-Mit szólnál ha belekezdenénk a következő babaprojektbe?- húzott az ágyhoz Charles nevetve.

-Alig pár órája jegyeztél el.- nevettem el magam, amit egy puszi követett, miközben már az ingjét gomboltam. Kint még mindig dübörgött a zene, a többiek jól érezték magukat, de senki nem szólt érte, hogy visszavonultunk, elvégre ez a mi eljegyzési bulink volt. Ezt természetesen meg kellett ünnepelni.

Kicsit másnaposan ébredtem, a konyhából finom illatok szálltak és éreztem, hogy ez Minttu műve. Hirtelen újra 16-nak éreztem magamat, mégis az ujjamra pillantva egy fiatal menyasszonyt voltam. És nem mellesleg anyuka.

-Jó reggelt!- mosolyogtam a nevelőanyámra, akinek a pocakja ekkor is feltűnően kitüremkedett. Ezzel együtt közben mégis feltűnően takarva volt. Hogy a fenébe kérdezzek rá? És ha csak hízott. Kizárt. Minttu mindig odafigyelt az alakjára. Terhes lenne? De hát sosem mondták, hogy még egyet terveznének, na nem mintha bármi bajom lenne vele.

-Azt hiszem észrevetted.- mosolygott rám elém rakva egy tányér palacsintát.

-Tessék?- kaptam fel a fejem, hiszen eddig gondolkodás nélkül a hasára összpontosítottam.

-Meghíztam.- válaszolta, mire csak a homlokomat ráncoltam.

-Miről beszélsz?- nevettem fel kissé kínosan.- Tök jó alakod van.

-Ugyan Kicsim. Tudom, hogy van egy kis pocak, mondd csak ki.- állt velem szemben én pedig agyaltam.

-Nem. Semmi változást nem látok.- ráztam a fejem.

-Egészen biztos vagy benne?- húzta fel a szemöldökét kérdőn.

-Ühüm.- bólogattam.

-Kár pedig, biztos voltam benne, hogy elsőként észreveszed, hogy Minttu babát vár.- hallottam meg apu hangját magam mögül, majd félrenyeltem a falatot, amint leesett mit is mondtak.

-Mi?- kérdeztem két köhögés között.

-Meglepi!- tárta szét a kezeit Minttu.

-Úristen!- pattantam fel és a nyakába vetettem magam.- De mellesleg észrevettem már abban a pillanatban amikor beléptél az ajtón.

-Na ne már!- háborodott fel apu.- Jövök neked egy ötvenessel.

-Ti fogadtatok, hogy mikor jövök rá?- nevettem fel még mindig Minttut ölelve.

-Persze.- bólintott apu.

-Ne haragudj apukám, de ezek szerint az anyukám jobban ismer.- nevettem, Minttu pedig szorosabban magához ölelt.

-Jajj Kicsim.- kezdett el sírni. Mindig is tudtam, hogy sokat jelent neki, ha így szólítottam, de most terhesen méginkább érzékeny volt erre.

-És? Tudjátok a nemét?- toltam kicsit el a mellettem síró nőt.

-Kislány.- bólogattak.

-Lány uralom.- nevettem fel hangosan, mire a babaszobából hangos sírás hangzott fel.- Ajaj.

-Hamarosan mi is minden reggel erre kelünk.- sóhajtott nagyot Minttu.

A következő pillanatban Charles jelent meg a hálószoba ajtóban, hulla fáradtan.

-Hát te? Már vagy 5 perce hallgatom, hogy Lily sír. Azt hittem mellette vagy.- mutatta fel a bébi őrt.

-Meg kell tanulnia megnyugtatnia magát.- ráztam a fejemet.

-De. Sír.- mutatott a szoba felé.

-Igen Charles tudom.- léptem az ajtó felé.

-Nem hagyhatjuk sírni. Olyan kis ártatlan.- lépett ő is, majd mind a ketten odarohantunk. Ő azért, hogy belépjen megnyugtatni Lilyt, én pedig azért, hogy megállítsam ebben.

