Hajnalban a megbeszéltekhez híven leléptem és a szobámba távoztam ami mindössze egy emelettel volt feljebb Charlesétól.

Amíg a pilóták nagy része már a pályán volt, addig én békésen készülődtem a szobámban. Felhúztam egy bordó nadrágkosztümöt, hozzá egy fehér felsővel és egy sportcipővel és indulhattam is. A gardróbom végeláthatatlanul tele volt nadrágkosztümökkel és blézerekkel.

Ha valamit örököltem még az apámtól, akkor az a vezetés iránti szenvedélyem. Éppen ezért bérelt nekem mindig autót, ha olyan helyre utaztunk ahol nem lehetett mellettem a sajátom. De természetesen mindig a csapatához megfelelőt. Ami ezúttal egy Alfa Romeo volt, ahogy ezt az öltözékem is kifejezte.

A paddockban siettem az Alfa Romeo kamionja felé, mikor egy ismerős hang ütötte meg a fülemet.

-Buongiorno Nella.- kiabálta Mattia, a Ferrari csapatfőnöke.

-Buongiorno!- integettem vissza. Majd mint a lassított felvétel, láttam ahogyan Charles tátott szájjal néz rám. Egy apró mosoly jelent meg az arcomon, mikor ismét egy hangot hallottam, de ezúttal a másik irányból.

-Guten Morgen.- köszöntött ezúttal Vettel.

-Szia Seb.- öleltem meg.

-Hova nősz te lány? Kész nő lettél.- nézett végig rajtam.

-Ugyan már.- nevettem el magam és a következő pillanatban legalább plusz három ember sietett körénk.

-Sziasztok.- szólalt meg először Charles.

-Sziasztok.- mosolyogtam a pirosban álldogáló fiúnak és a csapattársának, illetve a mclarenes Lando Norrisnak.

-Lando Norris vagyok.- nyújtotta a kezét.

-Nella.- mosolyogtam rá.

-Nézd meg. Azonnal felfigyelt rád az összes.- cukkolt tovább Seb.

-Jajj Seb. Ne már.- temettem a tenyerembe az arcom.

-Carlos vagyok.- mosolygott rám, nekem pedig mindössze egy dolog jutott eszembe.

-Én pedig Charles.- válaszolta, miközben a szemében láttam a zavarodottságot.

-Szóval a nevetek ugyanazt jelenti csak más nyelven?-nevettem el magam az előző eszme futtatásom után, mire a fiúk elgondolkodtak és mikor leesett nekik, ők is nevetni kezdtek.

-Nell.- hallottam meg ezúttal az édesapám hangját.

-Szia apu.- öleltem meg, ő pedig egy puszit adott a fejem búbjára.

-Milyen volt az este?- érdeklődött, mire én egy cinkos mosollyal Charlesra pillantottam.

-Remek!- fordultam az apám felé egy boldog mosollyal.

-Nella Räikonnen!- hallottam meg ezúttal az anyám, illetve a nevelőanyám hangját.- Hányszor mondjam még, hogy írj egy SMS-t ha hazaértél.- nézett végig rajtam mint aki ellenőrizni akarta, hogy a hajam szála se görbült.

-Jaj Minttu. Tudod, hogy úgyis volt aki figyelt rá.- legyintett az apám, ekkor pedig újra elkaptam Charles tekintetét. És ő még viccnek gondolta a testőrös témát.

-Minden rendben.- mosolyogtam rájuk.-
Anteeksi.(Elnézést)

-Semmi gond Kicsim.- simította meg a hajamat Minttu.

-Bemegyek köszönni Mattianak aztán utánatok megyek jó?- kérdeztem, de valójában meg sem vártam a válaszukat és a már a Ferrari felé is siettem.

-Signorina (Kisasszony)- köszöntött Mattia egy hatalmas öleléssel.

-Come stai?( Hogy vagy?)- kérdeztem miközben beindultunk az épületbe.

-Benissimo.(Nagyon jól)- sétáltunk, hogy tovább beszélgethessünk.

