Ledőlve YoonGi mellé még mindig sokkos állapotban, nem bírtam elhinni mit tettem. Kamaszként nem csináltam ilyen szélsőséges dolgokat és utána még azt várom el, hogy YoonGi komolyan vegyen.

Felkelve felvettem egy laza pólót meg egy  bugyit és vissza ültem a fejtámlához. YoonGi csukott szemmel feküdt a hátán, de nem tudtam eldönteni, hogy csak pihen vagy be is aludt.
- Hé, te most alszol? - ráztam meg vállánál, mire felriadt majd ásítva felém fordítva fejét felnézett.
- Már nem. Most jön az a rész, hogy kidobsz azt ígérve beszélünk, de közben már a következő srácot fűzöd?
- Jézusom YoonGi, te mennyi ilyen szar nyálas filmet nézel? - nevettem, de Ő is csatlakozott így megnyugodtam tényleg csak viccelt. Fura érzés jött rám majd rájöttem, hogy eddig sose nevettem vele úgy igazán.
- Amúgy vannak azért jók, láttad a Tokkebi-t?
-Nem, de hallottam róla. - YoonGi szeme elkerekedett és még a szája is tátva maradt.
- Azt mindenki látta! Vagy te csak ilyen amerikai/hollywoodi műsorokat nézel?
- Nem nagyon szoktam így bármit nézni. Mindegy az hol készült. - rántottam vállat és YoonGira dobtam a takaróm. Nem kell azért nudiznia, mert beengedtem a hálómba.
- Nem nézel? Miért? - értetlenkedett tovább YoonGi.
- Hát mivel heti 5 napba legalább 8-10 órában, de legtöbbször itthon is dolgozom sorozatokon valahogy nincs kedvem szabadidőmben is a munkámmal foglalkozni.
- Jogos valahol, de nekem a fodrászkodáshoz mindig van hangulatom.
- Tényleg, miért lettél fodrász, ezt még sose mondtad el. -kezdtem el játszani az egyik párnám varratával.
- Mert talán érdekelt? - nevetett YoonGi értetlenkedve majd hozzá tette. - A katonaságon én vágtam le a többiek haját és rájöttem, hogy bár akkor ott béna voltam el vagyok ezzel a pepecseléssel. Igaz ott a borotvagéppel nem tudtam túl sokat kreatívkodni nulla tudással, de előtte is szerettem lány ismerőseim haját fonogatni meg minden egyéb. Szóval leszerelésemet követően eleinte az interneten található videókból tanultam, amit sose tegyél, ha csak nem fodrász tölti fel a videót. Majd mikor úgy hittem van egy jó alapom beiratkoztam egy két éves tanfolyamra.
- Két év alatt mester fodrász lettél? - esett le az állam.
- Mi? Dehogy! Az sima fodrász képzés volt. Utána egy 4-5 év után szereztem meg a mestert. Pont ezért nem mennek el sokan, mert követel 4-5 év szakmai tapasztalatot meg egy rakás dolgot, amit képzésen nem tanítanak hanem a munkasorán találkozol vele.
- Oh értem... Ügyes vagy. - dicsértem meg, mert sose tudtam miképpen is működik ez, bár most se teljesen tiszta. - Nem volt ChaRinon kívül  más barátnőd, akinek a haját babrálhattad volna?
- Nem volt.
- Mi? Te akkor... Várj ChaRinnal te valaha lefeküdtél? - ültem feljebb kíváncsian.
- Nem feküdtem le vele, ez volt az egyik baja velem. - rántott vállat majd nézte tovább a szobámat. Elég kupis volt az övéhez képest, de ritkán van időm rendet tenni.
- Várj akkor te, szűz voltál most? - kérdeztem meg lejjebb véve a hangerőt mintha bárki is hallaná. YoonGi arca fura grimasszal nézett rám vissza.
- Nem? Csak párkapcsolatban fekszel le valakivel? Voltak kalandjaim párszor nekem is.
- Igaz...- legszívesebben homlokon csaptak volna magam, amiért ekkora idióta vagyok.
