Hello szombat!

Egy igazán hosszú, és aranyos rész. Imádtam írni, bár rohadt sokáig tartott és sokat késtem is vele.

Jó olvasást💋🦋💜

~Harry Styles

Csütörtök

A Guccinál dolgozni egy álom. Finom kaja gyönyörű ruhák, sok pénz, nagy ház, menő kocsi. Minden, ami kell. Vagyis majdnem minden. Hiányzik, hogy ezt meg tudjam osztani valakivel, akit szeretek. Mindezt egyedül értem el és rettentő büszke vagyok magamra. Szegény családban nőttem fel, a szüleim éjjel-nappal dolgoztak, de mégsem volt elég. A nővérem és én is próbáltunk besegíteni, de tanulni és egyszerre dolgozni nem volt könnyű. 16 éves voltam, amikor az iskolai fotózáson felfigyelt rám a fotós. Adott egy névjegykártyát és arra kért, hívjam fel, ha érdekelne a modellkedés. Anyáék rettentően örültek, és nem volt kérdés - még aznap felhívtuk a nőt. Kaptam egy időpontot, amin csinált rólam egy csomó képet, majd három héttel később munkát ajánlott. A magasságom akkoriban még nem volt meg a kifutóhoz, de sok-sok magazinban és bolti újságban voltam benne.

Telt múlt az idő, 19 évesen már a kezemben az érettségivel költöztem Londonba saját pénzből, és jelentkeztem egy nagyon menő egyetemre, hogy divatot és hasonló, számomra érdekes dolgot tanuljak. A felvételim mindössze 9 ponton múlt. Ezután nem tudtam, mit kezdjek magammal, mivel már kicsúsztam abból a modellkedős dologból, mert túl idős és magas voltam a tinédzser ruhákhoz és magazinokhoz. Mrs. Sanderson, aki az iskolában fedezett fel és munkát ajánlott, beajánlott egy kisebb céghez kifutós modellnek. Sikerült. Négy évet húztam ott le. Alig pár hónapja váltottam a Guccira, mivel kezdtem megtalálni önmagam, a másik cég pedig irányítani és kontrollálni akart. A Gucci örömmel tárgyalt velem, és már egy ideje náluk vagyok. Mindenki kedves, segítőkész és aranyos. Elfogadják a stílusom és azt is, hogy meleg vagyok.

Mert igen, meleg vagyok. 17 évesen jöttem rá, amikor találkoztam az első szerelmemmel. Szintén modell volt, és egészen sokáig együtt voltunk. A költözés előtt szakított velem, mert Ő Portugáliába ment tovább, és nem akart távkapcsolatot. Sokat sírtam és dühös voltam, de mára már kihevertem. Azóta nem volt semmi komoly kapcsolatom, pedig már 23 éves elmúltam, lassan 24 leszek. Csak alkalmi kapcsolataim voltak, és megfogadtam, mégegyszer nem szeretek bele egy munkatársba.

Azóta a szüleim is jól élnek, ott segítek, ahol tudok. A nővérem jogász lett, én modell. A régi kapcsolataimból csak pár haverral tartom a kapcsolatot, de semmi komoly. Ha odahaza járok, beülünk sörözni, ennyi. Semmi más nem hiányzik az életemből, csak valaki, akit szerethetek. Aki őszinte, szereti a stílusom, nem akar megváltoztatni, szeret engem, kedves és odaadó. Olyan sokat kérek?

A Gucci nagyfőnöke, Mr. Tomlinson leváltja az eddigi londoni cégfőnököt. A fickó elég balhés lett, többször került a góréval összetűzésbe. Tomlinson megelégelte, ezért felmondott neki. Ha minden pletyka igaz, heteken belül kapunk egy másik főnököt, de addig is Lujza felel értünk. Ő Tomlinson unokahúga, a sminkesünk, stylinstunk, pszichológusunk és lényegében mindenünk. Akartuk, hogy Ő legyen a végleges főnök, de csak ideiglenesen vállalta be.

