A szén az életünk egyik alappillére, mégis talán a megpopuláriabb megjelenése a gyémánt. Hiszen míg a szén allotróp módosulatának egyik megjelenéi formáját a fúró és csiszolófejekhez alkalmazzák, addig másik megjelenése igazán népszerű az ékszerek világában. A világ legkeményebb anyagainak egyike, mégis, amit szimbolizálnak oly törékenyé és múlékony, tárgyak, szerelem, élet...

- Mégis hogy gondoltad ezt?- dobott le az apaja Eleonora elé egy köteg újságot, miközben még mindig fel és alá járkált a hatalmas ebédlőben.

Eleonora lehajtott fejjel nézte az asztallapot, miközben ujjaival babrált alatta és arra koncentrált, hogy szabályosan vegye a levegőt. Testvére az egyik ablakban állt karba tett kézzel és készen állt arra, hogy bármikor visszafogja az apját, ha a testvérének arra lenne szüksége.

- De én nem is- kezdett bele a nő, de az apja szinte azonnal közbe is vágott.

- Mit nem? Nem téged csókolt meg Max Vertappen, miközben élőben közvetítették a dolgot?- tette fel a kérdést mérgesen a férfi, és öklével az asztalra csapott, ennek hatására pedig a nő ültében össze is rezzent.

- Apa!- szólalt meg indulatosan Vittorio- Ha ennyire szakértője vagy a dolgoknak, akkor azt is láttad, mint mi mindannyian, hogy nem Leo kezdeményezte a csókot.

- És a drága testvéred esetleg ellökte magától Verstappent?! Mert én úgy láttam a videón, hogy nem!

- És mégis miért kellene neki ellökni azt a nyomorültat? De komolyan! Nekem sem volt ínyemre, hogy éppen Vertappen az aki össze akarja vele szűrni a levet, és hidd el legszívesebben be is húztam volna neki, de nem büntetheted Eleonorat Verstappen bűnei miatt.

- Miért is ne tehetném meg?! Végülis én fizetem az életeteket, a tandíjatokat, szóval azt teszek amit akarok!

- Kivéve ha az kimeríti a személyes jogok megtagadását, és szinte kimeríti a bántalmazást.- szólalt meg egy újabb hang a szobában, mire mind a hárman az ajtó felé fordították a fejüket.

Az ajtóban Max Verstappen állt, a nyomában Christian Hornerrel és még egy ismeretlen férfival, akiket az ikrek anyja kísért be. Eleonora ismét lahjtotta a fejét, és az asztallapnak szentelte minden figyelmét.

- Mit keresnek maguk itt?- tette fel a kérdést a férfi, ellépve a hatalmas családi asztaltól, és vele együtt mozdult a fia is.

- Magát.- jelentette ki a holand férfi, mire a nőnek ismeretlen harmadik személy csak a férfi keze után nyúlva húzta vissza.

- Max.- sziszegte a férfi nevét, és fejével a nő felé intett- Menj oda inkább Eleonorahoz. Mr. di Bardellona! Én Edward Snowall vagyok, Mr. Vertappen jogi képvielője, természetesen az ügy jogi precedens, nem csak a média ügye.- nyújtotta a kezét a férfi felé, aki el is fogadta azt, éppen, amikor Max kihúzta a széket köhzvetlenül a nő mellett.

- Bántott téged Napraforgó?- tette fel azonnal a kérdést olyan hangosan, hogy csaki a nő hallja őt. A nő vörös fürtjeit füle mögé tűrte, ekkor vett észre a füle mögött egy apró tetoválást, ami egy napraforgóra emlékeztette, valamint még két lyukat a nő fülcimpáján, mindkét tény megmosolyogtatta, de a mosoly azonnal le is törlődött ajjkairól, amikor a szoba másik feléből hangosabb szóváltás ütötte meg a fülét- Napraforgó!- fogta meg a nő felkarját- Bántott téged Napraforgó?- tette fel ismét a kérdést a férfi, mire a nő óvatosan megrázta a fejét- Mondd ki Napraforgó, mert nem fogom elhinni!

