A szerdai napunk kész katasztrófa volt, hiszen a taxi útközben lerobbant, majd a reptéren rájöttem, hogy néhány dolgot otthon hagytam, ami miatt egész út alatt Charlest fárasztottam.
Barcelonában nem érkezett meg értünk a taxi, ezért várhattunk a sorban, ahol felismerték Charlest, ezért vissza kellett menekülnünk a VIP részbe, és végre érkezett egy autó értünk, majd onnan kilátogattunk a temetőbe, ahol fél órán keresztül csak bőgtem. Szóval a csütörtököt a szó szoros értelmében végig aludtuk és péntek kora hajnalban ébredtünk, a szomszéd szobából érkező pár ágyának egyenletes kopogására.

-Ki szexel hajnali ötkor?- fúrta a fejét a párnába Charles.

-Lehet mindjárt el kell hagyniuk a szobát és kiélvezik.- dunnyogtam szétterülve az ágyon, ezzel véletlen megütve Charlest.

-Azért ne nyírj ki.- nevetett az arcát fogva.

-Fel kéne kelnünk. Holnap péntek.- dünnyögtem.

-Már péntek van.- ásította.

-Akkor majd szombaton.- legyintettem és a másik oldalamra fordultam.

-Akkor már tesztelés van.- fordult utánam.

-Nekem nem kell.- válaszoltam.

-Oké nem bírom.- állt fel és dühösen elment inkább fürdeni. Én pedig ezt kiélvezve az ágy közepére húzódtam és szétterültem, mint csillag Patrik.

-Nell. Itt vannak a többiek. Lent várnak minket.- ébresztgetett Charles.

-Várjanak.- válaszoltam.

-De már negyed órája is ezt mondtad.- nevetett.

-Ahj. Mindjárt.- ültem fel és megdörzsöltem a szemeimet.- Te addig lemehetsz.

-Akkor elalszol.- rázta a fejét. Nevetve felkeltem és a fürdőbe mentem, ő pedig lement addig a többiekhez. Próbáltam sietve elkészülni, de szomorúan vettem tudomásul, hogy otthon felejtettem az arckrémemet.

-Charles.- lépkedtem felé fáradtan.- Otthon hagytam az arckrémem.

-Hát akkor veszünk egy másikat.- simította meg a derekam.

-De ezt nem lehet. Ez csak Monacóban kapható.- sóhajtottam nagyot.

-Akkor megkérem anyát, hogy adja fel postán jó?- kérdezte én pedig csak álmosan mosolyogtam rá, mire ő egy puszit adott a homlokomra.

-Sziasztok.- mosolyogtam a többiekre.

-Nem aludtál az elmúlt egy évben vagy mi van?- nevetett Pierre.

-Pont úgy érzem.- bólintottam.

-A mellettünk lévő szobában, hogy is mondjam. Élvezik az életet.- próbálta szépen kifejezni magát.

-0-24 dugnak, mondjuk ki.- válaszoltam, mire a többiek hangos nevetésbe kezdtek.

-Kiélvezik az életet.- nevetett Pierre.

-De napi 5x?- tártam szét a karom felháborodottan.

-Inkább ebédeljünk.- jelezte Charles, hogy az ő hasa kong az ürességtől, amit teljesen megtudtam érteni. Ezért el is indultunk a szálloda étterme felé, ahol egy hosszú asztalnál foglaltunk helyet mindannyian.

-Melyik a te szobád Charles?- érdeklődött Carlos.

-218. Miért?- kapott be egy falatot.

-És a tiéd Nella?- szólalt meg Isa is, én pedig felnézve a telefonomból, először végig gondoltam mi is volt a kérdés.

-218.- válaszoltam, mire a többiek arcára döbbenet ült ki.- Bocsi, mindjárt kezdődik az öcsém versenye és megakarom nézni.

-Veled tartok.- tolta le az utolsó falatot Charles, majd a még mindig megdöbbent társaságot ott hagyva indultunk a szobánk felé, hogy követhessük Robin versenyének eredményeit. Egy szobába vagyunk és? Már régen nem aludtunk külön, de persze erről a többiek nem tudhattak.