- Na ugye? Te is kavartál már úgy srácokkal, hogy nem sikerült összejönnöd velük.
- Mi az, hogy nem sikerült? Bárkit megszerzett, ha akarok. Látod? -mutattam rá. - Csak akarnom kell és meg van az esti társaságom.
- Önbizalmad mindig is volt. - nevetett YoonGi majd felült végre Ő is. - Merre van zsepi? Megtörölném magam, még mielőtt mindent a takaród szív fel.
- Bal éjjeliszekrény. - intettem oda kezemmel és fejemet a falnak támasztva gondolkodtam mi is lesz innentől.
Nem tudtam túlságosan elmerülni gondolataiban, mert YoonGi harsányan kezdett el nevetni. Oda pillantottam az irányába majd éreztem, hogy egyszerre fagy meg ereimben és szökik orcáimba a vér.
- Jó estét Uraim, gondolom ti vagytok Evlyn pasijai, akiket akkor szerez meg magának, amikor csak akar. - emelte ki az egyik vibrátorom az éjjeliszekrényem fiókjából.
- Tedd vissza! -másztam oda és próbáltam kikapni a kezéből nem sok sikerrel.
- Csak akarnod kell és bárkit, igaz? Akkor ez micsoda? - forgatta kezében, de bárhányszor utána akartam nyúlni eltartotta irányomból.
- Az enyém és kérlek tedd vissza! Picit túloztam, így jobb? Nem szeretem, ha a cuccaim közt matatnak főleg nem ezek között.
- Nyugalom csak zsepit kerestem. Nem fogok a cuccaid közt matatni. Bár emlékeim szerint te voltál az, aki a lakásomba betört még régebben.- ejtette vissza a fiókba majd a másikból vette ki az addig keresett zsebkendőt. Miután letörölte magát elkezdett visszaöltözni utcai viseletébe.
- Te mit csinálsz?
- Minek nézz ki? Felöltöztem és megyek haza. - állítgatta az övét.
- Haza? Azt hittem itt alszol... Velem?- a végét már bizonytalanul tettem hozzá.
- Nem voltam meghívva éjszakára, de ha te ettől jobban alszol legyen. - dobta le újból a ruha darabjait míg nem csak alsónadrágban volt. - Ágy melyik felén lehetek? - válaszul csak az ágy bal részére kúsztam, hogy elfoglalhassa a másik felét.
- Holnap dolgozol? - kérdezte betakarózva, de mivel egy darab takaró volt engem is betakart.
- Igen, le kell adjak egy kész filmet majd jobb esetben  kapok egy másikat rögtön.
- Rosszabb esetben? - kapcsolta le az egyetlen fennmaradt fényforrását a szobának az ágy mellett.
- Rosszabb esetben többet kapok vagy vissza dobják pár nap múlva, hogy teli van hibával.
- Helyesírási hibával?
- Akár, de inkább bármi miatt. A főnök szeret kötekedni, hogy nem vagyok elég jó ehhez a munkához, mert sose tudhatok elég jól koreaiul.
- Szerintem egész jól beszélsz. Jobban, mint én tudnék angolul. Néha csinálsz érdekes szófordulatokat, de talán akkor ejtesz hibát leginkább, ha ideges vagy. A főnökök pedig seggfejek, nem szabad velük foglalkozni.
- Köszönöm, hogy ezt mondod. Akkor sokszor hallhattál hibázni, mert gyakran voltam miattad ingerült. - kuncogtam és felé fordultam és néztem profilját.
- Engem se értenek, ha mérges vagyok vagy nagyon elengedem magam. Daegui akcentust valamiért szeretik nem érteni.
- Szerintem amúgy szexi kifejezetten a daegui akcentus. - jegyeztem meg halkan majd YoonGi rám nézett majd elnevettük magunkat ismét.
- Te így szoktál pasizni?
- Nem! Néha, gyakran. De beszokott válni! De tényleg vonzó tud lenni az akcentus.
- Evy.
- Mi az?
- Aranyos vagy. Viszont mostmár aludjunk. Holnap folytatjuk. - adott egy puszit az arcomra majd nekem háttal feküdve aludt el.

