Visszatekintés:2010

London,randi és az ismeretlen srác.

-Indulhatunk Emz?-Nézett rám Harry csillogó szemekkel,és felém nyújtotta a jobb kezét.

-Aha.-Mondtam neki kissé remegő hangon az izgatottság miatt,és bele csúsztattam a tenyerem az ő nagy kezébe.

-Elmentünk!-Pillantott Harry rá a családunkra,mire ők izgatottan bólintottak.Talán anya jobban izgulhatott nálam is ahogy az arcán láttam.

-Sziasztok!-Hallottuk meg a kórust ahogy elköszönnek,de mielőtt kézen fogva Harryvel kiléptem volna a szobából Gemmára pillantottam és eltátogtam neki,hogy drukkoljon,és feltartotta mindkét hüvelyk-ujját.

Nem szóltunk egymáshoz Harryvel míg ki nem értünk a hotel épületéből.

-Annyira izgulok,Jézusom!

-Hé,nyugi! Csak én vagyok az.-Mosolygott rám nyugtatóan.

-Na nem mondod!-Néztem rá kissé epésen,mire kinevetett és magához húzott,és megpuszilta a homlokom.

-Hová megyünk?-Jutott eszembe,hisz nem említette meg,hogy hová visz.

-Mivel nem nagyon ismerem Londont,így csak a Starbucksba tudunk elmenni,nagyon sajnálom.-Láttam rajta,hogy marcangolja magát.

-Tökéletesebb nem is lehetne!-Szorítottam meg egy kicsit az össze kulcsolt ujjainkon,mert tényleg így gondoltam.Minek elmenni egy puccos étterembe,mikor nem az a lényeg hogy mennyit fizet az ember hanem,hogy két ember közel kerüljön egymáshoz.

Az út további részében nem beszélgettünk,csak sétáltunk egymás kezét fogva és nézelődtünk.

Ahogy oda értünk az üzlethez,Harry kitárta az ajtót és előre engedett,nem foglalkozva a tömeggel,és azzal sem,hogy páran ránk néznek.Csak rám fókuszált.

-Mit kérsz Em?-Érdeklődött,mivel délután fél 6 van,nem szabadna koffeint inni,de a teát kívántam.

-Egy teát,légyszi.-Mosolyogtam fel ez előttem álló göndör hajú fiúra,aki csak lehajolt és megpuszilta az arcom,mire zavaromban a mellkasába temettem az arcom,és éreztem,hogy az vibrál a nevetéstől.És azt is éreztem,hogy a hasamban lévő pillangók életre kelnek.

A sor nagyon lassan haladt,majd' tíz percet kellett várni,hogy sorra kerüljünk.

-Bent szeretnél maradni,vagy inkább menjünk valahová?-Foglalt helyet a velem szembe lévő széken.

-Nem kéne.Hideg van,és nagy valószínűséggel eltévednénk.-Indokoltam.

-Igazad van.-Villantott egy tökéletes mosolyt.

-Nekem mikor nincs?-Kuncogtam fel.

-Ne túlozzunk Kedvesem.-Viccelődött,mire ki nyújtottam rá a nyelvem.

-Képzeld.-Komolyodott el,és én is így tettem.-Jövőhéten kezdek egy pékségben dolgozni otthon.

-Nem mondod!-Meglepődtem,nem kicsit.

-De mondom!-Nevetett fel jókedvűen.

-Az jó!Nagyon büszke lehetsz magadra!Hisz melyik tizenhat éves fiú áll el dolgozni a mai világban?-Tettem fel a költői kérdést,mire szerényen mosolyogva vállat volt.

-És a suli mellett bírni fogod?-Néztem rá aggódva,nem szeretném ha túl hajtaná magát.

-Nem kényszerből megyek oda,inkább,hogy legyen egy kis plusz pénzem,és segítsek anyunak.Ha pedig már nem fogom bírni akkor majd otthagyom,ennyi.Amúgy is,csak négy órát fogok dolgozni,így lesz időm veled is lenni.A hétvégéim szabadok.-A mondata végén a kezemhez nyúlt amit az asztalon pihentettem.Ő annyira emberi,annyira jó szívű.

-Le vagyok tőled nyűgözve Styles!-Suttogtam magam elé,miközben már az össze kulcsolt kezeinket néztem.

-Olyan távolinak érezlek.-Csúszott ki a száján mire azonnal rá kaptam a tekintetem.

-Engem?-Ráncoltam a szemöldököm.

-Igen,messze ülsz.-Jelentette ki durcásan,miközben a nyelvével csettintett egyet.

-Akkor húzd ide a széked mellém.-Mosolyodtam el halványan az aranyosságán.Mire megtette amit ajánlottam neki,és rám nézett.

-Sokkal jobb!-Mondta immáron jó kedvűen,engem nevetésre késztetve.

-Olyan szép vagy.-Sóhajtotta ámulattal a szemeibe,miközben az arcomat pásztázva.

-Te is.-Bókoltam neki vissza,kissé kínosan,mire elnevette magát.

