És itt is volnánk💜

✨GOOD MORNING VIETNAAAAM✨

Have fun🦋

Harry bekötözött kézzel érkezett az iskolába, és úgy érezte, mindenki Őt figyeli. Vildével beszélt az udvaron, aki megkérte, hogy segítsen majd neki, és a lányoknak elhozni egy kanapét a boltból. Természetesen igent mondott. Tesi órán elkapta Chloet, beszélni szeretett volna vele. Félt, hogy a lány lebuktatja, hogy meleg.

- Hé, várj! Figyelj, légyszi.

- Menj innen! Bazdmeg. - dühös volt. Nagyon dühös. El akart menni Harry mellett, a fiú viszont nem engedte. - Megőrültél?

- Oké, bocsánat, csak beszélni akarok veled. - védekezett.

- Semmi mondanivalóm nincs számodra!

- Chloe! - rántotta vissza a menni készülő lányt.

- Mit akarsz?

- Nem tudom, miért mondtad, amit pénteken mondtál, de ugye tudod, hogy hülyeség? - rettegett, hogy kiderül az igazság.

- Komolyan? - vágott unott fejet Chloe.

- Igen. Én nem... Chloe, nem vagyok buzi. Nem tudom, honnan jött, de ne mondogasd mindenkinek, oké?

- Szóval erről van szó... Nem beszélgetni jöttél, bocsánatot kérni. Csak azért, hogy meggyőződj, nem mondanom el mindenkinek.

- Nincs mit mondani, mert nem igaz! Érted, hogy nem igaz? - Harry egyre jobban elveszítette a türelmét. - Nem akarom, hogy az emberek olyat higyjenek el, ami nem igaz. Ennyi.

- De én azt hiszek el, amit akarok! És azt annak mondom el, akinek csak akarom! Nem mondhatod meg, hogy mit csináljak, Harry! Nem tartozom neked semmivel, érted? - vágott vissza Chloe, és helyben hagyta Hazzt.

Idegesen hagyta el a termet.

Tudta, hogy Zaynnek igaza van. Ez nem mehet így tovább...

Louist legközelebb az ebédlőben látta. Egymás mellett álltak, vártak az ételre.

- A helyedben elvenném mindkettőt. - utalt Louis a két tányér ételre.

- Néha választanod kell. - vont vállat sokatmondóan.

- Szerinted a konyhákban... - kezdett bele az idősebbik, de Harry félbeszakította.

- Bocsánat, ez nekem nem megy. - és otthagyta.

Az ebédlőbe érve látta a fiúkat és a lányokat. Egyik csoporthoz sem akart leülni, ezért letette a tálcáját és elhagyta az ebédlőt.

A délután folyamán elkísérte a lányokat kanapét venni. Vicces szitu volt, sokat nevettek, bár a gondolatai mégis inkább Louis körül forogtak. Vilde kíváncsiskodott egy kicsit Niall felől, amin szintén jól szórakoztak. Este Harry valami gagyi, unalmas filmet nézett az új ágyán, a kanapén, amikor megjelent Noora könnyes szemekkel, és leült mellé. Nem kérdezte, mi történt, csak magához ölelte a lányt, és együtt filmeztek éjszakába nyúlóan.

Másnap Harry elment az iskolaorvoshoz. Panaszokodott, hogy mostanában naponta 2 órát alszik csak. Az orvos érezte, hogy valami lelki dolog áll a háttérben. Azt javasolta Harrynek, hogy beszéljen valakivel, akiben igazán megbízik. - Ha tudnád, micsoda megkönnyebbülés, hogy olyan emberrel beszélsz, aki jól ismer.

Ezzel pedig Harry rájött, hogy ideje színt vallania Zayn előtt.

Az udvaron várt, a zsebébe nyúlt, és talált egy újabb rajzot. Louistól. A képen a mosómedve elbújik, és a háttérből figyeli a sünit, aki elhagyja az iskolát. Ezt írta hozzá: A 25473-as számú Louis elszalasztja a lehetőséget.

A rajz másik oldalán a mosómedve és a süni beszélgetnek, amihez ezt írta: A 34512-es számú Louis rohan a végzete felé.

Harry csak felsóhajtott.

Harry szíve fájt. Mégjobban. A szerelme nem foglalkozik vele, a legjobb barátja pedig nem érti meg Őt. A rémálma valóra vált.

Másnap késő délután Eskild megtalálja az egyik rajzot a kukában. Harryt kérdezgeti, de Ő nem felel.

- Cicus, ez így nem jó. A fél életedet a kanapén töltöd. Gyakorlatilag összeolvadsz az anyaggal. - bújt mellé Eskild, a másik oldalára pedig Noora.

- Ti vagytok, akik a kanapéra kényszerítettek. Gyakorlatilag az ágyamon vagyok. - felelt a sírás határán Hazz.

A többiek összenéztek. - Oké, mi a baj? - kérdezte Eskild.