Erős fehér fény zavarta a szemem így hunyorogva lassan kinyitottam, hogy megtaláljam a forrását. Lassan felülve az ágyamon felfedeztem, hogy csak megint a hülye Nap volt az, ami megakart vakítani. Kikászálódva az ágyból láttam, hogy YoonGi már rég kikelt így magamra tekerve fenyőzöld köntösöm kimentem a nappaliba keresve őt, de sehol nem láttam. Elment volna egy szó nélkül? Na szép még tuti elkapom ezért. Nem vagyok átjáróház...

Miután felfedeztem, hogy még egy üzenetet se hagyott hátra bementem a fürdőbe, hogy vegyek egy jó meleg zuhanyt még a munka előtt. Az egész lakásban látni lehetet a leheletem, tuti még jól ki is szellőztetett az a seggfej. Szorosabbra kötve a köntöst vacogó fogakkal mentem be a fürdőbe. A csaphoz lépve kinyitottam a tükrös szekrényt a fogkefém és fogkrémért,  de nem volt ott hanem helyén YoonGi ollója pihent. Kivettem a virágmintás tartóból a gyönyörű eszközt és megvizsgáltam közelebbrő, mert még nem volt lehetőségem rá.
YoonGit sose láttam nélküle menni bárhová is, mindig magánál tartotta akárcsak egy ereklyét. Csodaszép volt, de nem is egy hagyományos ollónak nézett ki, mert markolata fodros és növény mintázatú volt, teljesen olyan volt, mint amiket a régi reneszánsz vagy valami hasonló korban használtak. Kinyitottam a vágóeszközt és néztem pengéjét, ami csak úgy csillogott. Volt súlya is rendesen, éreztem, ahogy húzza le kezemet, de kényelmesebb volt, mint bármi más, amit eddig fogtam. Biztos a pengéje is jó erős, mert ha ennyi hajvágás mellett még ízületek elvágására is alkalmas akkor tuti egy minőségi darabról beszélünk.

