Az Einsteinium olyan erősen radioaktív, hogy látható kék fénnyel világít, és az ebből a radioaktivitásból származó hő tönkreteszi az elem kristályrácsát – ez az önpusztító jelenség!

A nő az impozáns, meseszépen feldíszített karácsonyfa előtt áll, miközben a kandallóban égő fa kellemesen ropog mellette, majd egy arany gömbben vélte felfedezni a felé közeledő pilóta tükörképét, aki mögé lépve azonnal a derekára tette kezét, Nora pedig csak mosolyogva simult bele a holland ölelésébe.

- Még csak meg sem rémültél?- duruzsolta a nő fülébe a férfi, majd a nyakába csókolt, a nő pedig előre hajolva kopogtatta meg a gömböt, ami elárulta őt, mire a férfi előre nyúlva mellette emelte le a fáról az árulót- Sassy és Jimmy játéka lesz belőle.- szorította meg a férfi a kerek díszt, majd oda is gurította a két macska közé, akik éppen tisztálkodtak, így azonban mindkettő ijedten ébredt fel, mire a nő hangosan nevetni kezdett.

- Nagyon értékelik.- figyelte összehúzott szemekkel a nő a macskákat, igyekezve visszartatva nevetését, mire Max csak rácsapott a nő fenekéte- Verstappen!- sikított fel a nő, de a férfi ajkain csak egy elégedett mosoly ült ki.

- Koroljova?- nézett a nőre felvont szemöldökkel, de az csak megcsapta a vállát.

- Menj inkább megteríteni.- intett fejével a nő az ebédlő felé, mire a férfi csak mosolyogva indult meg a nő felé.

- Mert ha nem, akkor mi lesz?- tette fel a kérdédt már teljesen elé érve, úgy, hogy ajkaikat csak pár milliméter választotta el, de ekkor megszólalt a csengő, mire a férfi csak morogni kezdett, majd elindult az ajtó felé, miközben felkapta pénztátcáját, Nora pedig elindult a konyha felé, hogy elővegye a porcelán garnitúrát, majd áttörölgetve azt kezdjen el megteríteni.

Idő közben a férfi visszaért a konyhába nyomában egy futáttal, aki csak odabólingott a nő felé, és már indult is kifelé, miközben a férfi hálája jeléül egy bankjegyet nyom a fiatal férfi kezébe.

- Komolyan nem értem miért nem főzhettem én.- jegyezte meg ismét a nő, mire Max csak megforgatta szemeit, majd a nő által meghajtogatogt szalvétákat helyezte a már elkészített mélytányérokba.

- Mert nem fogom hagyni, hogy te főzz karácsonykot Zonnebloem.- mosolyodott el a férfi, majd elvéve a nőtől az áttörölt tányért segített befejezni neki a terítést.

- De ez így olyan személytelen.- motyogta a vörös, mire Max csak sóhajtott egyet, hiszen már számát sem tudja, hogy hányszor futották már le ezeket a köröket.

- Mi tesszük azzá.- fordította magával szembe a nőt a pilóta, majd ajkait a nőé ellen nyomta, aki azonnal fogadta is a férfi dús ajkait.

Elválva egymástól úgy folytatták a terítést, mintha mi sem történt volna, hiszen muszáj volt időre végezniük, mivel a pilóta édesanyja és testvére valamit annak családja látogatja meg őket, és persze a nő édesanyja és testvére érkeznek vacsorára szenteste, hogy a karácsony csak az övék legyen.

- Nyitom!- kiáltott fel a holland, amikor valaki csengetett, majd már ajtót is nyitott, ahol azonnal berohant mellette unokaöccse, szinte fellökve a férfit.

A kis szőke ciklon a nappaliban állt meg a méregzöld ruhát viselő nővel szemben, majd szinte tátott szájjal bámulta a nőt, aki óvatosan letérdelt hotzá.

- Hát szia kisöreg.- mosolyodott el a nő, mire a kis szőke fiú azonnal elé is lép, majd kis kezeit a nő arcának két oldalára helyezi, miköznen a családja is megérkezik a fiú mögé.

- Je bent een prinses!- kiált fel a kisfiú, majd azonnal édesanyja felé fordul, és szinte ugrál örömében- Mama! Ze is een prinses,- kezdte el húzogatni a nő szoknyáját- ze is Merida!

