Az Ausztrál út teljesen kikészített, és az út felét csak hányással töltöttem, amíg a másik felét alvással.

-Nella.- sietett felém a paddockban Gasly.

-Ne haragudj most nem érek rá.- legyintettem sietve a Ferrari felé.

-Mit tudsz Kate-ről?- hagyta figyelmen kívül, hogy nem igazán vagyok a toppon.

-Majd később beszélünk.- sétáltam tovább, de ekkor Lu állított meg.

-Tudunk beszélni?- állta az utamat.

-Később.- indultam tovább és Charles kezébe kapaszkodtam.

-Kérlek.- ragadta meg a kezemet Pierre, én pedig csak levettem a szemüvegem, hogy végre a szemeimen is láthassa mennyire nem vagyok jól.

-A mi hazánkban van egy szó amit a magadfajtákra használunk.- sóhajtottam nagyot.- Traicionera.

Még hallottam Lu és Carlos felszisszenését. Majd gyors léptekkel haladtam a Ferrari felé, hogy minél előbb a wc előtt térdelhessek.

-Az mit jelent?- kérdezte Pierre.

-Áruló.- válaszolta Luisiana és Carlos egyszerre.

-Valami rosszat ettél?- fogta a hajamat ma már sokadszorra Charles.

-Csak azt amit te.- töröltem meg a szemem, hiszen már tele volt könnyekkel.

-De nekem semmi bajom.- válaszolta.

-Hát ez az!- sírtam el magam. Úgy éreztem nem bírom tovább.

-Be kell mennünk a kórházba.- simogatta a hátamat.

-Majd jobban leszek.- legyintettem.

-Nell.

-Charles. Jobban leszek. Menj. Mindjárt kezdődik az edzés.- vettem mély levegőt.

-Egyezzünk meg. Ha az edzés végén is rosszul leszel bemegyünk.- fogta össze a hajamat.

-Jó.- bólintottam.

-Szólok Lu-nak.- szólni akartam, hogy ne, de ekkor már mindegy volt mert elment.

-Mi történt?- lépett be a barátnőm.

-Segítesz lefeküdni?- kapaszkodtam a csapba.

-Gyere.- karolt belém és Charles szobájához vezetett, ahol segített lefeküdni a kanapéra.

-Lu.- csuktam be a szemem.- Sajnálom.

-Én is.- ült le mellém.- Igazad volt. Örülnöm kellene, hogy végre boldog vagy.

-Nekem pedig el kellett volna fogadnom, hogy nem a te hibád amit Pierre tett.- nyújtottam ki a kezem, ő pedig megfogta.

-Luna babát vár.- bökte ki, mire a szemeim kipattantak.

-Luna? De hát. Luna?- ráncoltam a homlokom.

-6 hónapos. November 5-10 közé tippelik a fogantatást.- mosolygott.

-Jó ég. Akkor legalább 5 sráccal lefeküdt.- nevettem el magam.

-Azért meglepődnék, hogyha hirtelen 6 hónaposan derülne ki.- nevetett ő is.- Elméletileg valami drogot rakhattak a piájába, ami miatt nem hatott a fogamzásgátló. A klubot azóta vizsgálják.

Az utolsó mondataira a szemeim tágra nyíltak.

-Minden rendben?- ráncolta a homlokát.

-Aha. Csak elgondolkodtam. Ijesztő szitu.- tettem a fejem alá a kezemet.

-De te nem vagy terhes. Szóval szerencséd volt. Mit is kezdenél vele ha egy idegen palitól várnál gyereket, miközben Charlessal végre ilyen jól mennek a dolgok.- fecsegett. Már nem volt köztünk feszültség, de én mégis úgy éreztem mindjárt felrobbanok belülről. Hogy egy idegen férfitól terhes? Én? Ha terhes lennék, ráadásul 6 hónapos, annak csak két esélyes apa jelöltje lenne. És mind a kettő Leclerc.

-Alszom egy kicsit rendben?- hunytam le a szemeimet.

-Pihenj csak.- simította meg a hajam.

Egy pillanatnak tűnt, mégis több óra volt amikor Charles felébresztett, hogy a második szabadedzés is véget ért.

-Minden fél órában megnézte valaki, hogy veszel- e még levegőt.- nevetett a kanapé mellett guggolva.