- Nem.- jelentette ki a szót lassan a nő- Most nem, vagy még nem.- egészítette ki a nő, majd lassan a poharáért nyúlt és ivott egy korty vizet.

- Mr. Vertappen.- jelent meg a kért fiatal mögött a nő anyja, még a holland a hallottakat próbálta megemészteni- Esetleg felkísérné a lányomat a szobájába?- tette fel lágy mosollyal a kérdést a nő, mier a férfi azonnal felpattant és felsegítette a nőt is- Az emelten az utolsó ajtó, a folyósó feljáratával szemben.- jelentette ki a nő. Vertappen bólintott, majd átkarolva a nőt kezdett el vele az emelet felé manőverezni.

A folyosó hosszú volt, azonban minél messzebb jutottak a földszinti nappalitól, a nő annálinkább taláta meg önmaga erejét, így már saját maga nyomta le a kilincset és invitálta be a szobaba magával a holandot.

- Hogy érted azt, hogy most nem bántott téged Napraforgó?- tette fel a kérdést Max abban a percen, amikor becsukta maga mögött az ajtót. A nő sóhajtva ült le az ágya végébe, majd húzta maga alá a lábait.

- Ülj le.- utasította a férfi Maxot, majd azonnal mesélni is kezdett, közben pedig a holland is leült egy kipárnázott szörke székre a szoba közepén- Az apám egy nagyon régi olasz nemesi család nagyon nem nemes leszármazottja, aki Törökörszágban nevelkedett fel. Az anyám kapóra jött neki gazdag orosz örökösnő, nos gondolom be tudod fejezni a történetet. Bár Monacóbann telepedtek le, de az apám soha nem engedte el a török nemesi úri szokásokat, azt, hogy hogyan is kell megnevelni egy nőt, szinte biztos vagyok benne, hogy ezt sem nagyon kell részletezzem. A lényeg, hogy rátett még egy lapáttal, hogy én és Vittori nem az ő gyerekei vagyok. Elég viharverte egy család vagyunk mi Vertappen, hidd el, hallani sem akarsz rólunk. De szerencsére ez már a múlt, a nagyapám, amikor rájött bemutatta az apámnak, hogy milyen az, amikro egy orosz milliomos mérges, én voltam a szeme fénye, azonban ő sajnos már egy éve meghalt- nevetett fel a nő kényszeredetten és Max tudta, hogy ha azt mondja sajnálja, semmit sem ér el, sőt talán maga Eleonora még ki is teszi a seggét, így mint egy mentőövet keresve állt fel, és lépett a nő ágya mögé, majd éerintette meg a falat.

- Merész vállalkozás.- erőltetett magára egy mosolyt a holland, és a nő bár minden mozdulatát, de nem értette mire is gondol pontosan.

- Tessék?

- Az üvegtégla fal.- pontosított a férfi, de a nő még mindig csak fevont szemöldökkel figyelte- Tudod ha az ágyban csinálsz mondjuk egy-két magasabb karikás dolgot, azért kicsit tlán kivehető, hogy mi is történik, főleg, ha annyira nem szigetel jól.- Eelonora csak hangosan felnevetett a kijelentésen, ami megmosolygtatta a hollandot is.

- Tudod, ebben nem igazán lehet tapassztalom Max.

A holland csak mosolyogva megrázta a fejét, majd sóhajtve leereszkedett a nő mellé és a tárdáre fektette a tenyerét, magában pedig már el is határozta, hogy valahogyan megmenti a hercegnőt az üvegtoronyból...

Míg Eleonora elindult lezuhanyozni Max ismét a földszint felé vette az irányt, hiszen ott hagyta el ügyvédjét és csapatfőnökét a di Barcellona ikrek apjával.

- Hogy van a lányom Mr. Verstappen?- lépett hirtelen a lépcső aljánál elé a nő anyja.

- Mrs. di Barcellona.- bólintott a holland, mire a nő csak megforgatta szemeit.