- Semmi.

- Harry, mi a baj? - kérdezte újra.

- Az a bajom, hogy a legjobb barátom otthagyott, amikor elmondtam neki, hogy meleg vagyok. Állandóan, amikor bemegyek a suliba, azt érzem, mindenki rajtam nevet, a folyosókon mindenki suttog. - könnyek szántanak végig az arcán. - És mindez egy srác miatt, aki arra kényszerített, hogy mindezt kibírjam. Miközben a barátnőjét csókolja... Engem meg le se szar. - zokog.

- Oké... - motyogja Eskild. - Hagyjuk most Louist egy kicsit. Zayn nem homofób.

- Nem, nem hiszem. - simogatja Noora Harry vállát.

- Soha nem volt baja velem. - folytatja Eskild. - Valami másnak kell lennie. Tudod, néha elég seggfej módon reagálnak az emberek. Az egész életed azzal fog telni, hogy elmondod az embereknek, hogy meleg vagy. Vagy emelgetni a 'pasim' egy beszélgetésben. Néha jól sül el, néha eltart egy pár napig, vagy hónapokig, hogy elfogadják. Néha pedig egyáltalán nem értik meg. Semmit sem tehetsz, csak elfogadod. - simogatják a síró Harryt. - De Zayn... Ő nem fog elhagyni. Valószínűleg csak idő kell neki.

- Nem, esküszöm... - remegett a sírástól. - Nem láttad, hogy reagált... Elment. Nem válaszolt. Ott hagyott, mint egy idiótát. Soha nem kellett volna elmondanom neki!

- De kellett, mert fontos, hogy beszélj!

- Nem.

- De igen, mert ha mindent magadban tartod, az emberek látják, hogy szenvedsz, de nem hagyod, hogy megértsék, hogy miért.

- Louist nem érdeklem, nem törődik velem. - sírt továbbra is.

- Harry, van okod dühösnek lenni Louisra, de nem miatta vagy meleg. - szólt hozzá gyengéden Noora. - Emlékszel, amikor tavaly kölcsönadtad a telefonodat? Láttam rajta a meleg weboldalakat.

- Akkor még nem tudtam...

- Nem mondtam, hogy nem gyorsította fel a dolgot, de egy nap meg kellett történnie, nem gondolod?

- Harry... A szekrény sötét, szűk és bűzlik. Semmi értelme sincs visszamenni oda. Legyél kibaszott büszke! Éld az életed. És ha valaki elítél, vagy problémája van veled, az bassza meg. Mehetnek és megbaszhatják magukat, oké? - ölelte meg Harryt, majd Noora is odabújt, és ketten vigasztalták az ártatlan lelket.

Másnap reggel Harry találkozott Liammel és Niall-lel. Kétértelmű vicceket és poénokat lőttek el. Harry tudta, mire megy ki a játék, de élvezte a fiúk szenvedését, ami abból fakadt, hogy nem tudták, mit mondjanak vagy tegyenek meleg haverjukért, hogy ne érezze rosszul magát.

- Nem is mondtam, hol jártam a hétvégén. Egy olyan bárban voltam, ahol eddig még sosem, egy melegbárban. Őrülten jó hangulata volt. - újságolta Liam.

- Én meg arra gondoltam, hogy ok nélkül, de elmehetnénk a Pride-ra. Valamelyik nap? - nézett Niall Liamre.

- Anyám egyik barátnője is leszbikus. - vigyorgott Liam.

- A leszbik nagyon királyak. - mosolygott Niall.

- Harry, Harry, Harry! Igaz, hogy meleg vagy? - rohant hozzájuk Vilde.

- Uh, nos, igen. Igaz. - felelte Harry, a lány pedig a nyakába ugrott, gratulált és elszaladt.

- Huh, oké, mert kicsit féltünk, vagy nah... Érted. - kuncogott Liam.

- Jót szórakoztam rajtatok. - nevetett Harry, és együtt indultak meg a társalgó felé.

Hárman csocsóztak, amikor megjelent Zayn, Liam és Niall pedig órára siettek. A két fiú egyedül maradt. A feszültséget ollóval lehetett vágni. Mindketten rettegtek. Egy ideig játszottak, amíg Harry meg nem elégelte, és bocsánatot kért.

- Figyelj, bocsánat, ha...

- Várj! Nekem kellene bocsánatot kérnem. Nem kellett volna úgy otthagynom pénteken. De muszáj volt gondolkodnom rajta, érted?

- Igen. De tudd, ha undorodsz, vagy ha szégyenkezel...

- Azt hiszed, ezért hagytalak ott? Semmi bajom a melegekkel, Harry, csak fájt, hogy mindenki hamarabb megtudta, mint én, a legjobb barátod.

- Sajnálom. - abbahagyták a játékot, és egy meleg ölelésbe fogták egymást.

- Félreértések nélkül. - mosolygott az ölelésbe Zaynt.

