Az elem nevét egy Nap Isten után kapta, talán ezért is még érdekesebb, hogy a távoli galaxisokat és csillagokat vizsgáló ultra érzékeny kamerák is ezzel az anyaggal vannak feltöltve, hogy hűteni tudják a kamerát.

Eleonora lassan fordult át másik oldalára, ahol valami szőrösbe ütközött, ami meg is nyalta a nő arcát, majd amikor erre nem kelt fel, akkor megismételte a folyamatott, immár maga mellett tudva társát is a folyamatban, mire a nő immár kinyitotta szemeit, se a mellette lévő párnán trónolva találta meg a két bengáli macskát, ahogy őt figyelik, majd az egyik fürödni kezdett, míg társa lassan elhelyezkedve a nő hasára gömbölyödve kuckózott be.

- Jimmy és Sassy hagyjátok aludni Norat, gyertek ki onnan.- nyitotta be egy kicsit a szoba ajtaját a holland férfi, mire Sassy aki addig a párnán mosakodott éles nyávogásba kezdett- Haszontalan jószágok!- háborodott fel Max, majd be is nyitott a hálóba, mire az említett macska is a nő mellkasáta ugott, ügyelve, hogy ne üsse meg a nőt, majd ott gömbölyödött össze.

- Hagyd már őket.- motyogta a vörös nő- Elkéstél Verstappen.- jegyezte meg Eleonora, miközben ismét oldalra akart fordulni, de a két kis jószág nem engedte ezt neki, és még Sassyt könnyedén le tudta emelni mellkasáról, addig Jimmy erősen ragaszkodott a nő hasán elfoglalt helyéhez, és ha mindez nem lett volna elég, még dorombolva a fejét is elkezdte a nő hasához dörgölni, majd így sikerült lefordulnia a nő hasáról.

- Sjanálom, hogy felkeltettek Zonneblome.- dőlt neki az ajtófélfának és úgy figyelte, ahogy a nő felül a két macskát a kezében tartva.

- Amúgy is kelnem kellett volna lassan. Megígértem Mazepin bácsinak, hogy együtt ebédelek vele.- vont vállat a vörös nő, majd letéve a kisállatokat a fehér paplanra téve.

- Nem is mondtad.- jegyzete meg Max, miközben végignézta, ahogy a nő elkészül.

- Nem, mivel neked versenyed volt.

- Azt se modntad volna, hogy nem Monacoba jössz, hanem Oroszországba, ha nem szólja el magát véletlenül vakai a csapatodból.

- Nem, mivel neked jelenleg éppen az edződdel kellene randiznod, Monacoban.

- Nem értem hogy függ össze a kettő.

- Úgy, hogy neked is van ugyan úgy munkád, mint nekem, és nem biztos, hogy mindig össze tudjuk egyeztetni a naptárainkat.

- De most talán tudtuk volna.- erősködött továbbra is a holland, mire a nő csak egy sóhajt kiengedve ajkai közül lépkedett el a férfi mellett.

- Nem hinném Max.- vont vállat a nő, miközben már gondolatban félig el is hagyta a lakást.

- Eleonora.- állította meg a férfi a vörös nőt kissé élesre sikeredett felszólításával, mire ő vissza is fordult a holland felé- Miért érzem azt, hogy még mindig nem bízol bennem a Kellys ügy után?- tette fel a kérdést Max, mire a nő arca minden érzelmet mellőzve állt szemben az őt vizslató hollanddal.

- Nem mondtam, hogy ez könnyű lesz Max, ha szerinted neked nem megy, akkor csak mondd meg.- jegyzete meg a nő, miközben ki is lépett a házból, maga után becsuva az ajtót, miközben fejben már a következő hónapjait tevezte, eközben Max éppen ennek ellenkezőjével foglalta le gondolatait.

Miközben az edzéshez használt dolgait szedte össze fejben az elmúlt hónapjainak eseményeit pörgette végig, és azon gondolkdott, vajon mégis melyik lépésénél rontotta el annyira, hogy jelen helyzetben éppen annak a nőnek a bizalmáért kell közdenie, aki talán évek múlva is képes lenne szeretni, és ami még ennél jobban is foglalkoztatta az talán éppen az, hogy fogalma sincsen, hogy mit kellene tennie a nő feltétlen bizalmának ismételt elnyeréséhez.

