A természetet sem aknázhatjuk ki a végtelenségig, hiszen mindennek vannak határai (kivéve a matematikában a számoknak, de ki szeretni a matematikai végtelent?), így az elemeknek is, így történhetett meg, hogy 1939. január 7-én kiaknáztuk a természet utolsó bástyáit is, és felfedezték az utolsó természetesen felfedewzhető anyagot (az eddigi ismereteink alapján természetesen), a franciumot, melyből hozzávetőleg mindössze 30 kilogramm lelhető fel Földünkön.

Max szinte morogva dobálta a dolgait a bőröndjébe, miközben Eleonora fent ült a komódon lábát lógatva, szájában egy nyalókával, és a módosítási javaslatokat nézte át, amiket bátyja küdlött át neki. 

- Miért vagy ilyen ideges, Bajnok?- emelte el tekintetét a nő a papíroktól, és valóban gyeremik érdeklődéssel nézett a hollnadra, aki így azonnal el is vettette ingerült válaszát, mivel először azt hitte a nő csak cukkolni akarja őt kérdésével.

- Mert így megint nem fogsz elmenni orvoshoz, mivel nem vagyok itt, és nem is kellene elmennem a csapathoz, ha a csapattársam használható lenne.- Nora felsőhajtott, majd maga elé nyújtotta kezeit ezzel közelebb invitálva a férfit, aki eldobva ami kezében volt meg is tette, amit a nő kért, aki így nyugodtan csimpaszkodhatott belé, mint egy kis koala maci, mi a pilótának kifejezetten tetszett.

- Ha ennyire szeretnéd, hogy elmenjek az orvoshoz,- támasztotta meg fejét a nő a férfi vállán, miközben az a hátát cirógatta- akkor el fogok menni, még a héten, ezt ígérem neked Max!

- Tényelg megtennéd?- tette fel a kérdsét a holland, kissé eltolva magától a nőt, hogy annak óceánkék szemeibe nézhessen, melyekben most aggodalom csillogott a holland fel. Nora mielőtt válaszolt volna, ismét saját szájába nyomta nyalókáját, majd bólintott egyet.

- Esküszöm!- erősítette meg mégegyszer ígéretét a nő, majd lecsúszott a komódról, szorosan a férfi elé, de kezeit nyakába akasztva hagyta- És nem ítéld el Checot.- ingatta fejét Nora, mire Max száját elhúzva bólintott egyet- Tudod, hogy milyen kényes helyzetben van ő is, segítesz neki a kedvemért, igaz?

- Igen.- vetette hátra fejét a férfi, mint egy durcás gyerek.

- Szuper.- mosolyodott el a nő, majd a férfi nyakán szorosabban átfűzve kezeit húzta őt közelebb magához, és nyomott egy puha csókot ajkaira.

Most pedig Max bármit és mindent megadna a földön, ha Nora jelen pillanatban is mellette lenne, és nem azzal kellene foglalkoznia, hogy Neweynek nem tetszik minden újítás, amit kénytelenek voltak megtenni a Honda kihátrálása miatt, mintha ő mint pilóta tudna bármit is tenni annak érdekében, hogy az öreg boldogabb legyen, mintha bárki is tudna tenni bármit ennek érdekében...

Amikor pedig a férfi végre indt, hogy öt perc szünetet tart, a holland magában azért megjegyzi, hogy azt sem értette, hogy eddig hogy bírta szünet nélkül, végre előhúzza telefonját, hogy megnézze milyen értesítések érkeztek a készülékre, hiszen már vagy egy tucatszor rezgett a telefon, mióta itt ül.

Eleonora

El kellett mennem Oroszországba, sürgősen, vagyis a bátyám szerint sürgősen, szerintem csak olyan, mint egy hat éves, és semmit nem tud megcsinálni egyedül

Mindent elintéztem, amit itt kellett nálad, és beadtam a papírjaimat a rendőségen, hogy bejelentsék az itteni lakcímem a hivatalos helyeken

Meglocsoltam a virágokat, szóval amikor hazajössze nem kell vele foglalkoznod

Oh, és várlak Oroszországban, ha véletlenül útba szeretnéd ejteni a verseny előtt!😇

A pilóta akaratlanul is elmosolyodott elolvasva az üzeneteket , főleg az otthon szó miatt, talán, vagy azért, mert a nő végre hivatalosan is vele fog egy címen szerepelni. Vajon rajta van a biztosítási lapján a baj esetén értesítendő személyek között?