- Így van. - motyogta Harry, és lefolyt egy könnycsepp az arcán. Örült barátjának.

Biológia órán egy újabb rajzot talált a könyvében. A rajz egyik oldalán a mosómedve a telefonját tartja a kezében, és szomorúan vár, de semmi.

A másik oldalon a mosómedve boldog, és az üzenetet olvassa.

Harry: Köszi a rajzot, mikor tetted a cuccaim közé?

Louis: Szívesen. A menzán, amikor mellettem álltál. Ezt pedig akkor, amikor tesin voltál. U.i.: Hiányzol.

Óra után úgy döntött, ideje Chloeval is tisztázni a dolgokat.

Délután a fiúkkal a társalgóban voltak egy csomó festékkel, ecsettel és egyébbel. Ideje mostmár tényleg megszabadulni attól a ronda freskótól.

- Milyen szar meló. Megköszönheted a pasidnak, Harry. - sóhajtott Niall.

- Nem a pasim.

- Van valami hír? - kérdezte Zayn.

- Egy rajzot rakott a táskámba, míg tesiztem.

- Egy rajzot? - esett le a fiúk álla.

- A táskádba?

- Micsoda lúzer!

- Miért nem beszélt veled? - kérdezte Zayn.

- Ő próbált, de nekem nem ment.

- Miért?

- Nem tudom, srácok. Az egyik nap velem van, a másik nap visszamegy az exéhez. Muszáj lesz választania.

- Ez normális, nem tud dönteni. - pillanatot fel a festékből Liam. - Velem is történt ilyen egy lánnyal.

- Tényleg? És ki volt az, ismerjük? - heccelte Niall.

- Ez volt az a csaj, aki nem akarta elhagyni a barátját. Valami bonyolult dolog volt a gyerekkel.

Furcsán néztek össze.

- Várj, mennyi idős volt? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Zayn.

- 34, azt hiszem. Igen, 34. - rántott vállát Liam.

- Oh, micsoda nőcsábász!

- Igen, mit gondolsz, ki vagyok? - büszkélkedett Liam. - Egyszerű a dolog, Harry. Választania kell. Küldj neki egy üzenetet, és minden meg van oldva. Ez nem mehet így tovább.

- Mármint most?

- Igen, küldd azt, hogy... Vagy leáll a rajzaival, vagy együtt vagytok. Mondja meg! - mondta határozottan Zayn.

- Igazad van. Adj neki választási lehetőséget, mert ez így nagyon gáz. - értett egyet Liam.

Harry pedig írt.

- Kész. - és már rezzent is a telefonja.

- Mit írt?

- Azt kérdezi, mit csinálok.

- Írd azt, hogy elfoglalt vagy. A freskót fested. Légy laza. Ennyi. - segített neki Zayn.

Harry pedig újra írt. - Giffet küldjek neki?

- Igen, és a végére írd oda, hogy 'puszi, szeretlek'. - nevetett Liam, így Harry kérdés nélkül elvetette az ötletet.

Louis egy ideig nem válaszolt, majd amikor éppen hozzá akartak kezdeni, küldött egy üzenetet Harrynek, hogy odamegy.

A fiúk kiakadtak, Zayn kitalálta, hogy lépjenek le, és hagyják Őket egyedül. Éppen Louis érkezés előtt el tudtak iszkolni a társalgóból.

- Kell segítség? - kérdezte Louis.

Harry bólintott. Egy ideig azon gondolkoztak, mit kezdjenek a fallal. Fessék le simára, legyen rajta valami minta? Végül Louis azt mondta, csinálják úgy, mint Jackson Pollock. Kenjék össze vissza a különböző színű festékeket, élvezzék a dolgot és mulassanak jól.

- Nem akartam mondani, de... Jó látni, hogy mosolyogsz. - nézett szerelmesen Harryre, amikor már pár festékpaca felkerült a falra. - Hiányzott.

- Múltkor boldognak tűntél Eleanorral. Jó, hogy újra beszéltek.

- Nem mondhatod ezt.

- Miért nem?

- Mert egyáltalán nem számít.

- Nem számít? - kérdezte Harry.

- Nem. - rázta a fejét Louis. - Amióta találkoztam veled, csak te számítasz. - és összekente Harry orrát zöld festékkel.

- Most komolyan? - nevezett fel Harry, és visszaadta Louisnak.

Tetőtől talpig festékesek voltak, amikor egymásnak estek. Ölelték egymást, csókolóztak. Először Harryről, majd Louisról is lekerült a póló. Harry a falnak nyomta Louist. Kis idő elteltével már teljesen meztelenül álltak a társalgóban, talpig festékesen. Simogatták egymást, csókolták a másikat.

Remélem tetszett a második részt!
Iszonyú sokat dolgoztam vele, és várom a véleményeket! A Pt3. szombaton érkezik, felkészülni, innentől jönnek az igazi bonyodalmak😌💙💚