Visszatekintés:2010 Október vége.

London.

A hét nagyon gyorsan telt, a matek dolgozatom pedig 4-es lett.Ami nálam nagy szám.

Gemma és Liam egész héten együtt lógtak,alig lehetett őket látni,remélem ez már jelent valamit.

-

Reggel indulás előtt hajat mostam és egy natúr sminket kentem magamra.Az ember nem minden nap megy Londonba.Az öltözésemet nem vittem túlzásba,hisz egész nap az utcán leszünk,így kényelmes és aránylag melegebb ruhákat választottam.Nem állt másból mint: Bélelt converse,világos kék farmer,egy fekete kapucnis kardigán arra rá pedig egy farmer dzseki.Mivel vasárnap este felé jövünk haza,hogy ki tudjuk élvezni a hétvégét,így tettem egy váltó öltözéket.Na,meg a kezembe egy esernyő.Kiszámíthatatlan az időjárás.

-Vezetsz te?Nekem túl zsúfolt lenne London,még nem szoktam meg a jobb-oldal szabály.-Hallottam meg Anne hangját ahogy a lépcsőn lépdeltem le.

-Aha,persze.-Válaszolt anyukám.

-Reggelt!-Léptem be a konyhába,ahol már Gem reggelizett,anyáék meg kávéztak.

-Jó reggelt!-Kórusban válaszoltak,még a hátam mögül is jött egy hang,amitől ijedtemben kicsit megugrottam

-Jézus,de meg ijesztettél!-Kaptam a szívemhez,mire Harold kinevetett.

-Bocsi!-Szórakozott továbbra is rajtam,tőlem pedig kapott egy szemforgatást válaszul.

-Nocsak,valakinek megint göndör a haja.-Szívózott Gem az öccsével,még a múltkori történtek hatására.

-Az is marad,soha többet nem engedek meg egy hajvasalást.Már féltem,hogy nem leszek fürtös!-Mondta rémülten,ami valljuk be elég viccesen hatott.

-Reggelizzetek meg,aztán indulhatunk is!-Tanácsolta Anyu miközben a tekintetét Harry és köztem kapkodta.Oké,ez fura.

Harryvel bekaptunk pár falat kaját,de az izgalomtól nem nagyon tudtunk enni,de ezért megpróbáltuk.

-Indulhatunk?-Nézett körbe a társaságon Anne,válaszul mindenki bólintott.

-Akkor hajrá!-Tapsikolt Gem izgatottan.

Most én kerültem a hátsó ülésem középre,mivel Gemma háta beteges és nem bírna több mint három órát hosszat végigülni a kényelmetlen középső helyen.Szóval,így kaptam meg azt megtiszteltetést,hogy egész úton Harry lába hozzá érjen az enyémhez.Ezzel természetesen az őrületbe kergetve engem.Mivel nem nagyon bírom a hosszú utakat,főleg reggel,így elszundítottam hátha elmúlik az émelygés érzete.Arra keltem fel,hogy a párnám mozgolódik,mire egy panaszos nyöszörgést hallattam,hogy hagyja abba,válaszul el kezdett rázkódni a nevetéstől.Várjunk!A párnák mióta mozognak és nevetnek?Azonnal kipattant a szememből az álom,és rémültem kaptam el a fejem a Göndör válláról.

-Uhm..Izé,bocs.-Mondtam az alvástól rekedtes hangommal miközben elpirultam.Istenem,ez olyan kellemetlen!Főleg,hogy a szüleink is itt vannak.Megyek elásni magam.

-Semmi baj.-Mosolygott féloldalasan,amitől egy kicsit megnyugodtam.Vajon mennyit aludhattam?

-Mikor érünk oda?-Hajoltam a két első ülés közé.

-Bő fél óra.-Válaszolt anyu vigyorogva,de egy pillanatra sem vette le a szemét az útról.

-Oké.-Sóhajtottam,miközben rendesen hátra ültem az ülésre.

Azt terveztem,hogy elindítom a kedvenc Ed Sheeran albumom,amikor Hazz hozzám szólt:

-Szereted Ed Sheeran-t?-Úgy nézett rám,mintha egy két éves kisgyerek lenne és most kap életében először nyalókát.Nagyon cuki látvány.

-Aha.-Mosolyogtam rá.-Na és te?-Érdeklődtem.

-Nem kifejezés!-Majdhogynem dicsekedésnek hatott a mondata.

-Kell a fele?-Nyújtottam felé a fülhallgatóm felét,mire boldogan mosolygott és bólintott.Az út hátra levő részében táncikáltuk néha az ülésünkben és énekeltünk,őrületbe kergetve ezzel a többieket.De legálább is mi jól éreztük magunkat,és már a hányinger sem kergetett többé.

-

Miután megérkeztünk a hotelbe gyorsan ledobtuk a cuccainkat és már mentünk is várost nézni.Ennek már három órája is van.Most éppen sétálgatunk a kirakatok előtt,és megpillantok egy nyakláncot.Egyszerű ezüst és papír repülő formájú medállal rajta.Tökéletesen illik Harryhez.Azt hiszem megtaláltam a karácsonyi ajándékát,igaz több mint két hónap van addig,de nem érdekelt.

-Mindjárt jövök,meg akarok nézni valamit.-Siettem be a boltba,hogy a tulajdonommá tegyem a nyakláncot.Miután megvettem alaposan eldugtam a táskámban,és kiléptem az üzletből.Még mindig alig hiszem el,hogy Londonban vagyok.Vissza battyogtam a többiekhez,akik egyszerre kapták rám a tekintetüket.

