-Oké. Most, hogy mindenki ideért-itt csúnyán nézett ránk Lucas-akár el is indulhatunk. 

-És nagyokos, mi a terv. Hogy jutunk ki egy ilyen jól őrzött helyről?-Ekhó mint mindig most sem fogja vissza magát. 

-Te kisokos, a déli kapun fogunk kimenni. Ott van a legkevesebb őr, hiszen a folyó arra halad.-öröm nézni hogyan szívják egymás vérét. 

Összecsaptam a kezem. Végre mindenki csak rám figyel. Furcsa, mikor megszólalok mindig Én vagyok a figyelem központjában. Sokszor más érdekességeket is észrevettem már. Akik nem ismernek túl jól, félnek a közelemben. Sőt, még néha a saját rokonaim is. Na mindegy is, nem magamon kell most elmélkedni hanem azon, hogyan jussunk ki a táborból. 

-Oké, irány a déli kapu. Mindenki kussba megy. Igen, még te is Jaosn. Aki nem, az megismeri a lövő tudományom. 

Mindenki lefehéredett. Erről beszéltem. Félnek tőlem, és nem értem az okát. Hiszen tudják, komoly sérülést nem okoznék nekik. Viszont így legalább hallgatnak rám. Mindenki csendben megy. Jason még mindig fogja a kezem. 
Azt vettem észre, hogy valaki megböki a vállam. Mikor megfordultam Lucassal találtam szembe magam. 

-Beszélhetnénk Elene?-kicsit zavart a tekintete.

-Igen persze. Mondd nyugodtan.-szeretném újra kezdeni vele a kapcsolatom, és nem onnan indulni, hogy harcoltunk.

-Lehetne...négyszemközt?-és itt még zavartabban néz Jasonre. Majd az összekulcsolt kezünkre.

-Jason, magunkra hagynál minket?-csodálkozva néz rám, majd fújtatva elmegy. Azt még meghallom amit az orra alatt morog: Nem hiszem el, hogy Én meg se szólalhatok de Lucassal szépen elbeszélget. Elmosolyodtam ezen. Kis féltékeny. 

-Szóval mit szeretnél Luke?

-Én csak bocsánatot akarok kérni azért ami történt. Tudom, hogy az a legrosszabb és legigazságtalanabb mikor hátulról támadnak. De nem tudtam elfogadni, hogy egy egyszerű lány legyőzött. Hiszen, Te csak egy csaj vagy. De rájöttem, hogy nem csak ez van benned. Hanem a barátaid iránti szeretet is. Szeretném újra kezdeni a kapcsolatunkat....és a barátoddá szeretnék válni egy nap. 

-Megértem miért lettél dühös. Tudod, nem különbözünk mi annyira Luke. A természetünk hasonló, nem értem Én se miért. És megbocsátok, hiszen látod semmi bajom. És Én is szeretném újra kezdeni ezt az egészet.-itt kinyújtottam a kezemet-Szóval, üdv Elene vagyok, Artemisz egyetlen gyermeke. Te ki vagy?

Itt felröhögött és megölelt. 

-Lucas vagyok, Athéné legtehetségesebb fia. Örülök, hogy megismerhetlek Elene. 

-És az előbbire vissza térve, Te már a barátaim közé tartozol Lucas. És ettől semmi nem tud eltántorítani.-a nyakamat átkarolva siettünk a barátaink után. 

Gyorsan beértük a többieket. Kicsit lemaradtunk a kibékülés közben. Jason dühösen nézett engem és Lucast. Nem értem mi baja van, hiszen még csak egy napja se járunk. Vagyis várjunk csak. Megkérdezte egyáltalán, hogy leszek-e a barátnője? Én nem emlékszem ilyesmire. Szóval azzal kavarok akivel csak akarok, ami nem azt jelenti, hogy fogok is. De megtehetném ha akarnám. 

Oda akartam menni Jason mellé. De mikor odaértem egyszerűen elment. Nem hiszem el, hogy egy ilyen kis semmiség miatt haragszik rám. Eközben megérkeztünk a kapuhoz. Igaza volt Lukenak, nem volt itt senki. Mindig is azt hittem, hogy ez a tábor egy jól őrzött hely. Hisz ahova Én voltam beállítva ott mindig fegyelem volt, bár lehet csak miattam...