- Luka!- ijedt meg azonnal a fiatal szőke nő Max mellett, akinek kezében már egy másik szőke kisfiú csücsült, és úgy figyelte hatalmas mosollyal barátnőjére csimpaszkodó unokaöccsét- Ne tépd le a ruhát Eleonoraról!- a kisfiú szomorúan engedi egy a nő ruháját, majd lehajtott fejjel battyog oda nagybátyjához, akihez fel is kéredzkedik öccse mellé- Annyira sajnálom.- nézett bűnbánóan Norara a fiatalabb Verstappen.

- Ugyan már! Szerintem még Max se mondott nekem soha ilyen szépeket.- nevetett fel Nora, mire Victoria is vele együtt nevetett, Sophia pedig döbbenten nézett a fiára, majd tarkón csapata azt.

- Na de anya!- szólalt meg felháborodottan a férfi, mire a nő csak ellépve mellette megvonta vállait.

- Szia édesem, én Sophia vagyok, ennek a nagy gyereknek az édesanyja.- intett maga mögé, majd azonnal meg is ölelte a fiatal nőt.

- Ő pedig az én gyönyörű hercegnő barátnőm anya, Eleonora.- szólt közbe azonnal Max, mire most testvére mélyesztette oldalába könyökét, mire a pilóta döbbenten majd felháborodva fordult a nő felé, aki csak kinyújtotta rá a nyelvét, jár neki ez, ha már elöször a kisfiának kellett bókolni Noranak, hogy Max is összeszedje alsó tájékát.

- Nagyon örülök, hogy megismerhetem Sophia, már rengeteget hallottam magáról.- mosolygott az idősebb nőre Nora, amikor elvállt tőle.

- Szia, én Victoria vagyok!- vette át azonnal édesanyja helyét Max húga, majd meg is ölelte a vörös nőt- Ők az én drágáim Luka és Lio,- mutatott a két kisfiúra- ő pedig a csodálatos férjem Tom!

- Nagyon örülök, hogy végre megismerhetlek minannyiótokat.- mosolygott mégjobban a nő, mire Victoria ellépett előle, hogy férjével is kezetfoghasson.

- Üljünk le, mindjárt itt van Nora családja is.- terelte az asztal felé caapádját a holland.

- Geschenk?- kiáltott fel a már nyakában ülő idősebb unokaöccse, mire Victoria arca mégpirosabb lett.

- Luka!

- Max, szerintem odaadhatnád a fiúknak az ajándékokat, addig én főzök egy kávét.- intettem a fa felé, mire a férfi mosolyogva el is indult arra, én pedig a konyha felé.

- Én annyira szégyenlem magam Eleonora! Nem szoktak ilyenek lenni.

- Ugyan, nagyon aranyosak.- nézett hátra kosolyogva válla felett Nora, ezt a mozdulatot pedig Sophia is végigkövette tekintetével, ez pedig őt is mosolygásra késztette- Emlékeztetnek Maxra.- jegyezte meg a nő, mire a férfi csak felháborodva felhorkantott, az asztalnál ülők azonban nevetni kezdtem, amikor ismét megszólalt a csengő, így a nő ellépve a kávégép mellől indult el a bejárat felé, miközben Max felnézett rá, de ő csak megingatta a fejét.

Az ajtót kinyitva dőlt majdnem hátra a nő, hiszen enrgikus mindig vidám édesanyja azonnal magához szorította a fiatal nőt, aki csak nevetve fogadta a heves ölelést.

- Privet, mamochka!- nevetett Eleonora, majd ő is szorosan a nő köré fonta karjait, miközben bátyja lépett el mellettük két hatalmas szatyor ajándékot cipelve- Kineh hoztatok ennyi mindent?- nevetett Nora, de édesanyja csak legyintett, miközben sálját fejtette le magáról.

- Nyilván mindenkinek karácsonyi ajándékot.- kezdett el hevesen artikulálni a nő, miközben elindult a nappali felé- Szia Max!

- Szép napot!- állt fel a férfi a két szőkeség mellől, majd megölelte a nőt, aki három hatalmas puszit nyomott a férfi arcára, majd ellépve előle a férfi kezrt fogott Vittorioval, aki idő közben mindent benyokott a fa alá, majd elindult levenni szövetkabátját.

