Újra itt is lennék, ez az utolsó rész, remélem tetszeni fog, jó szórakozást💜

🔞Khm, valaki miatt fel kell tüntetnem, hogy ez a rész 18+os részt tartalmaz🔞

Szombat reggel Harry talpig festékesen ébredt az ágyában. Egy üzenet fogadta az apukájától, aki arra kérte, hogy Harry menjen el vele és Hazz anyjával a temlomba karácsony este. A fiú nem válaszolt, csak visszadőlt az ágyba, amikor ugyanis kiszúrta, hogy Louis nincs mellette. A konyhából beszélgetést hallott, ezért felkapott egy alsót és kisietett. Noora és Louis Eskild társaságban különböző fűszerekről beszélgettek, amiket Lou a reggelihez használt fel. Amikor meglátta Harryt, rögtön felé sietett, szemérmetlenül lekapta mindenki előtt, majd visszaállt a sütő elé. Noora és Eskild összemosolyogtak Harry ügyetlenségén és Louis bátorságán. Egy ideig Louis azt részletezte, éppen mi készül, Noora és Eskild pedig a hasukat fogták, annyira örültek, hogy végre nem valami rendelt kínai szar lesz a reggeli.

- Egyébként nagyon hangosak voltunk, mikor bejöttünk tegnap este? - fordult hátra a többiekhez Lou egy szál alsóban és egy rá egészen kicsi köntösben.

- Nem, egyáltalán nem hallottam semmit... Te igen...? - mosolygott Noora Eskildre.

- Um igen, én hallottam, hogy szexeltek, szóval most hulla vagyok és visszafekszem. - trappolt a konyhába Linn, a szokásosan csendes lakótársuk. - Szóval Noora, jó lenne, ha Harrynek adnád a szobád, mert neked nincs szexuális életed, köszi. - kapott fel egy darab kenyeret, és már ott sem volt.

- Oh, ez igaz. Akkor ezért vagy olyan idegesítő. - nevetett Eskild Noorára. - Ez a falta de polla, Noora. A fasz hiánya! - kuncgott.

- Oké, most már te is ellenem vagy, mi? - kérdezte, letette a bögréjét és kisietett a konyhából.

- Hé Noora, nyugi! A konyhában hagytad a humorod, vagy mi? - szaladt utána Eskild.

Ketten maradtak.

- A lakótársaid igazán klasszak. - vigyorgott Louis.

- Nem igazán, inkább őrültek. - sóhajtott Hazz.

- Jól vagy?

- Azt hittem, elmentél ma reggel. - sütötte le a szemeit Harry.

- Nos, nem. Látod, itt vagyok. - rántott vállat. - Úgy érzem, elcsesztem valamit a fahéjjal... - fordult a sütő felé, de Harry félbeszakította.

- Úgy értem, hogy azt hittem elmentél, mint múltkor Eleanorral.

- De Harry, miért tennék ilyet? - dőlt a pultnak. - Eleanor és én már nem vagyunk együtt.

- Hagyd abba... Előzőleg is mikor ezt mondtad, a nyelveddel a szájában találtalak meg Chloe-nál.

- Tudod, Eleanor nagyon jól ismer, szóval igen, egy ideig elhitette, hogy mégis együtt kell lennünk. - fogta kezeibe Harry puha arcát. - Te pedig úgy tűnt, nem állsz készen. - nézett mélyen a fiú szemébe. - Nem tudom. Kiakadtam.

- Miért?

- Féltem, hogy nem akarsz semmi komolyat.

- Pedig igenis komoly dolgot akarok.

- Jó, mert most nem megyek sehova. - mosolygott és Harry homlokának döntötte a sajátját.

- Oh, igen? - kérdezte édesen, Lou pedig válaszul megcsókolta.

Hétfő

A társalgóban mindenki a két fiú által alkotott művet tanulmányozta. Valaki mosolygott rajta, valaki oldalra döntötte a fejét, mert nem tudta, honnan kell nézni. Lou vigyorgott, Harry ajkait összepréselve várt. Lou éppen magyarázkodni kezdett, amikor a lányok megnyugtatták Őket, hogy tetszik nekik, amit látnak.

- Az nem olyan, mint egy fenék? - mutatott Chris a falra.

- Oh igen. - karolta át Louis a pasiját. - Bocsi. - kuncogtak mind a ketten.