- Szóval ha jól értem, azt akarod mondani, hogy za ember, aki évekig bántalmazott engem és az ikertestvéremet, erőszakolta az anyámat és költötte a pénzünket, az szinte éhbérért dolgoztatott itt mindenkit, és még félig tönkre is tette a vállalatot?- tette fel a kérdsét a nő, mire a vele szemben helyetfoglaló üzletember határozottan bólintott, majd fel is áltt addigi helyéről.

- Te egy ugyan olyan okos nő vagy, mint a nagynénéd és az anyád Eleonora, gondold át a lehetőségeidet, és keress fel, ha van valamivel kapcsolatban kérdésed, nagyon szívesen segítek neked bármiben, ahogy Thalia és Nykita is, a család szent és sérthetetlen.- jegyezte meg a férfi, majd mát ott is hagyta volna a fiatal nőt, de még visszafordult, és egy papírt nyújtott felé- Majdnem el is felejtettem.- bólintott a férfi, majd a zakója belső zsebéből egy papírt húzott elő- Thalia a lelkemre kötötte, hogy ezt adjam neked oda.- tolta a nő elé a papírt- Tudod ő Horner vérszerinti lánya.

- Igen, olvastam róla.- bólintott a nő.

- De tudod ő is a mi családunk része, és ismeri Verstappent is.- vont vállat az orosz, majd valóban ott is hagyta a nőt, aki szétnyitva a papírt olvasta el az arra írt szöveget, mindezek után pedig a számlát rendezve hagyta el az éttermet.

Max a szoba ajtaját alig tudta kinyitni, hiszen az egy bőröndnek ütközött neki, így a hollandnek szinte be keleltt nyomakodni a szobába a nő csomagjai miatt, döbbenete pedig arcára volt írva, miközben ledobta edzőtáskáját.

- Eleonora?!- kiáltott fel a férfi a nőt keresve, aki egy kócos konttyal a fején jelent meg a közös hálójuk ajatajában.

- Ah, végre.- lépett elé a nő, majd felkapva az edző táskát hagyta ismét egyedül a pilótát.

- Eleonora, elmondanád miért vagy összecsomagolva?- lépkedett utána a férfi, a szobában pedig saját bőröndjébe rúgott bele, agy egy sort káromkodva sántikált el az ágy végéig. 

- Neked is összecsomagoltam már.- jegyezte meg a nő- Indulnunk kell vissza Monacoba, hogy feé tudj készülni a versenyedre.

- És az üzlet?

- Vittorio teszi rendbe a maradék dolgot, ami itt van, én pedig segítek anyának Monacoba vagy Svájcba költözni. Még nem döntötte el, hová szeretne menni, persze, csak ha neked is megfelel.- nézett mosolyogva a holland szemében a férfi.

- Szívesen segítek, amiben tudok.- jelent meg végre egy őszinte mosoly a férfi ajkain is. 

A vörös nő éppen laptoja gombaji felett jártatta ujjait, miközben a holland férfi vele szemben ülve figyelte a nő minden mozdulatát, mintha bármikor eltűnhetne előle. Bár ő maga hívta meg, hogy segítsen neki, Max mégsem teljesen értette a hirteleln hozzáállás beli változását, még akkor sem, ha nem volt ellenére, hiszen ez csakis az ő képzeletbeli malmára hajtotta a vizet.

- Miért bámulsz?- tette fel a kérdést a nő, miközben elmetette az utolsó Excel táblát is, és lehajtotta a laptop tetejét, így szembe találta magát a férfival, aki valóban még mindig őt bámulta.

- Csak mert ennyire szép vagy.- mosolyodott el a férfi, de Eleonra csak megforgatta szemeit.

- Mindketten tudjuk, hogy nem ezért.

