Visszatekintés:2010

Kellemetlen

A szombat nagyon gyorsan telt el.Hope-val megcsináltuk a leckénket,de majd meg kell kérnem Harryt,hogy segítsen a matekkal,mert nem értem.Apropó,miután Harry elmondta az anyukájának,hogy jó formán zaklatja az édesapja,a nő azonnal hívta a rendőrséget,hisz még mindig börtönben kéne lennie.Az okát nem mondta el Ann,de Harryt és Gemmát igazán érdekli.És azt hiszem teljesen igazuk van,de talán még is jobb ha nem tudják meg az igazat,bármi is legyen.Remélem minden rendben lesz ezután velük.

-

Vasárnap reggel le ültünk mind az öten reggelizni,és azon gondolkoztam,hogy mi lenne velünk anyával a Cox család nélkül.Szörnyű lenne,üresnek hatna a ház és a szívünk egyaránt.

Mindenféléről beszélgettünk.A suliról,az ő munkájukról.És arról is,hogy jövőhéten meglátogatjuk Londont.Mindössze kétszer voltam ott,káprázatos város.Ott szeretnék élni felnőtt koromban.De az még messze van.

-

Gemmával az ágyában fekszünk,miközben a laptopján nézünk szerelmes filmeket,mikor Harry benyitott egy bokszerben.Én ilyet még soha sem láttam élőben,így zavaromban felsikítottam és a fejemre húztam Gemma takaróját,hogy véletlenül se lássak semmit.A testvérpár elkezdett rajtam hahótázni,és éreztem ahogy az ágy süpped a lábamnál.Ne,ez most viccel?Miért nem megy ki? Éreztem ahogy takarón keresztül megfogja a lábam,és hallottam ahogy nevetve mondja:

-Nem tudtam,hogy itt vagy.Bocsi.-Tisztán hallottam,hogy egyáltalán nem sajnálja,hanem élvezi a helyzetemet.

-Menj ki Harry,fúj!-Mondtam neki a takarón keresztül,mire újra elkezdtek nevetni.

-Na jó,nyomás ki.-Zavarta ki a nővére a nevető fiút,ezzel megmentve engem.Vártam pár másodpercet és kikukucsáltam a takaróból Gemma felé.

-Elment?-Suttogtam,és láttam ahogy megjelentek a nevetőráncai,de nem nevetett ki,miközben bólintott.

-Ne nevess ki!Még egy puszit sem kaptam az arcomra egy fiútól sem,erre a Göndör megjelenik egy boxerben,ez több mint döbbenet!-Magyaráztam neki lesápadva.

-Megértem nyugi!-Mosolygott rám nyugtatóan.

-El ment a kedvem ezektől a csöpögős filmektől.-Fintorodtam el,ahogy belegondoltam,hogy semmi valóság alapja ennek a filmnek.Túl mesebeli,túl amerikai.

-Nekem is.-Röhögött fel.-Elég romantikus dolgokat látok amikor rátok nézek a 'Göndöröddel'.-Mutatott idézőjelet az ujjaival,miközben a szavaimmal élt.

-Pofa be.-Mondtam miközben szúrósan néztem az idősebb lányra.

-Én asszem' megyek megfürdök.-Jelentettem ki és felálltam az ágyról.

-Oké,én meg azt hiszem felhívom Liam-et.-Pillantott rám miközben egy kicsit zavarba jött.

-Sok sikert!-Kacsintottam rá,és bezártam magam mögött az ajtót.Drukkolok nekik,olyan édesek!

Össze szedtem tiszta ruhát,plusz a telefonomat és megindultam a fürdő felé.

Lehámoztam magamról a ruháimat,a hajamat kikötöttem a kontyból amit a fejem tetejére gumiztam,és megengedtem egy kellemes hőmérsékletű vizet.Tíz perce élvezhettem csukott szemmel a víz által okozott örömöt,amikor jelezte a telefonom pittyegve,hogy üzenetem érkezett.

Harold üzenete:Túl tetted magad a sokkon? ;)

Emz üzenete:Nem,hagyj békén

Harold üzenete:Ugye nem gondoltad most ezt komolyan?

Hát persze,hogy nem.

Emi üzenete:És ha igen?

Harold üzenete:Akkor sírni fogok az ajtód előtt. :''(

Emz üzenete:Azt azért nem kéne. :)

Harold üzente:Átmehetek?:P

Emz üzenet:Fürdök Harold. 

Harold üzenete:És oda nem mehetek be?;)

Emz üzenete:Látom vicces kedvedbe vagy ma,de nem,nem jöhetsz ide sem be.

Harold üzenete:Milyen nagy kár...;)

Emz üzenete:Harry!