Vilde totál rápörgött a dologra, hogy egy meleg pár festette ki a társalgót, tehát ezentúl ez a hely a menő emberek pihenője lesz. Mindeni csak a fejét fogta.

Harry egy újabb üzenetet kapott az apjától a misével kapcsolatban. Annyit írt vissza, hogy megy, de viszi a pasiját is. Úgy volt vele, lesz ami lesz, esze ágában sincs mindezek után titkolni Louist.

Másnap a fiúk együtt sétáltak a folyosón. Niall azt mesélte, milyen zenéket szokott küldeni Vildének, aki természetesen sose válaszol neki, és hogy Niall szerint hogyan szokott nézni rá a lány.

- Helló. - ütközött neki Louis a fiúcsoportnak.

- Szia, haver. - köszöntek a többiek, bár kicsit izgultak, mi a helyzet most közöttük Harryvel.

- Szóval ismeritek Louist. - lépett az említett oldalára Hazz.

- Aha.

- Igeeen.

- Nos, Ő... - tette Lou vállára a kezét, Zayn pedig alig várta, hogy végre kimondja azt a szót. - Ő a pasim. - vigyorgott összes foggal Harry, a másik három fiú pedig a diákok között a folyosó közepén ordított fel. Ugráltak, ordítoztak és visitoztak.

- Oh, végre megengeded, hogy lássuk! Végre! - kiáltott Niall, a többi pedig csititani próbálta.

- Hallgass már! - próbálta befogni a száját Liam.

- Múltkor el kellett rohannunk miattad, azt hittem, kiköpöm a tüdőm. - nevetett Louisra mutatva Ni.

- Nem értem. - mosolygott Harryre Lou.

- Semmi, csak ott voltak a társalgóban, mielőtt jöttél volna festeni. - zárta Harry rövidre, és ezután már csak jelentéktelen dolgokról beszélgettek.

Amikor a fiúk kettesben hagyták a két jómadarat, Harrynek megcsörrent a telefonja. Eleanor volt az. Lou kikapta a kezéből, elküldte Elt melegebb éghajlatra, és semmi magyarázatot nem adott Harrynek arról, miért kereste Őt Eleanor. Lou szerint csak hülyeségekkel akarja tömni Harry fejét.

Szerdán délelőtt mindenki a parkban volt, tanultak, lazítottak, elvoltak. Niall beült Vilde mellé, próbált bevágódni, de csak maga alatt vágta a fát. Péntek este Louis meglepetést szervezett Harrynek. Befogott szemmel kísérte el a kikötőhöz, ahol elmondta, hogy egész éjszakára övék az egyik hajó. Harry rettentő boldog volt, hogy Lou mit meg nem tesz érte. Az mondjuk gyanús volt, hogy honnan volt erre pénze, de most próbát nem ezzel foglalkozni. Lou a hajóról kiabált a kikötőben, hogy neki van a legszebb pasija az egész földön.

A hajó belseje is szépen ki volt világítva, mint a külső része. Látszott, hogy Lou sokat dolgozott a részletekkel. Valami kamu pezsgőt ittak, alkoholmenteset, Lou pedig arra kérte Harryt, hogy kóstolja meg a sonkát. Ettek, ittak, Louis cigizett is, aztán következett az igazi móka.

Az ágytorna. Louis hevesen esett neki Harrynek. Egy pillanat alatt bújtatta ki a ruháiból a fiatalabb fiút, és Ő maga is másodpercek alatt szabadult meg sajátjaitól. Az ágyra döntötte Harryt, fölé mászott, és alig várta, hogy végre újra a szájába vehesse Őt. Először a nyakát csókolta, aztán a mellbimbóit vette célba. Harry már csupán ennyitől is el tudott volna menni. Hangosan adta Louis tudtára, hogy élvezi, amit a másik csinál. Egy idő után viszont már többet akart. Meglökte a csípőjét, ágyékuk egy pillanatra összecsapódott. Mindketten hangosan nyögtek fel. Louis lejjebb mászott, óvatos puszit adott Harry makkjára, ezzel a fiút az őrületbe kergetve. Hangosan sóhajtozott, míg Louis nyalogatta Őt, csókolta, szívta és masszírozta. Louis sosem várta el, hogy Harry leszopja, sőt, nem is nagyon engedte. Attól fél, Harry csak azért tenné meg, mert Ő maga is ezt teszi, és imádja. Nem akarja, hogy Harry kötelezőnek érezze, holott erről szó sincs. Nincsenek együtt túl régóta, Louis máris tisztában van vele, mikor kell abbahagynia, nehogy a másik elmenjen. Harry felrántotta magához, megcsókolta Lout, érezte a saját ízét a szájában. Ezután egy gyors mozdulattal maga alá gyűrte. Louis kuncogott, amikor Harry mohón falni kezdte ajkait, csípőjén ült, és körkörös mozdulatokkal masszírozta Louis ágyékát. Mindkettejük farka feszült már, óvatosnak kellett lenniük. Harry imádja kiszívni Louis nyakát, és ez kölcsönös. Louis is imádja, amikor a fiúja ezt csinálja. Jók szórakozik rajta, miközben Harry fürtjeibe meríti ujjait. Harry egyre jobban haladt lefelé, Louis tudta, mire készül. Megfeszült.