- Jobban szeretem a lánykori nevem, viszot csak Katarina vagyok.- a poharat, amit kezében szorongatott átette a baljába, majd kezet nyújtott a férfi felé, aki el is fogadta azt.

- Max, és megtisztel asszonyom.- mosolyodott el a férfi, és óvatosan megrázta a nő kezét.

- Szóval Max, sikerült megnyugtatnod a lányom?- tette fel a kérdést ismét a nő, miközben legurította a pohara maradék tartalmát, amit a férfi végigkövetett tekintetével- Sajnálom Max, de ha a férjem megjelenik  nálam, akkor muszáj innom, ezt máshogy nem lehet elviselni!

- Sikerült asszonyom, vagyis azt hiszem, hogy sikerült, szerientem lefekszik aludni miután lezuhanyzott.

- Köszsönöm drágám.- simított végig a nő Max karján, majd el is indult a nappali felé nyomávan a holland férfival- Luigi!- kiáltotta el magát a nő. Tűnj el a házamból!

- Hirtelen ilyen fontos lett?- fordult a felesége felé a nő.

- Már akkor is az volt, amikor betetted ide a lábad, szóval ha nem akarsz bitrokháborításért a bíróság elé állni, akkor tűnés. Vagy, akár el is várhatsz tőlem.

- Én nem adom a nevem egy válási botrányhoz!

- Akkor menj el a házamból! És hagyd békén a gyerekeimet!

- Az én gyerekeim is.

- Hah, ez pont annyira igaz, mintha azt mondtad volna, hogy te magad vagy Teréz anya. Tűnj el Luigi, és hagyd békén a gyerekeim.

- Akkor hagyom békén, ha a lányom férjhez ment, akkor már a férje gondja lesz, de addig az enyém!

- Akkor már most el is felejtheti azt, hogy Eleonora akár csak létezik is.- szólalt fel Vertsappen, mire mindenki felé kapta a fejét, az olasz férfi pedig végigmérte a vele szemben álló férfit.

- Mégis miért, ha szabad tudnom?

- Mert el fogom venni a lányát, az év utolsó verenyén, amikor világbajnokká avatnak, akkor kérem meg a kezét.

- Nem!- csapott az asztalra a nő ikertestvére, és az apja is ugyan akkor kiáltott fel.

- Soha! Habár,- emelte fel a kezét az idősebb férfi, miután elgondolkodott- ha jobban belegondolok, maga a nyilvánosság előtt csókolta meg a lányomat, vagyis gondolom az lenne a megfelelő kezelése a helyzetnek, ha megmondaná a világnak, hogy udvarol a lányomnak.

- Nos, speciel ez nincs teljesen így.- jelentette ki a férfi.

- Esetleg ellentmond nekem Mr. Verstappen?- lépett közelebb a hollandhoz a férfi, viszont arra csak utána jött rá, hogy a holand pilótában emberére akadr. Saját apja sem támogatta őt, elnyomta és a világ legfurcsább módjain fenyítette őt, de ez a férfi egy nőt bántott, aki meg sem tudta védeni magát. Az ő apjában legalább annyi becsület volt, hogy a nővérét nem bántotta.

- Bármikor, és ha Eleonorának úgy szottyan kedve, akkor ezek után ő is bármikor ellent fog mondani önnek, mert én lehetővé fogom tenni neki, hogy nemet mondjon bármire, amit maga kínál.- veregette meg a vállát a fiatalabb férfi- És el fogom érni, hogy igent mondjon nekem.

Max elindult ismét az emelt felé, hogy összepakolja a nő csomagját.

Meg akarta rontani a nőt. Megrontani az angyali, unott és szemtelen arc mögötti nőt majd eldobi. Egészen addig ezt akarta tenni, amíg meg nem tudta, hogy éppen annyira romlott, mint ő maga, senkinek nem kellene ilyen dolgokon átmenni, főleg nem egy fiatal nőnek.

Új célt tűzött ki magának, hogy megvédej a nőt, bármi áron, még ha szerelemt nem is tud adni neki, legalább biztonságot adhat neki.

