Visszatekintés:2011.Jan.28

Az ágya szélén üldögélő Harryre pillantok aki a csupasz hasát nyomkodja.Nem értem,hogy lehet ilyen nyugodt amikor a TV-ben fog szerepelni,az egész Egyesült Királyság csatornáján.

-Nem kéne készülődnöd?-Álltam meg előtte csípőre tett kézzel,mire felpillantott rám,és megrántotta a vállát.

-Nincs ruhám.-Biggyesztette le az alsó ajkát,amitől elkapott a nevethetnék.Harryről tudni kell,hogy ruha mániás.A szekrényéhez lépek és kitárom magam előtt a két ajtós fullra megpakolt ruhával lévő polcokat.

-Szóval?-Fordultam vissza hozzá felháborodottan,amitől sóhajtva felállt az ágyáról,és elindult felém.Őszintén szólva csak egy szűk boxer volt rajta,és nehezemre esett nem bámulni őt.Észre vette,hogy próbálom levenni róla a szemem -amit nem tudtam- felém fordult pajkos mosollyal az arcán,és a kezeit a derekamre tette.A fülemhez hajolt és ott lélgezett ezzel elérve,hogy áram ütéshez hasonló érzéseket keltsen bennem.De erre most nincs időnk.Ellöktem magamtól amin hangosan felnevetett és a hajába túrt.Ki akar engem nyírni,ebben biztos vagy.Teljesen figyelmen kívül hagytam,és belenyúltam a szekrényébe nem zavartatva magam.Szürke kardigánt,fehér pólót és a kedvenc barna nadrágját vettem elő,és az ágyára tettem.Válaszul vigyorogva feltartotta a hüvelyk-újját.Legalább tetszik neki.Pár pillanat múlva magára rántotta a ruháját,és megfordult előttem,hogy adjak véleményt.

-Király!-Nevettem fel hangosan amikor háttal állt nekem és fel-le kezdte mozgatni a fenekét.

-Ezer hálám.-Lépett hozzám és a karjaiba zárt.Az illatától és a teste melegétől azt a fajta nyugalmat éreztem amit eddig nem tapasztaltam.Soha nem akartam őt elengedni,csak a pillanatnak éltem.Amit megzavart az ajtón való kopogtatás.Kelletlenül léptem el tőle,de a derekamat továbbra sem engedte el.Mosolyogva néztem ki a fejemből amikor kinyílt az ajtó és egy pocakos,kb. 45 éves férfi nyitott be.

-Harry,lassan indulni kéne,Liam és Geoff is itt van már.-A hangja mély volt,de ettől függetlenül kellemes.

-Te lennél Emilie?-Nézett rám kedvesen mosolyogva,és éreztem ahogy Harold fogása erősödik a derekamon.

-Igen,üdvözlöm...-Integettem kissé kelletlenül.

-Szólíts nyugodtan Robinnak.-Tolta fel az orr nyergéről a szemüvegét,majd Harryre nézett.

-Öt perc.-Sóhajtott fel frusztráltam a Göndöröm,mire Robin válaszul bólintott,és vissza nézett rám.

-Örülük,hogy találkoztunk!-Biccentett egyet a fejével,és megragadta a kilincset.

-Szintúgy.-Mosolygtam rá.Néztem ahogy becsukja maga után az ajtót,és amikor már hallottam ahogyan a lépcsőn megy le azonnal Haroldhoz fordultam.

-Ő lenne anyukád barátja?-Fontam össze a karjaimat a nyaka körült.

-Aha.-Mosolyodott el halványan.Igazán örülök,hogy elfogadta Robint.

-Igazság az,hogy most kezdtem el igazán izgulni.Ráadásul még te sem lehetsz ott mellettem.-Szorította össze az ajkait és lehunyta a szemeit.

-Minden rendben fog menni Beatles fiú!És ha testileg nem is,de lelkileg melletted leszek.És bármikor felhívhatsz,ha úgy érzed.-Szorítottam magamhoz derekánál fogva,és éreztem ahogy a szíve hevesen ver.Természetesen én is nagyon izgultam,de nem mutathattam ki előtte.Valakinek látszólag nyugodtnak kell lennie.

-Szeretlek Em.-Vett egy nagy levegőt,ettől a felső testünk még jobban egymáshoz nyomódott.

-Én is téged Harold.-Húzódtam el tőle,és játékosan rá nyújtottam a nyelvem amire egy gyors mozdulattal egy csókot nyomott.

-Pfúj!-Ütöttem meg óvatosan a mellkasát ami vibrált a nevetéstől.

