fictionfrommyheart részére❤️

Hulla részegen dülöngéltem végig a mexikói bárban, de ez egy pillanatra sem hatott meg hiszen ha nem is minden napom, de minden hétvégém ebből állt. Ki a fenét érdekel mások mit gondolnak? A kutya nem ismer.

-Ó! Ne haragudj.- léptem el a srác mellett, akinek "véletlen" nekikentem.- Engem is meglöktek.

-Semmi gond.- rázta a fejét.- Minden rendben?

-Persze. Csak elhagytam a barátnőmet. Habár az is lehet, hogy már egy srác ágyában van.- legyintettem.

-Segítsek?- mosolygott kedvesen.

-Inkább igyunk valamit.- csillantak fel a szemeim és a tervem abban a pillanatban beteljesülni látszott, hogy egy bólintás után követett. Szerzünk egymásnak egy szép estét. Na és?

-Egyébként Arthur vagyok.- mutatkozott be a pultnál.

-Nella.- ráztam meg a kezét.

-Mit kérsz?- fordult a pultos felé.

-Bármit.- válaszoltam, ő pedig kikért nekünk két tequilát.

-Hány éves vagy?- koccintotta össze a poharainkat.

-22. Te?- nyaltam le a kezemről a sót, majd felhajtottam az italt és végül a fogaim közé szorítottam a savanyú citromot. A legjobb pia a világon. A Margarita mellett.

-Én is.- mosolygott kedvesen, majd a pultban lévő csávónak intve kért még egy kört, miközben a kedvenc piáinkról kezdtünk beszélgetni. A következő pillanatban láttam, ahogy egy izmos pasi foglal helyet Arthur mögött és szúrós tekintettel figyel. Aha. Szóval az apám ismét rám állította az embereit. Akiket sosem ismerek.

-Nincs kedved sétálni?- ásítottam nagyot, mert ez az egyhelyben ücsörgés meglehetősen elálmosított. Csak bólintott egyet és fizetett, majd a derekamat átkarolva vezetett a kijárat felé. Meglehetősen kedves volt, nekem pedig pont erre a gondoskodására volt jelenleg szükségem. Még egy pár hétig. Amíg az apám vissza nem vonul.

-És mit csinálsz erre? Itt laksz?- fogta meg a kezemet, miközben a belváros fele indultunk.

-Nem.- ráztam meg a fejemet.- Az apámat ide köti a munkája egy kis időre. Csak pár napot maradok. Na és te? Nem hinném, hogy a világos hajad és bőröd mexikói lenne.

-Ez rasszizmus.- nevette el magát.- De valóban. Monacóban születtem és ott is élek. Én a munkám miatt vagyok itt.

-Mivel foglalkozol?- láttam meg egy óriáskereket és arra kezdtem húzni.

-Forma 3-as pilóta vagyok.- válaszolta, bennem pedig egy pillanatra megállt az ütő. Nem lehet igaz, hogy eljövök több ezer kilométerre az otthonomtól, várom, hogy az apám befejezze a karrierjét, erre az első ember akibe belefutok tagja ennek az egész cirkusznak.

-Wow. Az nagyon jó lehet!- mosolyogtam kedvesen.- Van kedved felülni?

-Az óriáskerékre?- mutatott a hatalmas építményre, mire én bólintottam.- Legyen.

-Király!

Kifizettük a jegyeket, majd helyet is foglaltunk a kabinba, ami ugye nem indult el azonnal. Arthur átkarolta a vállamat és magához húzott én pedig az első adandó alkalommal meg is csókoltam. Hova várjunk? Úgysem lesz ebből semmi több.

-Mennyire vagy gyors?- tettem a kezemet a combjára, mire egy pillanatra meglepődött, de ekkor már az ölében ültem és nem hagytam időt gondolkodni. Már csináltam többször nyilvános helyen, de óriáskerékben még sosem. Miért ne? Egyébként egy filmben láttam az ötletet. A London eye ideálisabb lett volna, de mivel ott egy kabinba legalább 20 ember van, valószínűleg kitiltottak volna onnan egy életre, de még a Scotland Yardot is rám hívják. Itt viszont nem zavartunk senkit. És minket sem.