- Rád bízom amíg nem lesz minden rendben. - hallottam meg  YoonGi hangját mögülem és hangjának irányába fordulva láttam őt, ahogy karba tett kézzel áll az ajtófélfának dőlve. Nem értem eddig hol volt, de jobban zavart a cipő a lábán, mióta nem veszi le lakáson belül?!
- Hogy érted, hogy amíg nem lesz minden rendben? 
- Reggel míg aludtál néztem a híreket és azok a barom zsaruk azonosítani tudták a gyilkos fegyvert! Tuti nálam fogják először keresni és kurvára nem fognak elkapni, mert nem fogom hagyni nekik! - a végét már kiabálta, ahogy fel-alá járt a fürdőmben.
- Mi? Te most... te rám akarod kenni az egészet?! - alig hittem a fülemnek, de elnézve őt nem tűnt olyannak, mint aki viccel.
- Te már amúgy is voltál gyanúsított meg érintett is vagy nem egy ügyben! Volt az az incidensed is a Starbucksban a napokban ahol szintén egy körömollóval hadonásztál! Engem nem fognak felelőségre vonni, mert én nem tettem semmi rosszat! Én nem tettem semmi rosszat! - YoonGi a hajába túrva próbálta szerintem magát meggyőzni. - Igen.. én nem tettem semmit. Te úgyis betörtél már a lakásomba már jó múltkorában simán ellophattad az ollómat, hogy rám tereld a gyanút! Igen... igen...
- YoonGi, te miről beszélsz? Én nem tettem semmit! EZ...ez nem hiszlek el! Itt a hülye ollód vedd el! Engem hagyj ki az eszelős dolgaidból! - nyújtottam felé, de YoonGi eltartotta a kezét. - Vedd már el! VEDD EL! - üvöltöttem torkom szakadtából, de YoonGi folyton tolta vissza az ollót.
- Én nem nyúlok hozzá, ez a te ujjlenyomatod, már hívtam is a rendőröket, majd ha bejönnek és elfognak majd mondom, hogy este vallottad be a tetted nekem és meg is mutattad a  blogodat, amiben mindent elterveztél!
- Baszódj meg! - sírtam hisztérikusan és próbáltam az ollótól megszabadulni, de YoonGi olyan szorosan szorította kezemben, hogy éreztem, ahogy vágja a húsom a fémeszköz.
- Én sose fogok, maximum te! - kiabálta arcomban mire mérgemben meglendítettem a kezem és a következő pillanatban YoonGi addig őrült tekintette megváltozott riadtra majd könnyek kezdtek belőle folyni. Lepillantottam az ollós kezemre és annak végére, ahogy a kulcscsontja és nyaka közti részbe volt fúródva. Először nem történt semmi majd pillanatokkal később sötét folyadék kezdett szivárogni belőle, ami kezére és pólója alá folyt.
- Te...te..- köpött fej YoonGi vért, amit az arcomon éreztem lefolyni. - Ezt nem.. úsz...od...meg. - krákogta YoonGi, de egyre több vér kezdett el folyni ajkaiból és a szúráshelyéből minden meggyvörösre festve. Elugrottam tőle és YoonGi teste egyre lejjebb kúszott a falon és az olló továbbra is lógott ki sebéből. másik kezével próbálta volna kihúzni, de amint hozzáért arca eltorzult a a fájdalomtól hagyta az egészet.
- Jézusom, YoonGi! - túrtam hajamba nem foglalkozva azzal, hogy mindenemről csöpögött a vér és csak jobban szétkenek magamon mindent. - Mentőt kell hívni azonnal! - léptem át YoonGi felett, aki továbbra is hányta fel saját vérét, de még így is hallottam nevetését.
- Na majd ezt próbáld  megmagyarázni! - nézett felém és a mozdulattól az olló kihullva a csempén landolt hatalmas zajjal. A sebe nagyon mély volt, nem lehetett látni de vagy félig belé volt mélyesztve a véres nyomból ítélve.
- Fogd már be! Próbálok segíteni! Én nem vagyok gyilkos, én nem én nem! Ez csak egy véletlen volt, nem akartam én nem akartalak bántani senkit se! - kerestem elő telefonom sírva. Remegő térdekkel hullottam a földre és próbáltam a telefonom feloldani, de nem érezte az ujjlenyomatomat a vértől. - Az Istenit már! - mérgemben a padlónak csapkodtam párszor a telefont és köntösömbe töröltem a kezem, de csak nem jött le rólam a vér. Felpattanva vissza is rohantam a fürdőszobába majdnem átesve YoonGin, aki egyre szarabbul festett. A csap elé állva megnyitottam a vizet és próbáltam lemosni magamról a vért, ami úgy tapadt hozzám, mintha csak festék lenne.  - Gyere már le a rohadt életbe! - üvöltöttem a kezeimre, de nem jött le a vér csak színezték be egyre jobban a lefolyóba menő vizet. Már a körömkefével vakartam a kezem már fájt annyira, de szószerit tapadt YoonGi vére a kezemre. Néha fel-felpillantottam YoonGira a tükörben, aki magához képest is falfehér volt.
- Rábasztál...- hallottam még YoonGit nyöszörögni, de kezem mosását abba hagytam, amint meghallottam a távolban  lévő szirénákat és a rendőrök dörömbölését az ajtómon. Körbe pillantva a fürdőben minden vérben úszott, a padló a falak, YoonGi félholt teste, a kezem és mikor a tükörbe néztem láttam, hogy arcom is tiszta vér a kezemtől. Újra benyúltam a csap alá és arcomra fröcsköltem a hideg vizet.

Arcomat érő jeges víz felébresztett a kába pillanatból és felegyenesedve kinyitottam a szememet, de nem a fürdőben voltam hanem az ágyamban csurom vizesen.