- Nem értem, hogy miért változott meg hirtelen így a gonodlkodásod, velem kapcsolatban. Ne érts félre, nem azt mondom, hogy nem tetszik, csak egyszrűe nem értem.

Nora a közöttük lévő asztalra dobt a gépet, majd lábait keresztbe fonta, majd úgy nézett végig a holland pilótán, majd tekintetét végül a férfi szemeibe fúrta, miközben ajkaira mosoly ült ki.

- Thalia küldött nekem valamit, ami miatt elgondolkodtam azon, hogy megéri e nekem háborúzni a saját érzéseimmel. A végkifejeletet pedig,- emelte fel a kezeit a nő, majd körbe mutatott- már azt hiszem, hogy ismered.- húzta feléloldalas mosolyra málna szín ajkait a nő, mire Max félrelökve az asztalt esett neki a mosolygó ajkaknak, mire azon közül egy gyenges sóhaj szökött ki.

Max egy sóhaj kíséretében tette le az utolsó dobozt a hatalmas nappali közepére, miközben tekintetét végigvezette a hófehér ruhában a konyhapult előtt mezítláb kevergette a tésztát, amit ebédre készített, miközben az idősebb mása lépkedett be a hatalmas térre, majd körbefordulva állapodott meg tekintete a hollandon, aki még mindig az orosz nőt nézte.

- Bízik benned Max, végre visszakaptam a gyeremeki énjét a lányomnak, és ezért soha nem lehetek elég hálás neked.- mosolygott teljesen őszintén a nő.

- Gyertek enni, mert ha kihül, akkor már nem olyan jó.- szólalt meg a nő a konyhából, amikor pedig mindkét személy felé fordult jelzésértékűen felemelte a serpenyőt is.

Max már az ágyban feküdt, és várta, hogy Nora is végre befúrja magát mellé, de a nő csak fel-alá járkált a faburkolattal fedett, melegnek közel sem mondható svájci alpokra néző szoba padlózatán.

- Te nem émelyegsz?- tette fel a kérdést hirtelen a semmiből a vörös nő, mire Max felült és kíváncsan mérte végig Norat.

- Nem. Kellene?- állt fel a holland, majd megállította a nőt, hogy végre szemébe tudjon nézni.

- Nem tudom, csak annyira nincs jól a gyomrom, már az ebéd óta, mintha képes lenne kifordulni magából.- ingatta meg a fejét Nora, és ahogy a pilóta végigmérte arcát, valóban sokkalta fehérebb volt, mint amilyen szokott lenni.

- Nem, én nem vagyok rosszul.- ingatta meg a fejét a holland, miközben tenyerét a nő homlokára vezette, de nem volt melegebb, mint amilyennek átlagosan lenni kellene- Főzök neked kamilla teát.

- Köszönöm.- erőltett mosolyt ajkaira a nő, majd a fehér paplan szélére ült, fejét pedig tenyerébe hajtva pihentette, miközben Max elindult, hogy főzhessen egy teát neki, amilyen gyorsan csak tud.

Mire azonban a férfi visszaért a szobába, a fital nő már nem az ágyon foglalt helyet, hanem bent a fürdőszoba kék csempélyén volt elterülve a vécé felett, miközben teste rázkódott, így a holland a csészét ledobva a padlóra lépett a nő mögé, és egyik karjával a nő haját fogta hátra, másikkal pedig törékeny hátát símogatta.

- Semmi baj Eleonora. Semmi baj. Jobb lesz, ha most túlesel rajta.- nyomta ajkiat a pilóta a nő hátára- Holnap pedig elmegyünk Monacoban az orovosmhoz, Zonnebloem.

•🧪•

Rettentően sajnálom ,hogy csak most hoztam részt ide (is)... Viszont sajno eléggé nagy katyvaszt okoztam magamnak az egyetemen, így sajnos teljesen el voltam eddig havazva annak a megoldásával, de természetesen ez abszolót nem mentség semmire...

Ennek ellenére, nagyon remélem, hogy ez a rövidke szinte semmit mondó rész is elnyeri valamennyiőtök tetszését, és ezek után igyekrem gyrakabban erre találni magam! 💙