"Lily ​​Sandersonnak van egy titka - nem az, hogy halálosan szerelmes a Brody Bennett nevű jóképű úszóistenbe, akinek láttán a szíve partra vetett halként vergődik. A viszonzatlan szerelmet még egy normális kamaszlány is nehezen éli meg, de ha valaki félig ember, félig sellő, mint Lily, végképp nem beszélhetünk egyszerű kis kalandról. Lily titka nem derülhet ki, mivel ő nem akármilyen sellő, hanem Thalasszinia hercegnője. Amikor Lily három éve megtudta, hogy az édesanyja valójában ember volt, végre rájött, miért nem érzi igazán otthon magát Thalassziniában. Azóta is a szárazföldön él, és a Seaview Gimnáziumba jár, abban a reményben, hogy sikerül igazi otthonra lelnie. Persze a szárazföldön is akadnak nehézségek - például Quince Fletcher, a bunkó motoros srác a szomszédból -, de egy komoly előny azért van: Brody. A gond csak az, hogy a sellők nem igazán hívei az alkalmi kapcsolatoknak - amint kötődni kezdenek valakihez, az érzés örökre szól. Amikor Lily kísérlete, hogy elnyerje Brody szívét, kínos félreértések szökőárját zúdítja az érintettek nyakába, a lány kész szembenézni a szerelmi dráma fenyegetően tornyosuló hullámaival, és hamar rájön, hogy révbe érni nem is olyan könnyű, mint gondolnánk."

Kétszer már nem olvasnám el, de egyszer nem rossz.
Izgalmakban igencsak híján van, de legalább aranyos. Aranyos....illik ilyet mondani egyáltalán egy könyvre? Olyan mintha sajnálnám az írót ezért odadobom neki az aranyos jelzőt hogy mégse kritizáljam halálba. Mintha reményt nyújtanék neki hogy ne adja fel....annyira nem rossz. Ez gonoszság. Reménnyel kecsegtetni valakit...sajnálat. Szerintem az író utálná a sajnálatot. Hiszen ki szereti ha sajnálják? Nade a lényeg....
Sajnos ami azt illeti a másik két részét (Just for fins, Fins are forever) csak angolul olvashatjuk de én faszagyerekként letőtöttem(pfúj nekem nem jön be a rossz helyesírás) telefonra. Angolul olvasni gondolom baromi nehéz de a kényszer igencsak hatásos....
Az utolsó részét (bocsii jelenleg nem tudom melyik az, mindjárt meggúglizom😊) nem tudtam még angolul se letölteni úgyhogy ez van...
Nade a könyv....
Quince megkedveltem már az elején, de kicsit erőltetettnek éreztem ezt a bunkó-perverz dolgait.
Az elején semmi....unalom.
De a szereplők hangulatingadozásaitól a falat kapartam. Kicsit túl sok volt nekem ez a sok érzelem.
A palota leírását többször is átolvastam, de elképzelni nehezen tudtam. Valamiért a helyszíneket elképzelni sem tudtam.
Az izgalom....a fő rugója a történeteknek....na ez ebből kimaradt.
Azt a csókot meg végképp nem értem....csak egy indok volt a bonyodalmakra amik utána lettek?
Azt hiszem. Nem éreztem erős vágyat arra hogy utána keressek a második résznek. Fáj leírnom ezeket a szavakat. Tudom, tudom....ez a kritika lényege. De akkor is....
Hogy ne csak úgy gondoljátok hogy csak a könyv rossz részét nézem...kicsukásos alapon jöjjön a jó.
Ami igazán jó volt az a gondolatok. Mert voltak (nem egyszer) olyan gondolatok amiket esélyesnek tartottam arra hogy igenis abban a pillanatban ezt gondolná az a szereplő.
Az érzések. Tudom hogy ez is alapnak számít egy kiadott könyv esetében, de az érzéseket is reálisnak gondolom.
A borítója. Tudom hogy felületes dolog, de amikor az olvasó a kezébe veszi a könyvet mit lát először? Tartalom a hátulján, borító az elején. Fele-fele arányban oszlik meg az érdeklődés. Vagyis ha a borító jó, de a tartalom nem tetszik, javaslom hogy tedd félre. A tartalom a fő. A borító van utoljára.
De mikor először láttam a borítóját szimpatizálni kezdtem a könyvvel. Szerelem első látásra?? Dehogy.
Szóval a borító megtetszett, a tartalom már kevésbé de unalmas óráimban elvoltam vele.
Oké...lehet hogy szörnyű vagyok de itt kimerült a jó-tárházam.(légyszíves ha valaki olvasta a könyvet írjon valami jót róla mert kifogytam)
De ez az egy mondat igazán szöget ütött a fejemben(nyugalom...ommmm...nem szó szerint😉) :
"- Amikor sír, a szívem apró darabokra szakad, és csak az jár a
fejemben, hogyan tudnám elfelejtetni vele a szomorúsága okát. - Az
arca üres, kifejezéstelen. Annál beszédesebbek a szavai és - és a
mögöttes érzelmek, amelyek a köteléken keresztül bombáznak
engem. - Ez a valóság.
- És a képzelet? - A hangom szinte már suttogásnak sem
nevezhető.
- Amikor abban reménykedem, hogy egyszer majd viszonozni
fogja az érzelmeimet.

Ez szerintem a könyv legelgondolkodtatóbb mondata. De a sok rossz véleménnyel senki kedvét nem akarom szegni, ha feltétlenül el szeretnéd olvasni....ez egy szabad ország. Én csak leírtam hogy mi várható. Természetesen a könyv cselekményét mindenki másképp értékeli.
Azt hiszem ennyi is lett volna...unalmas percekben, és egyszer jó elolvasni.
Ez a könyv 5/3. (Tudom agyonfikáztam, de az alapsztory jó lett volna)
A könyv megtalálható a Rebelbirdie c. blogon.
A sorozat kötetei sorrendben:
1. Hableányok kíméljenek-Forgive my fins
2.Fins are forever
3.Just for fins

A Fins are forever c. könyvet le tudod tölteni ha a Google-ba beírod hogy fins are forever download ott rámész az elsőre de ha nem az akkor arra amihez Uploady.com van kiírva. Angolul tudod csak elolvasni.

____________
Ciactok!
Remélem azért nem törtem össza senkit 😯
Mondanám hogy ez építő vélemény de... mit hazudjak? Vélemény és kész.
Na de...ha minden igaz a következő fejezezben már csak jót tudok róla mondani....ami aaa....szeretnétek mi hogy elmondjam? Na jó....meglepi....
Annyit tudok róla mondani, hogy magyar kortárs író és és ennyi. Majdnem elárultam a nevét...huh...😵
Nade...addig is jó olvasást!
Pussz:
Aina Blake💋