Harold üzenete:Jó,bocs.

Emz üzente:Jut eszembe.Tudnál később segíteni a matekban?Nem értem egyáltalán,és jövőhéten lehet írunk belőle.

Harold üzenete:Aha. (:

Emz üzenete:Király! c:

Harold üzenete:Mikor szállsz már ki a kádból?Mutatni akarok valamit!

Emz üzenete:Uuhh,mit?:3

Harold üzenete:Majd ha kijössz meglátod! ;)

Emz üzenete:Remélem van rajtad ruha,mert mára nem tud többet elviselni a retinám.

Harold üzenete:Rajtam van ruha,veled ellentétben,Kedvesem.Na siess máár,türelmetlen vagyok.:D

Emz üzenete: Fél óra. :3

Ezzel a lendülettel letettem a telefont és elkezdtem mosni magam.15 perccel később már a hajamat szárítottam.Mikor kész voltam lettem azzal is,elindultam a Göndör szobája felé.

Három aprót kopogtattam szokásomhoz híven,és meghallottam ahogy kiálltja,hogy 'gyere',én pedig lenyomtam az ajtaja kilincsét és beléptem a fiú szobájába.

-Helló!-Köszöntem mosolyogva,mire megindult felém és megragadta a kezem és elkezdett húzni az iró asztala felé.

-Hey Hazz,nyugi!Mi ilyen sürgős?-Néztem rá zavartan mikor a kezembe nyomott egy papírt.

-Az első dalom.-Mondta egy kicsit elpirulva és halványan mosolyogva.Olyan gyönyörű.

-Elénekled nekem?-Tettem fel neki a kérdést,felpillantva az arcára a papírból.

-Öhmm.Aha.-Dadogva válaszolt,mire közelebb léptem hozzá,és nyugtatás képpen a jobb kezemmel végigsimítottam az arcán.A mozdulatomra kicsit megremegett a teste,és hallatott egy halk sóhajt,de látszólag nyert egy kis önbizalmat.

Becsukta a szemét,lélegzett párat és kinyitotta a zöld csodákat amik az én barna szemeimben találták meg a helyüket.Pár másodperc után hallottam meg ahogyan énekli az első sort a dalából.Ahogy hallgattam a csodálatosan rekedtes hangját ahogyan énekel,az állam majdnem a padlót verte.Nagyon tehetséges,látszik,hogy átéli a hangokat és a sorokat amikor énekel.Ahogy még mindig a szemeimbe nézve énekelt egyre jobban éreztem,hogy csodálom őt.És azt is éreztem,hogy ezt a dalt nekem szól.Mire befejezte a dalát egy kósza könnycsepp gördült le az arcomon.A büszkeség töltött el belülről.És valami ismeretlen érzés,mintha azonnal a karjaimba zárnám,és soha nem engedném el.Azt akartam,hogy szeressen és én is őt.És nem csak baráti szeretetről beszélek,hanem szerelemről.

-'Ne hagyj magamra,mert fáradt vagyok és egyedül érzem magam'-Fejezte be rekedtes és mélyebb hangon a dalából az utolsó sort.

-Na milyen volt?Tudom,hogy gya...-Nem hagytam,hogy befejezze a mondatát,mert a karjaiba vetettem magam,és szorosan megöleltem.Éreztem rajta,hogy meglepődött a hirtelen kitörésemen,de azonnal körém fonta a karjait.

-Elképesztően ügyes vagy,nagyon büszke vagyok rád!-Motyogtam a mellkasába,és mélyet szippantottam az illatából.

-Azt mondod?-Fürkészte a szemeimet kíváncsian,miközben egy kicsit eltolt magától,hogy lehessen rálátása az arcomra.

-Azt ám!-Feleltem neki őszintén miközben a szemeibe néztem.Annyi érzelmet láttam.Aggódást,büszkeséget,boldogságot és legfőképpen szeretetet.

-Tudod...Rólad írtam a dalt.-Mondta elpirulva,ami egy fiútól szokatlan,de ezt tette aranyossá.

-Ezért neked adom valamimet.-Láttam az arcán,hogy meglepődött,hisz nem tudhatta mire értem.Fel pipiskedtem a lábujjaimra,és közelebb hajoltam az arcához és a jobb oldalára adtam neki egy puszit.

Vissza helyezkedtem a talpaimra és felnéztem az arcára amin egy boldog vigyor terült szét.

-Első volt?-Nézett le rám csillogással a szemeiben.

-Ahogy mondod.-Suttogtam,miközben újra megöleltem.