-Charles.- nevettem lefogva a páromat.

-Nell. Én nem akarom hagyni sírni.- nézett rám csizmás kandúr tekintetével.

-De Charles.- bólintottam és közben hallottuk, hogy Lily egyre halkabb. - Hallod.

Charles szörnyen ragaszkodott a kislányához. Az első pár hónapban egyenesen nem hagyta maga nélkül aludni. Minden este behozta közénk. A versenyeket, amiken pedig nem vettünk részt, kifejezetten nehezen kezelte, és minden pillanatban a telefonon lógott amikor csak tudott, hogy kapcsolatban legyen velünk.

-Légyszi!- könyörgött, de még kicsit vártam és akkor engedtem be, amikor már valóban nem sírt. Percek múlva Charles boldogan jelent meg, kezében Lilyvel.

-Hát itt az én kicsi lányom.- simítottam meg a kislányom fejét, aki felemelte a fejét Charles válláról és felém nyújtotta a kezeit jelezve, hogy hozzám szeretne jönni.

-Na persze! Én vigasztallak, te meg mész anyádhoz.- nevetett Charles.

-Gyere kincsem. Nézzétek meg. Már lassan járni kezd, a nagynénje pedig még meg sem született.- ráztam a fejemet.

-Tessék?- nyíltak tágra Charles szemei.

-Meglepi.- tett Minttu ugyanúgy ahogy pár perccel ezelőtt előttem is tette.

-Gratulálok!- ölelte meg Minttut, majd az apámmal is kezet fogott.

-A kicsik mit szóltak?- ültem vissza a palacsintám mellé.

-Nagyon örültek neki.- foglalt helyet mellettem apu.- Már legalább 200 nevet adtak neki.

-És mikor jelentitek be?- foglalt helyet a másik oldalamon Charles.- Mármint ezt nem lehet úgy elrejteni, mert Nelláét.

-Igen. Egyesek megtehették, hogy nem szóltak senkinek.- nevetett fel Minttu.- De azt hiszem a jövő hónapban ideális lesz.

-Alig várom.- mosolyogtam a pocakjára és egy nagyon apró falatot adtam Lily kezébe, hogy megkóstolja a tésztát. Grimaszolva megrázta a fejét és jelezte, hogy neki ez nem ízlik, mire mi mindannyian nevetni kezdtünk.

-Menjünk ma el valahova!- jelent meg az ajtóban Robin.

-Én benne vagyok igazából.- bólintottam rá.- Mutogatni kell a gyűrűmet.

-Mintha nem beszélne amúgy is rólad a fél világ.- mutatta felém Charles a telefonját, amin a tegnap este kirakott kép jelent meg. Milliós lájk mennyiség.

-Wow.- nevettem el magam. Amikor Charles kirakta a képet Lilyről, három L betűvel, az emberek még mindig nem értették a dolgot, viszont az emoji a kis családról elég sokat elárult, így hirtelen hatalmas mennyiségű lájk zúdult a képre, ami kitüremkedett a sok f1-es poszt között. Charles Leclerc apa lett. És nem mástól, mint Kimi Räikönnen lányától. Na mi ez ha nem pletyka értékű sztori. Azt hiszem ha egyszer Kelly és Max gyereket vállalnak, valami hasonlóra számíthatnak. Csak Nelsonnal ellentétben, valamilyen különös oknál fogva, az emberek szeretik az apámat. Pedig nem beszél sokat. Lehet pont ez a titka.

Végül Robin rávette a családot, hogy legalább sétáljunk egyet. Hatalmasat dobbant a szívem, mikor Rianna és Robin együtt tolták a babakocsit, amiben Lily nevetve kapálózott. Annyira szerették egymást, nekem pedig ez többet jelentett mindennél.

nellaräikönnen: my babies🥰

Még két rész ezen kívül, utána még nem tudom hogy lesz, de egészen biztos, hogy egy Mason Mountos sorozat érkezik.😁🥲