Minden szenvedésnek megvan az ára, ami azt jelenti, hogy fél órával éjfél előtt, de kirakom ezt a fejezetet is. Remélem tetszeni fog.

Végre! A nagy nap! Mindig is erről álmodtam, amióta megnyertem a nemzeti válogatót. A családi showt inkább nem részletezném, hanem rögtön bele is vágok, milyen is volt maga, az éles döntő:

Mint mindig, most is a belépő videóval indult, majd a Cirque du soleil előadását láthattuk, aminek a neve lefordítva Tékozló fiút jelent. Ezek után Dima Bilan lépett a színpadra. Akarom mondani repült be a színpadra. Majd jött a „Good Evening Europe!" című fejezet, amit Alsou és Ivan nyitott meg. Majd egy kis bemutatkozás és a szavazás változásának leírása után jöttek a produkciók. Az első Litvánia küldötte, Sasha Son volt Love című dalával. A refrénje elég kapós. Mármint gyorsan meg lehet tanulni, legfeljebb csak a szöveggel van baj.

Ezután Izrael következett, magával hozva Noa és Mira Awad-ot és a There must be another way című kétnyelvű dalukat, egy kis balkáni feelinggel meghintve. Igazából nem nézném ki belőlük, hogy testvérek. De ugorjunk.

A következő ország az öt nagy egyike, Franciaország előadója, a gyönyörű Patricia Kaas volt Et s'il fallait le faire című, Párizs hangulatát megidéző dalával. Azt hiszem, ha befutok, akkor a Fairytale franciául is meg fog jelenni.

A negyedik előadóként Svédország operaénekese, Melena Enman állt színpadra La voix című dalával. Ha nem lenne ilyen magasan a refrén, akkor simán el tudnám énekelni. És egy kis érdekesség: Ugyan azzal a mikrofonnal énekel, mint én.

Ezután Igor Cukrov jött Andreával, Horvátország képviseletében Lijepa Tena című dalukkal. Andra nagyon gyönyörű, de a kornyikálás nem neki való.

Szerintem Portugáliát ugorjuk át, nem az egyik kedvencem. Nem csoda, hogy még nem nyert Euróvíziót. De azért ejtsünk róluk pár szót. A Flor-De-Lis nevű együttes képviselte idén országát Todas as ruas do amor című dalával, mely nem hiszem, hogy benne lesz a top 20-ban.

Végre! Valami jó kis dal is van itt a földön. Hetedik számként Yohanna Is it true?-ját választották. Ragadós dallam, fülbemászó szöveg, szerintem megnyerheti a versenyt. Gyönyörűszép tengerkék és égkék színű ruhája fenségesen festett rajta és a dal is jól illet hozzá.

Ezt Görögország dala, a This is our night követte Sakis Rouvas előadásában. A dal maga jó, de a színpad egy kicsit kevesen sok volt. Mármint nem sok mozgás, az is nem oda illő. Jó, a refrén az mozgásos és tűrhető volt.

Ezek után az örmény testvérpáros, Inga és Anush következett Jan Jan című kétnyelvű dalával. Belőlük legalább kinézem, hogy testvérek, nem úgy, mint az izraeli párosból. Egyszerűen oda voltam ezért a dalért. Megfogott, magával ragadott, és énekeltem is. Jó, az örmény rész nem ment, de azért jó volt.

A tízes számmal pedig a rendező ország, Oroszország lépett fel Mamo című dallal, amit Anastasia Pridhodko adott elő. Szomorú a szöveg, mégis őszinte és egyben vidám. Várjunk! Mióta van egy dalnak szomorú szövege, ami egyben vidám is? Szerintem valamit félre érthettem.

És végre egy nagyon vidám és remek dal jött, másnéven Azerbajdzsán képviselői, Arash és Aisel az Alway-zel. Simán belebolondultam a dalba. Nem tudom, hogy ezt lehet-e egyszerűen nem imádni. Balkán dallam, csodás énekesek, remek színpadrendezés, szóval nekem ez lenne a második helyezett dal.

És az igazi háborús hangulatot megidéző Bosznia-Hercegovina érkezett ezután a színpadra Bistra Voda című dalával, amit a Regina együttes adott elő. Szerintem benne lesz a top 10-ben.

Ezután egy kisfilm következett, amikor az oroszok a Kakalin-t. Rögtön utána pedig Moldova és a Hora din Moldova című dal jött, Nelly Ciobanu előadásában. A refrén igazán ragadós, a mozgás is tetszik, és az, hogy moldovaiul van.

