Visszatekintés:2011.Január.1

Az első gyerekünk.

Felkeltem,de nem mozdultam meg miközben Harry meztelen mellkasán feküdtem.Az agyam ezerrel kattogott a tegnapi napon.Harolddal éjfél után még sétáltunk egy kicsit,azután haza battyogtunk.Értesítettem Gemmát,hogy haza jöttünk,ne aggódjon miattunk.Ám aztán eszembe jutott a jelenet ahogy megpillantom Harryt a folyosón.Megcsókolta volna azt a lányt,ha nem bukkanok fel?Hiába ivott,ez nekem nem indok.Nem jutottam eszébe amikor ahhoz a lányhoz hajolt,úgy ahogy hozzám szokott?Ha nem látom meg,akkor egyáltalán elmondja nekem,vagy megtartja magának?Megtörtént már,vagy ez az első eset?És miért tette?Nem is keresett,velem ellentétben.Hiába bocsájtottam meg neki,de nem felejtek.Őszintén nem bízok meg már benne teljesen.És van valami amit még nem mond el nekem.Érzem.Talán már rám unt,és ezért fordult inkább más lányhoz.Talán szeret,talán nem.Észre sem vettem,hogy könnyezek míg Harry le nem törli az arcomról a nedvességet.

-Emilie,jól vagy?-Miközben beszélt éreztem ahogy vibrál a mellkasa,amire a könnyeim folynak.Nem válaszoltam neki,csak erősen átöleltem a kissé széles csípőjét,és az arcomat a nyakhajlatába temettem miközben felsírtam.Nyugtatásképp a fejemet kezdte el simogatni.Miután kisírtam magam,elhúzódtam tőle,és az arcára néztem a nedves szempilláim mögül.

-Milyen szerencse,hogy tegnap lemostuk az arcomról a vakolatot.-Sóhajtottam fel miközben a sírás nyomait töröltem le magamról.

-Mi a baj?-Hagyta figyelmen kívül az előző mondatomat,és felkönyökölt,ez által a csípőjéig lecsúszott a takaró.A testéről nem tudtam le venni a szemem.Tökéletlenül tökéletes számomra.Volt rajta egy kis felesleg súly,és az sem zavart,hogy az anyajegyeire azt mondja,hogy mellbimbók.Aztán felfelé vezettem a tekintetem.A szemei alatt sötét karikák húzódtak,tompán csillogott a zöld íriszei.A haja teljesen el volt kuszálódva,a nyakánál apró tincsekben kezdett el göndörödni,ám a többi része kezelhetetlen volt.A látványa a szokásosnál is jobban elragadott.Már a sírást is abba hagytam,és felhúztam a meztelen lábaimat amit csupán egy rövid nadrág takart az államhoz,és azon támasztottam meg a fejem.Beszédre nyitottam a számat,de nem jött ki hang a torkomon.Újra megpróbáltam,de ezúttal sem jártam sikerrel.Úgy tátoghattam mint egy hal,miközben a szobám feldíszített falait néztem.

-Emilie.-Szólított újra lágy hangon,mire rá kaptam a tekintetem és össze szedtem magam.Mélyen a szemeibe néztem,és csak egyet kérdeztem tőle.Ami igazán érdekel.

-Szeretsz?-A hangom rekedten szólt,ami tőlem nem megszokott.

-Igen.-Nézett vissza mélyen bele a szemeimbe,olyan volt mintha a lelkemig látott volna.Túl intenzívnek éreztem a tekintetét,így elkaptam róla az enyémet és az ablakon kinéztem.Mindent fehér réteg borított.Az előző fájdalom amit éreztem hirtelen eltűnt és mérhetetlen boldogság kapott el a hó látványától.

-Harold menjünk ki a kertbe!-Sikítottam fel és rá ugrottam,amitől hátra estünk mindketten az ágyneműre.

-A szívbajt hozod rám,te lány!-Hajtotta hátra a fejét miközben ziháltan vette a levegőt.Aztán lejjebb emeltem a tekintetem,Harry combjai között pihent az egyik lábam,így takarón keresztül olyan helyen érintkeztünk ahol nem kellett volna.Egyből elhúzódtam tőle elvörösödve miközben kínomban felnevettem.

-Van egy ajánlatom.Addig nyugodt leszek míg felöltözünk,utána pedig szépen megfürdetlek a hóban.-Úgy mosolygott rám,mintha csak arról beszélnénk,hogy holnap milyen órával kezdünk.

-Áll az alku,Styles!Bár...Felvehetem az egyik vastag pulcsid?-Ültem rá a combjaira ártatlan mosollyal az arcomon,mire felült így az arcunk egy magasságban volt.A nyaka köré fontam a kezeimet és még közelebb húztam magamhoz.Láttam rajta,hogy a huncutságom nagyon tetszik neki egyben az idegeivel is játszik.

