-Végre megjöttetek.- ölelt meg Charles anyukája, majd a fiához lépett. Kedves volt, mégis feszültséget éreztem. A terasz felé lépkedtem, mikor megláttam valakit a  teraszon.

-Mit keres itt Deliah?- suttogtam a mögöttem állóknak.

-Hogy mi?- ráncolta a homlokát Charles és ő is kipillantott, majd mérgesen az anyjára pillantott.

-Rám ne nézz! A bátyáddal jött.- emelte a magasba a kezeit.

-Ne haragudj.- lépett vissza hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra. Tökéletesen látszódott rajtam a féltékenység, amit nem is igazán kellett megjátszanom.

-Semmi gond.- erőltettem mosolyt az arcomra és összekulcsoltam az ujjainkat. Most először.

A teraszon egyedül Arthurt köszöntöttem, majd helyet foglaltam Deliahval szembe. Pascale érezte a feszültséget, hsizen ő sem volt hülye. A fia ex barátnője a fia barátnőjével szemben, egy családi ebéden.

-Hogy vagy Charles?- szólalt meg a lány engem teljesen figyelmen kívül hagyva.

-Jól, kösz!- válaszolta ételt szedve a tányérjába.

-És te Nella?- pillantott rám, mire majdnem a torkomon akadt egy krumpli.- Mondd csak, melyik fiú jobb az ágyban?

Ezúttal már a fiúk édesanyja is halk fuldoklásba kezdett.

-Tessék?- kérdeztem vissza, Arthur pedig kissé feszengve figyelte a történteket.

-Arthur vagy Charles? Véleményem szerint Arthur kicsit jobb.- kacsintott és ezúttal már a legidősebb Leclerc is feszengeni kezdett, vagyis vele is lefeküdt.

-Lorenzot nem is emlegeted?- böktem az állammal felé, mire kissé elpirult. Nem is gondolta, hogy rájövök. Charles ledobta a villáját az asztalra és hátradőlt a székbe.

-Te összefeküdtél mind a két testvéremmel?- szögezte a kérdést az exéhez.- Oda mész rázod magad és mindenkivel összefekszel! Mint egy igazi kurva.

-Charles!- szólt rá az anyja, az én szemem pedig megtelt könnyekkel.

-Ne haragudjatok.- toltam ki a széket és a fürdő felé indultam.

-A fenébe.- esett le neki is.- Nella várj!

Magamra csapva az ajtót léptem a csaphoz és mostam meg az arcomat. Utálok sírni, majd a hideg víz segít. Gondoltam.

-Nella.- lépett be Charles kopogás nélkül.

-Mi van?- szóltam vissza flegmán.- Egy hülye kurva vagyok nem?

-Nem rád értettem.- lépett közelebb, de csak dühösen megfordultam.

-De velem is így találkoztál!- hunytam le a szemem.- Én is lefeküdtem az öcséddel. Én is lefeküdtem nem egy emberrel.

-De te más vagy!- tárta szét a karjait.- Lefeküdtél valaki mással mióta legelőször velem?

-Nem.- suttogtam.

-Ő igen!- válaszolta és az ő szemei is tele voltak könnyekkel, amitől én zokogni kezdtem, ő meg hozzám lépett és megölelt egy puszit nyomva az arcomra.

Megmondtam Charlesnak, hogy addig nem vagyok hajlandó kimenni amíg Deliah itt van, de kiderült, hogy Lorenzo elküldte, így visszatérhettünk az ebédhez. Közben mindent elmagyaráztunk Pascalenak. Őszintén elmondtuk, hogy először Arthurt ismertem meg, majd rá egy napra Charlest, aztán előadtuk a kedves kis sztorit, hogy szerelem volt első látásra és azóta odáig vagyunk egymásért.
Talán nem is akkora hazugság, annak ellenére, hogy eleinte nem annyira kedveltem.

-Ne haragudjatok, hogy idehívtam.- szólalt meg Lorenzo amikor Pascale kiment a konyhába.