-Ez ugyan az amikor csókolózunk.-Kezdte el nyomkodni az arcomat ami állítása szerint túl puha.

-Akkor inkább csókolj meg,mert ez így nagyon undi volt.-Néztem a szemeibe felhúzott orral,mire féloldalasan vigyorogva lassan elkezdett közeledni felém.Túl lassan.A szánkat alig választotta pár hajszálnyi távolság,de nem csókolt meg.Az idegeimmel játszodozott,de élveztem ahogyan egymás levegőjét szívjuk be.Pár másodpercre rá,már panaszosan nyöszörögtem,ezzel Harryt kuncogásra késztetve,de a száját az enyémre tapasztotta.Hevesen estünk egymásnak,imádtam amikor türelmetlenül falja az ajkaimat.Amikor elváltunk egymástól a homlokunkat egymáséhoz döntötte,és Harold össze kulcsolta az újjainkat.Tudtunk,hogy itt az idő.

-Sok sikert.-Mosolyogtam rá szélesen és a szemeibe néztem amik tompán csillogtak.

-Köszönöm.-Nyomott egy nedves puszit az arcomra,majd elhúzódott tőlem,néztem és az ajtaja felé indult meg.

Ennek már két órája.Feszülten ülünk Gemmával a kanapén és a tekintetünket a TV képernyőjén pihentetjük,amit jóformán nem is látok.A következő pillanatban csörrent meg a telefonom jelezve,hogy üzenetem érkezett.Azonnal a készülékért nyúltam,és oldottam fel a képernyőt.

Harold üzenete:Fél óra múlva érünk be Londonba,édes Istenem,nagyon izgulok

-Na,mit írt?-Hajolt a képernyő elé Gemma és át olvasta a mondatot.

Emz üzenete:Ügyesek lesztek,tudom. :)

Választ már nem kaptam,így küldtem egyet Zainnek.

Emilie üzenete:Sok sikert Zain,mi történik? :D

Pár perc múlva rezgett a telefonom,és azt hittem hirtelenjében,hogy Harold adott életjelet magáról,de Zain volt az.

Zain üzenete:Köszi kicsilány :)

Nem válaszoltam neki,inkább Gemma felé fordultam aki tördelte az újjait.

-Azért még ne tört el,szükséged lesz még rá.-Tettem mosolyogva a kissé nedves tenyeremet a kézfejére,mire abbahagyta az előbbi tevékenységét.

-Ja,igazad lehet.De úgy izgulok!-Harapdált a szája belsejét,és a hajából kitűrte a nem oda való tincset.

-Én is.Remélem sikerülni fog nekik...-Hajtottam le a fejem.Ez komplikált.Számomra három fontos ember verseng valamilyen szinten egymással.Tehetetlenségemben a lábaimat feldobtam a kanapé háttámlájára és a fejemet lógattam le,és fejjel lefelé kezdtem el nézni a TV-t.

-Te valójában mit csinálsz?-Nézett rám Gemma,és a szemei alatt megjelentek a nevető ráncok.

-Próbáld ki,nagyon jó.És még nem szédülök.-Válaszoltam neki szórakozottan,és próbáltam elterelni a figyelmem a gyomor idegemet.Pár pillanat múlva már Gem is ugyan olyan test pozícióban feküdt mint én,és felém fordította a fejét.

-Szerinted sikerülni fog nekik?

-Remélem.Sikerülnie kell!Imádnak énekelni,és a tehetségük is megvan.Ők erre születtek.-Sóhajtottam fel kimerülten,még is büszkén ahogy a számomra fontos fiúkra gondoltam.

-Ez igaz.-Sütötte le a barna szemeit,ami Gemmánál nem megszokott.

-Mi a baj,Csajszi?

-Én nem tudom...Vagy is mi lesz,ha a kapcsolatunk Liammel nem fogja kibírni?-A hangja bele remegett az utolsó szóba,miközben tanácstalanul nézett a szemeimbe.

-Szerintem szeretitek annyira egymást,hogy kibírja a kapcsolatotok.Én úgy érzem Harolddal mi ki fogjuk,akkor a tiétek is.-Mosolyogtam rá,és látszólag kissé megnyugodott.Hát persze,hogy én is aggódtam ez miatt.De meg kell bíznom benne.

Valahogy sikerült Gemmával elterelni a figyelmünket másfél óra hosszára,amikor megszólalt a csengő hangom.Azonnal fogadtam a hívást.

-Harold?Minden ok?-Szólaltam meg egyből,amire Harry hallatott egy ideges nevetést.

-Ja,rengetegen vannak,semmi esélyem.

