[Selena Hard]

Mindenki csak a tévét nézi hogy éppen a Bermek mit csinálnak. Valahol felgyújtottak egy házat, máshol pedig tornádót csinálnak. Annyira utálom ezt a világot, miért pont ekkor kell megszállni a földet? Mért pont most? Miért nem húsz évvel később?

Ja igen nem is mutatkoztam be. Selena Hard vagyok huszonhárom éves, és úgy kábé 170 centi lehetek. Ezt több lány is irigyelte mivel valaki még csak a mellemig érnek. Ők csak úgy 160-165 centik. A mellem se olyan kicsi ezért is irigyelnek engem sokan hogy milyen jó alakom van. Jó alakom? Úgyan már vagy 50 valahány kiló vagyok, vagyis kövér. Már öt éve hogy elköltöztem a szülimtől, vagyis van rendes munkám. Most éppen egy pincérnő vagyok az egyik házamhoz közeli bárban. A gondolatmenetet egy kopogás szakította meg. Amilyen gyorsan csak tudtam leszaladtam a lépcsőn ami nem is olyan nagy. Kinyitottam az ajtót és a sírástól pirosló anyukámat és vállát átfogó apám képe jelent meg.

-Anya, apa mit kerestek itt? - kérdeztem rémülten. - Anya miért sírsz? - tettem fel a következő kérdést.

Anya helyett apa válaszolt a kérdésemre.

-A házunkat felgyújtótták, mindenünk oda lett. Csak te maradtál. Beköltözhetünk pár napra? - kérdezte apa reménykedve.

-Persze. - válaszoltam és anya már az én vállamon zokogott.

-Köszönöm kislányom, köszönöm. - zokogott halkan. Ha azt halknak lehetett nevezni.

Óvatosan ránéztem az órámra ami a falon díszelgett. 7 óra 48 percet mutatott. Basszús nemsokára nyit a bár. Elhúzódtam az anyukámtól.

-Nekem most mennem. - mondtam s azzal felhúztam egy magassarkú cipőt.

-Hová kell menned? - kérdezte riadtan anya.

-Á csak munkába... - mosolyogtam rájuk. - Ameddig nem érek haza válasszatok ki egy tetszőleges szobát, hozzá egy úgy szint tetszőleges jelszót. - mondtam s azzal gyorsan megpusziltam a szüleim arcát és kimentem.

Ja igen minden házba beszereltek jelszóval levédett szobát. Ami nem is annyira van jelszóval levédve. Na mindegy. Szerintem úgysem használ a Bermek ellen. Mivel ők mint az árnyék betudnak jutni a szobádba.

Pontosan öt percem maradt hogy beérjek a bárba. Már messzebről láttam a bárt így már, már szaladtam, de csak ahogy a magassarkú cipőm engedte. Amint beértem a bárba rohantam is hátra az öltözőkhöz. Egy perc és mehet is a munka. A főnök biccentett nekem hogy nyissam ki az ajtót. Hát meg is tettem. Tíz per múlva már jött is egy elég fiatal még nálam is fiatalabb lány. Leült a leghátsó asztalhoz. Én gyorsan oda "rohantam" hogy megkérdezzem hogy mit rendel.

-Egy whiskyt kérek - mondta.

-Rendben mindjárt hozom. - mosolyogtam rá. Erre ő is vissza mosolygott rám. Kedvesnek tűnt. Ekkor négy férfi lépett be kettő idős és két fiatal. Vagyis a kettő fiatalabb majdnem, ugyan úgy nézett ki. Az egyiknek feketés oldalt belenyírt haj a másiknál ugyanez csak szőkében. Vagyis ők Bermek. Ah... a hideg is kiráz tőlük. A négy férfi leült a pulthoz közeli asztalhoz. Amilyen gyorsan csak tudtam oda futottam a bárpult mögé és amilyen gyorsan tudtam megcsináltam a whiskyt. Amint ezzel is végeztem odamentem a lányhoz és letettem elé a poharat.

-Mennyi lesz? - kérdezte barátságosan.

-Semennyi. Itt aki az első annak nem kell fizetni. - mondtam modolyogva.

-Köszönöm - mosolygott rám. Így én is rámosolyogtam.

-Nincs mit. - válaszoltam. Mosolyogva mentem el ám amikor ránéztem a négy férfira lehervadt a mosoly az arcomról.

-Mit adhatok? - szóltam "kedvesen".

-Két whiskyt és két Cherryt. - mondta az öregebb.

-Remdben. Máris hozom azbitalokat. - mondtam tárgyilagosan és azzal. Elmentem. De azt még hallottam hogy a két fiatal a seggemről dumál. Kedvem lett volna beverni nekik csak hogy ez nem így megy.

Megcsináltam a whisky-ket, és a Cherry-ket. Amilyen gyorsan csak tudtam kivittem az italokat.

-Köszönjük szépen - szólalt meg a fekete hajú gyerek aki úgy három-négy évvel lehetett idősebb.

-Egésségükkel - mondtam és azzal elmentem vissza a pultba. Hát ja. Én vagyok ma az egyetlen dolgozó ember. Holnapis és azután is, mivel a másik munkatátsam, elment szabira egy-két hétre. A négy férfi zárásig ugyanott gubassztottak, és máma alig volt valami forgalom.

-Viszlát - szólt egy részeg pasi aki nagy nehezen de kitántorgott az ajtón.

-Viszlát - mondtam én is. A négy férfi is felállt és elköszönve kimentek az ajtón. A fekete hajúnak jobban meg tudtam nézni a kezét, és amit láttam... huh koponya 1990 az ujjaira volt ráírva meg ilyenek. Lehet hogy 1990 - ben született? Vagy akkor halt meg valakilye? Nem foglalkoztam vele túl sokat. Hazaérve bekiáltotam a folyosóra hátha ott vannak.

-Megjöttem! - amint ezt kimondtam anya szaladt felém. Egy hatalmas ölelésbe vont, úgy ahogy apa is minket kettőnket.

Aznap boldogan aludhattam el.