- Pakolj össze Napraforgó!- lépett be a szobába a férfi minden jellegű kopogást mellőzve, így a szoba közepén a nő melltartóban és selyem pizsamanadrágban állt, és döbbenten fordult a férfi felé, aki többször is tetőtől talpig végigmérte őt, majd megköszörülte a torkát- Pakolj össze Napraforgó, elviszlek innen.- intett az ajtó felé, miközben lecsapta a fejét, hogy ne a nő mellkasát figyelje.

- Miért pakolnék Max?- tette fel a kérdést Nora, miközben magára vette a selyem pizsama felsőt, amit lassan gombolt be. 

Hogyan hathat valakinek az öltözködése a férfira?

- Elviszlek az apád közeléből Napraforgó. A bátyád lehet, hogy megöl miatta, de én nem aludnék jól, ha te a közelében maradnál.

- Nem itt él velünk, nem tud bántani Max.

- De tud!- csattan fel a férfi- Legalább egy határ kell, hogy elválasszon tőle, legalább egy!- mutatta fel a mutatóujját a férfi.

- Mit modnott neked az apám Max?- tette fel a kérdést csípőre tett kézzel a nő.

- Semmit, nekem semmit, de se Horner se Edward nem mondta, hogy ez ne lenne jó ötlet, szóval az alapján, amit te mondtál nekem, kirándulunk egyet.

- Lehet tényleg jobb lenne, ha elmennél vele pár napra hugi.- szólalt meg az ajtóból egy hang, így mindkét ott lévő arra kapta a fejét, Vittorio pedig beljebb is lépett a szobába- Én nem tudom miért akadt ki ezen ennyire az öreg, lehet azért, mert kiharcoltad anyával, hogy egyetemre gyere, és nem az ő kis babája lettél, és szerinte most még szerelmes is lehetsz úgy, hogy erre nem  ő adott engedélyt, szerinte ez egy nőnek nem jár. Menj el Maxszal, Leo.- a nő fátyolos tekintettel bólintott, majd ki is pislogta szemei közül, mintha ez a beszélgetés minennapos lenne, miközben az ágya alól előhúzta egyik nagyobb bőröndjét.

A szobából a két férfi együtt lépett ki, és indult el lefelé, először csendben egymás mellett, majd a lépcsőfordulóban az olasz férfi hirtelen félrerántotta a pilótát.

- Nem fogsz lefeküni a húgommal, nem lesz terhes és nem teszel semmit, amit ő nem  szeretne. Én pedig valahogy megoldom, hogy az a nyomorult visszamenjen Törökországba, és leszálljon a húgomról.

- Komolyan mondtam, hogy elveszem, ha ezzel kiszabadítom innen.

- Innen kiszabadítod, és bezárod máshová Verstappen?

Max edzőruhában lépett be a nappalijába a nap végén, ahol az ágyon féig elnyúlva talált rá az alvó Eleonorára, félig be volt takarózva ujjai között pedig már csak féig volt ott a könyv, amit olvasott.

A holland pilóta egy halvány mosollyal indult el a nő felé, majd óvatosan vette ki ujjai közül a könyvet, majd fordította maga felé a borítóját, Csernobili ima. Csak megingatta fejét, majd a könyvet az asztalra doba fektette fel teljesen a nőt a kanapéra és könyvelte el, hogy ez holnapra nagyon fájni fog neki, hacsak, nem viszi fel a vendégszobájába, ezen még elgondolkodik. Sóhajtva indult el a saját szobája fel, hogy lemoshasson magáról mindnet, ami ráragadt, amíg futott, de félúton morogva fordult vissza és emelte fel óvatosan a nőt, hogy felvigye magával, de amikor megállt a vendégszoba előtt, annak az ajtaja nem nyílt ki. Hát persze, a nő említette, hogy az ajtó szorul, így ő egy YouTube vireó alapján meg szerette volna szerelni reggel, és valljuk be, nem éppen a barkácstudása miatt került a királykategóriába, a lakatos pedig majd csak egy óra múlva érkezik meg, így vagy visszaviszi a nőt a kanapéra, vagy... Egy nyögés kíséretében döntötte hátra a fejét, és indult el a szobája felé, ahol a nőt, be is fektette a nőt a belebújós takarójával együtt, amit még testvére hagyott a kanapén.

