Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

16.

-Hazafelé felveszlek.- parkolt le a pláza előtt.

-Igen apuci.- forgattam meg a szemem nevetve.

-Nem vagy a kurvám ne hívj így.- nevetett ő is, de pontosan tudta, hogy ezt most nem úgy értettem.

-Jó edzést Charles.- mosolyogtam rá, ő pedig vissza.

-Jó vásárlást.- válaszolta, majd kiszálltam a kocsiból. A lányok már bent vártak, a kezükben egy- egy kávéval, hogy nagy bevásárlást tarthassunk.

-Szia Nella.- ölelt meg Penelope.

-Hát milyen gyorsan nősz kicsi lány.- emeltem fel, majd csikizni kezdtem, amit ő hangos kacagással díjazott.

-Jövő héten indulunk, szóval mindent be kéne vásárolni.- nézett egy listát Lu.

-Ne is mondd.- ráztam a fejemet én is, a telefonomba felírt hosszú listát vizslatva. Charles egy rakat dolgot felírt a saját dolgaim mellé. Esküszöm több dologra van szüksége, mint egy nőnének.
Természetesen a drogériák és az élelmiszer boltok mellett a ruha boltokat is rendesen megjártuk. Így pedig nem kis mennyiséggel a kezünkben léptünk ki a hatalmas épületből.

-Nincs is ekkora csomagtartója a kocsinak.- nevetett Charles a fejét rázva.

-Nem is olyan sok.- néztem a kezemre, majd a számba harapva rájöttem, hogy mégis.

-A többiek?- kérdezte Max.

-Fogalmam sincs.- ráztam a fejem.

-Pedig jöhetnének.- sóhajtott nagyot Lando is. A fiúk egymás mellett álltak és vártak minket. Charles és én már bepakoltunk a kocsiba mire Lu és Kelly megérkeztek. Penelopé Kelly vállára borulva aludt, szóval nehezebben haladt így.

-Mikor indultok?- kérdezte Lando a fiúktól.

-Mi szerdán.- válaszolta Charles.

-Én pénteken. Kelly még marad itthon.- válaszolta Max is a cuccokat pakolva a csomagtartóba.

-Mi is csak pénteken.- válaszolta Lu.

-Remek.- tapsolt Kelly. Akkor ma még el tudunk menni az új étterembe ami ma nyílik.

-A Caliente-be?- érdeklődött Lu.

-Igen.- bólintott Max Kelly helyett.- Egyszer elvittem a Barcelonai éttermükbe és azóta oda meg vissza van értük.

-Az a világ legjobb helye.- nyíltak tágra Lu szemei is én pedig csak mosolyogtam.

-Sajnos Nell nem ér rá. Valahova el kell mennie amit nem hajlandó elmondani.- nézett rám Charles kissé dühösen.

-Ott leszünk.- vágtam rá. - Majd ott találkozunk.

Charles csak kérdőn vizslatott, de nem kérdezett, így csak időpontot egyeztettünk és indulhattunk is haza ahol el is kellett kezdenem készülni.

-Ilyen csinosan?- nézett végig rajtam.

-Neked is lassan ideje készülnöd.- dugtam a fülembe a fülbevalót.

-Inkább maradj itt.- nyújtotta felém a kezét.

-Mennem kell Charles.- ültem le mellé.

-De hova?- faggatott, amit egy hete folyamatosan tett.

-Egy óra múlva megtudod.- simítottam ki egy tincset a homlokából.

-Szörnyű vagy.- nevette el magát, majd hagyta, hogy az utamra mehessek.

Hívtam egy taxi és úgy indultam az étterem felé. Kiváncsi leszek a reakciójukra.

Mindannyian a helyükön. Remek. Charles félpercenként körbenézett. Engem keresett tudom, de csak mosolyogtam rajta. 

-Hölgyeim és Uraim.- szólt bele a férfi a mikrofonba, aki az éttermet fogja irányítani. - Nagy öröm Önöket a monacói  éttermünk nyitó ünnepségén.