-Élek nyugi.- nevettem el magam.

-Lassan indulnunk kéne.- simogatta a kezemet.

-Charles.- ültem fel.

-Igen?- komolyodott el az arca, mikor látta, hogy én is komolyra fordítottam a szót.

-Azt hiszem be kéne mennünk a kórházba.-  sóhajtottam nagyot és vártam, hogy reagáljon valamit.

-Nem vagy jobban?- ráncolta a homlokát.

-Azt hiszem sejtem mi a baj. De megszeretnék bizonyosodni róla.-  néztem rá és reménykedtem, hogy nem kérdezősködik.

-Akkor összeszedem a cuccom.- bólintott és hihetetlen gyorsasággal pakolta össze a holmiját. Nem kérdezett, nem erőltetett semmit és nem állt le csevegni senkivel. Nem értették hova ez a nagy sietség, de Charles nem is volt hajlandó magyarázkodni. Nekem meg baromira jól esett, hogy ennyire odafigyel rám és aggódik értem. Pedig ha tudná a sejtésemet.

Első sorban egy órát vártunk, majd egy csomó kivizsgáláson vettem részt, Charles pedig eközben teljesen ideges volt. Egy szót sem beszéltünk egész úton, így még mindig nem volt fogalma sem róla, hogy mi is lehet az amit gyanítok.

-Rendben. Szóval az eredmények alapján megerősíthetem a gyanúját.- bólintott az orvos és közben kedvesen mosolygott.

-És mi volt a gyanú?- kapkodta a fejét Charles köztem és az orvos között.

-Menjünk vissza a hotelbe.- mosolyogtam rá, de a szemeim tele voltak könnyekkel.

-Egy nagyjábóli időt tudna mondani esetleg?- talán erre voltam leginkább kiváncsi.

-November 10 és 15 között.- bólintott.

-Mi lesz akkor?- sietett utánam Charles, hiszen csak lefagyva állt a kórházi folyosón.

-A hotelben elmondom.- ragadtam meg a kezét és ezután újra egy csendes út vezetett minket a hotelig.

-Kész. Nem bírom tovább.- lépett be a szoba ajtajába.- Mi volt a gyanúd? Mi lesz novemberben? És miért sírsz és mosolyogsz egyszerre.

-Nem mi lesz novemberben.- ráztam a fejem.- Hanem mi volt.

-Mi volt?- ráncolta a homlokát.

-Luna terhes.- kezdtem bele a sztoriba amit nem olyan régen még Lu mesélt nekem.

-Jó, de ha ennyi emberrel összefeküdt akkor várható volt.- tárta szét a karját.

-Az italba valaki drogot kevertek, ami ütötte a fogamzásgátló hatását.- néztem továbbra is rá és vártam, hogy leessen neki.

-Istenem.- hunyta le a szemeit.- Te is terhes vagy igaz?

-Igen.- bólintottam.

-Arthur.- hajtotta le a fejét.

-Ezért kérdeztem rá az időpontra.- léptem mellé.- És november 10 és 15 között egyetlen emberrel feküdtem le.

-Brazília.- rázta a fejét nevetve. Hiszen akkor feküdtünk le másodszor, amikor hülye módon rá vettem, hogy egy kicsit legyen spontánabb.- De hogy- hogy nem látszódik?

-Rejtett terhesség.- válaszoltam.- Az esetek nagy részében egészen a terhesség végéig nem derül ki. És ha ma Lu nem is veti fel, még most se lenne sejtésem róla.

-Mondjuk most, hogy mondod. Kicsit mintha lenne pocakod.- lovagolt még mindig a hasamon.

-Szeretnéd?- tértem a lényegre.

-Ennél hülyébb kérdést fel sem tehetsz.- nyomott egy puszit a hasamra.- Ha tudtam volna múlt héten, hogy így beletrafálok mikor Rianna közöttünk feküdt.

-Hát még én.- nevettem a könnyeimmel küszködve.

-Mi a baj?- állt fel, hogy közelebb jöhessen.

-Sosem terveztem ilyen idősen anyuka lenni.- ráztam a fejem.- Egyszerűen csak nehéz.

-Csodálatos anyuka leszel.- simította meg a hajam és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Majd te segítesz.- öleltem át.

nellaräikönnen: 🥹