-El sem hiszem, hogy a poleból indul.- tapsikoltam Arthur és Carla között állva.

-Csak menjen is végig.- nevetett Arthur karba tett kézzel.

-Most végig fog.- bólintottam mosolyogva. Csak pozitívan, gondoltam magamba.

-Hogy bírod ilyen nyugodtan nézni?- nézett rám Carla érdeklődve.

-Alkohollal.- mosolyodtam el.- Persze most nem, amitől duplán ideges leszek, de hát nincs mit tenni. A nagymamámtól tanultam.

-A nagymamádtól?- ráncolta a homlokát Arthur.

-Paula nagyi.- bólintottam.- Minden egyes futamot egy pohár rum társaságában tölt.

-Fergeteges nő lehet.- nevetett Arthur.

-Imádnivaló.- nevettem a nagymamámra gondolva, majd a futamot kezdtük figyelni.

A futam bár nem sikerült tökéletesen, én mégis elégedett voltam, hogy ezúttal Charles is sikeresen célba ért a méghozzá negyedik helyen.

-Ma este iszok!- rázta a fejét. Nem válaszoltam, tudtam, hogy mennyire elkeseredett.- De rendesen.

-Gondolkodj pozitívan. Most legalább célba értél.- próbáltam szépíteni a helyzetet, de a tekintetén láttam, hogy ez nem segít.

-Menj haza nyugodtan. Mostmár csak egy interjúm lesz, aztán megyek én is.- adott egy puszit és el is sietett. Hallgatva rá hazamentem és én is készülődni kezdtem az estére.

-Te is jössz?- lepődött meg Charles mikor hazaért.

-Probléma?

-Nem. Dehogy.- rázta a fejét. Ő feszült volt, én pedig feszült voltam attól, hogy ő feszült.

Szó nélkül érkeztünk meg a szórakozóhelyre, ahol a többiek már javában ittak. Az élen Perezzel.

-Mindjárt jövök.- próbálta Charles túl kiabálni a zenét, majd a pulthoz sietett és intett a pultosnak, hogy rendelhessen. Az első sört a pultnál itta meg egyedül, a másodiknál viszont már egy kis cicababa is örömmel csatlakozott.

-Gondolom nem kell félteni téged.- nevetett Pierre mellettem.

-Mondtam már Gasly. Kedves ember vagyok. Egészen addig amíg a másik is úgy bánik velem.- szűkültek össze a szemeim.- Aztán sírásig megyek!

-Sose csalna meg.- bökött a barátja felé, mire én csak felhúzott szemöldökkel felé fordultam.

-A kivétel erősíti a szabályt!- tette fel a kezeit, majd az állával a pult felé bökött, ahol a lány keze Charles karját simogatta.

Nekem se kellett több, hogy a pult felé induljak és Charles háta mögött megálljak.

-Pedig annyira szurkoltam neked.- vinnyogta a csaj. Ismertem ezt a hangot, istenem hányszor vetettem be.

-A győzelem mégsem jött össze.- rántotta meg a vállát Charles.

-Tudok neked valahogy segíteni?- rebegtette a pilláit.

-Visszatudod forgatni az időt?- nevetett.

-Neked bármit.- már az egyik tincsét tekergette, mikor a lányt hátulról meglökték és a keze éppen a párom lába közé érkezett. Intettem a pultosnak aki azonnal hozzám lépett.- Hoppá! Megbotlottam.

-Egy pohár vizet légyszi!- mosolyogtam rá és azonnal ki is töltötte. Tudtam, hogy Charles meghallotta a hangomat, így hirtelen felém fordult én pedig "véletlen" ráborítottam a vizet.- Jajj ne haragudj csak megbotlottam.

Nem várva választ siettem vissza az asztalhoz, ahol csak felkapva a cuccomat ott hagytam az engem vizslató társaságot.

-Nella!- szaladt utánam Charles.- Nem történt semmi!

-Mert meghallottad, hogy ott vagyok.- siettem a kijárat felé.

-Nem. Kit érdekel a csaj?- nevetett.

-Téged!- böktem meg a mellkasát.- Láttam a tekinteted Charles és nekem nem fér bele ha a páromat olyan helyen tapizzák amit csak én láthatok.

