Bármennyire is ódzkodtam az alvástól egy ilyen szűkös ágyban, kifejezetten pihentető volt. Mint akit agyon ütöttek, úgy aludtam egész éjjel YoonGihoz közel bújva miután félkómásan magunkra rángattuk ruháinkat. Nem fáradoztunk beszélgetéssel, egyszerűen kiskifli nagykiflibe bújtunk és hagytuk, hogy elnyomjon minket az álom. A rémálmaim se tértek kivételesen vissza, ami csak tovább javított reggeli hangulatomon, végre kipihent és nyugodt lelkibékével nyithattam ki szemeim. A reggeli napsugarak még csak épphogy bekúsztak YoonGi ablakán és narancsos fényéből ítélve még nagyon korán volt. Nyújtózkodtam egy nagyot, mire YoonGi még mindig igazak álmát aludva nyakamba fúrta arcát és közelebb vont még inkább. Mosolyogva megforgattam szemeimet és próbáltam kibújni szorításából, legalább annyira, hogy elérjem telefonomat az éjjeli szekrényen, hogy nyomkodhassam, de nyilván én voltam belül, így teljesen át kellett rajta másszak. Óvatosan hátára fordítottam és mellkasán megtámaszkodva áthajoltam feje felett, míg el nem értem a kis eszközt.

- Így akarok meghalni. – meleg levegő csikizte meg dekoltázsom, ahogy YoonGi félig még aludva beszélt. Lepillantottam arcára, ami milliméterekre volt attól, hogy belefulladjon melleimbe, de valóban úgy nézett ki arca, akit ez cseppet sem zavarna.

- Észben tartom, ha egyszer annyira felhúznál. – dőltem vissza hátamra telefonomat feloldva és elkezdtem közösségi médiát pörgetni céltalanul.

- Mfhm... – nem értettem egy szavát se YoonGinak, majd csak visszabújt előző helyére és folytatta előző tevékenységét.

Az internet unalmasnak mutatkozott, főleg, hogy se zenét nem tudtam hallgatni, se videót nézni, így hamar eluntam magam. Leejtve kezemet magam mellé néztem a plafont és újra pörgettem az előző nap eseményeit, még mindig fájó érzés szúrt mellkasomba, ha YoonGi anyukájára gondolok és a fogadtatásomra. Tudtam, hogy még egy éjszakát biztosan eltöltünk itt és már előre félni kezdtem, hogy milyen lesz egy újabb nap ezzel a házisárkánnyal. Azzal se jutottam dűlőre, hogy próbálkozzak-e még a barátkozással, hagyjam az egészet rá, vagy szóljak vissza én is, mint a fia szokott? YoonGi gondolatára oldalra pillantottam az alvótársamra, aki éppen enyhén elnyílt szájjal hortyogott. Eszem eldobom, hogy ilyen ártatlannak látszik mikor alszik, de mikor ébren van ez az énje eltűnik, ha nem is teljesen, nagyon ritkán jön elő. Tegnapi együttlétünket követően kifejezetten édesnek találtam őt, normális volt. Lehet, ha ki van elégülve akkor neki sincs kedve haragudni a világra. Ismét támadt egy nagyon jó ötletem, így teljesen szembe fordulva vele kezeimet a lehető legóvatosabban bedugtam a takarónk alá és megkeresve boxerének szélét ujjaimmal óvatosan végig húztam tagjának domborulatán, ami a reggeli órák miatt így is félig készenléti állapotban volt. YoonGi nem reagálva semmit aludt tovább, így picit több bátorsággal megismételtem a mozdulat sort, míg nem éreztem, hogy szűkebb lett a textil rajta. Végig figyeltem az arcát, amin egyre több apró rezdülés mutatta, hogy ha máshol nem, álmában érzi a kellemes törődésem. Mikor meguntam a textilen keresztül való érintkezést vigyázva nehogy megkarmoljam becsúsztattam kezemet, hogy közvetlen megérinthessem. YoonGi szája jobban szétnyílva felsóhajtott és kezem mozgására éreztem, hogy derekamat ölelő keze rám szorít. Nem tagadom szexinek találtam a reakcióját, mindig szerettem, ha láttam a partnereimen, hogy tetszik nekik bármilyen apróságot is teszek. Most is, szinte belevájta ujjait húsomba úgy markolt és nyakamba bújva minden kis pihegését tökéletesen hallottam fülem mellett.

- Mmm... Cha-mmm – nyögött egy picit erősebben, mire én leálltam. YoonGi szeme lassan kinyílt, de még így is pillái mögül nézett fel rám könyörgően. – Miért hagytad abba? – hangja szenvedett, tetszett, hogy én irányíthatok ilyenkor.

- Nem hallottam jól, hogy minek hívtál. – fogaim közt sziszegtem fülébe és erősebben rászorítottam neki, mire csak elgyengülve megvonaglott enyhén teste.

- Ev... Evy, kérlek... – meglepett, hogy tényleg egyből átváltott könyörgésre. Soha nem hallottam ilyen kiszolgáltatottnak hangját. Úgy ledöbbentem, hogy valóban elfelejtettem folytatni, így Ő próbált kezemre ráfogni, mire feleszmélve visszavettem az irányítást. A szenvedés nyomai eltűntek arcáról, de még mindig volt ott valami.