-Hihetetlen vagy.- hajtotta hátra a fejét, majd amikor kinyitotta a szemeit lepattantam róla. A felszín felé közeledtünk.- Elmentél?

-Aha.- bólintottam lihegve és nem kérdeztem vissza. Egyértelmű volt.

-Van kedved folytatni?- kérdezte amikor már tényleg csak percek voltak az érkezésig.

-Persze.- nevettem el magam, majd megálltunk, megvártuk amíg megfogják a kabint és nevetve szálltunk ki. Egymás kezét megragadva szaladtunk az út felé, hogy leinthessünk egy taxit. Megcsókolt. A sofőr nem szólt ránk, pedig valószínűleg nagyon idegesíthettük, de mi figyelmen kívül hagytuk őt. Mi fizetünk úgyis.

Az ő szállodájába mentünk, ami hála az égnek nem ugyanaz volt amiben a családom és a többi f1-es pilóta is lakott a pár napban.

Egy pillanatra megcsörrent a telefonja, amit a kezébe fogott, majd ki is nyomott.

-Csak nem a barátnőd?- szúrtam oda, mire elmosolyodott.

-A bátyám. Az egyik.- válaszolta.- Amióta az apánk meghalt állandóan aggódik.

-Sajnálom.- suttogtam és eszembe jutott az anyám. Fogalmam sincs mikor hallottam róla utoljára. Talán meg kéne keresnem, mielőtt túl késő lenne.

-Azt hiszem elrontottam a hangulatot.- vakarta meg a tarkóját kínosan nevetve.

-Csak elgondolkodtam. Mindig is szerettem volna egy testvért. Légy hálás értük.- mosolyogtam rá.

-Az vagyok.- bólintott.- Szóval neked nincs?

-Csak két féltesóm. De még kicsik.- válaszoltam, mire a lift megérkezett az emeletre.

-Nos. Akkor neked is van miért hálásnak lenned.- válaszolta.

-Ma este mondjuk érted.- nevettem el magam és egy mozdulattal magamhoz rántottam. Nem ellenkezett.

Másnap hajnalban csak úgy kipattant a szemem, ami jel volt, hogy azonnal el kell tűnnöm innen. Magamra kapkodtam a ruháimat és halkan becsuktam magam után a bejárati ajtót. A folyosón hívtam magamnak egy taxit és visszaindultam a saját hotelünkbe.

-Ne haragudj.- túrtam a hajamba, mikor ismét nekimentem egy srácnak.

-Semmi gond. Minden rendben?- fogta meg a karjaimat.

-Csak kicsit kómás vagyok. És részeg.- nevettem el magamat, mire ő is elmosolyodott.- Szóval azt hiszem jobb ha megyek aludni.

-Vigyázz magadra.- engedett el.- Ha bármire szükséged van csak keress meg. A nevem Lorenzo. A recepción biztos megmondják hogyan tovább.

Az utolsó mondat mellé egy kacsintás is járt, majd ott hagyott. Gondolkodás nélkül léptem a recepciós pulthoz.

-Megtudnád mondani Lorenzo hány éves?- dülöngéltem.

-Milyen Lorenzo?- kérdezte a fiatal lány, mire az ajtó felé mutattam.-Oh. Ilyen adatokat nem adhatok ki.

-Figyelj nem a teljes nevét kérem. Nem is a születési dátumát vagy a lakcímét. Csak mondj egy számot.- csaptam a pultra idegesen, mire egy kicsit megijedt.

-31.- válaszolta szó nélkül.

-Köszi.- intettem. Ennyivel idősebb pasi nem kell. Álmosan vonultam a szobámba és fel sem keltem, egészen a pillanatig amíg meg nem érkeztem a másnapi partyba. Ahol megismertem Charles Leclerct.

Nem tudom ki emlékszik, mikor Nella beismerte a fiúknak, hogy csinálta már óriáskeréken? Ki gondolta volna, hogy az ifjabbik Leclerc volt a másik fél.
fictionfrommyheart köszönöm az ötletet, remélem tetszik, az összes kívánságodat nem teljesítettem, de remélem ez is megfelel🥰
Ez volt az utolsó előtti rész. Már csak EGYETLEN EGY rész van hátra aztán vége.🥲