- Hé, Styles! Jössz már? - kiáltott vissza Zayn, aki már az öltözők felé tartott. Ma lesz egy kis ruhapróba, mert jövőhéten lesz egy kisebb bemutató a tavaszi kollekcióval. Semmi komoly, kisujjból kirázzuk.

- Megyek! - szaladtam a fiú után, aki a legjobb haverom ezen a helyen. Próbálom mindenkivel a lehető legjobb kapcsolatot ápolni, de Zayn az Zayn. Őrült és poénos, jó stílussal rendelkezik és rettentő megértő. Csak sajnos hetero. Pedig tökéletes lenne azt leszámítva hogy a munkatársam. Nem túl magas, de épp megugorja a kifutóhoz szükséges szintet. Fekete haja van, gyönyörű, barna íriszei és borostája. A nők vadulnak érte. A legtöbb ügynökségnél megszabják, hány és milyen tetoválásokat viselhetsz, de a Gucci nem. Velük lehet üzletelni és kompromisszumokat kötni. Nem szólnak bele túlzottan. Ezért is van itt Zayn. Telis-tele van tetoválással, bár én sem panaszkodhatok.

A teremben nem csak Lujza volt jelen, hanem pár sminkes is. És egy ismeretlen fiú. Sosem láttam még azelőtt, talán új. Fekete kapucnis pulcsi volt rajta, sötét pamutnadrág egy fehér, agyonkopott tornacipővel. Alacsonynak tűnt, épp, hogy elérheti a magassághatárt. Barna haja volt vakítóan kék szemekkel, enyhén borostás. Vadulok a szőrért! Akárhol. Imádom, ha egy férfi szőrös. Ennél nincs szexibb.

- Hello, hölgyeim. - köszönt Lujza édesen mosolyogva és a fülkék felé toszogált minket, ahol a fiú is állt. - Ma lesz egy vendégünk. Sőt, valójában jó pár napig itt lesz. - majd a fiú felé fordult. - Ő itt Louis Austin, egy gimibe jártunk. - ebből is látszik, Lujza milyen fiatal. - Nem voltunk osztálytársak, három osztályjal jártam felette, de most azért van itt, hogy kicsit beletanuljon a dolgokba, mivel fotósnak tanult és szeretne a környéken elhelyezkedni. Legyetek vele kedvesek, kicsit depis. - kuncogott.

- Kabbe! - lépett mellé a srác és mindketten felnevettek. - Üdv, Louis Tom, vagyis Austin. - nyújtotta a kezét.

- Zayn Malik.

- Harry. - ráztam meg a kezét én is. - Harry Styles. - mosolyogtam, majd Lujza felé fordultam. - A többiek?

- A lányok készen vannak, már csak ti hiányoztok Zaynnel. Adam nem tud jönni a mai próbára, de holnap már itt lesz. Louis fog ma titeket fotózni. Csak ügyesen. - és ezzel nekikezdődött a munka.

Este hétre értem haza, annyi erőm volt, hogy egyek, lezuhanyozzak és ágyba bújjak. De aztán egy váratlan csipogás rántott vissza a félig alvásomból.

Louis Austin ismerősnek jelölt.

Majd egy újabb csippanás.

Louis Austin üzenetet szeretne küldeni neked.

Péntek

A nap hamar eltelt. A sütizés szuper volt Louis-val. Végig figyelmes volt, kihúzta nekem a széket és az egész olyan volt mint egy randi. Agyrém. Főleg, hogy Zayn nem jött. Nem ért rá, Gigizett, mint mindig. Épp, hogy melóra beért.

Miután végeztünk, a lányok hamar leléptek, Adam nagybevásárlásra ment, Zaynért pedig Gigi jött, mint általában, aztán Ők is eltűntek. Kettesben maradtam a jóképű, de kicsit gyanús Austinnal.

- Mit nézel annyira? - mosolygott. Háttal áll nekem, honnan tudja, hogy figyelem?

- Csak van egy szösz a válladon. - kamuztam és már nyúltam is, hogy levegyem a képzeletbeli szöszt, amikor megfordult és nekiütközött a mellkasomnak. Elvigyorodott, és nem csinált semmit.

- Ott van még?

- Mi?

- Hát a szösz. - nevetett, én pedig totál elvörösödtem.

- Már nincs. Leeshetett. - léptem hátrébb.

- Aha... Ezek a szemét szöszök. - kuncogott, és le merem fogadni, hogy tudja. Tudja, hogy kamuztam.

Miután kínosan elköszöntem tőle, hazafelé vettem az irányt.

Szombat

Kedvelem Louist. A pizzázás nagyszerűen zajlott. Végig engem kérdezgetett, magáról nagyon nem akart mesélni, de majd idővel meg fog nyílni. Érzem.

Az egész éjszakát együtt töltöttük. Sokat ittunk, táncoltunk és miután hazakísért, hazament és beszélgetni próbáltunk többé-kevesebb sikerrel. Ennyi erővel a kanapén is aludhatott volna.

Amikor reggel újraolvastam az üzeneteinket, teljesen ledöbbentem. Olyan boldog és felszabadult voltam tegnap este, mint már régen nem. És Louis elképesztő. Imádom, hogy ilyen alacsonynak és törékenynek tűnik a melegítőjében, valójában viszont egy igazi kemény fickó. Tegnap rámtapadt egy magas, izmos, szakállas pali és fogdosni kezdett. Louis akkorát behúzott neki, hogy nekem fájt szinte, a pali pedig abban a pillanatban kidőlt. Imádom, hogy így vigyázik rám. Imádom, ahogyan a nadrágja feszül a fenekén, amikor lehajol, hogy tökéletesebb képet csinálhasson Zaynről vagy Adamről, én pedig hátulról figyelhetem. Imádom, hogy ilyen lazán kezeli azt, hogy meleg, mert valószínűleg meleg, mivel a pizzázást randinak hívta. Imádom, hogy egy csomó közös van bennünk, és Ő is szeret idétlen, mintás pólókat és pulcsikat hordani. Imádom, hogy nem ítél el, kedves, meghallgat és odafigyel rám. Imádom...

Túl korán, túl közel engedtem magamhoz. Talán baj lesz ebből?

Vasárnap

Hétfő

A tegnap este volt életem egyik legszebb estéje. Louis hozott egy csomó gumicukrot, amit a vacsora után ettünk meg a tv előtt. Hajnali háromig néztük a sorozatot. Kész szerencse, hogy a hétfőnk szabad, nem sietünk sehova. Louis imádta a Young Royalst. Egész végig August-ot szidta, 'awwww' - zott a romantikus Wilhelm-Simon jeleneteken és becsukta a szemem a hetero szexjeleneteknél. A sorozatnézés után még fél óráig őrjöngött, hogy neki azonnal második évad kell, majd a dührohama után megágyaztam neki a szomszéd szobában, és négy óra tájékán aludtunk el.

Ma arra ébredtem, hogy sült bacon és tojás illat lengi körül a szobát. Louis reggelit készített, pedig mondta, hogy nem tud főzni. A tegnapi vacsi nagyon ízlett neki, végig beszélgettünk, nevettünk.

- Jó reggelt. - sétáltam mögé a hűtőhöz. Így legalább szemügyre tudtam venni a káprázatosan szép fenekét a boxerén keresztül, mivel nem hozott magával semmilyen ruhát, és az én egyik fehér pólóm lógott rajta.

- Jó reggelt. - mosolygott. - Lenyúltam az egyik pólódat, a fürdőben találtam. Remélem nem baj.

- Dehogy! Jól áll. - vigyorogtam.