- Min mosolyogsz úgy, amit még Daniel is megirigyelne?- lökte meg a férfi vállát versenymérnöke, aki helyet is foglalt mellette, mert már unta azt tettetni az első sorban, hogy nem csak hogy figyel, de még érdekli is az, amit hall.

- Csak Nora.- legyintett a holland, és gépelt is tovább.

Max

Csak akkor megyek el, ha ez nem egy csel, hogy kijászd azt, hogy orvoshoz kell menned...

- Képzeld,- fordult hirtelen a holland GP felé, aki így érdeklődve fordította tekintetét a telefonja felől a holland felé- megkértem a kezét.- jelentette ki büszkén, mintha csak a rák ellenszerét találta volna fel.

- És ha így vigyorogsz, mint a tejbe tök, akkor gondolom, hogy nem is kosarazott ki.- vogyorodott el a férfi, mire Max szinte tátott szájjal fordult ismét előre.

- Egy állat vagy!- erre a végszóra pedig meg is érkezett ismét a terembe Newey, amit több kevesebb sikerrel mindenki egy halk sóhajjal nyugtázott, Max pedig már éppen azon volt, hogy elaludjon, amikor a mellé fészkelő versenymérnöke megbökte bicepszét, majd óvatosan felé mutatta telefonját.

Gratulálok te ki Szaros! 

Eleonora bólogatva ült szemben a cég három igazgatójával, akik mind egyszerre beszéltek hozzá, három különböző nyelven, talán hármon, de lehet, hogy már egy negyediket is hallott, valahol a mondatok közt elvetve.

- Elég.- csapott az asztalra a nő, mire mindhárom férfi döbbenten nézett rá, és belül talán még ő is megdöbbent az önmaga okozta hangulatingadozásán, ezt mégsem mutatta ki, és amúgy is, mit gondolt az a mondvacsinált apja, hogy a cég minden vezető pozícióba férfit nyom be?- Nem beszélek se kínaiul,- mutatott a termelési igazfatóra- se svédül,- intett a humán erőforrási igazgató felé- és arabul, arabul meg végképp nem.- dobott le egy papírt a vezérigazgató felé.

- Elnézést.- hangzott fel egybehangzóan a három férfi, de a nő csak megforgatta szemeit.

- Tűnjönek el a szemem elől.- intett Nora az ajtó felé, mivel sem kedve sem energiája nem volt ahhoz, hogy továbbra is pátyolgassa a három férfi kis lelki világát, mivel ők hármani éppen összekaptak valamin, mint a két kis copfos, rózsaszín szoknyás kislányok...

Eleonora beledobta telfonját a kézitáskájába, majd mindent úgy hagyva, ahogyan éppen van elindult ki az épületből, mivel mostanra már teljesen biztos volt benne, hogy bármennyire is idegesíti a tény, Maxnak igaza van. Ideje meglátogatni egy orvost.

- És, mit modnott a doki?- tette fel a kérdsét a hollad pilóta, miközben Nora felkarját cirógatta, aki pedig az ő fedetlen mellkasán pihent.

- Nem mondott semmi konkrétat,- vont vállat a nő, már amennyire ezt megtehette- azt mondta, lehet, hogy csak egy egyszerű vitaminhiány, a szervezetem kihasználta a saját tartalékait, szóval kaptam pár vitamint és étrendiegészítőt. Viszont vettek tőlem vért és vizelet mindtát is, és azoknak az elemzéseit aznap kapom meg, amikor aláírom a szerződért a bátyámmal.

- És egy nappal utánunk utazol csak.- motyogta Max, immár beletörődve, hogy Nora ismét nem tud vele utazni, így most még ő is egyedül lesz, hiszen ő maga is Oroszországból megy majd.

- Nem, de egy nappal utána csak és kizárólag a tiéd vagyok, két teljes héten át.- biztosította őt a nő, miközben eltolva magát a férfi felsőtestétől, majd kibújt a meleget és biztonságot adó vastag fehér paplan alól.