-Aha.-Szuggerálta az ajkaimat,amivel elkezdtem kissé csücsöríteni,ennyi elég volt neki,hogy megragadja a derekam és lekapjon.Ahogy a puha ajkai az enyémekhez ért,egyfajta jól eső borzongás futott végig az egész testemen.A kellemes érzéstől belemosolyogtam a csókunkba,ami miatt Harry panaszosan felnyögött és a fogai közé vette az alsó ajkam és meghúzta azt.Éreztem ahogy a kezei a fenekemre csúszik és megmarkolja éppen hogy'.Hazudnék ha azt mondanám,hogy nem volt jó érzés.Az adrenalin a vérembe csak úgy pezsgett és ahogyan Harry a nyelvét a számba dugta tudtam,hogy ő is így érez.

-Ha most nem állunk le,nem tudom vissza fogni magam.-Nyögte nehezen az ajkaimra,de még egy utolsó csók érdekében nyomtam egy hosszú puszit a szájára,majd elhúzódtam tőle,és a felpuffadt alsó ajkán végig simítottam az ujjammal,és lehúztam azt,így feltárult előttem az alsó fogsora.A szemeibe néztem amik boldogan csillogtak.

-Gyere,Hazza öltözzünk fel.-Csúsztam le róla,így a talpaim a hideg padlóval érintkeztek amitől felszisszentem.

-Amúgy.Tudod,hogy nagyon szeretlek,nem adod nekem ezt a pólód?-Huzigáltam a rajtam lévő hosszú póló alját amit tegnap este adott Harry.

-Csak nem tetszenek a ruháim?-Vigyorgott rám miközben felkelt az ágyból,így elém tárult csupán melegítő nadrággal fedett teste.

-Oda vagyok értük,de az illatod miatt jobban szükségem van rá.-Néztem zavaromban a lábujjaimat.Miért kell őszinteségi rohamot kapnom?

-Melyik pulcsit akarod?-Nyitotta ki a szekrény ajtaját,oda mentem hozzá és a meztelen,puha hátára csimpánzkodtam.

-Uuu,azt a lilát!-Mutattam az általam választott felsőre,mire Harreh kivette azt és felém nyújtotta.

-Kezeket fel,Dianam!-Vigyorgott rám,és teljesítettem a kérését,rám húzta a pulóvert ami hatalmas volt,a kapucni pedig eltakarta előlem a kilátást.

-Kukucs!-Tártam fel a szemeimet,miközben játékosan be bandzsalítottam,amin Harry hangosan felnevetett.Felkapott magára ő is több réteget,aztán be szökdécseltünk a szobámba nekem is hosszú nadrágért és zokniért.

-Harry,mikor jönnek haza anyuék?-Néztem fel a barátomra miközben a bakancsom fűzőjét kötöttem be.

-Elvileg délután,vagy is anyu azt mondta tegnap.-Vont vállat,miközben magára kapta a macis sapkáját,és felém nyújtotta az ugyan olyan sapim.A hátsó ajtón mentünk ki a kertbe,ami hó fehér volt.

-WIII!-Sikítottam fel,és hanyatt feküdtem az 7-8 centiméteres hóban,és felnevettem ahogy angyalkákat csináltam.Harold szó nélkül nézte a hülyeségemet,aztán lehajolt és a kezeibe vett egy adag havat majd azt össze gyúrta.

-Oh,ne!

-Oh,dehogynem!-Ördögien mosolygott rám,és olyat tett amire egyáltalán nem számítottam.Az arca elé tette a kezét,és a hó golyót szétmorzsolta a saját arcán.Száj tártva néztem rá,majd hangos nevetésbe törtem ki.

-Te hülye vagy!- Takartam el a kesztyűs kezemmel az arcomat miközben továbbra is nevettem.

-Építünk hóembert?-Nézett rám szélesen vigyorogva,így a szemei majdnem csík nagyságú lett és azt hiszem az összes fogát megmutatta.Az arca a hidegtől piros pozsgás lett,zöld szemei szinte világítottak ahogy nagyra voltak nyitva,a göndör fürtök egy-két helyen kikandikált a szőrös sapkája alól.Gyönyörű volt.

-Ühüm!-Nyújtottam felé a kezem,mire ő felém nyújtotta a balosát,amit megragadtam és lerántottam magam mellé a földre.

-Hahaha!-Nevettem fel hangosan,miközben simán feltápászkodtam és leporoltam magamról a havat.

-Emilie Diana Mattinson,jobban teszed ha futsz.-Nézett fel rám a rosszaságtól csillogó szemeivel.Észbe kaptam és elkezdtem sprintelni ellentétes irányba.Nem volt sok értelme,hisz Harold 10 másodpercen belül elkapott,és az arcomba nyomott egy maréknyi hideg havat.Szó nélkül tűrtem,csak az orromat húztam fel.Miután szépen az arcomba masszírozta a havat,kinyitottam a szemeimet.A szempilláimon hó pelyhek gyülekeztek.Imádom ezt.

-Olyan szép vagy.-Suttogta az édes szavakat miközben az arcomat fürkészte enyhe ámulattal.

-Köszi.-Hajtottam le a fejem zavaromban,ám az ajkaimon egy mosoly jelent meg és éreztem ahogy a hajam függönyként hullik körém.Harry mellett szépnek éreztem maga és csinosnak.Sosem voltam megelégedve a külsőmmel,de Harold megtanított elfogadni magam úgy ahogy vagyok.