- Kicsit kicsi, nem gondolod?

- Talán. - húztam pimasz mosolyra az ajkaimat, Ő pedig beharapta a sajátját.
- Szexi vagy. - csúszott ki.

- Tudom. Te is. Mindig meztelenül alszol?

- Basszameg! - kiáltottam fel, és vörös fejjel siettem a szobámba, hogy magamra kapjak valamit. Louis hangosan nevetett, épp az utolsó tojást vette ki a serpenyőből. Annyira ciki a helyzet, amennyire cuki Louis.

- Semmi gond, tudom, mi van a lábad között. Nekem is van. - kacsintott, és méginkább pirultam.

Reggeli után Louis sietősen öltözött és már csak az ajtóban kaptam el.

- Vár otthon a feleséged, hogy így rohansz?

- Igazából a kutyám, Cliff vár. Biztosan éhes már. - kuncogott. - Köszönöm az estét. Nagyon jól éreztem magam. Főleg reggel a kis privát bemutatódon. - ezt sose mosom le magamról. - Harry Harry Styles. - ezt sem. - Csak Harry... - és ezt sem.

- Örülök, hogy itt voltál, Louis. - egy ideig csendben álltunk egymás előtt, majd amikor indulni készült, utána szóltam.

- Hé! - kaptam el, és magamhoz rántottam. Meg akartam csókolni, de nem engedte.

- Imádlak, Csak Harry! De engedd meg, hogy időt kérjek.

- Oh, én... Ne hara.. Én... Sajná... - dadogtam az idegességtől.

- Hé! - emelte meg az állam. - Tudod, hogy odáig vagyok érted. De nem most és nem itt lesz az első csókunk. Még nem tudsz rólam mindent. Hamarosan. - nyomott egy puszit az arcomra és elment.

Ezt meg hogy értette? Nem tudok róla mindent... Gyilkos lenne? Esetleg pszichopata? Csak nem...

*

A nap további részében nem hallottam Louról csak akkor, amikor Zayn mesélte, hogy látta Őt Adammel egy kávézóban. Azonnal féltékenység áradt szét a testemben, és csak arra tudtam gondolni, hogy nem tudok róla mindent, ami ezekszerint azt jelenti, hogy Ő egy olyan pasi, aki egyszerre három-négy pasit tart.

Kedd

Reggel hétkor már a bemutatón voltam. Mindenki kapkodott, sürgött-forgott. Megjelent Tomlinson nagyfőnök is, amin mindenki meglepődött és mégjobban befeszült. A főnök nagyon kritikus, de jófej. Nincs vele baj. Személy szerint kedvelem.

- Harry, te kezdesz! - kiáltotta Lujza, és hallottam, ahogyan kint elindul a zene. Alig pár perc van vissza. Nem izgulok túlzottan, tudom, hogy nem lesz baj, jó leszek. Már a a függönyök mögött álltam, amikor valaki nekem jött.

- Bocsi, nem akartalak meglökni. - szabadkozott Louis. - Csak sok sikert akartam kívánni. Ügyes leszel. És gyönyörű vagy. - elpirult. Louis Austin elpirult! Wow.

- Kösz. - motyogtam.

- Figyu, a bemutató után mindent elmagyarázok. Ígérem. - nyomott egy puszit az arcomra és elsietett.

Jól esett a puszija.

*

- Nagyon gratulálok minden mai fellépőnek. Hihetetlenek voltatok! - kiáltott Lujza, és megbontotta a pezsgőt.

Ekkor megjelent Tomlinson és Louis. Valamiről nagyon beszélgettek. A többiek köszöntek nekik, Louis gratulált mindenkinek, majd a főnök az egész bagázst csendre intette. Miután Ő is elmagyarázta, hogy jók voltunk - ami nála már fantasztikusnak számít -, jött a lényeg.