Taps. Charles a telefonját vizslatta.

-Emellett pedig hatalmas öröm, hogy véget vethetünk az étterem tulajdonosának kilétének kérdéséről.- mosolygott oldalra rám.- Köszöntsék hát nagy szeretettel az Caliente éttermek tulajdonosát Nella Räikönnent.

A barátaim tágra nyílt szemekkel figyeltek, miközben én belekezdtem a beszédbe, amit már napok óta írogattam.

-És köszönöm a barátaimnak, hogy támogattak, mégha erről fogalmuk sem volt.- zártam le a beszédem.

A taps közben vonultam le, majd hagytam, hogy átvegyék a szót én pedig a barátaim asztala felé siettem akik még mindig szótlanul ültek.

-Szép jó estét!- ültem le a Charles és Lando közötti székre.

-Mégis mióta?- támadott le elsősorban Lu.

-2018.- válaszoltam, miközben megérkezett az előétel.

-Te azóta titkolod?- háborgott a barátnőm.

-Miért mit hittetek miből élek?- nevettem el magam.- Az apámtól kaptam az elsőt a 18. szülinapomra. Nem akartam, de mindent be akart pótolni amit kihagyott a 16 évemből.

-És aztán folytattad?- érdeklődött Max.

-Minek álljak meg egynél, ha egy egész láncot csinálhatok.- kaptam be egy falatot.

-Hihetetlen.- nevetett Charles.- És te hónapokig képes voltál titkolni.

-Évekig!- javította ki Lu, aki továbbra is teljesen fel volt háborodva.

-És évekig nem is tudta senki.- néztem rá jelezve, hogy nem is állt szándékomban elmondani.

Az este folyamán még rengeteg kérdést tettek fel, amikre mindegyikre türelmesen válaszoltam. Kivéve a legjobb barátnőm kérdéseire, aki a továbbiakban nem akart velem szóba állni, hiába próbálta Lando is puhítani, hogy meg kell értenie, sosem akartam ismert lenni. Vele ellentétben.

-Ez valami isteni.- mutogatott Charles teli szájjal az előtte lévő csokis süteményre.

-Igen. Ez az étterem itt is jó.- fogta a hasát Kelly nevetve.

-Örülök, hogy tetszik.- bólintottam mosolyogva. A desszert után elköszöntem az étterem új vezetőjétől, majd a többiektől és Charles lakása felé indultunk.

-Jaj ne.- jött ki Charles a fürdőszobából.

-Mi a baj?- sétáltam felé még mindig a ruhába, ami már kezdett kényelmetlen lenni.

-Csupa csoki lettem.- mutatott az ingjére, mire én csak hangos nevetésben törtem ki.- Kiszedem.

-Nehogy hideg víz alá tedd.- léptem utána a fürdőbe.

-Akkor mit csináljak?- gombolta tovább az ingjét.

-Meleg víz. Aztán holnap még gyorsan kimosom.- léptem elé és folytattam a gombolást.

-Holnap ebédre megyünk anyához.- válaszolta és hagyta magát.

-Tudom.- bólintottam.- Reggel berakom, mielőtt indulunk kirakom száradni. Úgyis kell még néhány dolgot amit ki kell mosni ha vinni akarjuk.

-Szeretem, hogy jól érzed magad itt.- mosolygott, miközben a csapban öblítettem az inget.

-Tudod a barátnődként meg kell tanulnom.- kacsintottam és mind a ketten nevetni kezdtünk, de már korántsem voltam olyan biztos benne, hogy mennyire vicc is ez.

-Előttük úgyse lehet titkolni.- válaszolta.

-Segítesz lehúzni a cipzárt kérlek.- emeltem fel a karomat, mire ő csak bólintott.

-Mit szólsz ha nem csak a ruhákat rakjuk be.- suttogta a fülembe, miközben lassan lehúzta a cipzárt és a döbbenettől leesett a ruha.

-Nem tudom mire gondolsz.- mosolyogtam rá a tükörből, mire ő maga felé fordított.

nellaräikönnen: 🛍

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro