-Összetörtem Niki Lauda ferrariját.- rázta a fejét Charles dühösen.

-Gondolj bele. Legalább megvolt az ez évi törésed Monacóban.- próbáltam poénkodni.

-Egyiknek sem örülök.- rázta a fejét.- Mit szóltak a szüleid? Nem vették észre a babát?

-Sokkal jobban le voltak foglalva azzal, hogy Rianna Jégvarázsos születésnapja tökéletes legyen.- mosolyogtam rá.

-Esküszöm sajnálom, hogy nem lehettem ott.- nevette el magát.- Lehettem volna Elza.

-Akkor inkább az én Kristoffom.- nyomtam egy puszit az arcára.

-Nella!- hallottam meg egy ismerős hangot és szinte megfagytam.

-Matteo?- fordultam meg.

-Ezer éve nem láttalak!- lépkedett felénk és két puszival köszöntött.

-Hát régen volt.- bólintottam.- Ő itt a párom.

-Charles Leclerc.- nyújtotta a kezét Charles. Matteo végignézett rajta, majd kissé bunkó arckifejezéssel megrázta a kezét.

-És hogy vagy?- fordult vissza hozzám.- Megvolt már az eljegyzés.

-Még nem. De ami késik nem múlik.- néztem fel Charles akinek az arcára kiült a féltékenység.

-Akkor még bármi megtörténhet.- kacsintott Matteo.

-Az én helyem mostmár Charles mellett van.- karoltam a fiúba aki lágyan rám nézve mosolygott.- És alig várom, hogy Mrs. Leclerc legyek.

-Nem lenne kedved egy este beülni valahova.- micsoda pofátlan alak.

-Ne haragudj, de az időnk igen csak korlátozott.- vágott közbe Charles és egyet intve engem is elhúzott onnan.

-Idióta.- ráztam meg a fejem.

-Az edzés után akkor beülünk a Caliente-be?- simította meg az arcomat.

-Egyértelmű!Szóltam a többieknek is.- bólintottam és hagytam, hogy útjára menjen.

**

Végül 7-en mentünk az étterembe, ebből 3 pár és Pierre. Nevetségesnek tartotta, hogy velünk tartson, de nem akartuk kihagyni a buliból csak azért mert éppen még mindig nem tudja mi is van Kattel.

-Te rendezted be az éttermeket?- érdeklődött Kelly, aki még mindig oda meg vissza volt az étteremért. Körbe tekintve meg is tudtam ezt érteni.

-Igen. Mindent pontosan kidolgozva és átválogatva választok az éttermekbe.- bólintottam.

-A monacói az inkább lila fehér nem?- nézett körbe Lu.

-Mindegyik étterem egy színen alapszik amit a fehér egészít ki. Ez, mint látjátok a rosegold és fehér színvilágot tükrözi. A monacóit az akác lila, a svájcit a mentazöld, a finnt a tengerészkék, hiszen a Finn zászló kék fehér.- vázoltam a színeket.

-Hihetetlen.- rázta a fejét Kelly mosolyogva.

-Hölgyeim és Uraim. Fogadják szeretettel az esténk előadóját. Matteo Diaz.- konferálták fel az én ereimben pedig megfagyott a vér. Ilyenkor kissé bántam, hogy minden éttermének másik üzletvezetője volt. Ki a fene vette fel Matteot?
A fiú leült a zongorához és belekezdett Bruno Mars egyik legszívszorítobb zenéjének játszásába.

-"Same bed but it feels a little bit bigger now"- kezdett bele a dalba. Ha ezt anno elénekelte volna nekem, térden csúszva és a könnyeimet törölgetve kúsztam volna vissza hozzá. De most csak a dolgokat tudta keverni, amik most annyira rendben voltak.

-Now my baby's dancing (Most a kedvesem táncol)
But she's dancing with another man (De egy másik férfival táncol)- énekelte egyenesen a szemeimbe nézve.

-Elmondanád ki a fene ez?- nézett rám Charles idegesen.

-Az első szerelmem.- pillantottam fel rá félve.- De nem tudom most mit akar. Gyerek szerelem volt.

-Ettől nem lettem boldogabb.- húzta ki magát.

-Szeretlek.- fogtam meg a kezét és ettől kissé meglágyultak az arcvonásai.

-"I hope he buys you flowers"( Remélem vesz neked virágokat)- nézett ezúttal a mellettem ülő fiúra én pedig bólogatásba kezdtem, mintha minden egyes feltevésére válaszolni akartam volna. Mert akartam is. Azt akartam, hogy tudja és lássa, Charles igenis jól bánik velem és boldoggá tesz.

-"When I was your man"( Amikor én voltam a pasid).- ütötte le az utolsó billentyűket én pedig csak megszorítottam a kezét.

-Csak szeretnék enni és elhúzni innen.- morogta.

-Nyugodj meg.- simogattam a tenyerét, de az igazat megvallva az én gyomrom is felkavarodott. Összetörte a szívemet és most itt van.- Megmondom neki, hogy hagyjon békén.

-Én is megyek.- pattant fel.

-Charles.- néztem rá.- Bízz bennem kérlek.

-Bízok.- sóhajtott nagyot, de láttam rajta, hogy rendkívül frusztrált.

A színfalak mögé siettem amit a barátaink nem igazán értettek és hiába kérdezgették Charlest, ő csak idegesen az irányomba nézve bámult.

-Na hogy tetszett?- tárta szét a karjait boldogan.

-Mit képzelsz magadról?- húztam fel magam.

-Visszaakarlak kapni.- bökte ki.

-Ne akarj.- vágtam azonnal rá.

-Mi a fene lett veled?- ráncolta a homlokát.

-Édes Istenem Matteo. Ott hagytál. Ott voltam 15 évesen teljesen egyedül és te voltál az egyetlen támaszom. Egyedül maradtam és te megcsaltál. Nem volt senkim és ezt pontosan tudtad. De így is csak gúnyt űztél belőlem.- fakadtam ki.

-Azóta felnőttem.- válaszolta.

-Vagy inkább csak mostmár híres lettem és könnyebb lenne felkapaszkodni a hátamon.- gurult végig az első könnycsepp a arcomon.

-Te is ezt tetted azzal a pilótával.- mutatott az irányába idegesen.

-Tévedsz. Én nem a hírneve miatt választottam őt, hanem mert beleszerettem. Hát nem érted?- hunytam le a szemeim és folytattam.- Én hozzá akarok menni ehhez az emberhez, gyerekeket szülni neki és együtt megöregedni egy tengerparti házban körülöttünk az unokákkal. Vele olyan életet képzelek amit veled sosem képzeltem el.

-Ne mondd ezt!- rázta a fejét Matteo könnyes szemekkel.

-Felejts el Matteo. Örökre.- fordultam meg és ekkor láttam, hogy sem Charles, sem a barátaink nem bírták ki, hogy ne jöjjenek ide.- Haza akarok menni.

-Gyere.- nyújtotta a kezét Charles, majd a többiektől elköszönve és szép estét kívánva elhagytuk az éttermet, hogy visszatérhessünk a hotelbe.

Az este folyamán csak összebújtunk, de nem beszélgettünk. Ha Charles hallotta amit Matteonak mondtam akkor nem kételkedhet bennem többe. Őszintén mondtam amit mondtam és ezeket a szavakat már senki nem veheti el tőlem.

**

Reggel egyedül ébredtem ami rendkívül meglepett, felkeltem, hogy benézhessek a fürdőbe, de Charles ott sem volt, szóval a telefonját kezdtem csörgetni, de az csak a mellettem lévő asztalon kezdett rezegni.

A következő pillanatban nyílt az ajtó én pedig meglepődve láttam ahogyan Charles helyett egy hatalmas csokor lép be az ajtón, majd utána Charles is megérkezett.

-Merre jártál?- léptem hozzá idegesen.

-Nem nyilvánvaló?- mutatott mosolyogva a csokorra.- Tegnap bevallom eszembe jutott, hogy igazából sosem vettem neked virágot.

-Nem kellett volna.- ráztam a fejem könnyes szemekkel.

-De igen!- bólintott.- És innentől sokkal többet fogok odafigyelni rád.

-Charles.- raktam le a virágot az asztalra, ő pedig átkarolta a derekam.

-Te leszel a gyerekeim anyja. Gondoskodnom kell rólad.- tette a kezét a pocakomra.- Oh. Azért növekszik.

-Igen. Ebben a hónapban sokat nőtt.- mosolyogtam rá, majd megcsókoltam.

nellaräikönnen: he buys me flowers ❤️‍🔥🌹