- Köszönöm Lujza a munkádat. Szemmel tartottad a többieket, nagyszerű vezető lennél. - mosolygott unokahúgára, majd újra felénk fordult. - Viszont megtaláltam a megfelelő kisfőnököt. A fiamat. - mindenki várta, hogy megjelenjen a fia. Tudtam, hogy van, de azt hittem, hogy még kiskorú. Félek, hogy egy elkényeztetett ficsúr lesz.

De a fiú nem jelent nem. Vártuk, de semmi. Ekkor Mark Tomlinson felnevezett, és Louisra mutatott. - A fiam, Louis Tomlinson.

- Tessék!?

- Nane!

- A Fia??

- Ezt nem hiszem el.

- Lehetetlen.

Ilyen, és ezekhez hasonló sóhajoktól zengett a terem. Teljesen lefagytam. Louis a főnök fia? Mától az én főnököm? Szerelmes vagyok a főnökömbe? Ezt ne. Kérlek, Istenem. Ne!

- Köszönöm. - mosolygott Markra. - És nektek is. Az itt töltött időm alatt rettentő aranyosak és kedvesek voltatok.

- Tehát nem Austin? - kérdezte Adam, akivel nem is beszéltem még a mai nap folyamán. Féltem tőle megkérdezni a Louis-s ügyet.

- Nem. - nevetett. - Tomlinson. A régi nevem volt Austin. Felvettem a nevelőapám, Mark nevét. Csak könnyebb volt egy névtelen senkiként megismerni titeket, mint hogy tudjátok, ki vagyok. Mindenkivel eltöltöttem egy kis időt - nézett körbe. - valakivel többet is. - pillantott rám. - Ha bármi kérdésetek, gondoltok, panaszotok van, bátran forduljatok hozzám. - mosolygott, és mindenki tapsolni, majd gratulálni kezdett.

Louis miután végzett az emberekkel, felém vette az irányt. Lehajtott fejjel vártam az érkezését.

- Beszélhetünk?

- Ahogy óhajtja, Főnök.

- Hagyjuk ezt. Louis vagyok. - fogta meg a kezem, miután kissé távolabb oldalaztunk a többiektől. - Csak Louis.

- Rendben...

- Sajnálom, hogy hazudtam. Mikor elkezdtem, nem számítottam arra, hogy beléd esek. Nem vagyok Lujza volt iskolatársa. Louis Tomlinson a nevem, de semmi másban nem hazudtam. Tényleg fotózkodással foglalkozom, bár a próbákon valójában nem is használtam a gépet. Kivéve nálad. - vett nagy levegőt. - A megszállottad vagyok, Harry.

- Valóban?

- Igen.

- Mi lesz most?

- Belótolhatnánk azt a csókot most, hogy már mindent tudsz. - vigyorgott. - Csak azért találkoztam Adammel, mert Őt is meg akartam ismerni. Apa nem akarta, hogy újra legyen egy olyan szemét alak, mint Roger, az előző kisfőnök.

- Megértem, semmi gond. - nagy kő esett le a szívemről. Hihetetlen megnyugvást éreztem.

- Akkor... - kezdett bele, de helyette felé hajoltam, és egy csókban forrtunk össze.

- A főnökömmel dugok?

- Még nem. Majd este. - kacsintott rám, és végre úgy éreztem, boldog vagyok.

Igazán boldog. Louis az. Ő a nagybetűs 'Ő'. Louis az.

- Szeretlek, Csak Louis. - pusziltam meg az ajkait.

- Imádlak, Csak Harry.

Remélem tetszett dodolouiss 🥰💜
Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott elhozni ezt a részt, de jobb később, mint soha❤️

Háromszor kezdtem újra, valahogy sosem éreztem jónak, de mostmár szerintem megteszi. Imádom, aranyos, furfangos, de mégis tudtuk, mi lesz a vége. Egy igazi HAPPY END.

Találkozunk jövő szombaton, jók legyetek, babies💋