-Emilie..E-elhívhatlak egy randira?-Hallottam ahogy zavarba jön,és éreztem ahogyan a teste megfeszült ahogy várta a válaszomat.És az én testem is hasonlóan reagált.Erre egyáltalán nem számítottam.Tényleg elhívott egy randira?Valóban érdeklem őt?

-Igen!-Döntöttem el,és úgy éreztem,hogy majd' kipukkadok a boldogságtól.

-Reméltem,hogy ilyen választ kapok.-És a mondata végén egy csókot lehelt a homlokomra.

-Énekelsz nekem majd többször?-Pillogtam rá.

-Ahányszor csak akarod.-Ígérte,miközben a szemei is továbbra is csillogtak.

-Tudod mi lenne még nagyon jó?-Kérdeztem egy kis nyájassággal a hangomban.

-Hmm?-Pillantott le rám érdeklődően.

-Ha segítenél a matekban.-Mondtam neki nevetve,mire megrázta egy kicsit a fejét mosolyogva.

-Hihetetlen vagy!-Nevetett fel.-Hozd át,és átnézzük.-Mosolygott rám kedvesen,és szét pusziltam volna az arcát.

-

-Hé,meg ne égess!-Sipákolt Harry miközben a göndör fürtjeit próbáltam kivasalni,kisebb-nagyobb sikerrel.

-Nyugi már,ha hisztizel akkor foglak megégetni!-Fenyegettem meg,mire már nem mozgolódott.

-Miért mentem én ebbe bele...-Vádolta magát amiért a kezeim közé tette magát.A tananyagot érthetően elmagyarázta,így csak fél órát vessződhettünk vele.Aztán elkezdtünk unatkozni,mire egy ötlet pattant ki a fejemből,hogy mi lenne ha ki vasalnám a haját.

-Héy,utána mehetsz hajat mosni,hogy vissza kapd a fürtöket.-Léptem kissé a jobb oldalamra,hogy rá tudjak nézni az arcára.

-Ez nekem nem éri meg!-Makacskodott,és a kezeit össze fonta maga előtt.Nagyon aranyosan nézett ki ahogy durcáskodott,és az is viccesebbé tette,hogy a haja fele göndör a másik egyenes.

-Elmegyek veled randizni.Így sem éri meg?-Pillogtam rá,mire megfogta a derekam és a combjaira ültetett.

-Szóval erre ment ki az egész?-Nézett rám kissé csalódottan.

-Mi?Dehogy is!Jézusom,Harry mit képzelsz te rólam?-Háborodtam fel.Én csak viccelődtem vele!

-Jó,ne haragudj!Hülye voltam.-Szabadkozott lehajtott fejjel mire megsajnáltam.

-Béke?

-Béka!-Mondta halál komolyan amitől kitört belőlem a nevetés.

-Hát persze,hogy béke!Gyere ide,had öleljelek meg.-Kért,és azonnal úgy helyezkedtem,hogy hozzá tudjak férni.

Ez az ölelés most valamiért más volt.Éreztem ahogyan a szíve elkezdett gyorsabban verni,ahogy a nyak és a válla közé fúrtam az arcom,és élveztem a puha bőre tapintását,miközben ő a hajamat simogatta.Olyan kellemes volt,mintha csak egy álom lenne amiből soha sem akarnék felkelni.

-Tudod,jobban illik rád az a név,hogy Diana.-Hallottam ahogy mondja,mire elhúzódtam tőle,és bátortalanul megpusziltam a puha arcát.Rá kaptam az ízére,hogy milyen őt meg puszilni.

-Na szépség,rondítsuk el a dögös fürtjeimet!-Ötletelt,és észbe kaptam,hogy még mindig áram alatt van a hajvasaló.

-

-Ne Harry,n-ne nézz rám!-Kértem miközben a szememet törölgettem a nevetéstől,ahogyan Haroldra néztem.A haját csodára lépest módon sikerült kivasalnom,de ahogyan felvette a kék egybe részes pizsomáját nagyon vicces látványt nyújtott főleg,hogy elkezdett benne táncolni.Ez a fiú őrült.

-Ezt látniuk kell a többieknek!-Próbáltam nem rá nézni,hogy ne röhögjem el magam.

-Oké.-Helyeselt miközben rám vigyorgott,és itt szakadt el a cérna megint,és elnevettem magam.

Látva,hogy nem tudom abba hagyni a nevetést ha egy térségben vagyunk,így kilépett a szobámból,hogy dicsekedjen a külsejével a többieknek is.

Mivel érdekelt a többiekkel reakciója,össze szedtem magam,és Harry után szaladtam,és láttam,hogy belép a nappaliba és a családunk többi tagjának le esik az álla,és azonnal elnevetik magukat.