Ezt követte Málta, aminek a jelmondatának Skazka-t adták, ami Tündérmesét jelent. Ez egy kicsit vicces. E hatására meglesz a dalom oroszul is. De térjünk vissza az előadóra, aki nem más, mint Chiara, aki idén harmadjára próbálkozik a győzelemért, idén What if we dalával.

Majd mikor tizenötödikként jött Észtország, akkor rádöbbentem, hogy még négy dal, és én jövök. Amúgy a Rändajad az Urban Symphonic-tól az egy nagyon jó dal, észtül Nomádokat jelent. Vagy legalábbis a Google fordító ezt adta ki. Tetszik, hogy klasszikus és mégis modern.

Majd Dánia jött és az országot Brinck képviselte Believe again című dalával. Jó, de nem hinném, hogy a legjobb 10 közé be fog jutni.

Tizenhetedik előadónk nem volt más, mint az Alex Sings Oscar Swings duó, akik Németországot képviselték Miss Kiss kiss bang nevezetű dalukkal, ami nagyon megtetszett nekem, de szerintem a győzelmet nem viszi haza.

És az első elősöntős sztárom (természetesen Yohanna után) Hadise lepte el török hangulattal a színpadot Düm tek tek című számával. Török címe ellenére a dal angolul hangzott el, kivéve az „egyenként" szót. Nagyon hastáncos dal. Nem csoda, hogy a koreográfia is olyan, amilyen.

Albánia után én jövök! Azt hiszem, hogy most megállt egy pillanatra az ütőm és nem érzem a világot. Vissza térve, Albánia a legfiatalabb versenyző idén, azaz Kejsi Tola volt, aki még csak 17 éves! A dal címe Carry me in your dreams, ami egy nagyon jóra sikeredett színpadi produkció lett.

A következő dalt be se kell mutatni szerintem, hiszen mindenki tudja, hogy Norvégia következik Fairytale-jével, amit Alexander Rybak ad elő. Én azonnal elkezdtem énekelni a dalszöveget, mert ha nem tettem volna, akkor nem lett volna eleje a dalnak. Na jó, szerintem inkább beszéljünk a színpadi élményről. Egyszerűen elképesztő volt. A közönség a legjobb, a rendezők is remekek, mégis mi lehetne ennél rosszabb? Amikor nem a kamerába néztem, akkor láttam, hogy egy csomó norvég zászló lobog a közönség sorai között. Nagyon meghatott, amiért majdnem el is sírtam magamat.

Ezután egy kis beszédnyi szünet következett, hogy elmondják, csak a közönségtől és a zsűritől függ, hogy ki lesz a végső nyertes.

Ezt Ukrajna követte, azaz Anti-Crisis Girl, Be my valentine! című dalával. Tetszettek azok a forgó karikák és a dobbehúzás is nagyon ott volt.

Majd lassan a végéhez érünk a döntőnek, mert már a huszonkettedik szám, azaz a Balkan Girls jött Elenától, aki Romániát képviseli. És tényleg Balkán hangulata van.

A következő produkció pedig az Egyesült Királyságé volt, ami nem más, mint a It's my time Jade Ewen-től. Ebbe belecsúszott egy kis baki, azt leszámítva remek volt.

Az utolsó előtti műsorszámot Finnország kapta, Waldo's people képviseletében a Lose control című számmal. Esélyes a legjobb 20-ra.

Az utolsó, lezáró műsorszám Spanyolország volt, mégpedig Soraya Arnelas-tól a La noche es para mí, ami szerintem képes bejutni a legjobb ötbe.

Majd elindították a szavazás, megmutatták az összes dalt, ezek után lezárták a szavazást, jött a közjáték és a pontosztás.

Figyeltem, és minden országtól kaptam valamennyi pontot, ami azt jelenti, hogy...

ÁÁÁÁÁÁÁÁ! Én nyertem! Ez lehetetlen! Mégis mi ez, hogy én nyertem? Nem hiszem el! NEM HISZEM EL! Csodás élmény! Ráadásként nem is figyeltem, de rekordot döntöttem! Ezt képtelen vagyok elhinni. Dima Bilan és Lys Assia már várt a színpadon. Amint megkaptam a mikrofont, azonnal leraktam a földre, mert nem fért már szinte semmi sem a kezembe. Ennek eredményeképp sikeresen összetört az üvegmikrofon. Már annyira ideges lettem, hogy amíg letakarították a színpadot, megpróbáltam kommunikálni a közönséggel, de csak oroszul ment akadálymentesen. És újra előadtam a nyertes produkciót. TALÁLKOZUNK JÖVÖRE NORVÉGIÁBAN!!!