- Nem tudnál felültözni, Eleonora?- tette fel a kérdést vádlóan a férfi, mire a nő kíváncsian nézett rá.

- Nem értem.- ingatta a fejét a nő.

- Eltereled a figyelmem arról, hogy az adatokat kellene elemezzem.- sóhajtott a férfi a maga mellett lévő papírok felé mutatva.

- Ugyan, kérlek Verstappen! Soha nem én voltam az, aki eltereli a te kiskutya koncentrációdat, aki ha meglátja a gazdiját elkezdi csóválni a kis farkincáját.- nevetett fel a nő, miközben becsukta maga mögött a fürdőszoba ajtaját.

Max a nyakánál lévő anyag alá nyúlt be, hogy kissé megtágítja azt, de Nora azonnal rá is csapott a férfi kezére, aki felkáborodva nézett le a nőre, miközben az egyik pincér az asztalukhoz kísérte őket az emeleten.

- Azon gondolkodtam,- szólalt meg a nő, mire a holland azonnal felé kaptam a fejét- hogy tarthatnánk egy kisebb eljegyzési partit.- Max már éppen nyitotta volna a száját, de mégsem jutott szóhoz, mivel Eleonora azonnal folytatta is- Viszont utána eszembe jutott, hogy amúgy minek is az eljegyzési parti, hiszen amúgy össze is házasodhatnánk.- vont vállat a nő, mire a férfi álla mellette szinte a padlót súrolta, miközben Eleonora figyelte minden mozdulatát- Természetesen, ha te nem tartod ezt időszerűnek, semmi sem kötelező.- jegyezte meg a nő látva Max megdöbbent tekintetét, mire azonban a pilóta rákontrázhatott volna az egészre, addigra a pincér az asztalukhoz ért, ahol már mindenki felállt, hogy köszönthessék Eleonorat, és annak partnerét.

A vacsora meglehetősen feszélyezett volt, vagyis Max felettébb úgy érezte, mintha valaki folytogatná, és kivételesen nem az inggalérja volt az, sokkalinkább talán az, hogy most ő maga volt a "vállalati feleség" Eleonora mellett, hiszem éppen csak annyit tudott hozzászólni bátmelyik felvetődő témához, mint a másik négy az asztal körül ülő másik négy nő, akik talán annyira voltak jók jelen helyzetben, hogy a férjeik minél több ékszert tudjanak rájuk aggatni, amikor pedig mindez tudatosult is Maxban, akkor kezdte csak magát méginkább úgy érezni, mint aki soha nem is volt, és nem is lesz idevaló.

Így már csak akkor tudott felengedni, amikor már csak az ikrek és a Mazepin család maradtak a kerek asztal körül.

- Mrs. Mazepin,- szólította meg a majdnem vele szemben ülő nőt Max, mire az mosolyogva vezette rá tekintetét- én magával ellentétben enm végeztem egyetemet, mégis nehezemre esett kibírni azt a három szőke észkombájnt,- jegyezte meg a férfi, mire Vittorio felnevetett, miközben boros poharát szájához emelte- elárulná kérem, hogy hogy bírja?- a nő csukott szájjal felvenetett, miközben előrehajolva emelte magához poharát.

- Nos, Mr. Verstappen, a legkönnyebb elviselni valamit akkor, ha csak simán nem veszünk róla tudomást.

- Kivéve, ha arabul szidják az embert.- motyogott Nora, mire az idősebb MAzepin helyesően felé mutatott poharával.

- De legalább eredményes volt a vacsora.

- Pontosan.- bólintott Vittorio, de mellette húga csak megforgatta szemeit.

- Jah, mostmár pontosan tudom, hogy hol tudom úgy megnagyobbíttatni a mellem, hogy utána azonnal tudjak ismét bikinit viselni.- jegyezte meg gúnyosan Eleonora.

- Ne is mondd kincsem.- sóhajtott fel Nina is, hiszen pontosan tudta, hogy nem ez volt az ügyben sem az eslő sem az utolsó ilyen vacsora.