- Dobro pozhalovat'!- hallotta meg a két már egymás mellett álló fiatal az orosz nőt az étkezőből, akit azonnal ölelésébe vont a férfi holland édesanyja.

- Átgondoltuk mi ezt?- tette fel a kérdédt a nő, mire Max csak megingatta a fejét.

- Határozottan nem.- jelentette ki, majd egymás mellett elindultak az immár hangos ebédlő felé.

Max fáradtan dőlt be a hatalmas franciaágyba, és várta, hogy végre a vörös nő is megérkezzen mellé, hiszen ő korábban végzett a fürdéssel, csak lefektette a férfi unokaöccsét, aki vacsora után ragaszkodott hozzá, hogy a nő megnézze vele a Merida a bátort, és mivel Eleonora persze nem mondott nemet Luka csillogó szemeinek, így együtt telepedtek le a TV elé, és nézték meg hollandul a mesefilmet, amiből a nő alig értett valamit, az apró gyerek viszont el is aludt a képkockák miatt. Bár Vic ragaszkodott hozzá, hogy hazavigyék a kicsit a ház mindkét lakója tiltakozott, így Luka éppen a vendégszobában alszik, amikor Nora befekszik Max mellé az ágyba, a férfi pedig azonnal felé is fordul.

- Ah, nagyon hasonlít rád.- jelenti ki a nő, mire Max csak felnevet.

- Ugyan olyan jól néz ki, mint én!- szólal fel azonnal diadalittasan.

- Inkább a hisztis és akaratos jelzőkre gondoltam.- szúrt oda azonnal a nő, mire a férfi megbántottságot színlelve szívéhez szorította kezért.

- Megsértesz.

- Fáj az igazság?- nevetett a nő, mire a férfi azonnal maga alá is fordította a törékeny testet.

- Tudod mit? Ha már így érzed, akkor mit szólnál ahhoz, ha mi is legyártanának a saját protoípusunkat? Egy vörös kisfiút.- nyomta a férfi ajkait a nő puha nyakába, mire ő csak nyögött egyet, de bármennyire nehéz is volt eltolta magától a férfit.

- Egy, Luka a másik szobában alszik, mi van ha átjön valamiért?- a férfi kíváncsian vizslatja a nőt, mire ő kissé félénkebben és halkabban folytatja- Kettő, erről nem is beszéltünk még.

- Miről?

- A gyerekről. Mármint nem korai még?- ült feljebb a nő, hiszen idő közben a férfi elengedve őt ült le mellé.

- Eleonora nem szeretnél gyereket?- tette fel a kérdést a férfi, de hangja nem vádló, inkább kíváncsi volt, talán kissé csalódott.

- Nem erről van szó, csak korai még ezen gondolkodni, nem?

- Eleonora, kérlek, válaszolj a kérdésre. Nem szeretnél gyereket?- tette fel ismét a kérdédt a férfi, mire a nő élesen szívta be a levegőt, és a pizsamája ujjával kezdett babrálni.

- Én szeretnék Max, nem is egyet, de félek.

- Mitől?- csúsztatta a férfi ujjait a nő álla alá, aki így kénytelem volt az óceánként háborgó szemek mélyére nézni- Eleonora, mitől félsz?

- Attól, hogy nem lennék jó anya.- gördültek le halkan a nő ajkairól a szavak, amikbe Max szíve szinte beleszakadt.

Hogy hogy ne lenne jó anya, hiszen Lukaval is tökéletesen bánt, még akkor is, ha a kisfiú nem beszél angolul, hogy lehetne egy ilyen csodás nő rossz anya?

- Ilyen nem fordulhat elő Zonnebloem.- húzta azonnal magához a nőt, majd mellkasára húzva ölelte amilyen szorosan csak tudta- Soha ne merj ilyent mondani előttem, érted? Nem leszel rossz anya, soha nem lennél képes rossz lenni, még akkor sem, ha most úgy érzed az apád miatt.- a szavak csak ott lógtak a két fiatal közt, amíg a nő légzése egyenletessé nem vált, így a férfi lassan végignyúlt az ágyon, szorosan maga mellett tartva a nőt is, és magukra rántotta a hófehér paplant.

- Egy hihetetlen ember vagy Max.- ejtette ki a nő a szavakat, és ez a mondat volt, mint Max utoljára hallott, mielőtt szenteste elnyomta volna az álom.