- Nem kell ezt tenned. - nézett le a fiatalabb fiúra kéjtől csorgó hangon.

-De szeretném! - mondta izgatottan Harry. Louis előtt még nem volt fiúja, így azt sem tudta, hogyan kezdjen hozzá. Louval már voltak együtt párszor, tudta, Louis mit szokott csinálni, amit Ő nagyon élvez, de abban nem volt biztos, Louis ugyanazokat élvezi-e, mint Ő. Annyira tapasztalatlan volt.

- Biztos? Bizonytalannak tűnsz. - simogatta Harry arcát.

- Csak segíts. - pirult el Louis lábai között, aki örömmel narrálta, mit hogyan csináljon. Harry pillanatok alatt ráérzett a dologra, Louis meg merte kockáztatni, hogy még nála is jobban csinálja. Mindvégig kedves bókokkal hintette be Harryt. Tudatni akarta vele, hogy jól csinálja, Harry önbizalmán pedig rettentő nagyot dobtak Louis kedves, bátorító szavai. 'Ez az, Kicsim!' 'Annyira jó vagy, Hazzy' 'Ah, óvatosan, nem bírom sokáig!' És mivel Harry nem tudta, mikor az elég, hagyta, hogy Louis jelezze, ha többet szeretne. - Nem hiszem el, hogy sosem csináltál még ilyet! - húzta fel újra az ölébe.

- Sose. - vigyorgott.

- Tetszett?

- Neked tetszett, Édesem?

- Igen. - pirult el Harry édesen.

- Örülök neki, mert nekem is! Imádom a szád! - Harry ennél vörösebb már nem is lehetett volna.

Louis Hazz lábai közé csúsztatta az egyik kezét, míg a másikkal a combját markolta. Harry megemelkedett egy kicsit. Az idősebbik masszírozta a bejáratát, miközben végig Harry szemeibe nézett. Kihúzta alóla kezét, Hazz szájához tartotta ujjait, Harry pedig örömmel nedvesítette be. Először az első, utána a második ujját csúsztatta be. Harry szabályosan meglovagolta Louis kezét, miközben hangosan nyögött és Louis mellkasára támaszkodott. Ezután Louis elhúzta a kezét, kivett a párna alól egy bontatlan tasak gumit, és éppen le akarta fektetni maga mellé Harryt, amikor az kikapta az óvszert a kezéből.

- Meglovagolhatom a farkad? - nézett csillogó szemekkel pasijára. Hogy tudott volna erre Louis nemet mondani? Oly' rég várt már erre.

- Biztos, hogy ezt szeretnéd?

- Biztos. - mondta határozottan Harry, arrébb mozdult, kibontotta a tasakot, felgörgedte a gumit Louisra, majd felé mászott.

- Várj! - kapta el a a csípőjét Lou. - Ha fáj, kérlek szólj, rendben?

- Oké! - mondta izgatott hangon Harry, mivel még sosem csinált ilyet. Louis felkacagott, és segített Harryt magára engedni, miután jól besikosítózta magát és Harry bejáratát is. Biztos akart lenni abban, hogy Harrynek nem fog fájni.

