Visszatekintés:2010

Bál,Des.

Másfél hónapja kezdődött a suli.Eleinte nagyon ismeretlen volt minden.Első nap elképesztően izgultam,de nem nagyon volt okom.Nagyon jó fejek az osztálytársaim,főleg Hope.Vele sulin kívül is tartom a kapcsolatot,ami nálam nagy szó. Gemmának is nagyon tetszik a suli elmondása szerint,és szoktam látni ahogy Liammel társalognak a folyosón.Igazán aranyosak.

Harry eleinte kellemetlenül érezte magát,hisz majdnem az összes lány oda volt érte.Volt hogy fiú is,de ez mellékes.Emlékszem amikor Hope átjött hozzánk és meglátta Harryt aki a kanapén lazult és a pólóját feltűrte a hasán szokásához híven,le esett a lány álla,engem nevetésre késztetve.Persze belülről fortyogott bennem a féltékenység,de nem tehettem semmit.

A kapcsolatunk is megváltozott kissé,távolság tartóbbak lettünk egymással szemben,és nem tudunk úgy hülyéskedni együtt mint régen.Őszintén megvallva,nem is hülyéskedünk.Ez persze fáj.De nem a tulajdonom,hogy mindig velem legyen.De ez csak egy fázis.Ugye?Hisz most mindkettőnknek újdonságok léptek bele életünkbe.Hiszek benne,hogy idővel minden a régi lesz.

Vagy nem.

-

A suli táskámat kaptam fel a vállamra miközben hulla fáradtam voltam.Egész éjjel forgolódtam,nem jött álom a szememre,e miatt a sírás szélén állok,és egy helyben toporgok.Mindig ez van ha nem alszom ki magam,és ha meg fog jönni.És az sem dobott fel,hogy péntek van és ma lesz suli bál.

-Mi a baj?-Jött oda Gemma aki szinte a legjobb barátnőmnek mondhatok Hope mellett,és megpillantottam egy göndör hajkoronát viselő fiút aki lépcsőn lépdesve jön le,és még jobban elkapott a sírhatnék.Ott telt be a pohár ahogy rám nézett.Hisztizve indultam meg a földszinti fürdőbe,hogy indulásra készen térjek vissza.Hideg vízzel fröcsköltem az arcom,hátha ez észhez térít,és meg is tette a hatását.Annyira hiányzik,hogy megint beszélgessek vele,vagy,hogy videókat bámuljunk miközben eszünk.Olyan közel van,de úgy érzem,mintha ez világ lenne közöttünk.Nem érdekelhet!Ki kell őt zárnom.Nem lehetek gyenge és álmos,suliba kell mennem,hogy okosabb legyek.Egy kissé normálisabban tértem vissza hozzájuk,mire rám kapták a szemüket,és kérdőn néztek rám.

-Semmi érdekes,alig aludtam éjjel.Mehetünk?-Néztem rájuk,furcsa tekintettel néztek vissza rám,és bólintottak ezzel elindulva az iskolába.Tíz perc séta alatt értünk oda a sulihoz ahol már Hope várt ránk.Ahogy megpillantott engem miközben már közelebb értünk le esett az álla,és a kék szemei kikerekedtek ahogyan pásztázott.

-Ki ne essen a szemed.-Mondtam neki halványan elmosolyodva.

-Mi történt?-Kérdezte még mindig engem bámulva.

-Majd elmondom.Menjünk be mielőtt elkésünk.-Tanácsoltam körbe nézve mindenkin.Nem kellett volna.Harry elgondolkozva fürkészett,mire én a szemeibe néztem.Nem tudtam semmit sem kiolvasni belőlük.Először én kaptam el a tekintetem.Elegem van magamból.Befelé indultunk a suli kapuján,mikor megállított minket egy nyávogó hang.

-Harry!-Sipákolt,mire hátra kaptam a fejem és megláttam Sky-t aki pöckösen indult meg Harold irányába,és mivel érdekel Harry reakciója így felé fordultam és megláttam ahogy elfehéredve ott áll ledermedve és azt suttogja 'valaki segítsen'.

-Bocs,Sky matekom lesz és dogát írunk!-Rögtönzött a göndör és szó szerint be futott a suliba,mielőtt a lány utol érné.