Max szorosan tartotta karjaiban a nőt, és fúrta arcát nyakhajlatába, így aludtak egészen addig, amígy Eleonóra arcát pár apró ujj meg nem értintette, mire ijedten azonnal fel is kapta a fejét, és csak akkor nyugodtaott meg, amikor tudatosult benne, hogy Luka áll vele szemben, könnyektől csillogó íriszekkel, mire az ő szemei is azonnal kipattantak, majd óvatosan kimászott az őt ölelő férfi karjai közül, aki erre mordult egyet, majd átfordult másik oldalára. Mennyire hiányzik neki...

- Mi a baj Luka?- guggolt le azonnal a kisfiú elé, aki azonnal a nő karjai közé bújt.

- Angstdroom.- ejtett ki csupán egy szavat a fiú, mire a nő elgondolkodott.

Drooom?

- Rémálmod volt kicsim?- tolta el kicsit magától a szőksegét, majd megtörölte arcát, és felvette a kisfiút- Iszunk tejet és visszamegyünk aludni jó?- érintette saját orrát a kisfiú pisze nózijához, majd ki is lépett vele a szobából.

Max reggel a nő oldala felé fordulva ölelte magához Nora testét, csakhogy Nora nem volt ott, ahol kellett volna, hogy legyen. A pilóta azonnal felpattant, és körbevezette tekintetét a szobában.

A nő mamusza a helyén volt, ahogy a ruhái is a látványfogason, vagyis lehet, hogy nem ijesztette teljesen el a gyerektémával. Vagy éppen annyira elijesztette, hogy még lábbelit se húzott.

A férfi azonnal kis is lépett a szobából, de mielőtt még elsietett volt a vendégszoba mellett megakadt tekintete a résnyire nyitott ajtón, amit lassan beljebb is nyomott.

Az ágy közepén kifli formában feküdt unokaöccse, őt pedig szinte testét védelmezve fogta körbe Nora. Lukanak valószínűleg rémálma lehetett, és a nőt keltette fel- gondolkodott el a férfi- még, hogy rossz anya...

Max a konyhában állva kezdett bele a reggeli készítésébe, ami zabkása lesz, gyümölcsökkel. Nem ő a konyha ásza.

Luka fészkelődve fordult szembe az őt ölelő nővel, majd orrát kezdte el piszkálni, mire a nő tüsszentett egyet, ami nevetésre késztette a kisfiút, mire a nő mosolyogva kinyitotta a szemeit.

- Szia Luka!

- Hallo Merida!- húzta tündéri mosolyra ajkait a kisfiú- Ontbijt?- tette fel a kérdédt Luka, mire Nora hatalmas szemekkel nézett rá.

- Mit szeretnél?- kérdezett vissza, mire most a kisfiú nézett rá hasonlóan.

- Reggelit.- szólalt meg egy harmadik hang az ajtóból, mire mindketten arra kapták a fejüket, mire a holland csak elmosolyodott- Ontbijt, az az reggeli. Próbálom tanítani angolul is, ahogy Vic is, de még nem nagyon nyitott a nyelv felé.

- Szerintem aranyos.- vont vállat a nő, majd fel is vette a kisfiút, hogy végre elindulhassonak reggelizni.

- És mi az ontbijt?- tette fel a kérdést a nő, érdekes kiejtéssel, ami megmosolyogtatta a férfit, miközben egy-egy csókot nyomott a nő és a kisfiú feje búbjára is, és belegondolni is rémisztő volt, de bármikor képes lett volna ezt megszokni.

- Zabkása,- kezdett bele a férfi- lett volna. De mivel odaégettem, így rendeltem angol reggelit.- bólogatott Max, mire Eleonora csak nevetni kezdett.

- Miért nem keltettél fel?

- Mert ahhoz túl arányosan aludtatok.- húzta magához egy csókra Norat, de Luka szinte azonnal ütögetni kezdte a férfi mellkasát.

- Nee, nee, nee, ze is van mij!- nézett durcádan Luka a nagybátyjára, mire Max majdnem elnevette magát, miközben Nora a jócskán hiányos tudása alapján próbálta leszűrni a mondat jelentését?

- Echt?- kérdezett vissza a férfi, és át is vette a kisfiút a nőtől.

- Ja!- bólogatott határozottan a kis szőkeség, erre pedig Max már valóban nevetni kezdett.

