat most más lánynak adja be.Vajon hány tűzet tarthat a parázson,és mióta lehettek együtt Skylinner? Túl sok volt a kérdést,de válasz egyre sem volt.

-Hé ne sírj,Harry egy szemét!-Vigasztalt Hope,és végig simított a karomon.

-Otthon mindenféle képen beszélek a fejével!-Vágott dühös arcot Gemma,mire hevesen megráztam a fejem.

-Ne,nem ér annyit,hogy összevesszetek.Nem volt semmi köztünk.-Mondtam halkan,miközben az arcomról erőszakosan töröltem le a sírásom nyomait.A csaphoz léptem és jéghideg vízzel fröcsköltem az arcom,hogy hátha észhez térít.

Picit jobban lettem,és a két barátnőmhöz hátra fordultam.

-Tudjátok mitől lennék jobban?-Erre érdeklődően néztek rám.

-Ha megölelnétek!-Varázsoltam egy halvány mosolyt az arcomra,közelebb léptek és megszorongattak.Tény és való,jót tett.

-Na menjünk tanuljunk!-Mondtam elfintorodva,mire a lányok is így tettek.

-Jól leszel?-Pillantott rám Gemma aggódva.

-Muszáj lesz.-Sóhajtottam és kiléptünk a WC-ból.

-Mivel kezdetek?-Érdeklődött Gem,miközben rántott egyet a táskája pántján.

-Töri,asszem'-Nézett rám Hope,hogy adjak választ,mire bólintottam.

-És te?-Kérdeztem a legidősebb lánytól.

-Ének.

És abban a pillanatban megszólalt a csengő egymásra néztünk és elkezdünk sprintelni,Gem a jobb oldalra,mi Hope-val pedig a bal oldalra indultunk.

-

Gemmának kettővel több órája volt mint nekünk ebbe beleértve Harryt is.

Hárman kezdtünk el gyalogolni haza,nem tudom mi lesz ha Hope le kanyarodik az utcájukba.

Hazz és Hope váltottak pár szót amikor megcsörrent a telefonom,mire össze ráncolt szemöldökkel húztam ki a zsebemből.

Elmosolyogtam amikor megláttam,hogy ki hívott.Végre valami jó a mai napban.

-Szia Kicsilány!-Üdvözölt a telefon túloldalán lévő személy.

-Zain!-Szólaltam meg boldogan,mire Hazz és Hope rám nézett,én pedig kikerültem őket és előre siettem.

-Hogy vagy?-Tette fel az első kérdést.

-Hát..Voltam már jobban is,de nem érdekes.És te?-Mosolyogtam még ha nem is láthatta.

-Én jól vagyok köszi.Most végeztem,gondolom felhívlak,hogy mi újság.

-Én is most végeztem,épp csatangolok haza.-Kuncogtam a szóhasználatomon.

-Szintúgy.-Hallottam ahogy ő is nevet a vonal végén.

-Perrievel mizujs?

-Meg vagyunk,nehéz volt tegnap a búcsú.

-Ezt elhiszem.Mikor találkoztok legközelebb?

-Jövőhéten nálunk alszik.-Tudtam,hogy most vigyorog.

-Ugye most vigyorogsz?

-Honnan tudtad?Te valahonnan figyelsz engem?Mi történik?

-Na mi történik Zain?-Nevettem fel és hallottam,hogy ő is így tett.Minden második mondata 'mi történik'

-Zain történik!-Jelentette ki,mire felnevettem még jobban.

-Na jólvan,lassan haza érek,szóval most elbúcsúzok.Máskor is hívhatlak?-Érdeklődött.

-Persze,és én is zaklatni foglak.-Ígértem neki.

-Visszhall Kicsilány!

-Szia Zain!-Vetettem véget a hívásnak,és hátra pillantottam.Már csak Harry sétált mögöttem és mintha csak érezte volna hogy nézem,rám emelte a szemeit és mintha ölni tudott volna velük mire csak a szememet gúnyosan megforgattam.Mi a fene baja van?Neki van barátnője,foglalkozzon magával meg a libájával.Miért ne lehetnének rajta és Limán kívül fiú barátaim?!Már nem éreztem azt a fájdalmat amit reggel,sokkal inkább dühöt.

Két perc múlva már a kellemetlen társaságú Harryvel léptünk be az otthonunkba.

-Mi a fészkes fene bajod van?!-Kiáltottam el magam,mikor felrúgta 'véletlenül' a cipőimet.

-Semmi,mi lenne?-Kérdezte tettetett unalommal az arcán.

-Te rohadtul egy bunkó ember vagy.-Jelentettem ki egyszerűen miközben a szemeibe néztem amik elkerekedtek a mondatomon,és felsétáltam a szobámba,hogy elkezdjek tanulni,mert nem nagyon tudtam figyelni az órákon hála az érzéseimnek.Ha neki Sky kell,rendben van.Nem érdekel,sőt talán jobb is,hogy nem csókolt meg.Így tényleg semmi közünk sem volt egymáshoz.