-Csak egy véletlen volt!- rázta a fejét idegesen.

-Jajj ugyan már! Szerinted én nem vetettem ezt be?- mutattam a lány irányába.

-Talán ha nem lettél volna ilyen, most ez sem zavarna. Nekem szerinted milyen tudni, hogy hány emberrel feküdtél össze!- tárta szét a karjait.

-Az előtted volt Charles! Nem voltál sehol az életemben.- kiabáltam, ami a hangos zene hatására nem keltett feltűnést.

-Akkor is!- bosszankodott.

-Tudod erre van egy kiváló idézetem: Ha a jövőmet akarod, felejtsd el a múltamat.- förmedtem rá.- De tudod mit. A te életed. De jól jegyezd meg Charles Leclerc ha megcsalsz, soha többé nem látsz!

-Gyerekünk lesz! Muszáj lesz velem találkoznod.- azt hittem összeesek annyira fájt amit mondott. Nem azt, hogy velem akar lenni, hanem csak a gyerek tart össze minket.

-És hogy bizonyítod, hogy te vagy az apja, ha azt mondom nem is feküdtem le veled.- köpni- nyelni nem tudott mikor ott hagytam, de úgy éreztem ha ő megbánthat én is megtehetem.

Sírva zuhanyoztam le, majd bújtam be az ágyba és a végére már csak azt bántam amit a fejéhez vágtam. Azt hittem sosem fogok elaludni, mikor félálomban arra ébredtem, hogy nyílik az ajtó. Alvást tettetve, mozdulatlanul feküdtem, mikor a matrac besüppedt mellettem és megcsapott az alkohol szaga. Azt gondoltam hulla részeg és erre az egész beszélgetésre nem is fog emlékezni. Vagy borzasztóan haragszik. De átölelt.

-Sajnálom.- suttogta a fülembe.- Persze, hogy elengedem a múltadat, hiszen engem választottál. Pedig annyi ember közül választhattál volna.

Szipogott, és a hangjából ítélve nem voltam benne biztos, hogy nem sír.

-Én is sajnálom amit mondtam.- sóhajtottam nagyot, mire éreztem, hogy megfeszül.

-Azt hittem alszol.- húzódott hátrébb, hogy megfordulhassak felé.

-Szerinted ezek után tudtam?- nevettem el magam, de láttam, hogy az ő arca komoly.- Minden rendben?

-Attól függ kinek.- sóhajtott nagyot csukott szemmel.

-Charles?- ültem fel és felkapcsoltam a lámpát.- Miért kértél most bocsánatot?

-Kicsim!- ült fel azonnal aggódva, mikor meglátta a kisírt szemeimet.- Nem csináltam semmit! Esküszöm.

-Akkor?- kinyújtotta a kezeit és magához ölelve simogatta a karomat.

-Checo megcsalta a feleségét.- mondta ki én pedig úgy éreztem teljesen összetörtem. Charles pedig tisztában volt azzal, hogy nekem mekkora példa volt az ő kapcsolatuk. A három gyerekkel, hogy Carola otthon van a gyerekekkel, és mégis hű hozzá. És ez az elképzelés, most teljesen szerte foszlott. Ők tartották bennem a hitet, hogy igenis a pilóták is hűek maradnak.- Nell. Tudod, hogy én sosem tenném meg.

-Ühüm.- bólogattam, de én magam sem voltam biztos a válaszban. Ez pedig fájt neki és nekem is.

-Gondolj a szüleidre.- simítottam meg a hajamat és az ő hangja is elcsuklott.- Kimi sosem csalta meg Minttut. Vagy ott van Vettel és a felesége. Meg egy csomó másik példa. Rosberg.

-Igazad van.- húzódtam el, hogy a szemébe nézhessek.- Ha apu nem csalta meg Minttut akkor te se fogsz engem.

Ezúttal mind a ketten nevetni kezdtünk, hiszen ismertük apám múltját és ha ezt hallotta volna biztos megsértődött volna.

-Szeretlek!- suttogta.

-Én is téged!

charlesleclerc: forever❣️