-Egy fiú nem lehet szép,max helyes.-Szórakozott rajtam továbbra is,én pedig válaszul rá forgattam a szemeim.Igen is vannak szépfiúk,és ő is közéjük tartozik.

-Lefotózhatlak?-Nézett rám a nagy zöld szemeivel,amiben elvesztem.Egyszerűen ahogy bele néztem a szemeibe,eltűnt körülöttem a világ.Mintha a lelkéig láttam volna abban a pillanatban.Azt akartam,hogy ez a fiú akinek ma már többször össze ér a lába az enyémekkel,azt kívántam,hogy az enyém legyen.Csak az enyém.

-Hm?-Ráztam meg egy kicsit a fejem,és elnéztem a szemeiből,hogy vissza térjek a valóságba.

-Lefotózhatlak?-Ismételte meg magát,és egy kényelmes mosoly terült szét az arcán.

-Csak akkor,ha én is téged.-Alkudoztam vele.

-Simán.

Miután lőtt rólam egy képet ahol vigyorgok,és is előkaptam a telefonom,és véletlenszerűen készítettem róla egy pillanat képet miközben a poharát a szájához emelte,és rám néz oldalasan.

-Ez olyan cuki lett!-Gügyögtem neki,és az orra alá dugtam a telefonom.

-Nem is!Milyen fejem van már!-Hisztizett ok nélkül.

-Szerintem nagyon cuki.

-Ahh,milyen képeid vannak.-Sóhajtott fel perverzül vigyorogva,tudtam,hogy melyik képet láthatta. Amikor Hope nálunk aludt,és meleg volt éjjel a szobába és egy feszülős trikó volt rajtam egy francia bugyival.Csaj bulit tartottunk,ez olyan kellemetlen.

-Harold Edward Styles!Add vissza azonnali hatállyal a telefonom!-Parancsoltam rá ingerültem,mire a képembe vigyorgott.

-Vedd el!-Szívózott velem továbbra is,és éreztem ahogyan teljesen felment bennem a pumpa,és a telefonomért nyúltam.Ám de nem értem el,még úgy sem,hogy a combján támaszkodtam,hátha alapon elérem,de mindhiába.

-Naaa,légysziii.-Könyörögtem neki,mert már teljesen elfáradtam a kis 'harcunkban' amit ő teljesen élvezett,ha én nem is annyira.

-Jólvan...-Nyújtotta át a telefont megdőlve felém,és én is abban a pillanatban hajoltam meg a készülékért,így az arcunkon éreztük egymás heves légzését.Egyikünk sem mert mozdulni,csak néztük egymás szemét,és a szapora lélegzetünk -ami a helyzettől alakult ki- csiklandozta továbbra is egymás bőrét. Amikor a tekintete levándorolt az ajkaimra,és az én szemeim is így tett,egy kicsit közelebb hajolt hozzám ösztönösen,így már az orrunk összeért.Abban a pillanatban azt hittem,hogy a pillangóim kitörnek a bordáim közül.Egy apró mozdulattal az ajkaival éppen hogy' végig simított az enyémeken,de nem csókolt meg,hanem vett egy mély levegőt,és elhúzódott tőlem.Még egy apró puszit sem kaptam.Kihasználtnak és dühösnek éreztem magam abban a pillanatban.Ha elhív randizni,akkor gondolja már komolyan!Miért játszik az érzéseimmel?Vajon az összes lánnyal ezt csinálja?Az ujjai köré csavar,utána amikor már belebolondultál kidob,mit sem foglalkozva az érzésekkel.

-Menjünk haza.-Mondta nagyon halkan,mire hirtelen felpattantam és magamra kaptam a kabátom és türelmetlenül néztem a meglepődött fiúra,aki sóhajtva felállt.

Mikor ki értünk a kávézóból egyből elkezdett magyarázkodni.

-Emilie,had magyarázzam meg!-Kért vagy már harmadjára,mire éreztem,hogy elszakadt az a bizonyos cérna.Meg voltam bántódva,haragudtam és kihasználtnak éreztem magam.De a fájdalom amit mélyen éreztem a szívemben sokkal nagyobb volt.

-Ne Harry!-Csattantam rá.-Nem kell megmagyaráznod semmit az ég világon sem!Ha már szédítesz,bókolsz és nem utolsó sorban randira hívsz akkor próbálj már nem játszani az érzéseimmel!Mond hány lánnyal csináltad már ezt?Hülyíted,és amikor már teljesen beléd habarodik de belé rúgsz?!Én ebből nem kérek,miért nem a bugyuta Sky-t választottad?!

-Te tényleg ezt nézed ki belőlem?-Kérdezte ő is ingerülten már,de láttam a csalódást az immáron sötétebb zöld szemeiben.

-Nem tudok mást!-Suttogtam ránézve,és éreztem ahogy az alsó ajkam megremeg.

-Akkor tényleg nincs mit megmagyaráznom.-Felelte kimérten,én elindult a hotel felé,és képtelen voltam követni,ha csak nem akartam elveszni ebben a nagy városban.