Egy fél óra múlva már kifelé tartottam Mattiatól, mikor egy kéz megragadta a karomat és berántott egy helyiségbe.

-Miért nem mondtad el, hogy Kimi Räikönnen lánya vagy?- szorított a mostmár csukott ajtónak, hogy még véletlen se térhessek ki a kérdése elől és ne tudjon senki se bejönni. Mind a két keze a fejem mellett támaszkodott, az én arcomon viszont csak egy gúnyos mosoly vigyorgott vissza.

-Nem kérdezted.- rántottam meg a vállam.

-De te végig tudtad, hogy én ki vagyok.- háborodott fel.

-Ne aggódj. Nem a hírneved volt a célom.- forgattam meg a szemem.- Jól éreztem magam és kész. Előfordul.

-Az apád ki fog nyírni ha megtudja.- rázta a fejét idegesen.

-Nagylány vagyok már.- húztam fel a szemöldököm.- Azzal élem ki a szexuális vágyaimat akivel csak akarom, és ebbe semmi beleszólása nincs.

-Hány éves is vagy különben?- nézett mélyen a szemembe.

-Ne aggódj nem rontottál meg.- nevettem el magam.

-Miért nem tudsz egyszerűen csak válaszolni?- kérdezte és láttam, hogy komoly félelem van az arcán, hogy talán még 21 sem vagyok.

-22.- szántam meg végül és láttam rajta a megkönnyebbülést.

-És akkor most mi lesz?- vette el végre a kezeit.

-Mi lenne? Egyéjszakás kaland. Különben is csak a maradék pár futamon leszek. Az apám úgyis visszavonul.- rántottam meg a vállam lazán.

-Hogy tudod ilyen könnyen venni?- nevette el magát idegesen.

-Két fiatal lefeküdt egymással. Mégha ki is derülne, akkor se lenne semmi. Nem nagy dolog.- válaszoltam nemes egyszerűséggel.

-Nem nagy dolog? Na ilyet se hallottam még egy nőtől se.- rázta a fejét ezúttal már őszintén nevetve.

-Nem te vagy az első.- rántottam meg ismét a vállam.

-Szóval te olyan lány vagy aki a bulinak él?- kérdezte.

-Mondd csak. Tudod milyen volt az apám fiatal korában?- érdeklődtem.

-A bulizásból és az ivásból állt az élete.- válaszolta, hiszen mindenki tisztában volt az apám kicsapongó életével.

-És a nőkből.- bólintottam.- Nos én ezt a személyiséget örököltem. Csak az apám már könnyedén tudta finanszírozni ezt. Sajnos vagy nem sajnos, de ez van. Majd egyszer megérkezik az én Minttum is, aki miatt fel hagyok ezzel az életmóddal.

-A te Minttud?- értetlenkedet.- Minttu nem az anyád?

-Nem kell mindenről tudnod Leclerc.- ráztam meg a fejem és az ajtó felé indultam, mert részemről véget ért a beszélgetés.

A monacói fiút magam mögött hagyva siettem végre az Alfa Romeohoz.

-Nella!- szaladt felém Robin.

-Nell!- szaladt mögötte Rianna is. A kistestvéreim és köztem évek voltak, mégis annyira szoros volt a közöttünk lévő kapocs, hogy képesek voltak minden nap felhívni Minttu telefonjáról. Mégha én távol is voltam tőlük.

-Hát kik vannak itt?- guggoltam le hozzájuk és szorosan tartottam őket. Majd hirtelen az egész átment egy csiki csatába. A Paddockban mindenki rajtunk mosolygott, de egy kisgyereknek hogyan magyarázd el, hogy most éppen nem a csikizés ideje van.

-Elég.- nevettem a hasamat fogva, miközben már a földön ültem és nevettem. Rianna a lábamon ült, amíg az öcsém a nyakamat próbálta meghódítani.- Gyerünk. Keressük meg anyut és aput.- tapsoltam kettőt, majd versenyfutásba kezdtünk, ahol persze hagytam őket nyerni.

nellaräikönnen: let's go dad @kimiräikönnen