-Mit vettél kislányom?-Pillantott rám anya érdeklődően,mire egy mindent tudó mosollyal megráztam a fejem,és kacsintva bólintott válaszul.

Elindultunk egy pékségbe,hogy együnk valamit amikor éreztem,hogy az eső elkezdett csöpögni.Azonnal Harryre vándorolt a tekintetem,aki mosolyogva nézett fel az égre,utána pedig rám.Tudtam,hogy sokat jelent neki,hogy elázhat megint.Furcsa egy srác az egyszer biztos.

Hallgattam ahogy a többiek beszélgetnek miközben már gyorsabb tempóba indultunk meg,amikor Gemmy lecsapódott hozzám.

-Mizu Gem?-Vigyorogtam rá,és viszonozta a gesztusom.

-Semmi,nagyon tetszik London,ide fogok költözni Liammel,és itt fog megszületni a két gyerekünk.-Nézett rám halál komolyan,mire kellett pár másodperc,hogy feldolgozzam a mondatát,utána újra rá néztem és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.

-Oké,legyen így!Szurkolok!-Mondtam neki még mindig nevetve,válaszul rám kacsintott.Aztán megpillantottam ahogy Harry előre ment az anyukáinkhoz és nagyon magyaráz nekik valamit.

-Csak öt percre van,és egyetlen egy óráról van szó!-Hallottam meg ahogy kétségbeesetten kéri őket,és anya sóhajtott egyet.Ez nekem gyanús.Az is,hogy Gem oda jött hozzám,és hogy Hazz az anyukáinkhoz csapódva kérleli őket.

-Elterelő hadművelet?-Fordultam Gemmához,aki egy kicsit megdöbbenve nézett rám,de ennek ellenére rám villantotta a tipikus Styles mosolyt.

-Csak tégy úgy mint aki semmiről sem tud.

-Oooké.-Néztem rá furcsán.Nem tudom meddig fogom bírni,hogy ne kérdezgessek.

Ahogy beléptünk egy kis kévázóba,rá maximum két percre elkezdett zuhogni az eső.Mintha dézsából öntenék,ahogy a szokás mondja.Miközben ettem a croassantomat az ablakon bámultam ki,ahogy az emberek rohanva mennek olyan helyre,ahol tető van a fejük fölött,hogy meg tudjanak bújni az eső előtt.Volt olyan is,aki ugyan úgy sétált,mintha hét ágra' sütne a nap.Érdekes.

A gondolataimból Gemma ujjainak a bökdösése rángatott ki.

-Nézz oda!-Mutatott ki az ablakon,ahol egy fiú és egy lány csókolózott a szakadó esőben.Azt hiszem minden lány álma,hogy egyszer a szerelmével az esőben csókolózzon.Vagy is az enyém legalább is.

-Aww-Gügyögtem,miközben azon kezdtem el töprengeni,hogy kivel lesz az első csókom.Persze,Harold arcának kellett először bele ugrania az eszembe.Valóban vele szeretném az első csókom?Vajon hány lányt csókolhatott meg?Az én elsőm,neki meg egy lenne a sokból.Aouch...

-Mehetünk?-Nézett rám Anne kedvesen mosolyogva,mire észhez tértem,és bólintottam neki válaszul.

Húsz perc kellemes séta után már messziről lehetett látni a hotelt ahol éjjelre megszállunk.

Hirtelen Harry megtorpant és rám nézett izgalommal és egy kis félénkséggel a szemében.

-Mindig rendben Hazza?-Nem tudtam hová tenni a viselkedését.

-Aha..Cs-csak kérdezni akartam valamit.-Nézett végre a szemeibe,mire egy ismeretlen érzés kapott el.Féltem,hogy valami nincs rendben vele.És ehhez egy kis gyomor ideg is társult.Féltettem.

-Hm?-Pillantottam rá érdeklődően,mire frusztráltan kifújta a benntartott levegőt.

-A-azt szerettem volna kérdezni..Hogy izé..Megtisztelnél azzal,hogy eljönnél velem ma este egy randevúra?-Nyögte ki nagy nehezen az utolsó mondatot,nekem majdnem' le esett az állam a helyéről.Nem gondoltam,hogy ilyen hamar el fog jönni ez az esemény.

-Igen.-Adtam neki meg a választ amit annyira várt,miközben az arc színem a rákéhoz hasonlíthatott,de ettől függetlenül egy boldog mosollyal pillogtam rá.

-Megölelhetlek?-Kérdezte csillogó zöld szemeivel,miközben a haját kisöpörte a homlokából.

-Ühüm..-Bólogattam,mire közelebb lépett és magához ölelt,jó erősen.Mindkettőnknek ez kellett,hogy érezzük a másikat.

-Tudod,lehet,hogy nem éltem volna túl,ha azt mondod,hogy nem állsz erre készen.-Mormogta a hajamba,mire megfogtam a jobb tenyerét és össze kulcsoltam a kezeinket pár másodpercig,és elléptem tőle.

-Azért nem kellett volna azt sem annyira a szívedre venni.-Néztem rá mosolyogva.

-Hé,te most kinevetsz engem?!-Kérdezte tettetett sértődöttséggel  a hangjában.

-Dehogy.

A családunk többi tagja felé néztem akik,mosolyogva néztek vissza ránk.Anyukámra pillantottam aki bólintott egy aprót,és bátorítóan rám mosolygott.Tudta,hogy amin most átmegyek nekem teljesen új,és kissé félelmetes.