1111 Words,hihi! Meglepi rész,remélem tetszeni fog. :) Btw imádom ezt a képet Harryről. 

Visszatekintés:2011.Január.14

Reggel anya szobájában ébredtem,így kissé összezavarodtam,de pár másodperc múlva össze állt a kép.Kikászolódtam a kényelmes habos-babos ágyból és a konyhába csoszogtam.Csináltam magamnak egy csésze kávét,majd megízesítettem és elfogyasztottam.Felmentem az emeletre készülődni.Először a fürdőbe mentem,ám mikor beléptem Gemmát pillantottam meg ahogy Harry fejéről szedi le a melltartómat amit valószínűleg tegnap hagyhattam ott.

-Mi a...-Nevettem fel hangosan miközben el is pirultam,hogy Harold látja a fehérneműm.Amivel a következő pillanatba elszaladt el mellettem.Pár pillanatig elszörnyedve néztem Gemmára aki az öccsén nevetett,majd észbe kaptam és szaladtam a Göndör után.Berontottam a szobájába és le esett az állam és őrülten elpirultam.

-Mmm,olyan jó illata van!-Szippantott a kosár részébe bele újra,jobban mondva az arcát belepréselte az anyagba.

-Harry,fejezd már be,és add oda!-Nyavalyogtam miközben már tehetetlenségembe toporogtam egy helyben és nevettem.

-

Egyedül sétálgatok hazafelé a suliból ami igazán lehangoló,hisz hozzá vagyok szokva,hogy valaki mindig velem van.Gem Liamnél van,Hope megbetegedett,Harold pedig a pékségbe és majd este felé toppan haza,mert Daviddel mennek focizni.Az idő átkozottul hideg,és az is rátesz egy kabáttal,hogy erősen fúj a szél.Aztán eszembe jutott valaki,akivel már egy hete nem beszéltem.Azonnal a kezembe kaptam a telefonom,és a hívás listában kezdtem el keresgélni.Amikor megtaláltam a számot elindítottam a hívást,amit 3 csörgés után vettek fel.

-Kicsilány!-Hallottam meg a vonal túloldalán egy boldog hangot.

-Zain!Gondoltam felhívlak,rég beszéltünk.-Biggyesztettem le az alsó ajkam,még ha ezt is láthatta.

-Jól tetted,már hiányoltalak.Mesélj,miújság arra felé?

-Hát...Tegnap volt egy kis incidens a suliban,és Harry verekedett,de általánosságban minden ok.És veled?Pezz jól van?

-Juj,az nem jó..Aha,ja minden rendben.-A hangján tisztán hallatszott,hogy mosolyog.-Én meg tegnap jelentkeztem online az X-Factorba.Próba szerencse.Január végén kezdődik a meghallgatás.

-Az nagyon király,szurkolok!-Sikkantottam egy aprót örömömben.

-Köszi,de mi volt tegnap az a bunyó?

-Egy pillanat,csak kinyitom az ajtót.-Időközben már haza értem,és a kulccsal bajlódtam miközben a telefont az állam és a vállamhoz szorítottam.

-Na,itt vagyok,bocsi.Hát...-Kezdtem el a mesedélutánt miközben a lábaimról a bakancsot rúgtam le,és lépdeltem be a nappaliba.

-Mi történik?-Nevetett fel a vonal túloldalán lévő Zain mikor a filmből amin hagytam női nyögések hallatszottak.

-Haha.-Nevettem én is fel,majd a telefonom képernyőjére néztem lecsekkolva az időt.

-Durva,több mint egy órája beszélünk!-Szólaltam meg újra.

-Ja,de nagyon örülök,hogy hívtál.

-Majd hívj fel,hogy mi volt a műsorban!Tudni szeretnék mindent!

-Ígérem!-Hallottam meg ahogy jóízűen felnevet.

-Jobban is teszed Malik!Na jólvan,és asszem' megyek tanulni,ha nem baj.

-Hát az nekem sem ártana.Majd írok,vagy hívlak,hogy mi volt.