Először feszítő érzést érzett. Aztán amikor már teljesen Louis combjain ült, várt. Mindketten vártak. Pár perc után Harry óvatosan mozogni kezdett, ezzel teljesen megőrítve a párját. Amikor már gond nélkül ki-be csúszott Louis, hirtelen fellendítette a csípőjét pont akkor, amikor Harry lefelé tartott. Hangos csattanással ért össze a bőrük, és ez annyira tetszett nekik, hogy még ezerszer megcsinálták. Amíg Harry ringatózott Louis ölében, addig a másik fiú masszírozni kezdte Őt. Harry kezdte elveszíteni a fejét, de Louis még jócskán bírta. Éppen ezért elfektette az ágyon Harryt, mögé helyezkedett, miközben Harry feltolta a fenekét teljesen szemérmetlenül, Lou pedig nyalogatni kezdte. Aztán szó nélkül csapódott mélyre. Harrynek már nem kellett sok. Louis a hátára fordította, párnát rakott a csípője alá és úgy mozgott benne hol lassan, hol gyorsabban.

- Te vagy a mindenem! - zihálta Louis. - A napsugaram. Az én édes napsugaram. Világíts meg örökké.

Ez volt Harrynek az utolsó löket. Louis gyönyörű szavai. A hasára és mellkasára élvezett, ami pedig Louisnak hozta meg a gyönyört. Érezni, hogy Harry körülötte pulzál, túl sok volt, és a látvány, hogy beborítja magát a saját nedvével, pont elég, hogy Louis is a csúcsra jusson. Harry mellkasára dőlt, amíg megnyugodott. Utána a nyelvével tisztította meg Harryt, amit a fiú önkivületi állapotban követett végig. Lehúzta az óvszert, az ágy mellé dobta a földre, és Harry mellé könyökölt.

- Csodálatosabb vagy.

*

- Az egész életem le tudnám élni ezen a hajón. - feküdt Harry az ágyban az éjszaka közepén. Fel volt kapcsolva a lámpa, meztelenek voltak. Lous egy sonkán csámcsogott.

- Én is. Majd kibérlem az esküvőnk napjára is. - pillanatot ravaszul Harryre.

- Össze fogunk házasodni? - támaszkodott meg a karján a fiatalabb fiú.

- Hát persze! Nem akarod, hogy összeházasodjunk? Képzeld csak el... Rengeteg minden lesz chips-szel és sonkával. Nem, jobb ötletem van. Csak sonka és chips lesz.

- Nem akarod, hogy az emberek jót egyenek az esküvőnkön? - kuncogott Harry.

- Nos, nem, mert a mi esküvőnk olyan fergeteges lesz, hogy mindenki sonkát meg chipset akar majd az esküvőjén. - magyarázta evés közben. - És végül majd minden étterem csődbe megy, és majd Trump háborút indít Oroszország ellen a sonka monopóliumáért. - nevetett hangosan. Harry csak mosolygott, és szerelmesen nézett az idősebbikre. - És tudod, hogy fogják hívni? A Sonka Hideg Háborúja. - kacagott. - Mi pedig körbehajózzuk a földet, megígérve, hogy soha többé nem lépünk a földre. Kivéve, ha megállnánk Alaszkában, mert tengeribeteg lennék. - nevetett továbbra is. Harry csak szótlanul figyelte Őt. - És Trump akkor elkap és bezár minket a Guantabamoba, tudod a börtönbe. De ez nem fog érdekelni, mert összebarátkozunk egy drogbáróval, aki kijuttat minket. És végül füvet fogunk vinni mindenkinek a hajón. - hahotázott.

- Waow. - ennyit tudott mondani Harry, se többet, se kevesebbet.

- Nem? - nevetett újra Louis. Ezután Harry mellé bújt, betakarózott és újra megszólalt. - Hány Harry és Louis van a párhuzamos univerzumaidban, akik házasok?

- Nem tudom... Sok.

- Sok. - ismételte el. - Oh, basszus. - nyúlt a párkányhoz a kamu pezsgőért. Meghúzta. - Meg kellene halnunk ma este. - nézett maga elé. - Miközben a legjobb pillanatokat éljük.

- Miért mondasz ilyeneket? - sokkolt le Harry. Újra érezte az aggodalmat, és azt, hogy valamiről nem tud.

- Viccelek. - puszilta Őt homlokon Louis. Hazz viszont csak elfordította a fejét és gondolataiba merült. - Csak viccelek. - ismételte el.

Harry éjfél tájékán arra ébredt, hogy Louis az ágy mellett ülve Őt figyeli.

- Te soha nem alszol?

- Nem tudok aludni, amikor ilyen szexi srác van az ágyamban.

Harry mosollyal az arcán aludt vissza.