- Mi? -néztem körbe értetlenül, teljesen levoltam izzadva és melegem is volt. Kezeimre pillantottam, de a remegést leszámítva semmi különös nem volt velük. 
- Na végre, már azt hittem sose ébredsz fel. - szólalt meg YoonGi és a hangjának irányába fordulva láttam meg őt az éjjeliszekrényem mellett kezében egy üres vizes pohárral. 
- Mi? Álmodtam csak? Te... várj te élsz? - túrtam arcomra tapadt hajamat hátra. Szívem pedig még mindig hevesen dobogott.
- Bármit is álmodtál a válasz mindkét kérdésedre igen. Neked folyton rémálmaid vannak? Keress fel egy pszichológust. - ült le mellém az ágyra és szeme hol rám vagy melleimet fürkészte. Lepillantva láttam, hogy a fehér felsőm teljesen átázott és magam elé tettem a karom takarás képpen, amire végre már csak az arcomra nézett.
- Nem szoktam vagyis melletted vannak csak rémálmaim... bár a mindennapjaimat is azzá teszed. Te amúgy leöntöttél vízzel? - ért el bennem a felfedezés a kezében lévő pohár és a rajtam folyó vízzel kapcsolatban.
- Nem reagáltál a rázásra vagy a nevedre így a régi, de hatásos módszert választottam. - rántotta meg vállát flegmán. - Na és mit álmodtál? Kinyírtál féltékenységből? - vigyorodott el kajánul, amire én csak megrúgtam picit mire elnevette magát.
- Amúgy tényleg, de nem féltékenységből hanem balesetből, de nem akarok róla beszélni. Mennyi az idő? - kerestem a telefonom, de nem volt a szekrényen.
- A telefonod elhajítottad mikor próbáltalak felkelteni. Fél 7 lesz szóval szuper ébresztőt adtál elő az előbb. Remélem  sose voltak szobatársaid, mert eddig borzalmasnak minősülsz.- kelt fel és oda nyújtotta nekem és meglepetésemre tényleg nem firtatta tovább az álmomat, amit még mindig nem fogtam fel, hogy nem történt meg.
- Akkor még van időm munkáig, neked lesz ma dolgod? - keltem ki és felvettem a köntösöm ezúttal mostmár a valóságban is.
- Nincs, szóval ha gondolod be is kísérhetlek. - ötletére én csak felvont szemöldökkel néztem rá. - Most mi van? Fenn kell tartani a látszatott a kollegáid előtt is.
- Látszat... hát persze, te mindig csak azzal vagy elfoglalva, hogy nehogy gyanús legyél! - morogtam és kiviharoztam a szobából egészen a konyháig, ami a tegnapi programunk miatt egy hatalmas kupleráj volt.
- Neked meg mi bajod? - hallottam, ahogy a hangja egyre közelebb van, de én csak forrtam a dühtől.
- Úgy is csak kihasználsz és, amint gáz lesz a helyzet fogod magad és lelépsz rajtam átgázolva! -vágtam a fejéhez nem törődve mennyire bántom meg vele.
- Mivel használlak ki?! - próbálta velem felvenni a szemkontaktust, de én csak mérgemet levezetve mindent pakoltam el kisebb csapkodással kiegészítve.
- Tudod jól! 
- Evlyn, utoljára kérlek meg. Kurva gyorsan magyarázd el mégis mi a franc ütött beléd. - fenyegetett meg mire a bennem fortyogó düh csak felerősödött. Úgy éreztem tekintetemmel villámokat tudnék szórni.
- Különben mi lesz? Engem is megölsz? Na és akkor mi lesz? Engem is valahol otthagysz az utcán, mint mindenki mást?! Ölj meg nyugodtan akkor legalább nyugtom lenne végre, mert nem kéne attól félnem, egy egy pszichopata őrült nyomorék bármikor bajba sodorhat! Mi a fasznak vontál bele az életedbe? - üvöltöttem torkom szakadtából vele mire csak egy csípős érzést éreztem a bal orcámon majd jobb oldalra is billent a fejem tőle. Pár pillanatba bele telt mire leesett mi történt. - Te felpofoztál? - suttogtam azon a ponton simogatva arcomat.
- Csak, hogy végre lehiggadj és normális emberként tudj kommunikálni. Amúgy se adtam olyan erőset, mint amilyet érdemeltél volna. Szóval? Mi volt a hiszti tárgya? - beszélt nyugodt hangszínen velem mintha tényleg mi se történt volna.
- Elmondtam... tudom, hogy csak egy alibi vagyok neked és, ha úgy hozná az élet simán bemártanál engem magad helyett. - magyaráztam továbbra se nézve rá csak idegesen pakoltam tovább.
- Miből gondolod ezt? - vette el tőlem a mosogatószer szivacsot és beállt segíteni. Nem tudom, hogy ez elterelés a részéről vagy csak beakar vágódni nálam. - Zavar a kosz és így gyorsabb. - válaszolt mintha csak a gondolataimban olvasott volna.
- Mert... mert ezt álmodtam. Kinyomoztak valamit a rendőrök és felnyomtál a rendőrségen.
- Értem. Az feltűnt, hogy jó pár alkalommal én húztalak ki a gáz szituációkból? Ha annyira utálnálak nem hoztalak volna ki az őrizetből például. Szóval szerintem tedd túl magad a hülye álmaidon és élj a valóságban.
- Te nem utálsz? - lepődtem meg teljesen és még a  tányér szilánkok sepregetését is abba hagytam.
- Te tényleg ennyire szőke vagy? Szerinted így viselkedem valakivel, ha utálom? - nézett rám YoonGi hitetlenkedve majd elnevette magát. 
- De most tényleg nem utálsz? De hát felpofoztál! - hitetlenkedtem bár visszagondolva tényleg inkább csak egy legyintés volt az egész.
- Mert egy hülye picsaként sipákoltál, de amúgy nem utállak. Főleg nem miután leszoptál, azóta kedvelhetőbb lettél. - nem hittem a füleimnek és csak eltátott szájjal néztem rá.
- Egyszerre vagyok megsértve meg érzem magam megdicsérve.  
- Ti nők mindent túlgondoltok. Bók volt, fogadd el és örülj. Mostmár vagy egy erős 7-es.
- 7-es vagyok?! Én nem vagyok 7-es! Én 7-ről indulok! 
- 5-ös vagy, de a tegnap este óta javultál egy picit. - szórakozott rajtam YoonGi feltűnően.
- Mi? Te vagy 5-ös sőt, 3-as! Sőt 0 vagy! - próbáltam védeni a büszkeségem.
- Akkor nagyon lent lehet nálad a mérce, ha csak úgy random beleülsz egy 0-ás farkába. - némán tátogtam erre, meg bármennyire is szerettem volna visszaszólni neki nem tudtam. - Na mi van Anglia Királynőjének elvitte a cica a nyelvét?