-Uhm..Menj be és hozz répát,és gombokat.-Mosolygott rám idegesen,és a környezetünket kezdte el pásztázni.Nem tudtam hová tenni a hirtelen hangulat változását.Inkább szó nélkül hagytam és bementem a lakásba össze szedni a kért dolgokat.Két perc múlva már táncikálva tértem vissza Harryhez,aki már elkezdte építeni a hóembert.Le tettem az egyik kő darabra a zsákmányt,és elkezdtem segíteni Harrynek.Húsz perc múlva már velünk szemben állt a kész hóemberünk.

-Első gyerekünk!-Fonta össze a karjait maga előtt,és büszkén mosolygott ahogy a művünket nézte.

-Mi legyen a neve?-Néztem fel az arcára,miközben az oldalához bújtam.

-Mi lenne ha Darcy?-Szuggerálta az előttünk lévő hóembert.

-Mindig is így szerettem volna hívni az első kislányomat.-Mosolyodtam el halványan ahogyan arra gondoltam,hogy egy nap lesz egy családom.Amit én alapítok meg.

-Nem mondod!-Fordított magával szembe,így feltárult előttem a döbbent arca.- Én is!Gemmának erről beszélek vagy' 7 éves korom óta!-Éreztem ahogyan a szemeim elkerekednek,és a levegőt gyorsabban veszem.

-Szereted a gyerekeket,Harey?-Ámultam el.

-Még jó!-Úgy vigyorgott mint egy vadalma,mire nem bírtam ki,hogy ne álljak a lábujjaimra és ne adjak a szájára egy puszit.

-Én meg téged!-Mosolyogtam rá,és a hátunk mögött lévő kőtömbről leszedtem a havat,és az arcába nyomtam,és elkezdtem be futni a házba.

-

-Na végre!-Kiáltott fel Gemma amikor Hope szétfagyva topogott be hozzánk a nappaliba.

-Pofa be,át fagytam.-Dörzsölte a karjait a vöröses-barnás hajú lányt,miközben a lila ajkai remegtek.Szó nélkül felálltam majd két perc múlva a gőzölgő teával tértem vissza hozzájuk.

-Tessék.-Nyújtottam át neki a forró italt,mire hálásan mosolygott rám.

-Na,mond már mi volt tegnap,miért léptetek le Harryvel?-Nézett rám Gem miközben a szemöldökeit húzogatta.

-Ah,nem is mond!-Kezdtem el a mese délutánt a tegnap történtekről.

-Azta kurva..-Tátogott meglepődötten Hope amikor befejeztem a sztorimat.

-Ja.-Sóhajtottam fel és hátra dőltem a kanapéra.

-Csak azt nem értem,hogy az izomagy Josh mit akart tőled.-Tette hozzá G miközben mérgében össze húzta a szemeit.

-És..Csináltatok valamit,úgy?Úgy értem,csak ketten voltatok majdnem egész éjjel itthon,tudod.-Célozgatott Gemma.

-Nem,dehogy!-Hevesen megráztam a fejem tiltakozás képen.-Egymás mellett aludtunk az tény.De semmi olyan megnyilvánulást nem tett felém.Sőt..Inkább úgy bánt velem..Mintha nem is tudom..Mintha egy törékeny baba lennék.Segített lemosni rólam a sminket,és arra is megkért,hogy nyugodtan öltözzek át előtte,nem zavarja és folyton ölelgetett.Törődött velem,aztán lehet,hogy csak az alkohol ezt hozta ki belőle,na meg az,hogy majdnem elveszített.-Néztem tanácstalanul a barátnőimre,akik érdeklődve hallgattak.

-Harry olyan fura ilyet téren..Mármint úgy értem,eddig nem volt komoly kapcsolata.Folyton csak játszadozott a lányokkal,és maximum két napig hülyítette őket,majd szakított velük.Én azt mondom,hogy beléd tényleg nagyon szerelmes,annak ellenére amit tett tegnap.Nem is ismerek rá amikor veled van,vagy csak egyáltalán szóba kerülsz teljesen egy ismeretlen oldalát mutatja.-Gemma minden egyes szaván csak úgy' csüngtem.

-Hm...Akkor megyünk és csinálunk muffint?-Vigyorodtam el,mire a lányok is így tettek,és lepacsiztunk.

-Muffin lányok!-Kiáltotta el magát boldogan Hope,mi Gemmával zavarodottan néztünk egymásra,majd rá.

-Unalmasok vagyok csajaim,kell egy inspiráló kiáltás mindig!-Magyarázta majd leintett minket,és elindult a konyhába,mi pedig nevetve utána siettünk,hogy elkezdjünk sütit csinálni.Remélem a ház egyben marad mire végzünk.

OMG,már csak hét rész van hátra.:( Őszintén megvallva nagyon rossz érzés volt tegnap megírni az utolsó részt.Ez az első ff.m és ez a blog által szerettem bele az írásba.Soha nem akartam befejezni,de hát egyszer minden befejeződik.Még mindig nincs kedvetek valami életjelet adni magatokról?:(