A tv- re kivetítve néztük a gokart futamot, amit az öcsém fölényes győzelemmel nyert meg. Tárcsáztam Minttu-t, aki boldogan adta Robin kezébe a telefont. Egy kicsit beszéltünk vele, aztán engedtük, hogy átvegye a kupát.

A nap második felében Charlesnak el kellett mennie egy megbeszélésre, amit én hasznosan, a francia nyelv elsajátításával töltöttem. Sosem esett nehezemre egy új nyelvet megtanulni, a Monacóban töltött napjaim, pedig nagyban hozzá segítettek, hogy szépen lassan beszélni kezdjek. Persze tudtam, hogy nem ez a pár óra alatt fogom megváltani a világot, de megakarom lepni Charlest.

-Megjöttem.- sétált be a szobába.

-Jó sokáig elhúzódott.- mondtam a laptopomat bújva.

-Ez a hét ilyen lesz.- dőlt be az ágyba.

-Akkor feküdj le pihenni.- mosolyogtam rá.

-Még nem. Asztal foglalásunk van.- tápászkodott fel.

-Nekünk?- ráncoltam a homlokom.

-Nekünk. Majd később csatlakozik néhány befektető és szponzor is.- bólintott.

-És ott nekem is jelen kell lennem?- sóhajtottam nagyot.

-Egy kellemes női társaság mindig enyhít a kedvükön.- válaszolta a szemét dörzsölve.

-Talán le kéne feküdnöm velük?- fordítottam oldalra a fejem kérdőn, mire azonnal abbahagyta a szeme dörzsölését és rám nézett.

-Eszedbe ne jusson!- nézett szigorúan és talán kissé sértődötten is, hogy ez egyáltalán megfordult a fejemben.

-Mit húzzak?- csuktam le a laptopom és az éjjeliszekrényre raktam.

-Valami csinosat.- válaszolta és bement a fürdőbe, hogy lezuhanyozhasson, amíg én elkészítem a sminkemet és kezdek valamit a hajammal, hogy ne látszódjon mikor is mostam utoljára. Miért nem tudott előbb szólni?

Végül szándékosan egy rendesen kivágott ruhát választottam, amin Charles tekintete is megakadt, de nem ellenkezett. Ez kissé meglepett. Mi a fenéért nem zavarja, hogy a szponzorok előtt így öltözködöm?
A Ferrariban teljes csend uralkodott. Én durciztam, Charlesnak pedig halvány fogalma sem volt róla mi bajom van, de nem is kérdezősködött. Menjen a fenébe.

-Mikor jönnek a többiek?- lépkedtem az étterem felé.

-Jajj Nella.- nevetett.- Csak menj befelé.

-Miért?- követtem a pincért aki elvezetett minket egy asztalhoz.

Egy asztalhoz, ami a sokadik emelet teraszán volt, onnan belátva fél Barcelonát. Az asztalon már kész teríték volt, mellette egy jeges vödör, amiben egy drága pezsgő és az asztal közepén két szál hosszú, fehér gyertya égett.

-Ez meg mi?- álltam meg az asztal előtt. A keze a derekamra csúszott és velem együtt nézte a terítéket.

-Tisztában vagy vele milyen nap van?- kérdezte, de csak megráztam a fejem. Előhalászta a telefonját és a képernyőt felnyitva mutatta felém a dátumot. Február 14.

-Charles.- fordultam felé és minden haragom elszállt.

-Boldog Valentin napot!- simogatta továbbra is a derekam én pedig a nyakába borulva szorosan magamhoz öleltem.

-Köszönöm.- adtam puszit a szájára, majd mind a ketten helyet foglaltunk.- Nem is jönnek szponzorok ugye?

-A Valentin napunkra?- húzta fel kérdőn az egyik szemöldökét, amire már végképp nem tudtam mit válaszolni. A MI Valentin napunk.

charlesleclerc: valentine's day