Eleonora csak halkan nyöszörögve fordul a másik irányba, magához szorítva a takaróját, így a pilóta ott is hagyta, hogy végre le tudjon zuhanyozni, így be is lépve a fürdőbe azonnal behúzta maga után az ajtót.

Mire a férfi kilépett az ajtón maga körül csak egy tötölközővel, mire ruhát elfelejtett magával vinni, Noran már szétkapcsolódott a pokróc, amire a férfi először fel sem figyelt, de szinte azonnal vissza is fordította tekintetét a nő felé, akin csak egy csipkés melltartó volt a szétnyílt anyag alatt. A pilóta élesen szívta be a levegőt, és mivel nem állt meg, így kislábujját beleötütte egy szekrénybe, mire nőiesen, szinte felvisított, erre azonban a nő ijedten ült fel az ágyon, ami miatt egész felsőtestéreől lecsúszott a bolyhos anyag.Max lába már-már nem is fájt, amikor végigvezette tekintetét a nő alig fedett felsőtestén.

- Max?- kérdezte a nő, mire a holland észrevéve magát állt meg határozottan az ágy előtt.

- Napraforgó! Miért nincs rajtad ruha?- tette fel a kérdést, mire a nő is végigvezette tekintetét felsőtestén, és szinte teljesen bele is pirult, amikor rájött, hogy alig fedi a csipkén kívül bármi már, és bárhogy próbája is a takarón rajta ül, így hogy ne legyen még kínosabb, inkább feladta az egészet, a pilóta úgyis annyi nőt lát így amennyit akar, mit érdekelné pont ő?

- Ezt én is kérdezhetném.- mérte végig most ő a hollandot, mi az csak megszorította a törölközőn a csomót, és reménykedett, hogy a nőnek nem tűnik fel a kényes helyzete, ami a hideg zuhany után is képes volt megjelenni.

- Én zuhanyoztam, de te mit csináltál Napraforgó?

- Én leöntöttem magam a tésztára tervezett szósszal és mivel a ruháim bentragadtak a vendégszobában, így bekapcsoltam a mosást, de ezek szerint elaludtam közben.

A férfi csak bólogatott, és elindult a szekreénye felé. Muszáj adnia a nőnek egy pólót, mert különben lehet, hogy Vittorio mégis keresztapa lesz...

- Tesség.- lépett Eleonora elé, de azzal nem számolt, hogy ennyi mozgást egy ilyen kis csomó egy ekkora törölközőn nem fog elbírni, így a törölköző már a bokája körül terült el, mire a nő szemérmetlenül mérte végig a férfi minden porcikáját, ennyi pedig neki éppen elég volt, vagy éppen most volt a törésvonala, mert a pólót elengedte ragadta meg a nő arcának mindkét oldalát, és hajolt le, hogy ajkait a nőére nyomja.

Bár először félt, és csak édesen becézni szerette volna azokat, amikor Nora akarata ellenére belenyötött a csókba a férfi elválva tőle térdelt elé az ágyra, majd ölébe húzva a nőt nyomta ismét ajkait a nőé ellen, aki már a döbbenet lekisebb jelét sem mutatva vezette ujjait a férfi hajába, még közelebb húzva magához. 

A holland elválva a nő ajkaitól fejtette le testéről a takaró maradékát, miközben nyakán vezette végig ajkait, amivel a nő tetszését kifejező sóhajokat nyerte el, majd amikor teljesen megszabadította őt a bolyhos anyagtól lovaglóülésben ültette magával szemben, mire a nő ajkai közül egy hatalmas nyögés szakadt ki, és most ő hívta a férfi ajkait táncba, aki e miatt belemosolygott a csókba, és éppen a nő melltartójának kapcsát kereste, amikor az élesen csengő hang szakadt be e kettejük által kizált valóságba.