Órákkal később újra felébredt. Louis meztelen volt, és a cipőjét húzta fel éppen. Harry kérdésére az volt a válasza, hogy úszni megy, a fiú aludjon csak tovább. Harry percekig csukott szemmel feküdt, amikor leesett neki a tantusz. Louis pucéran ment úszni. Éjszaka a hidegben. A kikötőben. Kiugrott az ágyból, magára kapta a ruháját és Louis ruháival rohant fel. Kiabálni kezdett, nézte a víz felszínét, de semmi. Nem látta, nem hallotta Őt. Remegett, reszketett, és nem a hideg miatt, hanem annyira aggódott. A haját tépte, káromkodott. Egyetlen ötlete volt. Eleanor.

Felhívta Őt az éjszaka közepén, és arra kérte, hogy jöjjön oda, mert baj történt Louval. A lány azonnal ugrott, és hamar meg is érkezett. Amíg azonban várt, remegve kiabált, vagy éppen a lépcsőn reszketett a kezébe temetett arccal.

- Már mindent megnéztem, nem tudom, hol van! - mondta Eleanornak kétségbeesetten.

- Mi történt? - kérdezte a lány, Harry pedig mesélni kezdett. - Nos, most abban kell reménykednünk, hogy a rendőrök megtalálják. - nyugodtnak tűnt, pedig korántsem volt az.

- Egyáltalán nem értem. Mi történt? - kérdezte Harry könnyes szemekkel.

- Bipoláris, Harry! Érted? - ordított rá El. - Ez a hajó itt... Betört ide.

- Azt mondta, kibérelte. - nézett Eleanorral üveges tekintettel.

- Gondolkodj már egy kicsit. Szerinted hogy fizetett volna érte?

- Nem tudom. - állt sírásra a szája.

- Oh, igen, nem tudod. Füveztetek is?

- Csak egy kicsit. - suttogott.

- Basszus... Nem tesz jót neki. Nem szívhat semmit. Beteg, Harry. Érted? Beteg. - és ekkor megcsörrent a telefonja. - Megtalálták.

- Veled megyek.

- Nem, nem, nem, nem jössz. És békén fogod hagyni. Azt hiszed, szeret, de tévedsz. Nem szerethet. Ez csak egy valami, amit a fejébe vett, oké? Semmit sem jelentesz neki. Csak egy átsuhanó kis rögeszme vagy. - és egyedül hagyta Harryt. A fiú pedig sírni kezdett.

Szombaton Harry a kanapét nyomta, nem evett, nem ivott, nem ment sehova, csak sírt és sírt. A lakótársai nem tudtak segíteni neki, tudták, milyen az, ha összetörik az ember szíve. Este Eskild puszilgatta meg, és egy kis életerőt próbált szuggerálni a fiúba. Harry mindennél jobban arra vágyott, hogy megtudja, mikor fog elmúlni ez az égő, szúró érzés a mellkasában. Eskild sajnos nem tudott segíteni neki, pedig nagyon akart.

Vasárnap délelőtt a mosókonyhában volt, telefonozott, amíg a mosásra várt, és a bipoláris zavarra keresett rá az interneten.

Csendben elvolt magával, amikor üzenetet kapott Louistól. Megnézte, egy rajzot küldött neki. Aztán egy újabb kép, egy újabb rajz. És így tovább.

Harry pár kép után már nem bírta. Inkább írt Louisnak, aztán szomorúan bámult előre, amíg újra nem kapott egy értesítést ezúttal az apjától. Arról írt neki, hogy alig várja a misét, de nem tartja jó ötletnek, hogy Harry elvigye Louist a templomba. Az apja szerint Anne nem értené meg a vallási nézetei miatt. Harry annyit írt vissza, hogy csak viccelt, aztán könnyes szemekkel várta, hogy végre elindulhasson haza.

Este arra ért haza, hogy Eva és Noora a kanapén beszélgetnek, utóbbi szemei könnyesek. Először el akart menni, magukra hagyni a lányokat, de aztán a lakótársa arra kérte, inkább maradjon. Próbált segíteni a szerelmi életében, ha már az övé a kút segge alatt volt. Aztán votkázni kezdtek. Noora feje Harry ölében, lábai pedig Eva combjain. Egymásnak adogatták az üveget, amíg haza nem ért Eskild és Linn.

- Eskild, Linn! De örülök, hogy itt vagytok! - kiáltott részegen Noora.

- Gyertek, igyatok velünk. Van vodka. - Eva nyelve már alig forgott.