Egymásra néztünk a barátnőimmel és hatalmas nevetésbe törtünk ki,mire a szőkeség hátra fordult és bután ránk nézett.

-Mi olyan vicces?-Kérdezte az irritált hangján..brr

-Inkább ki.-Javította ki Gem gúnyosan mosolyogva,válaszul Sky tudatlanul vállat vont és billegett tovább a suliba.

-Na jó,ez a csak tényleg hülye.-Néztem a barátnőimre miközben mi is a kapun sétáltunk át.

-Az nem kifejezés.-Forgatta meg a szemeit Hope.

-

Vége az utolsó órámnak,Isten megkegyelmezett!Össze szedtem a cuccaimat és vártam,hogy Hope is ezt tegye,de olyan lassú tud lenni néha.

-Hope,siess már!-Nyaggattam,mire azt mondta,hogy nyugodjak le,mindjárt kész.

Fél perc elteltével fel is pattant a helyéről,hogy indulhassunk ki a teremből.

-Na most már mehetünk!-Fújta ki magát,és indult volna már kifelé.

-A.a.-Álltam még mindig egy helyben és a széke alá mutattam ahol a kedvenc tolla volt le esve.

-Áh!-Morgott dühében a vöröses hajú lány,és vissza trappolt a helyére.

-Na menjünk most már tényleg,még a végén befognak bioszt tanulni.-Mondtam elszörnyedve,a biológiával semmi bajom,csak a tanulással.Ma már hallani sem akarok róla.Mire ki értünk a suli elé már alig voltak a nagy parkolóban,de Harry és Gem megvártak minket,és látszólag nagyon magyarázott valamit az öccs a nővérnek.

-Minden rendben?-Kérdeztem mikor oda értünk hozzájuk.

-Hát persze.-Mosolygott megnyugtatóan Gemma,de ahogy Harryre néztem nem ezt láttam.Csak azt nem értem,hogy miért nem néz rám.Ennyire elszörnyedt volna a reggeli hisztimtől?Bár,mondjuk ezt meg is érteném.

Elindultunk haza,és Hope is velünk tartott,mivel a bál után eldöntöttünk,hogy tartunk hárman lányok egy pizsi partit.

-

Este 8 óra van,és Hope az utolsó simításokat végzi a sminkjén.Én alig tettem magamra maszkarát.Minek?Úgy is sötét van,és mindenki táncol,nem a sminkemet fogják bámulni.Egy csinos inget és a fehér passzos nadrágomat vettem fel,bokáig érő bőr sötét barna csizmával amit félig kötöttem be.Gemma nagyon szépen kifestette magát,és egy dögös fekete pántos ruhát vett fel,alá egy harisnyával.Hope is egy fekete harisnyát húzott fel a lábaira és egy farmer szoknyát ami a combja közepéig ér,és egy sima fekete passzos pólót.Nagyon szépek lettek,de nem igazán érzetem oda valónak magam.De félre tettem a negatívitást a mai napra,és csak a jóra koncentráltam.Harry sétált ki lazán a konyhából a nappaliba miközben egy almát evett.Ki tett magért meg kell,hogy mondjam.A bő nadrágok helyett most egy normál fazonú fekete farmert vett fel,galléros fehér póló volt rajta,amire rá vett egy zakót az alá egy vékony szürke kapucnis kardigánt.WOW.Be kell hogy valljam,jól néz ki.

-ANYA,ELMENTÜNK!-Ordította a legidősebb lány,mire alig telt el pár másodperc és az anyukáink szaladtak a nappaliba kamerával a kezükbe.Ugye nem?

-Jaj,de kis szépek vagytok!-Áradozott anyu ránk nézve.

-Ez képet érdemel!-Jelentette ki Anne,mire anyu helyeselve bólogatott.

-Pózokat kérünk!-Parancsolt ránk anyu vigyorogva,miközben az arca elé emelte a kamerát,hogy el tudjon lőni egy előnyös képet.