-Ezt fejezd be,kérlek.Mikor kerülsz sorra kb.?

-Hárman vannak előttem,ezért hívtalak.-A hangján tisztán hallatszott a feszültség,ami miatt én is azt éreztem.

-Minden rendben lesz.Gondolj arra,hogy a nyakláncod én vagyok,szóval veled vagyok.-Próbáltam vele viccelődni,ami megtette a hatását mert elnevette magát.

-Oké,oké vizualizálok!Képzeld kivel találkoztam.

-Hm?-Természetesen volt sejtésem.

-Zain,és tök jó fej.Uh,most jött ki az a lány,már csak ketten vannak előttem.

-Akkor tegyük le,és azonnal hívj mi volt!-Néztem Gemmára fél szemmel és az újjaimat össze fűztem.

-Oké,szeretlek.-Majd bontotta a vonalat,és azonnal tovább adtam Gemnek az újdonsült információt.Így már ketten vártuk Harry hívását szinte már betegesen,miközben törökülésben ültünk egymással szemben.Az idő túlságosan lassan ment.A másodpercek szinte óráknak tűntek,ezzel kínozva minket.Egyszer csak a szívem gyorsabban kezdett el verni,a levegővételem is megduplázódott és mérhetetlen boldogság jött rám.Sikerült neki.Érzem.Gemma észre vehette a furcsa viselkedésem,mert a fejével biccentett egyet felém.

-Sikerült neki.-Vigyorogtam mint egy vadalma a boldogságtól.

-De hát még nem is hívott.-Ahogy befejezte a mondatát újra megszólalt a telefonom,amit egyből fogadtam.

-Kettő!-Ordított bele a telefonba Harry,így nem kellett kihangosítani,Gemma tisztán hallotta a hangját.

-Úristen!Harold én tudtam!Olyan büszke vagyok rád!-Hadartam jóformán sikítva az örömtől,és a büszkeségtől.

-Huh...Jézusom,nem hiszem el...De ez csak még a húsz döntős fiúk csoportja.-Sóhajtott fel leterhelten,és tisztán láttam a lelki szemeim előtt,hogy szokásához híven beletúr hátul a hajába.

-Harry inkább most örülj a két igennek.-Mondtam neki kissé bátortalanul,mert igazából gőzöm sincs,hogy mit kéne neki mondanom.

-Ja,igazad van,csak olyan para.-Nevetett fel feszülten,és azt kívántam bárcsak ott lehettem volna vele,és megnyugtathatnám Őt.

-Tudom Göndör.-Néztem Gemmára aki erősen arkitulált nekem.

-Gem azt kérdezi Liam mikor kerül sorra?-Olvastam le a lány szájáról a mondanivalóját.

-Egy pill.Hey,Liam!Hányan vannak előtted?-Emelte meg a hangját.

-Azt mondja még heten.-Válaszolt Liam helyett,amit továbbítottam Gemnek,aki felmordult idegesen és a telefonjáért nyúlt.

-Oké,Emz ha nem baj most le teszem.

-Nem,dehogy.Hívj ha történik valami.

-Aha,persze.Szia bébi.

-Szia.-Suttogtam és megbontottam a vonalat ami négy órával később újra megszólalt.

-Nem sikerült,nem sikerült!-Sírt Harry a telefonba,és éreztem ahogyan a szívfájdalma árad át rám vonalon keresztül.

-Oh,ne.-Esett le az állam a helyéről,és a szemeimbe könnyek gyűltek ahogyan hallgattam Harold sírását.

-Én megmondtam.-Kiáltott fel dühében amitől össze rezzentem,és hallgattam ahogyan egy női hang beszél a Göndörhöz,aki hevesen lélegzett.

-Emilie,mennem kell.Vissza hívtak,biztos azért mert be akarják tenni a tévébe az össze tört embereket.-Morgolódott hangosan,és tudtam,hogy valaki előtt direkt mondja ezt.

-Oké,hívj utána!-Hadartam és kinyomtam.Gemmára néztem aki elkerekedett szemekkel nézett rám.Válaszul megráztam a fejem,ami miatt Gem arcát tisztán látszódott a szomorúság.

Miután ki idegeskedtem magam hirtelen hatalmas fáradtságot éreztem,és bármennyire is próbáltam fent marasztalni magam,egyszerűen nem ment.Így hát nehézkesen felvánszorogtam a szobámba és bedőltem az ágyamban a több mázsásnak érződő testemmel.Az utolsó gondolatom az volt,hogy mi lehet Harryvel,majd elnyomott a mély álom.