- VODKA! - üvöltötte Harry az üveget megemelve, míg Eskild és Linn furcsán összenéztek, Eskild elmosolyodott és kezdetét vette az igazi buli.

Zenét kapcsoltak, ittak, táncoltak, és jól érezték magukat. Noora és Eva smárolni kezdtek, míg Eskild Linnt kapta le, Harry pedig körbenézve még magányosabbnak érezte magát. Elsírta magát.

Másnap az ebédlőben egyedül volt. A fiúknak meg programjuk volt, nem tudtak közvetlenül mellette lenni.

Szerda délelőtt Zaynnel volt Harry a társalgóban. Fülesen néztek filmet, bár a WiFi jelerőssége nagyon szar volt. Harry egy újabb Istennel kapcsolatos üzenetet kapott az anyjától.

Harry örömkönnyei az arcán folytak. Zayn is észrevette ezt, de nem faggatta túlzottan.

- Jól vagy? - kérdezte óvatosan, mert nem tudta, hogy Louval van-e valami.

- Igen, jól vagyok. - törölte le a könnyeit.

- Biztos?

- Ne aggódj. - motyogta mosolyogva.

Folytatni akarták a filmet, amikor berontott a társalgóba az igazgató, ki húzta a rutert, és kiabálni kezdett, hogy a tanulok a WiFit lopják, nem tanulnak, csak lebzselnek, és amikor a társalgó egyik raktárában egy éppen bemelegedett párt talált, azt mondta, ennyi volt, kész, vége mindennek, bezáratja a társalgót. Vildét hibáztatta, csúnyán leszidta a jelen lévő társaságot, aztán elhagyta a termet. A többiek Vildét vigasztalták, aki sírt. Megígérték neki, hogy ezt nem hagyják annyiban.

Péntek

Este Harry az anyjával a templom előtt találkozott.

- Szia, Anya. - köszönt zsebébe rejtett kézzel.

- Üdv, Kedvesem. - néztek egymásra kínosan. - Úgy örülök, hogy látlak! - ölelte magához szorosan Harryt, aki természetesen nem ellenkezett.

- Én is, Anya.

- Örülök neki! - engedte el. - Gyere, menjünk be.

- Nem várjuk meg apát?

- Ő nem jön... - sóhajtotta. - Az én hibám, mert... Túl sok üzenetet hagytam neki tegnap. Nem hiszem, hogy látni akar, amióta különváltunk. - Harry csalódott volt.

- Várj, ez fura.

- Nem, Kedvesem, hallgass meg. - simitotta kezét fia arcára. - Az emberek olyanok, amilyenek. Nem tudod megváltoztatni Őket. Megvannak az értékeik és a hibák. Csak időt kell adnunk nekik, hogy megértsék. - rántott vállat. - Gyere. - mosolygott.

A templomban nem voltak sokan. Harry anyukája örült annak, hogy fia végre elkísérte egy misére. A pap köszöntött mindenkit, amikor Harrynek értesítése érkezett.

Harry aggódni kezdett. A fejében lejátszódott az összes együtt töltött perce Louisval. Eszébe jutottak a gyönyörű kék szemei, a mézédes, piros ajkai, a keze puha érintése, az apró bókok és puszik. Ugyan nem válaszolt Eleanornak, úgy érezte, tennie kell valamit.

- Anya, bocsánat, de mennem kell. - fordult suttogva Anne felé.

- Rendben. - bólintott megértően.

- Szeretlek.

- Én is szeretlek, Kedvesem.

És Harry ezzel kirohant a miséről, és egyből tudta, hol találja Louist. Lélekszakadva futott, kapkodta hosszú lábait, hogy minél hamarabb Louis mellett lehessen. Amikor az erdő széléhez ért, elővette a telefonját és világítani kezdett vele, miközben Louis nevét kántálta.

- Louis! Lou! LOUEE!

És meglátta. A híd alatt ült, térdeit felhúzta és átölelte Őket, míg fejét az ölébe hajtotta. Sírt.

Harry nekidöntötte a homlokát Louisénak, minden rezdülését érzékelte.

- Nem vagy egyedül. - nézett Louis szemeibe. Az álla alá nyúlt, hogy Lou ne tudjon fordulni. - Itt vagyok. - suttogta. Louis tovább sírt, Harry pedig közelebb csúszott hozzá, ha ez lehetséges volt. - Már nem vagy egyedül. - rázta meg a fejét.