- Gyere Zonnebloem!- fogta meg a nő kezét Max és így indultak el hármasban az ebédlő felé.

Eleonora az ágy egyik oldalán feküdt, míg Luka a másik oldalon, és a kisfiú valamit nagyon magyarázott a nőnek, a Lego városról, amit épített, és tőlük is kapott hozzá újabb elemeket, míg a nő ebből annyit érett, hogy Lego, város, nagy és van egy Forma 1-es autója is. A férfi pedig mosolyogva hallgatta a kisfiút, miközben a kandallót piszkálva lehelt életet abba.

- Vic negyed óra múlva itt van.- jegyezte meg Max, mire Eleonora arcán látható szomorúság futott át.

- És elviszi Lukat?

- Pontosan. Azt mondta ők is együtt szeretnék tölteni a karácsonyt.- ült le közéjük a kanapéte Max- Ahogy mi is tervezztük.- a nő csak lassan bólintott egyet, majd egy puszit nyomott a férfi arcáta.

- Felmegyek lezuhanyzom és felöltözök.- állt talpra, amiközben a kisfiú mellett elhaladva összeborzolta annak haját, majd a férfi mögött megállva a füléhez hajolt- Nem felejtettem el a kezes-lábas pizsamát, amit megígértél.

Max arcára egy fintor ült ki, de nem mondott semmit, hiszen idő közben Luka is ölébe mászott.

Eleonora a fürdést befejezve bújt bele egy fekete farmerben és fehér ingbe, mégiscsak karácsony van, felkiáltással, majd haját törölgetve lépkedett ki a gőzzel téli helyiségből, a hatalmas franciaágyon azonban megakadt a szeme egy arany színű borítékon, így a törölközőt a komódra dobva fel is vette az oda nem illő papírt, amin az ő neve szerepelt, ezért ki is bontotta a borítékot, amiben több papír is volt.

Alapítványi tulajdon lap

Befektetői lista

Kihelyezett egyedületi helyek

Alapítványi pszichológusok és pszichiátetek listája

A nő döbbenten pörgette végig a lapokat, hiszen semmit sem értett azok közül, így azt húzta ki, ami a tetején hírtette az alapítványi tudladonlapot.

Gyermekkori szülő általi bántalmazott személyek felnőtt/tinédzser kori megsegítésére létrehozott alapítvány.

Bejegyeztette és alapította;
Max Emilian Verstappen (Hollandia)

Tulajdonos és kedvezményezett

Eleonora Helia di Barcellona Koroljova (Oroszország)

Az alapítvány rövid ismertetése:

Az alapítvány karitatív, a gyeremekkori, főleg szülő álltal elkövetett általában pszichológiailag (nem kizárólagos) bántalmazott, e miatt miatti traumákban szenvedők megsegítésére működő szervezet.

Fő támogatók*;
• Red Bull GmbH
• Max Emilian Verstappen
• Sebastian Vettel
• UNICEF
• Oxford university
• Oránia–Nassaui-ház
• Horner család
• Lewis Hamilton

*anyagi valamint nem annyira támogatást egyaránt nyújtva

Eleonora döbbentem olvasta végig a többi papírt is, majd azokkal kezében indult el a földszint felé, ahol már csak Max állt, egyedül, szinten pontosan ugyan ott, ahol tegnap a nő, a karácsonyfa és a kandalló között a hatalmas panoráma ablakon át figyelve a kikötőt lassan beborító szálingózó hópelyheket.

- Max!- szólította őt meg a nő, de a férfi egy percre se zökkent ki nyugodt testtartásából- Max mi ez az egész?- lépkedett közelebb a nő a férfihoz, aki lássan fordult vele szemben kezeit háta mögött összefűzve, és óvatosan valamit forgatva azon közt.

- Eljegyzési ajándék.- jelentette ki a férfi.

- Elejegyzési ajándék? Mégis milyen eljegyzés?- zavarodott még jobban össze a nő, a férfi ajkaij pedig csak egy mosoly játszotz.

- Remélem, hogy a miénk.- húzta elő kezeit háta mögül, majd szétnyitva ujjait tenyerében valóban ott pihent egy apró gyűrű.

•🧪•

Csak szerintem túl giccses és kiszámítható egy karácsonyi eljegyzés?