-Miért?- szólalt meg Charles szúrós tekintettel a bátyjára nézve.- Neked nem jó érzés, hogy boldog vagyok?

-Mondtam, hogy sajnálom!- hajtotta le a fejét bűnbánóan.- Nem éreztem annyira, hogy ami köztetek van az valós lenne. De mostmár látom, hogy igaz.

-Mostmár minden jó!- próbált oldani a feszültséget Arthur.

-Ez a lényeg.- bólintottam én is, miközben megfogtam a mellettem ülő Charles kezét, ő meg mosolyogva visszanézett rám. Innentől kezdve szinte el sem engedtük egymás kezét, amit Lorenzo mostmár egy kedves mosollyal nyugtázott. Arthur pedig gyanúsan sokszor pillantgatott a telefonjára, ami meggyőzött engem arról, hogy egy lány van a dologban. Két percenként mosolygott.

-Mikor jöttök haza?- érdeklődött Pascale a desszertet felszolgálva.

-Most két hétvége lesz egymást követően, aközött biztos nem. A második hétvége után pedig megnézzük Nella öccsének egy versenyét.- bár folytatta, én teljesen leragadtam ott, hogy megnézzük az öcsém versenyét. Egy ideje nem láttam a családomat és meg is jegyeztem Charlesnak, hogy a második futam után hazautazok a családomhoz, de egy szóval sem említettem, hogy köteles velem tartani. Ő mégis úgy állította össze a programját, hogy az nekem is jó legyen és a családom életében is részt vegyen. Elolvadok. Robin imádni fogja, hogy Charles Leclerc ott lesz a versenyén.

Tisztában volt azzal is, hogy apa mennyire ismert, de vele sokkal inkább dacolt. Haragudott amiért olyan ritkán volt velünk otthon és ezt teljesen meg is tudtam érteni. Egy kisfiú életében a legfontosabb egy apa szerep lenne, amit bár megkapott, mégis hiányzott a mindennapokból.

-És mikor lesz a monacói futam?- jött a következő kérdés.

-Majd csak május végén.- legyintett Charles.

-Akkor hazajöhetnénk előbb.- dobtam fel.- Egy kis pihenés úgyis rád fog férni.

-Meglátjuk.- bólintott és egy hatalmas mosoly volt az arcán amit nem tudtam hova tenni, de nem firtattam.

Szinte megvártuk, hogy lemenjen a nap, de már kezdett kissé hideg lenni, így elköszöntünk a családtól és elindultunk Charles lakásába.

-Vennem kéne egy kocsit.- gondolkoztam a telefonomat nyomva.

-De hát van kocsid.- értetlenkedett. Igaza volt. Az apám által szponzorált Alfa Rómeó még mindig a svájci ház garázsában állt.

-Egy olyat, amit én választok. És nem a szponzorok.- válaszoltam és megértve a problémám bólintott.

-Elvégre az én kocsim nem lesz mindig itthon. Ha te hazajössz kell valamivel közlekedned.

-Így van.- válaszoltam, mire ismét őrült mosolygásba kezdett.

-Mi a fenén mosolyogsz ilyen jót?- ráztam nevetve a fejem.

-Majd később elmondom.- válaszolta és tudtam, hiába erőltetném, sosem árulná el addig, amíg ő nem akarja.- És milyen kocsit szeretnél?

-Nos nagy álmom egy Mercedes.- néztem rá a reakcióját várva, mire felhúzott szemöldökkel nézett rám.- De szolidaritásból egy Porsche, egy Jeep vagy egy Range Rover is megfelel.

-Akkor holnap kinézünk egyet és mire hazaérünk meg is hozzák jó?- ajánlotta fel én pedig csak hálás tekintettel néztem ahogy vezet.

-Köszönöm.

Tudtam, hogy mi az elképzelés de örültem, hogy valaki olyan is velem lesz aki ért az autókhoz és nem fogja engedni, hogy olyat vegyek ami két nap alatt a szerelőnél köt ki és költhetek rá még plusz milliókat.

charlesleclerc: mood @nellaräikönnen