Nora nyöszörögve vált el a férfitól, aki e miatt felnevetve húzta vissza magához.

- Elmegy.- jelentette ki, majd ajkait a nő nyakára nyomta, aki kezeit végigvezett a férfi hátán fel a nyakához, de a csengő ekkor újra megszólalt, mire Max az ajtóra vezette tekintetét.

- Nem ment el.- jegyezte meg a nő, mire a férfi óvatosan de a fenekére csapott, a váratlan érintés miatt pedig a nő kénytelen volt felsikítani.

- Azt mondod Napraforgó?- ekkor a csengő újra megszólalt, mire a férfi óvatosan emelte le magáról a nőt, és ültette le az ágy másik oldalára.

- Megnézem ki az, és megölöm.- mordult fel, és indult el az ajtó felé.

- Max.- köszörülte meg a torkát a nő, mire a férfi kíváncsi tekintettel fordult vissza felé, Nora pedig csak elvörösödve vezette végig a tekintetét a férfin, mire a pilóta is hasonlóan tett, így szembetalálva magát teljesen meztelen és éledező testével.

- A picsába.- morogta, és feltépve a szekrényt rántott ki egy mackó nadrágot, majd magára rángatta lefelé a lépcsőn, hsizen addigra ismét csengettek.

- Mr. Vertappen! A lakatos vagyok, akit hívott.- szólalt meg a férfi, amikor Max kinyitotta a bejárati ajtót.

Ki fogaj szedetni az összes szoba ajtaját, hogy soha többet az életben ne zavarják meg ilyen miatt, föggönyöket fog tetetni minden egyes ajtó helyett!

- Már vártuk magát, jöjjön be kérem.- erőltetett mosolyt ajkaira, és csak reménykedett, hogy nem vicsor lett belőle.

Megmutatta a férfinak, hogy hol kellene dolgoznia, és elmondta, hogy pontosan mit csinált az ajtóval, majd egy kávét is főzött neki, majd csak ezek után lépett vissza a szobájába, ahol azonban reményei ellenére senki sem fogadta, a nő ugyanis magára zárva a fürdőszoba jataját zuhanyzott, így Max sóhajtva ült le az ágy szélére, és temette arcát ujjai közé.

Történt mindez egy hétfpi napon, most pedig szerda van, és mindketten egy Szingapúrba tartó járaton ülnek, hogy a következő versenyhelyszínen megjelenve boldogíthassák Hornert. És pontosan úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna közöttük.

- Mióta nem marjátok ti egymást?- tette fel a kérsét a holland csapattársa, mire az csak egy sóhaj és morgás egyvelegét kiadva dőlt hátra és nézett végig a nőn, aki éppen adatokat elemezve tartotta szóval Melindat maga mellett.

- Ez egy hosszú történet.

- Hah!- nevetett fel a mexikói- Ez pedig egy hosszú repülőút Vertappen.

Max megfrogatta szemeit, de hátradólve halkan mesélni kezdett, hogy a két nő ne halljon semmit sem. Mindent elmodnott az idősebb férfinak, azt is hogy magával vitte a nőt, és mindent amit utána történt közöttük.

- Szóval, majdnem megrontottad.- vonta le a következtetést a mexikói.

- Esküszöm, hogy miden kibaszott ajtót függönyre cserélek a házamban!- mordult fel Max, mire csapattársa csak nevetni kezdett.

- Mi ilyen vicces?- érkezett meg melléjük Eleonora, mire mindketten felé kapták tekintetüket.

- Csak Verstappen mesélt disznó vicceket.- erre a nő arca először teljesen elpirult, majd elfintorodott.

- Negyed óra múlva tt vagyunk, lassan kössétek be magatokat.- ezzel vissza is fordult eredeti hele felé.

Max utána mutatogatva jelezte társának, hogy erre varjon gombot, de az csak megvonta vállát, hiszen fogalma sem volt mit is kellene csinálnija Maxnak, és még ha tudta volna sem neki kell megmondania.