Elegem volt belőle.Még neki áll feljebb?Álljon már meg a menet...Az én érzéseimmel ne játszadozzon kedve szerint.Hotelbe ahogy beértünk előre szaladtam,nem is akartam látni.Berontottam az anyával ideiglenesen közös szobánkba,láttam,hogy az ágyon feküdve telefonál,de ahogy rám nézett azonnal elbúcsúzott apától.

-Mi történt kincsem?-Kérdezte aggodalommal a hangjában.

-Ahh!-Morogtam és hátra vetettem magam az ágyba kabátostól.

-Most nem akarok róla beszélni.-Sóhajtottam és felültem,mert majd' megsültem olyan melegem volt.

-Ahogy akarod.-Nézett rám szemöldök ráncolva.

-Elmentem tusolni!

-Csak óvatosan!-Kiáltott utánam zavartan.

-

A meleg víz kicsit oltotta a feszültségemet,de nem eléggé.Így hát kimentem a hotel nagy erkélyére,hogy kiszellőztessem a fejem.Már vagy tíz perce ülhettem egy műanyag asztalnál,amikor egy fiú rám nézett,majd a székre.

-Nem zavar ha leülök melléd?-Kérdezte bársonyos hangján,bár az akcentusa kissé vicces volt,de bólintottam válaszul.És megnéztem az immáron mellettem ülő fiút.A haja fekete volt,és látszólag nagyon selymes.A szemei nagyok voltak és barnák,és hatalmas szempillák keretezték.A bőre egy kicsit barnább volt,csakugyan mint az enyém.Idősebb lehetett nálam.17 éves körülinek nézett ki.Jól nézett ki,de Harrynél nem jobban.Nem gondolhatok rá!

-Be sem mutatkoztam,de lüke vagyok,ne haragudj!Zain Malik vagyok!-Villantott rám egy szép mosolyt,amitől éreztem,hogy a rossz kedv kezd lassan elszállni belőlem.

-Emilie Mattinson!-Varázsoltam egy kis halovány mosolyt az arcomra.

-Olyan kis szomorúnak tűnsz.Rendben vagy?-Nézett a szemeimbe érdeklődve.

-Aha,persze!Minden rendben!-Próbáltam őszintének tűnni,mert még is csak egy idegen.

-Igaz,hogy még nem ismerlek,de felismerem ha valaki hazudik.-Úgy éreztem,hogy bízhatok benne.Így hát kiöntöttem neki a lelkemet nyomasztó fájdalmat,egy gyönyörű fiúnak akit ugyan csak alig két perce ismerek.

-Hm...Érdekes..-Gondolkozott el a mondandómon.

-Az.-Sóhajtottam fel,és hátra dőltem a műanyag széken.

-Hagyjuk is ezt!Zain,hogy hogy itt vagy ebben a hotelben?-Tereltem el a témát.

-A barátnőm Perrie itt él Londonban én pedig Bradfordban.Együtt szerettük volna tölteni a hétvégét,de a szülei nem engedik,hogy náluk aludjak,így ezért vagyok itt.-Mosolyodott el a mondata végén.Istenem,olyan édes!De nem tudtam úgy rá gondolni mint pasira.

-Értem most már az akcentusod.-Mondtam neki kissé szórakozottan,mire vállat rántott jókedvűen.

Még beszélgethettünk fél órát,és telefonom számot cseréltünk,hogy a későbbiekben is tudjuk tartani a kapcsolatot.Azt is megtudtam róla,hogy szeret énekelni és 3 lány testvére van.

-Meg haragszol,ha én most megyek ledőlni?-Néztem rá most már őszinte mosollyal az arcomon.

-Nem,dehogy!Nekem is mennem kéne,Pezz szerintem már várja,hogy hívjam.

-Köszönöm,hogy meghallgattál!-Pillantottam rá hálásan az előttem álló fiúnak.

-Máskor is Kicsilány!-Éppen hogy megölelt,amikor egy torok köszörülést hallottunk, egyből szétrebbentünk,és meg pillantottuk a gúnyosan vigyorgó Harryt.

-Tudod Emilie,tényleg nem lesz mit ezután megmagyaráznom!-Ezzel a lendülettel megfordult,és ott hagyott minket a szintúgy döbbent Zainnel.Mintha lenne oka mérgesnek lennie rám!

-Ő volt az igaz?-Éreztem magamon Zain tekintetét,de nem tudtam levenni arról a helyről a szememet ahol pár másodpercre még Harry állt.

-Ő.

-

12 fejezet.

Az egész napot a városban töltöttük,fotózkodtunk és persze ettünk Fish and Chipset,sokkal finomabb volt mint amit Holmes Chapelben árulnak.Harryvel teljesen levegőnek néztük egymást.Mintha nem is léteztünk volna egymás számára.Délután négy óra körül indulhattunk haza,és próbáltam nem közel lenni Harryhez,még ha ez nehezen is ment mert egymás mellett ültünk.Alig vártam,hogy haza menjünk és letusoljak,és bedőljek a kényelmes ágyamban.