-Oké,viszhall Zain!Mi történik?-Nevettem fel,és Z a vonal túloldalán is így tett.

-Visszhall Kicsilány!-Búcsúzott el,majd megszakította a vonalat.A Zainnel lefolytatott beszélgetésen kattogott az agyam.Talán Harrynek is jelentkeznie kéne abba a műsorba.Nagyon tehetséges,és szereti is énekelni,ő amolyan tipikus előadó típus.Szereti a figyelmet,és ért az emberek nyelvén.Erről mindenféle képen beszélni szeretnék majd vele.A konyhába mentem a tancuccaimmal,de mielőtt neki látnék a tanulni valónak,megleptem magam egy gőzölgő,forró teával.Az étkező asztalra pakoltam le,majd kiválasztottam egy tantárgyat és egy nagy sóhajjal elkezdtem írni a leckémet.Másfél órára végeztem az összes házival,de olyan hulla fáradt lettem,hogy laposakat pislogtam miközben feltápászkodtam,hogy le tudjak dőlni a nappaliba.

-Anya,én alszok egyet.-Szóltam oda a konyhában főző anyunak aki kissé aggodalmasan,de bólintott válaszul.Hanyatt vágtam magam a puha bőr kanapén,és magamra terítettem a szőrmés takarót.A tévét kapcsolgattam amin nem volt semmi érdekes,így a 'Toppmodell leszek'-et kezdtem el nézni,majd a műsör felénél leragadt a szemhéjam és elaludtam.

Sötétség.Nem látok semmit csak sötétséget,majd meghallok egy keserves sírást.A hang nagyon ismerős,de nem tudtam be azonosítani.Így hát elindultam vakon,és a hallásomra hagyatkoztam.A hang egyre jobban erősödött,ahogy lépdeltem előre.

-Mi a baj?Miért sírsz?-Szólaltam meg,de ez nem az én hangom volt.Ezen a hangon érződött mérhetetlen fájdalom,ahogy rekedtesen szólt.Nem kaptam választ,csak erősebb sírást.Elkezdtem előre szaladni,amikor megpillantottam magamat idősebbnek ahogy összekuporodva sírok.A hajam teljesen kócos volt és csapzott.Az egész testemet alig volt hús olyan vékony voltam,és szakadt,igénytelen ruhák fedtek.Az arc csontom élesen látszott,és a szemeim alatt sötét karikák húzódtak.A szemekbe néztem ami ugyan olyanok mint az enyémek.A barnaságukban nem volt élet,csak fájdalom csillant meg,ahogy folytak továbbra a könnyek.Ahogy továbbra is néztem a feketeségből kitűnő lányt,és hallgattam a keserves sírását erős fájdalmat éreztem a mellkasomban.Mintha húznának le.Olyan érzés mint amikor a magasról zuhansz le,és nem tart semmi.Fel kell kelnem,de nem tudok.Hiába kiálltok segítségért,senki sem segít,és a hasonmásom sírása kezd őrjítővé válni.

-Segítség!-Sikítottam fel,és ki tudtam nyitni a szemeimet.A mellkasom gyorsan járt fel-le.Pár másodpercen belül Harryt pillantottam meg ahogy a konyhából szalad hozzám rémült tekintettel.

-Emilie,mi történt?!-Ült le mellém,és a mellkasára hajtotta a fejem miközben felsírtam.

-Hé,minden rendben.Itt vagyok picikém,nincs semmi baj.-Suttogott a fülembe,és elkezdett velem ringatózni előre hátra,ezzel nyugtatva engem.

-C-csak rosszat álmodtam.-Sóhajtottam fel zaklatottan és a szemem alól töröltem le a könnyeket.

-Mond el.-Unszolt,majd közelebb hajolt és lecsókolta a szemem szélében gyülekező könnyet.

-É-é-én láttam m-magam.Idősebb voltam,o-olyan 17 éves,és ah...Mintha nem is én lettem volna,hanem egy megtört énem,nagyon sírtam,a-alig ismertem magamra.Oh Harry!-Öleltem át szorosan a derekát,és éreztem ahogy a hajamba puszilt.