Másnap reggel Harry korán találkozik Eleanorral. Kávéznak és beszélgetnek. El érdeklődik Louis felől, Harry érdeklődik mit kellene csinálnia. Louis tegnap este óta az igazak álmát alussza. Eleanor bocsánatot kér Harrytől, elmondja neki, valójában milyen szépen és máshogy beszél róla otthon Louis. Teljesen máshogy, mint az előző kapcsolatairól. Elmondja Harrynek, hogy valójában nincs gondja velük, csak féltékeny. Féltékeny arra, hogy Őt senki sem szereti úgy mint ahogyan Louis szereti Harryt. Aztán felkészíti Harryt arra, milyen együtt élni egy bipolárissal. Mikor mit mondjon, hogyan viselkedjen, hogy segíteni tudjon Louisnak. Harry mentálisan jegyzetel.

Miután végez Eleanorral, vesz virágot, és azzal tér haza. Louis a kanapén alszik bebugyolálva. A következő napok nehezen telnek. Louis folyton alszik, ha mégsem, akkor éppen morcos. Harry legtöbbször csak békén hagyja El tanácsára. Házit csinál, főz, takarít. Louis, ha jobb kedvében van, hozzábújik Harryhez, amíg a másik leckét ír. Simogatják egymást, becézgetik a másikat.

Hétfő

Reggel Harry az alvó Louist figyeli. Suliba kellene már indulnia, de nem képes Őt magára hagyni.

- Csak hagyjuk aludni, nem? - toppan be Noora, aki Harryre vár, hogy suliba indulhassanak. - Jössz? Gyere, el fogunk késni.

- Menj, majd utólérlek. - amint Noora elment, üzenetet írt Liamnek, hogy szóljon a tanároknak, hogy nem megy suliba, mert beteg. Valójában pedig csak aggódott Louis miatt, és az egész napot vele akarta tölteni.

- Nem vagy késésben? - riasztotta meg Louis. Háttal feküdt Harrynek.

- De igen, de ne aggódj, van időm.

- Mire van időd? Hogy nézd ahogy alszom? - kérdezte álmosan, unottan.

- Nem. - indult felé Harry. - Csak nem akartam... Hogy egyedül ébredj fel. - lassan, mosollyal az arcán közeledett.

- Figyelj, Harry, nem vagyok hülye. Hétfő reggel van, kitaláltam volna, hogy suliba mentél. Plusz, hagytál is üzenetet, nem? Ne aggódj, menj suliba, ehhez nincs szükségem a segítségedre. - és jobban magára húzta a takarót.

- Oké, akkor... Majd találkozunk. - összegyűrte a kanapé sarkán hagyott celtit, amiben megírta, hogy suki után jön, és elhagyta a házat.

A suliban felhívta Eskildet, hogy meggyőződjön róla, Louis tényleg jól van. A fiú alig tudta meggyőzni Harryt, minden rendben a szerelmével. Elmondta, hogy Louis volt pisilni, de enni nem evett. Ezen felül kutya baja. Semmi sem történik vele.

Az ebédlőben Niall újra arról papol, hogy Harry túlzásba viszi az aggódást, és ezzel többet fog ártani Louisnak, mint segíteni. Vilde meghívja őket a szerdai sztrájkra az igazgató ellen, hogy megtarthassák a társalgót. Természetesen Niall volt az első, aki igent mondott. Ebéd után üzenete jött Louistól.

A szerdai sztrájk a lehető legjobban alakult. Az igazgató idegesen jelent meg, nem tűnt engedékenynek, de Niall akkora szónoklatot lenyomott, hogy Vilde a legjobb diák a suliban, nélküle a társalgóban lévő emberek nem is ismernék egymást, és mindent a lánynak köszönhetnek, hogy az igazgató kénytelen volt mégegy, egyben utolsó esélyt adni a gyerekeknek. Mindenki nagyon boldog volt. Niall leszólította Vildét, és elmondta neki, reméli, egyszer méltó lesz a lányhoz. Vilde lesokkolt, és belül már érezte: Niall a tökéletes fiú.

Csütörtökön Harry és Louis a buszmegállóban ölelkeztek.

- Jól vagy? - fogta a kezébe síró fiúja arcát Louis.

- Nem akarom, hogy elmenj. - sütötte le szemeit.

