-Nagyon ügyes voltál!- tártam ki a karomat, az öcsém pedig boldogan futott a karjaim közé.

-Hát te?- ölelt szorosan.

-Meglepetés!- pusziltam meg a fejét.

-Charles.- engedett el, hogy a fiúhoz szaladhasson.

-Na szép!- nevettem csípőre tett kézzel. Kedves mosollyal az arcomon néztem ahogy az öcsém a barátommal elemzi az elmúlt órában történteket, miközben az apám csak mosolyogva, szokásához híven, csendben helyesel.

-Aranyosak.- lépett mellém Minttu a kezében Riannaval.

-Szerintem is.- bólintottam.

-Jó végre tényleg boldognak látni.- bólintott egy mosollyal. Ekkor eszembe jutott Lu. Azóta sem beszéltünk egymással, annak ellenére sem, hogy a fiúk szorgalmazták a békülést. Én mégis Kate mellett álltam és tartottam magam az ő pártjához. Ezt pedig Lu ugyanannyira sérelmezte, mint az éttermet.

Az estét a családommal töltöttük, elmentünk vacsorázni és az este pedig játszottunk a tesóimmal.

-A kocsiddal mi legyen?- intett a fejével a garázs felé apu, miközben a testvéreimmel és Minttuval játszó Charlest figyeltük.

-Nincs rá szükségem.- ráztam a fejem.- Azt hiszem mostmár kimondhatom, hogy Monacóban lakom. Charles segített kocsit választani is.

-Hm.- nevette el magát, mire én kérdő pillantást vetettem felé.- És te pár hónapja azt mondtad nincs köztetek semmi.

-Azt hiszem.- pillantottam újra a fiúra.- Az elejétől fogva volt köztünk valami.

-Te is megtértél, mint apád.- nevetett nagyot kortyolva a sörébe.

-Megtaláltam az én Minttumat.- mosolyogtam rá, mire láttam, hogy a szemei büszkeséget sugallnak. Boldog volt amikor megismerte Minttut és teljesen megváltozott tőle, hasonlóan ahogy én is most Charles miatt.

-És milyen kocsit választottál?- érdeklődött.

-Maserati Levante Modena S.- válaszoltam, mire döbbent tekintettel nézett rám.

-De hát annyi más álmod volt.- tért a lényegre.

-A Mercedes igen.- intettem a fejemmel Charles felé, mire le is esett neki miért nem az lett.- De talán a többi már nem is volt akkora álom. Ez viszont az új álmom.

-Ezt is tovább viszed?- mosolygott, hiszen neki is Maseratija volt.

-Tovább.- bólintottam.- Így nem kell akkor sem váltanom, ha Charles egyszer nem a Ferrarinál lesz.

-Hosszú távra tervezel.- bólintott apa mosolyogva.- Tudod, sose gondoltam, hogy végül egy pilóta mellett kötsz ki.

-Hát még én!- nevettem.- De egyszer azt mondtam, hogyha feladom valaki miatt az elveimet ahhoz nagyon kell szeretnem.

Ekkor már nem válaszolt. Megszoktam, hogy nem bőbeszédű, a gyerekei így is többet mondtak mint ő. Mi hárman a beszélés királyai voltunk.

-Meddig maradtok?- kortyolt újra a sörébe.

-Két nap. Haza kell mennünk még összepakolni a cuccainkat.- válaszoltam, mire egy keserédes mosoly jelent meg az arcán.

-Haza.- válaszolta, én pedig elgondolkoztam és a felém közeledő Charlesra pillantottam.

-Te azért mosolyogtál mindig mikor mondtam, hogy "haza", mert azt mondtam, hogy haza?-
hunyorogtam a szemembe világító lámpa miatt.

-Kellett egy kis idő amíg leesett.- adott egy puszit az arcomra. Én is elmosolyodtam és végig gondoltam milyen ösztönösen is változott Monacó az otthonommá, anélkül, hogy igazából tudomást vettem volna róla. Csaknem úgy, ahogy Charles és én egymásra találtunk és összejöttünk konkrét dátum nélkül.

-Irány fürdeni!- tapsolt Minttu, mire Rianna boldogan szaladt a fürdőszoba felé, ahova apu követte.