-Oké. Annak ellenére, hogy nem látunk senkit lehetnek még elbújva. Mindenki egyesével megy és jelez, ha átért. 

-Igaza van Elenenek.-mondja Lucas.-Szöktem már ki itt, de volt, hogy elkaptak. Vigyázni kell. 

-Hirtelen de egymásra talált anyuci kicsi fia, és a maximalista picsa.-az egy dolog, hogy nem áll velem szóba, de, hogy le is picsáz. Vagy, hogy Lucassal így beszél. 

-Kussolj Te szexmániás barom.-szólok vissza. Megforgatja a szemeit. Már kezdetem megkedvelni és egy ilyen kis semmivel elrontja a kapcsolatunkat.

Hogy nekem soha semmi nem jön össze. Talán Artemisz büntet egy olyan dologért amiről nem is tehetek. Hisz, Én csak megszülettem. Nem az Én hibám, hogy össze feküdt valami kis emberrel. 
És most az is az Én "hibám", hogy kibékültem Lucassal és Ő megölelt. Igen. Teljesen miattam van az egész. 

-Oké, az első aki megy az Luke. Ő ismeri az utat, és megtudja ha valaki van itt rajtunk kívül.-mondom a tervet a többieknek. Mindenki beleegyezően bólint kivéve Jasont. Ő továbbra is csak dühösen bámul.
Luke, nem totojázik sokat el is indul. Pár percig vártunk majd meghallottam ahogy egy állati hangot ad ki. Ez hülye, legalább normálisan csinálná. 

-Oké, mehet a következő.-Ekhó megy, hmm csak nem egy kis egyedüllétre vágyott a hercegével. Nem sokkal később ugyanaz a béna állathang hangzik el. 

-Rendben Chris te jössz.

-Én nem megyek sehova Colin nélkül!-miért nehezítik meg mindig az életemet. 

-Menjetek, de ha elkapnak minket miattatok, végetek.-félve bólintanak egyet. Ha jól láttam még egymásba is karoltak. Kuncogva nézek Khalypsora, de Ő csak nevetve rázza a fejét. 

Nem is kell mondanom, hogy kijön. Magától elindul és itt hagy engem a sötétben vele. Amint hallótávolságon kívül van Khalypso rögtön nekem esik Jason. 

-Miért kell rögtön leváltani amint jön egy másik pasi? Hmm? Nem voltam neked elég jó? Vagy rákaptál a pasizásra? Te is csak egy pótolható ribanc vagy a sok közül. 

Összetörtem lelkileg. Miért mondd nekem ilyeneket? Hiszen Luke csak megölelt. És oké, eddig nem engedtem magamhoz közel fiúkat. De nem kell rögtön rosszra gondolni.

-És tudod mit? Te is csak egy menetre kellettél. Sőt, arra se. Megakartalak alázni az egész tábor előtt. Hogy nem vagy jobb annál amit az anyád gondol rólad. Egy semmire kellő kis ribanc aki felesleges született meg. 

Könnyek akartak kicsordulni a szememből. De nem hagyhattam, hogy észre vegye mekkora fájdalmat okozott a szavaival. Ilyen jól át tudott verni? Én...elgyengültem mert Ő volt az első aki érdeklődést mutatott irántam. És egy-két szép szótól máris a padlón voltam. De nem fogom hagyni, hogy ez újra elő forduljon.

-Tudod mit? Nem érdekelsz. Az sem, hogy miket mondtál most. Mert nincs igazad. Artemisz nem tisztel és bánja, hogy világra jöttem? Igen, ez tény. De nem érdekel, mert tudom, hogy méltó vagyok az életre. És, hogy csak egy menetre kellettem? Nem kaptad volna meg. És már nem is fogod. Most pedig tűnj el a közelemből. 

Egy pillanatra mintha megbánás suhant volna át az arcán. De valószínűleg csak a sötét és a könnyek miatt rosszul láttam. Végül elindult az ösvény felé. És meg ott maradtam a sötétben. Egyedül. Mint mindig, csak magamra számíthatok. 

Amint meghallottam Lucas jelét elindultam Én is. Magamra varázsoltam egy kifejezéstelen arcot. Senki nem tudhatja meg mi történt ma éjszaka köztem és Jason között.