- Hé. Azért megyek el, mert egy hete nem voltam otthon, és beszélnem kellene a szüleimmel is. - döntötte a homlokát Harryének. - És nem bírom tovább viselni a ruháid. - nézett végig magán mosolyogva.

- Valami baj van velük? - vigyorodott el Harry.

- Először is a méretük.

- Ha szeretnél, holnap lemegyünk a parkba, hogy ünnepeljük a társalgó újranyitását. Te is jöhetsz.

Louis csak nézte Harryt. Tudta, hogy nem fog menni. - Tudod... - kezdett bele. - Már jobban vagyok, de nem érzem úgy, hogy ennyi ember közt akarok lenni. - Harry szomorúan bólintott. - Hé! - ragadta meg Hazz arcát. - Ez nem egy búcsú!

- Tudom. - szemei vörösek voltak. Alig bírta visszatartani kibuggyanó könnyeit. - Tudom.

- Azt mondtuk, percről percre. - simogatta Őt Louis. Ilyen közel valószínűleg még sosem voltak egymáshoz.

Harry megkönnyebbülten mosolyodtott el. Louis megcsókolta Őt.

- Percről percre. - ismételte el újra Louis.

Harry könnyei utat törtek maguknak. Percekig némán csókolóztak az út szélén, aztán megjött a busz. Louis feltette az egyik lábát, majd hátranézett.

- Harry... Szeretlek. - egyetlen szó, mégis mindent jelentett.

- Én is. - és végignézte, ahogy Louis elmegy.

Pénteken a tó melletti parkban szelíden ünnepelt a csapat. Eva végre beszélt a toxic pasijával, Zayn most, hogy Harry és Chloe kötött mindennek vége, bepróbálkozott a lánynál, míg egy random lány odament Niallhöz, és felajánlotta neki magát. Le akart feküdni vele, Niall viszont nemet mondott. Úgy érezte, nem lenne jobb a többi pasinál, ha ezt tenné Vilde háta mögött, még ha nincs is köztük semmi. Ezt Vilde végig hallotta, mert a fiúk tudomása nélkül túl közel állt hozzájuk. Niall karjaiba ugrott, és hosszasan csókolta. Liam rettentő büszke volt.

Egyedül Harry állt a tó szélén magányosan. A gondolataiba merült, amikor egy puha tenyér simult a vállára.

- Mit csinálsz itt? - vigyorodott el.

- Azt mondtuk, hogy percről percre, nem? - vigyorgott Louis is.

- És?

- A múltkori óta már 1573 perccel tartozom.

- Akkor jó pár percet kell bepótolnunk, ugye? - kacérkodott Hazz.

- Rengeteget, igen. - ment bele a játékba Lou is.

- Bármilyen ötlet, hogy pótoljuk őket?

- Akad egy-kettő. - és hatalmas lendülettel csókolta meg Harryt.

Végre mindenki boldog volt. Igazán boldog.

Pár héttel később Louis és Harry kibéreltek egy kicsi lakást a város központjában, közel a sulihoz. Gőzerővel készülnek az érettségire, tervezgetik a saját kis életüket. Minden a lehető legjobban alakult. Olykor ugyan vannak nehezebb pillanataik, amikor mondjuk Louis meg van róla győződve, hogy meztelenül kell boltba mennie, vagy esetleg inkább az ágyban töltené a napot Harryvel suli helyett, de Harry jól kezeli ezeket a szituációkat. Ott segít szerelmének, ahol csak tud. Mert semmi sem számít, csak a következő perc.

Oh My God!

Hűha, ez nehezebb volt, mint gondoltam! Újra rekordot döntöttünk 4000 szóval. Atya ég!

Köszönöm, hogy velem tartottatok ezen a kis mini sorozaton. Imádtam, élveztem, gyönyörű volt. Annyira szerettem Larryvel párosítani ezt a történetet!

A szexjelentről csak annyit, hogy nem vagyok jártas benne, sose írtam még ilyet (kivétel a szexchat rész, de az azért messze áll ettől a formától), tehát az olvasott könyvek alapján írtam egy saját ágyjelenetet. Remélem azért olyan szörnyű nem lett👀

Egyébként Just_like_Lou - nak köszönhetitek😌💅

Remélem nektek is tetszett, most egy kicsit visszatérünk a laza, csak mess részekhez, pihenünk, aztán egy újabb nagy projekt! Puszillak titeket, várom a véleményeket a kommentekben💜

Vigyázzatok magatokra!😘