Két autóba pakolák be csomagjaikat a leszállás után, Checo és Melinda pedig már el is indultak és már éppen indulni készültek a hollandék is, amikor maguk mögül meghallották, hogy valaki Max nevét kiabálja, de a személy szinte már ott is állt előttük, mire mindketten arra forfultak.

- Ez ki?- mérte végig a nő rezzenéstelen arccal az előtte állo férfit, aki csak felvont szemöldökkel vizslatta Norat.

- Charles Leclerc, nyugodj meg Eleonora, vezetni nem tud, semmit nem tesz hozzá tervezési szinten a csapathoz és úgy cserélgeti a barátnőjeit, mint más az alsóneműjét.- szólalt meg a holland férfi Eleonora mellett, miközben lecsapta a kocsi csomagtartóját.

- Téged is jó látni Verstappen.

- Oh, én látlak eleget.- jelentette ki a férfi- Fentről a dobogó tetejéről, tudod rohadt jó onnan a panoráma.

- Max!- szólt rá erélyesen a nő, hiszen semmi kedve végignézni, ahogy ezek ketten félig agyonverik egymást, kinek a lova nagyobb játék címszó alatt.

- Lám, lám, Verstappen, a nődnek lehet még ízlése is van.- lépett egyet Nora felé a monacói és arca felé nyúlt, de Max még az előtt előtte termet és elkapta a kezét, hogy csak közel érhetett volna a nőhöz.

- Ülj be az autóba Napraforgó!- szólalt meg erélyesen, és a nő pontosan tudta, hogy ez az a helyezt, amikor idej meghunyászkodnia, és tennie, amit a férfi mondd neki. AMikor becsapta maga mögött az ajtót Max visszafordult au előtte álló fréfi felé- Ha hozzá mersz érni eltöröm az összes ujjad, ha ránézel kikaparom a szemed, ha hozzászólsz kiszedem a hangszálaid és a nyelvedet azzal kötözöm össze, szóval tedd magad takarékra Leclerc.- sziszegte a férfi, miközben magához rántotta monacói társát.

- Miért? Kicsit sem adnád nekem kölcsön a kislányt, biztos jó, ha már ennyire véded.- húzta féloldalas mosolyra ajkait a Ferraris pilóta, mire Max ökle a férfi orrának csapódott, aki emiatt hátratántorodott.

- Balfasz.- sziszegte, és már indult is volna a holland ellen, de valaki megjelent a két férfi közt.

- Ti ketten!- kiabálta el magát Horner- Mi az édes jó Istent műveltek itt?- kapkodta a fejét a két férfi közt. Max észre sem vette, hogy idő közben a férfi is megérkezett, epdig szólt neki, hogy nem sokkal utánuk landol a gépe.

- Sértegette Eleonorat!- indult el ismét előre Max, de Christan ismét visszalökte eredeti helyére- És te mit is keresel pontosan itt Leclerc?- tette fel a kérdést a holland, talán, de csak talán, ha nem sértegette volna Norát, akkor előbb kérdez és csak utána üt.

- Landot.- szorította még mindig orrára jobb kezét a monacói férfi, de ujjai közül így is vér szivárgott ki.

- Miért lenne ő velünk?- tette fel a kérdést a csapatfőnök, mire a pilóta csak hanyagul vállat vont.

- Mert mostanában túlságosan jóban van Verstappennel.

- Mint látod, nincs itt.- mutatott körbe Horner- Elviszünke egy kórházba.- jelentette ki- Te pedig,- fordult saját pilótája felé- Beteszed a segged Eleonora mellé, és elhajtasz inenn, amilyen gyorsan csak tudsz! De nekem vigyázol rá!- Max bólintott, és be is ült a kocsiba a nő mellé, aki jobbnak látta még ne kérdezni semmi sem.

Max gondolataiba merülve dobolt a kormányon a pirosnál. Hiszen mi mást is akarna mostanába? Csak megvédeni a nőt, mindentől és mindenkitől. És talán ismét érezni, ahogy teste a mellkasához simul, haja pedig körbeöleli mindkettejüket.

- Max.- szólalt meg lágyan a nő- Zöld van.

•🧪•