-Május második hétvégéjén tartanánk Rianna születésnapját.- nézett ránk Minttu.

-Én itt leszek.- bólintottam, majd mind a ketten Charlesra pillantottunk aki a telefonján böngészte a naptárját, hogy van e valami akkor már be írva.

-Lesz egy teszt vezetésem egy régi Ferrarival.- válaszolta.

-Rendben.- bólintottunk mind a ketten, mire ő meglepődve nézett mind a kettőnkre.- Mi az?

-Nem probléma, hogy nem leszek itt?- ráncolta a homlokát.

-Miért lenne Charles? Pilóta vagy. Tudjuk mivel jár.- rántottam meg a vállamat.

-És különben is. Egy Jégvarázsos estét hagysz ki.- kacsintott Minttu, hogy jelezze, számára nem sok mindenről marad le.

-Pedig az a kedvencem.- csapott a combjára.

-Miért hitted azt, hogy ez probléma?- tértem vissza a témához, mire rám nézve elgondolkodott.

-Az előző barátnőim.- sóhajtott nagyot.- Sokszor kiborultak, hogy sosem választom őket, mindig csak a vezetés az első. Giada konkrétan kijelentette a média előtt, hogy én a Ferrarit választottam helyette.

-Csak jól kell választani.- mosolygott Minttu ezzel rám utalva. Mindig is állítottam, hogy sosem jönnék össze egy pilótával, de rá kellett jönnöm, hogy nekem van a legkönnyebb dolgom. Hiszen így nőttem fel, a munkám nem korlátoz és Charles is szívesen lát. Valakinek aki nem ehhez van szokva biztos fura lenne. De nem nekem.

-Jól is választottam.- kacsintott Minttura, majd megsimogatta a kezem. Ahogy ránéztem úgy éreztem a teljes testemben elfog a borzongás. Sosem gondoltam, hogy valamikor valaki miatt fogom ezt érezni, de Charles ebben is megcáfolt.

-Szeretlek.- suttogta, mikor Minttu beszaladt a gyerekekhez a fürdőbe.

-Én is téged.- fordítottam oldalra a fejem, majd odaültem mellé.

-Megjöttem.- sprintelt közénk Rianna nevetve, és még kissé vizesen.

-Jót fürödtél?- simítottam meg a haját.

-Képzeld apu beleöntötte az összes játékot a kádba.- tapsikolt.

-Akkor játszottatok?- mosolyogtam.

-Nagyon nagyot!- mosolygott, majd a fejét Charles ölébe döntötte.

-Alhatok ma veletek?- hunyta le a szemeit és élvezte, ahogy Charles lágyan simogatta a haját.

-Hárman nem férünk el az ágyba.- ráztam a fejemet.

-Akkor te alszol a kanapén!- nyíltak ki a szemeim, mire mind a ketten hangos nevetésbe törtünk ki.

-Na nézd már. Charles az én hercegem kisasszony.- csiklandoztam meg a hasát.

-És fehér lovon ment el hozzád?- ült fel izgatottan, fel figyelve a herceg szóra.

-Nem. Fekete volt.- kacsintottam és Charlesra pillantottam, hiszen a kocsiján mégiscsak egy fekete ló szerepel.

-Az én hercegem fehér lovon fog érkezni.- mosolygott.

-Irány aludni királylány.- jelent meg az ajtóban Minttu.- A nővéred szeretne a hercegével lenni.

-Jó éjszakát.- ölelte meg Charlest, majd engem is és egy jó éjt puszi után távozott.

-Annyira édes.- néztem utána és most én dőltem Charles ölébe.

-Na majd ha a miénk lesz.- pillantott le rám.

-Előtte össze kéne házasodni.- játszottam a kezével.

-Oké.- rántotta meg a vállát.

-Ilyen kevés idő után?- nevettem.- Nem félsz, hogy el hagylak és visszatérek a kicsapongó életemhez?

-Szerintem elég erős benyomást keltettem, hogy mostmár csakis rajtam agyalj.- mosolygott önelégülten.

-Azért ne szállj el.- hajoltam hozzá nevetve és egy puszit nyomtam az arcára.

-És különben is. Én vagyok a te Minttud.

nellaräikönnen: fam time