Én Hope és Harry közé kerültem,Gem pedig az öccse bal oldalára.A képek egész érdekesek lehettek.Volt amikor Hopeval egymásra nézünk kinyújtott nyelvvel,miközben Gem Harry hátán helyezkedett el béke jelet mutatva az ujjaival.A végén megkértek minket az anyukáink,hogy legyen egy normális kép is.Harry átölelt az egyik karjával engem a másikkal Gemt,Hope pedig a jobb oldalamon pózolt.Most mondjam azt,hogy a szívem kiugrott a helyéről?Hazudnék,ha ezt mondanám,hogy nem így volt.Éreztem ahogy engem néz vigyorogva,mire felé fordultam és ahogy megláttam a boldog arcát,automatikusan egy mosoly terült szét a profilomon,miközben felnéztem továbbra is rá a magasság különbség miatt.És abban a pillanatban hallottam meg a kamera hangját,miközben még mindig a szemeiben voltam elveszve.Meg lett örökítve ez a csodás -legalább is számomra- pillanat.

-Na,menjüüünk már!-Kezdett el hisztizni Gem elhúzva az 'ü' betűt,mire mi szétrebbentünk Harryvel.A fenébe,mi volt ez?!Olyan volt mintha megszűnt volna a világ körölöttünk!Mintha csak mi ketten léteztünk volna.Ahogy visszatértem a valóságba rájöttem,hogy anyukám is egy helyiségbe van velünk,aki vigyorogva nézett a barátnőjére,Anne pedig mosolyogva bólintott neki válaszul,miközben Haroldot és engem nézett.Ez nagyon gáz.

-

Túl éltem a kínos helyzetet,és szerintem Harry is észrevehette,hogy az anyukáink némán kibeszéltek minket.Bár semmilyen reakciót nem mutatott ez irányába,de meglepően sokat nézett útközben rám,és szinte szárnyalt a boldogságtól.A gondolataimból az szakított ki,hogy megszólalt dübörögve a kedvenc zeném.Felpillantottam a többiekre akikkel egy asztalnál ültünk és Hopera néztem.Már fél órája megérkeztünk a suliba,és most adnak egy normálisnak nevezhető zenét,na végre már!

-Ez a kedvencem!Jössz velem?-Kiabáltam,hogy a hangzavarban meghallja a hangom.

-Ja,menjünk!-Válaszolt vigyorogva,tudtam,hogy ő is szereti ezt a számot.

Három perc önfeledt ugrálás után vissza táncikáltunk az asztalunkhoz nevetve,ahol Gem,Liam és Harry ült akit ismerek,és még pár fiú akiket még soha nem láttam.Szerencsére senki sem foglalta el a helyünket,így le tudtunk huppanni az előző helyünkre.Már vagy harminc perce beszélgethettünk egymást között az asztalnál,mikor éreztem,hogy valaki megérinti a vállam,mire felpillantok az illető arcára aki nem volt más mint Harry.Fel sem tűnt,hogy pár pillanattal ezelőtt felállt.

-Beszélhetnénk?-Hajolt közel a fülemhez,hogy halljam a hangját a nagy zaj ellenére.

Egy pillanatra elgondolkoztam.Akarom e hallani amit mondani akar?Természetesen igen.

Felálltam a székemről,így közvetlen Harry mellé kerültem,aki kérdés nélkül megfogta a kezemet,és elkezdett vezetni ki a suliból a friss levegőre.Hagytam magam,mert tudtam,hogy most meg fogjuk beszélni a dolgainkat.

-Sajnálom.-Kezdte miközben leültünk egy nagyobb darab kőre,meg kell,hogy mondjam le hűlt az idő.

-Még is mit?-Kérdeztem kissé fagyosan miközben,magam elé bambultam.Nem tudtam rá nézni,bármennyire is érdekel,hogy mit akar mondani.

-Tudod te nagyon jól.-Mondta halkan így fülelnem kellett,és felé fordultam az egész testemmel,hogy rá tudjak nézni.

-A-apukám felhívott.-Folytatta,miközben megremegett kissé az egész lénye.-Miután haza értünk a fürdőzőből a szülinapod napján.Eddig soha sem keresett!-Kiáltotta el magát az utolsó mondatánál,ezzel egy kicsit megrémisztve engem.Még soha sem beszélt senki az apjukról,magamtól pedig nem mertem rá kérdezni.

-És mit akart?-Kérdeztem alig hallhatóan,mikor már két perce ülhettünk csendben,és háttérzajként a hangos zene szűrődött ki.