-Minden rendben van,ez csak egy rossz álom volt.-Emelte fel a fejemet,így a zöld csodáiba tudtam nézni.Közelebb hajoltam hozzá,mire ő is így tett,így éreztük egymás lélegzését.A szemeimbe nézett majd az ajkaimra amit beharaptam.Felém biccentette a fejét,és adott egy csókot a számra,amiből csókolózás lett.Miután már nyugodtabbnak éreztem magam,elhúzódtunk egymástól.

-Nem szeretem ha sírsz Emz.-Biggyesztette le az alsó ajkát és a szemeimbe nézett.A kezeim közé vettem az övét,és egy puszit nyomtam az új begyeire.

-Mennyi az idő,neked nem Daviddel kéne lenned?-Bombáztam kérdésekkel és összeráncolt szemöldökkel néztem fel rá.

-Látom rajtad,hogy ki nem állhatod amikor vele vagyok.És én is tudom jól,hogy nem egy jó társaság,vicces meg minden,de olyan dolgokba van benne amibe én nem akarok.-Mosolygott rám nyugtatóan,és éreztem ahogy a pillangóim életre kelnek,és elmosolyodok.

-Szeretlek Emilie.-Suttogta halkan miközben elpirulva elmosolyodott és kissé felemelte a bal vállát zavarában.

-Én is téged,édes pofi!-Kezdtem el nyomkodni az arcát,mikor meghallottam újra női nyögéseket a TV-ből.

-Mi a franc van ma?Egész nap nyögnek!-Csattantam fel és idegesen a távirányítóért nyúltam,hogy el tudjam kapcsolni,miközben Harold hangosan felnevetett mellettem,ahogy látta a reakciómat.

-

-Utoljára mondom,hogy ha teszel bele még egy tojást nem lesz jó!-Néztem ingerülten Harryre miközben a majdnem kész pudingot kevergetem.Sütit próbálunk csinálni,de egyszerűen nem érti meg,hogy ez így jó ahogy van.

-Emilie Mattinson!Kell bele az a tojás!-Húzta fel a szemöldökeit,és a szemeit összébb húzta miközben a száját összeszorította egy vékony vonallá.

-Nem.Mert akkor megkeményedne a tészta.-Sóhajtottam fel tehetetlenül és a fejemet rázta idegességemben.

-Hülyeség!-Nézett rám mérgesen,majd az asztalon pihenő lisztre terelődött a tekintetem.Gyorsan belemarkoltam abba és Harry arcára dobtam egy adagot a fehér porból.

-Mi a franc?-Nyitotta ki a lisztes szemeit nevetve és a tojásért nyúlt,most rajtam volt a sor,hogy elkezdjek hátrálni.

-Oh,állj csak meg!-Kapta el a karomat,és a fejemen széttörte a tojást ami a homlokomon folyik le.

-Fúúúúj!-Sipákoltam és a homlokomhoz nyúltam amire a hajszálaim rá voltak tapadva,hála a tojásnak.

-Hogy az a...-Tátotta el a száját Harry amikor a csoki masszába bele mártottam az ujjaimat és az arca felé közelítettem.Mindkét tenyeremet az arcára tettem ami így teljesen csokoládés lett.Nem csinált semmit,csak ki került,mire érthetetlenül néztem utána így egy csokis kéz landolt az arcomon,amit szépen elkent rajtam.

-Egál.-Mosolygott rám győztesen majd közelebb hajolt és megcsókolt.A zsigereim egyből reagáltak,hisz a csoki mindkettőnk száján bőven volt,így még édesebb volt minden egyes meg nyilvánulásunk egymás felé.Szó szerint kóstolgattuk egymást.Egyikünk sem foglalkozott azzal,hogy csokis a tenyerünk ugyan úgy fogtuk egymást.Az én kezeim a hajában voltak elveszve,ő pedig erősen tartotta a derekamat.Lihegve húzódtunk el egymástól,és kentünk a másikra újból csokit,és újra egymás ajkának estünk.