- Föld hívja a Királynőt! - rázott vissza a valóságba a főnököm, Mr. Lee hangja. Utáltam, ha így neveztek, de annál jobban nem utáltam, mint amikor a munkában szólítottak így. 
- Igen Mr. Lee? Segíthetek valamiben?
- Újra az egészet. - dobta le elém a narancssárga pendrive-ot. kezembe véve forgattam meg a kis eszközt, amire mindig feltöltöm a saját munkáim.
- Valami nem volt jó? Az időzítéssel van a gond, elcsúszott?
- Nem jó az egész. Vulgáris, röhejes és gyerekes. Azt hittem beszélsz koreaiul. Három napod van újra csinálni az egészet vagy mehetsz vissza aktákat rendezni. 
- Mr. Lee, beszélek koreaiul csak a dokumentum filmben nagyon sok nehéz angol szakkifejezést használnak. - nehéz volt lenyelni a sértegetéseit, de tényleg nem akartam, hogy visszafokozzanak. 
- Akkor tanulj meg angolul, mert ez így egy nagy nulla. Itt senkit sem érdekel a magánéletedben történő gondok, nem érdekel hány barátnőd temeted el vagy éppen milyen szerelmi bánatod van. A munka legyen jól elvégezve majd csak utána foglalkozzunk mással. De ha nem tetszik vissza lehet menni Angliába, bár ott csak egy nagyobb senki lennél. - legszívesebben helyben otthagytam volna az egész munkát, de egyrészt szeretem, amit csinálok másrészt máshol is ezt kapnám. Vannak dolgok, amiket muszáj elfogadnia az embernek. Nekem külföldiként ezt kell. Bármit teszek, bármennyire is igyekszem beolvadni a környezetbe mindig emlékeztetve leszek rá, hogy más vagyok.

Mr. Lee meg se várva van-e bármi hozzáfűzni valóm eltűnt az irodájának ajtaja mögött én pedig megnyitva a pendrive-on lévő fájlokat újra neki láttam a munkának.  Órákig ülni a gép előtt fárasztó, de méginkább az ha már egy olyan munkám felett kell ezt tegyem, amit már egyszer befejeztem. Néha oda-oda pillantottam HaRin volt asztalához, és vártam, hogy felnézzen Ő is és valami random nasival megkínáljon, mint azt annyiszor tette. De helyette egy másik megkeseredett arc nézett vissza rám majd újra a képernyőre. Sóhajtva átnéztem a tőlem balra lévő asztalra, ami BongCha asztala volt, de azóta se láttam. Hetek óta csak otthon dolgozik és csak a kötelező óraszámát tölti itt bent. Nagyon megviselte HaRin halála, alig beszél velem. Bár tuti letagadná biztos vagyok benne, hogy valahol mélyen legbelül engem hibáztat. Én voltam az, aki behozta YoonGit az életünkbe, én voltam az, aki hagyta HaRin-t elmenni YoonGihoz a halálának napján. Megint mardosta a szívemet a bűntudat, nézve az üres asztalát egyik legjobb barátnőmnek magányosabbnak éreztem magam, mint előtte. Mi lesz velem, ha YoonGi is eldob? Örökre viselnem kell magamon HaRin halálának a súlyát? Vagy ennek mind meg kellett történnie, hogy valami szebb és jobb dolog történjen? Miért álmodom azt, hogy YoonGit megölöm? Ennek szimbolikus jelentése van vagy egy jövőben történő dolgot láttam? Gyilkossá fogok válni én is? Egyáltalán azzá válni szokott az ember vagy mindig is az csak valamikor elkezdi? De egy biztos, nem tesz nekem jót az irodai munka, otthon jobban eltudom terelni a figyelmem, mint itt, ahol mindig a barátnőimet keresem, hogy legyen egy 5 perc nyugtunk.