-Azt akarja,hogy találkozzak vele én és Gemma!Állítása szerint vissza akarja szerezni a családját.De miért tizenhat év után jött erre rá?-Kérdezte inkább saját magától suttogva.

-Hazza,beszéltél már erről Annel,vagy Gemmával?-Néztem rá komolyan,mire lesütötte a szemét és megrázta a fejét.

-Ezt beszéld meg anyukáddal.Ő tud ebben egyedül segíteni,hisz ismeri az apukádat.-A mondatom felénél a kezébe temette az arcát.

-Hé,ne aggódj!Minden rendben lesz,gyere ide!-Széttártam a karjaimat,hogy éreztessem vele,hogy itt vagyok mellette.Közelebb ült,és a vállamba fúrta az arcát miközben sűrűn lélegzett.

-Tudod -Kezdte és kibontakozott a karjaimból,bár a kissé fagyos kezeimet az ő óriásaiba tette,és lágyan elkezdte cirogatni a kézfejemet a hüvelyk-ujjával.Megnyugtató érzés volt.- ezzel az egész Des -ezek szerint így hívják az apukáját- dologgal bűzlik valami.Vagy is úgy értem,hogy honnan tudta meg a számom,és azt is,hogy Angliában vagyunk?Ha bele gondolok a dolgokba rossz érzés fog el.-Fejezte be a mondatát,miközben mérgesen össze húzta a szemöldökeit.

-Van benne valami,így ahogy mondod.-Néztem egy pillanatra az ajkaira amit rágcsált,aztán a szemeire.

-Mindenképp el kell mondanod holnap anyukádnak.-Szóltam rá.

-Igen is!-Mondta most már mosolyogva,és felemelte az ujjaimat,hogy a szájához tudja emelni,és puszikat adjon az ujjbegyeimre.A tette miatt a szívem kétszer gyorsabban kezdett verni,és a levegőt kapkodva vettem.

-Köszönöm,hogy meghallgattál.-Pillantott rám hálálkodva,mire csak mosolyogva megránditottam a vállam.

-Erre vannak a barátok nem?-Néztem mélyen a szemeibe,amikben egy kis csalódottságot véltem felfedezni.

-Nem szeretném,hogy haragudj rám.Most,hogy elmondtam neked ami nyomta a szívem,úgy érzem újjá születtem.Nagyon stresszes voltam az elmúlt hónapban,azok csodálkozom,hogy nem vagyok már ősz!-Mondta el szörnyűlködve és a hajába túrt,mire elkezdtem kuncogni ezzel mosolyra késztetve őt.

-Nem haragszom.-Komorodtam el.-Teljesen meg tudom így érteni.Csak azt hittem,hogy valami bajod van velem,hogy mi rosszat tettem.

-Te eddig csak jót tettél velem.-Mosolygott el és lesütötte a szemét zavarában.

-Harry,atya ég,mennyi az idő?!-Kaptam rá megrémülve a tekintetem,mire a fejéhez kapott újra,így elengedte a kezeimet.

-Fél tíz,van még fél óránk,hogy haza induljunk.-Fújta ki a benntartott levegőt,amitől megkönnyebbültem.

-Gyere!-állt fel,és a kezét nyújtotta,amivel engedtem magam felhúzni-Nem hiányzik,hogy felfázz nekem!

-Persze,hisz te ápolgatnál.-Nevettem ki miközben lassan lépkedtünk a suliba.

-Igen.Ha miattam történne veled valami,teljesen kikészülnék.-Magyarázta,mire megszorítottam egy kicsit az össze kulcsolt ujjainkat,ezzel mutatva,hogy ő is fontos nekem.

Ahogy beléptünk az épületbe és megcsapott az izzadt ember test szag keveredve a párás levegővel.Pfuj.

-Van kedved táncolni?-Kérdezte a Göndi vigyorogva,mire bólintottam,hisz elég jó zenéket adtak,és már a kedvem is teljesen jó volt.

Végig ugráltunk és énekeltünk 3-4 zenét,mikor mondtam neki,hogy ideje össze szedni a többieket és induljunk haza.

Nagy nehezen sikerült időbe elindulnunk haza,miközben hangosan nevettünk egy két sztorin ami az est folyamán történt.Azt hiszem megérte vissza jönni a suliba.