Na, megint egy rövidebb rész lett, de majd megpróbálom a döntővel felhozni magamat. Addig is kellemes napot!

Még mindig nem hiszem el, hogy benn vagyok! A tegnap este nagyon jóra sikeredett, de már alig emlékszem belőle valamire. A sajtótájékoztatón mindenről szó volt, amiről csak lehetett. Meg hát kihúztuk, hogy ki melyik felében lesz a döntőnek. Nekem már csak a második rész maradt, de így is jó lesz. Állítólag huszadikként fogok a színpadra állni. Ez annyira elképesztő és egyben rémisztő is. Félek, ha utolsó leszek, akkor szégyent hozok Norvégiára. Kár, hogy senki sem fogja megnézni azt, hogy ki lesz a nyertes, ami engem nagyon is érdekelne. Igazából arra is kíváncsi lennék, hogyan választják ki a hamis nyertest. Szerencsére már vége a zsűri shownak, szóval mehetek vissza. A legjobb az egészben az, hogy külön buszunk van, ami a hotel és a helyszín között furikázik velünk. Este épp lefeküdni készültem, amikor anya felhívott, amit természetesen felvettem. Beszélgettünk egy fél órát arról, hogy apával büszkék rám és nekik teljesen mindegy, hogy hanyadik helyen fogok végezni. Igazából nekem is mindegy, csak hát mindenki úgy van vele, hogy jobb győzelemmel távozni, mint veszteséggel. Már alig várom a holnapot. Ugyanis holnap szombat azaz döntő! Nem erőszak a disznótor, de szavazatok a húszasra. Még egyszer köszönöm mindenkinek ezt a felejthetetlen élményt.