- Hé... öm... Livia szia zavarhatlak egy percre? - éreztem egy kezet a jobb vállamon, amire csak kihúztam fülemből a fülhallgatót, amiben a filmet hallgattam. Tudtam ki az, csak egy valaki hívott Livianak az egész cégnél, Choi HoonLee. Valami kis nyomi srác, akivel anno együtt kezdtünk itt, de Ő inkább a számlák világába merült el, míg én az alkotásba.
- Még mindig Olivia, amin csak a nagyanyám hívott. - válaszoltam flegmán. Egésznap bunkó voltam mindenkivel, lehet a kialvatlanság vagy a sok stressz meg történés, ami velem történik, de nem lesz ez így jó.
- Persze tudom én csak ... mindegy figyelek rá majd legközelebb. - intett nevetve, de mindig ezt mondta. - Nincs kedved meginni velem egy kávét? Mármint csak az étkezőben nem munka után, de persze ha neked akkor jobb lenne az is jó. De akár teázhatunk is, ha azt jobban szeretsz. - amióta itt vagyok nem sikerült eldöntenem, hogy Ő felakarna szedni csak nyomi hozzá vagy csak  ennyire nem tud barátkozni.
- Megihatunk egyet, ha gondolod. Itt az étkezőben. Most? - kérdeztem meg mire majdnem felborítva székemből indult meg.
- Jaj ne haragudj! Na gyere! - ragadott meg csuklómnál és húzott, amíg ki nem rántottam a kezem. 
- Megy egyedül is köszi. - követtem meg majd percekkel később már mindketten az egyik ablak párkánynak támaszkodva ittuk a kávénkat. Vagyis én ittam a kávém Ő meg inkább kávés cukros tejét. 
- Hogy vagy? Ritkán látni nagyon, azt hittem felmondtál miután kiderült, hogy...
- Ne beszéljünk róla köszi. Amúgy egész jól ahhoz képest. Veled mi a helyzet? - próbáltam terelni a témát el rólam.
- Nem sok izgi, nem jön össze a szerelem. Valami mindig félre siklik és én vagyok az, akinek a szívét törik össze. - együttérzően megpaskoltam a vállát. 
- Majd eljön az ideje. Plusz nem ráérsz még? Élj egy kicsit, fedezd fel magad mik érdekelnek.
- Mint ahogy te is tetted? - kérdezte meg és egy újabb adag kiló folyékony cukrot nyelt le a bögréjéből.
- Mint én? Mire gondolsz? - kavargattam a csészémben már rég kihűlt koffeint.
- Van az a srác, azt mondták fodrász. Ő is amolyan művész nem? Te is valahol az vagy. Ez bennetek egy közös pont már. 
- Hát ... ezt is vehetjük annak. - ha azt nem számítjuk, hogy segítettem nem egy illegális cselekvésében.
- Nagyon cukik vagytok tudod? Nagyon irigyellek titeket. Néha láttalak titeket a városban. 
- Igen? Pedig elég ritkán mozdulunk ki. - nyeltem egyet. Nem akarom, hogy gyanakodjon vagy hogy lásson egyszer valamit, ami után nyomozni kezd utánunk.
- Azt nem tudom, de amikor láttalak titeket megállapítottam, hogy én is ilyen párkapcsolatot akarok.  - sóhajtott elmerengve. - Na, de te mondtad, ami késik nem múlik! Na, de nekem eddig tartott a munkám, majd találkozunk csütörtökön remélem! Jó munkát! - integetett és betéve csészéjét a mosógatóba ott is hagyott. El is felejtettem, hogy neki a munkája valóban csak 8 órás, míg nekem amíg nem tökéletes valami.