- Hát, amit biztos az az, hogy engem lehozott az életről.- jegyezte meg kicsit sem boldogan Nora, majd kitolva székét az asztaltól vette magához táskáját, majd fel is állt- Szóval elnézést, de muszáj lesz legalább három napig aludnom, hogy használható legyek a Red Bull számára.- jegyezte meg mosolyogva Nora, mire többen csak bólintottak.

- Eleonora.- hajolt előre az idősebbik Mazepin, maga előtt összefűzve ujjait- Tudom, hogy nem beszélsz szívesen róla, de már említettem, hogy el kell gondolkodnod azon, hogy felmondj a Red Bullnál, én tudom, hogy te megdolgoztál azért, hogy ott legyél, ahol jelenelg vagy, viszont annyire felemésztene, hogy egyszerre dolgozz mindkét helyen, hogy előbb vagy utóbb, de végkimerültségedben össze fogsz esni. Csak gondolkodj el ezen Nora.

A nő csak bólintott, Maxban azonban olyan mélyre fúródtak a szavak, mint még soha talán semmi sem. Végkimerőtség. A nő soha nem panaszkodott arra, hogy sok lenne neki a családi hagyatékot kezelni, és közben együtt dolgozni, mintegy kollaborálni a Red Bull-lal, most belegondolva azonban mégis, talán éppen e miatt volt olyan sokszor rosszul?

- Megyek veletek.- érte utol Vittorio a némán a ruhatár felé tartó párt, majd velük együtt el is hagyta az éttermet, így megfosztva Maxot attól, hogy a nőre zúdíthassa kérdésáradatát. 

Max kiemelte az alvó Eleonorat a taxiból, majd fel elindult vele fel a hotelszobájukba, majd ott le is tette őt az ágyra, mire a nő lassan kinyitotta szemeit, és laposan pislogva figyelte a férfit, aki végisimított arca két oldalán.

- Miért vagy ilyen gondterhelt Bajnok?- tette fel a kérdsét álomittasan Eleonora, mire a holland arcám egy hihetetlenkedő mosoly terült el.

- Félek Eleonora.- adott egyszerű magyarázatot Max arra, hogy miért tűnik ilyen elveszettnek, mire Nora feljebbtornázta magát az ágyon, hogy szembe tudjon nézni férfival.

- Mitől félsz Max?- tette fel a kérdért a férfinak minden rezdülését árgús szemekkel figyelve- Miért nem mondtad eddig? Talán tudok segíteni.- Max a nő mellé leülve kezdte el simogatni Nora puha arcát.

- Boldog vagy Zonnebloem? Boldog vagy?

- Miért ne lennék az?- tette fel a kérdsét hihetetlenkedve Nora, mjad teljesen felült az ágyban, így már szemtől szemben volt az őt vizslató férfival- Miért jutott ez eszedbe Max?- tette fel szinte felháborodva a kérdsét a nő.

- Igaza van a bácsikádnak. Túlhajszolod magad, és félek, hogy ez miattam Eleonora, és félek attól is, hogy nem mondanád el nekem, ha ez így lenne.

- Sajnálom, hogy nekem kell közölnöm veled Versappen, de te lennél az első, akinek ezzel rágnám a fülét.- lökte meg játékosan a férfi vállát a nő- Boldog vagyok Max, hidd el, el fogom mondani, hogyha van valami bajon.- mosolyodott el a nő, mire Max arcán is egy hasonló mosoly terült el.

- Ígéred?

- Ígérem.- bólintott a nő, majd azonnal szét is tárta kezeit, hogy a férfi megölelhesse őt, Max pedig azonnal ki is használva az alkalmat vona a nőt olyan közel magához, amennyire közel csak tudta.

- El akarlak venni, amilyen gyorsan csak lehet Eleonora. Azt akarom, hogy mindenki tudja, hogy hozzám tartozol, hogy megtaláltam azt a személyt, aki jobbá tud tenni engem, bármikor. Biztos nem tudsz holnap velemjönni, hogy reggel valamelyik sejk összeadjon bennünket?- tette fel a kérdsét a férfi szomorúan, mire Nora hangosan felnevetve fúrta fejét Max nyakába.

- Nem Max, sajnos biztos, hogy nem tudok veled menni holnap.

•🧪•