- Beléd van habarodva az a kis nyomi. - szólalt meg a takarító, aki éppen a szemetesben cserélte ki a zsákokat.
- Tudom. - mostam el a saját és HoonLee bögréjét és vissza mentem a munkámat folytatni. 

Kínkeserves órákkal később úgy éreztem a mai nap minden tőlem telhetőt megtettem és mehetek haza. Még gyorsan átfutottam a munkám majd egy mentés után összepakoltam és elhagytam az irodát, ahol már csak az igazán munkamániások pötyögtek. A liftben ácsorogva azon agyaltam miért nem tudtam én is inkább ilyen HoonLee fajta srácokkal összemelegedni, akik valószínűleg a legdurvább estéjükön végig nézik az összes Star Wars filmet egy helyben? Nem nekem helyette Yoongi kellett. 

Bár még mindig tél volt, már nem kellett a legmelegebb téli kabátom a késő esti munkavégzéskor se. Utáltam a hideget, szép tud lenni a sok hó, de jobb szeretek valami kellemesebb ruhában dolgozni. Jobb is a kedvem, ha még napsütésben hagyom el a cég épületét és nem ebbe a korom sötétbe, mint most is. Hiába van kivilágítva Korea minden egyes pontja így is sötét nekem.

Miután láttam a kiírást, hogy késik a buszom egy jó félórát ismét a séta mellett döntöttem, mint anno, mikor ezt a jó madarat megismertem. A fülemben üvöltött a Green Day és csak azon agyaltam milyen jó lesz ezután hazatérni és egy forró zuhanyt venni. Ahogy lépdeltem a még itt-ott megmaradt fagyos havon hallottam mögöttem lévő lépteket és rögtön lehalkítottam a zenét a fülemben, de mentem tovább, mintha semmit se sejtenék. Mikor már szinte teljesen némán szólt a zene hirtelen megfordultam.

- Ne kövessél már! - mordultam rá angolul az illetőre. Általában ilyenkor valóban békén hagynak, de most nem ez történt. Az illető aki mögöttem jött továbbra is állt tőlem pár lépésre. Bár az arcát nem igen láttam bárhol felismerném azt a rohadt feketekarimás kalapot. - Ha most akarsz végezni velem akkor légyszíves gyorsan tedd, mert nincs kedvem sokáig szenvedi ebbe a hűvösbe.
- Te miért feltételezed rólam azt, hogy mindig ölni akarok? - válaszolt YoonGi felnézve, de beszéde tompán szólt az arcán lévő maszktól.
- Erre te tényleg akarsz választ kapni? Minek követsz? 
- Gondoltam haza kísérlek, hogy ne történjen veled semmi.
- Ha valakitől félteni kéne engem az te lennél. Mit akarsz? - mentem közelebb hozzá.
- Semmit, csak pont erre jártam. Tudod meg akartam várni a "barátnőm" a munkahelye előtt, de míg elmentem valamit bekapni el is jöttél. 
- Te most csak szórakozol velem? - nevettem - És a barátom inkább követ utcákon át, mintsem ölelne át, csókolna meg vagy adna nekem egy szál virágot?
- Nem akarok kiszámítható lenni tudod.- vakarta meg tarkóját kesztyűs kezével.
- Miért vagy így öltözve? - kérdeztem végig mérve az öltözékét.
- Hogy? Hideg van. Te is fel vagy öltözve. 
- Tudod miről beszélek... - akartam le venni róla kalapját, de elhúzta a fejét és helyette a maszkját rántottam le. Szemem elkerekedett, amikor megláttam, hogy arcának baloldalán négy mély karmolás nyom éktelenkedik, amit pont takart a maszk. YoonGi kikapta a kezemből a fekete maszkját és azonnal vissza vette.
- Majd később elmesélek mindent...

Sziasztok! Így nyár végére gondoltam hozok nektek egy új részt! Remélem tetszett nektek és köszönöm, ha elolvastátok. Kíváncsi vagyok a véleményetekre, hogy mit gondoltok az eddigiekről vagy esetleg szerintetek mikre lehet számítani.

Mindenkinek kellemes iskolakezdést meg munkát!