- Nem tetszik? – kérdeztem váltva a technikámon. YoonGi nem szólva semmit lesöpörte kezem magáról és hátamra fordítva felém mászva csókba vont miközben türelmetlenül tépte le rólam rövid nadrágom. – YoonGi, te mégis mit csinálsz? – kérdeztem, de nem kellett sokat várjak, hogy megtudjam, mivel pillanatokon belül megéreztem méretét magamba, ami így felkészületlenül érve picit fájt. Belenyikkantam a csókba a fájdalom miatt, de tudtam nem kell sok idő nekem, hogy megszokjam őt. Összeszorítva szemeimet vártam ezt a lassan kialakuló kellemes érzést a rossz helyére miközben YoonGi hol számat, hol pedig nyakamat falta.

- Ne haragudj... – lihegte ajkamra és mire reagálhattam volna, hogy megtudjam mire gondol éreztem, hogy egy utolsót lökve megremegett majd elernyedt rajtam.

- Hát öhm... nem haragszom. – pislogtam nagyokat lepillantva a felsőtestemen pihenő szőkeséget. – Ez gyors volt.

- Tudom, már így is egy ideje visszatartottam. Ezen javítanom kell. – dőlt le mellém még mindig kifáradva. – De nézd a jó oldalát, nem lett olyan az ágy. Annyira. – túrt hajába még mindig nagyokat lélegezve. – Amúgy köszönöm, ma duplán jó ébresztőt kaptam. – nevetett halkan, mire csak belé könyökölve kitúrtam magam mellől.

- Ne szokj hozzá... volt egy pillanat, amikor közel voltam ahhoz, hogy letépjem és a szádba tömjem. – könyököltem fel, ahogy végre kikelt az ágyból és így nekem is lett bőven helyem.

- Most mégis miért? – nézett át válla felett, majd egy szürke felsőbe bújt bele és színben hozzá passzoló melegítőnadrágba. – Majd legközelebb kárpótollak, ha szeretnéd. – bújt bele papucsába és kimenve magamra hagyott.

Középső ujjamat felmutattam az ajtónak, majd mérgelődve kikeltem az ágyból én is. Nem kéne ezen felhúzzam maga, máskor is jártam hasonlóan, sőt rosszabb is volt már. Felhúzva elhagyott pizsama nadrágomat kiválogattam a mai ruháimat, majd gyorsan egyeztettem YoonGival, aki éppen a reggeli kávéinkat készítette, hogy lezuhanyzom, míg a „felnőttek" alszanak még.

Érthető okoknál fogva, nem volt kedvem kint a többiekkel együtt elfogyasztani reggeli kávémat, így felöltözést követően kávémmal visszatértem YoonGi szobájába, ahol leülve asztalához telefonomat nyomkodtam. Még viszonylag jó volt a kedvem, nem akartam egyből elrontani az egészet azzal, hogy kapok egy beszólást, így inkább meghúzom itt magam addig is. YoonGi is velem tartott volna, de mikor kilépett a helyiségből anyukája visszahívta, hogy beszéljenek valamiről. Emiatt kénytelen voltam magam elszórakoztatni. Mivel az internet nem változott érdekesebb hellyé az elmúlt egy-két órában kávémat kortyolgatva kezdtem el újra körbejárni a szobáját. Könyves polca mellett felfedeztem egy nagy karton dobozt, aminek teteje nem volt leragasztva. Bár a napokban volt egy traumatikus élményem a karton dobozokkal, ami YoonGihoz köthető, biztos voltam benne, hogy ebbe semmi morbid nem lesz, remélhetőleg.

Törökülésben leülve a dobozzal szemben letettem kávémat magam mellé és felnyitva a dobozt belenéztem és legnagyobb meglepetésemre mindenféle trófeákkal, érmékkel és kupákkal volt teli. Nem volt semmi tematika benne, az egész csak úgy bele volt hányva, pedig csak így ránézésre látszott, hogy nagyon szép eredményeket jelképeztek. Elkezdtem kiemelni a dobozból először csak pár érmet. A legtöbb aranyérem volt, vagy legfeljebb ezüst egy-két kósza bronz mellett, amiknek hátuljára volt gravírozva az év és az esemény neve. Nagyobb trófeákon YoonGi neve is fel volt tűntetve és egy keserédes érzés kezdett el mellkasomba szétterjedni. YoonGi mindig mindenére nagyon vigyázz és egyáltalán nem értettem, hogy mégis miért tárolná így ezeket a kitűntetéseit. Lehet az anyukája volt, bár Ő belőle se nézem ki, hogy az egyetlen szeretett fia díjait ilyen módon tárolja. Mikor nagyjából átnéztem a díjakat meg kellett állapítsam, hogy bármennyire nem néztem ki YoonGiból, nagyon ügyes kosaras lehetett egykor. De miért hagyta abba? Említett valami sérülést a lábában egyik nap, de nem tudom, hogy ez mennyire függhet össze ezzel. Lassan visszapakoltam a díjakat a dobozba szépen rendezetten. Mikor ezzel megvoltam elégedetten mosolyogtam a dobozra és hátra támaszkodva beleittam kávémba. Szemeimmel tovább folytattam a nézelődést, de nem kellett sokáig így tegyek, mert szinte azonnal kiszúrtam az előző napról a kis noteszt, amit nem engedett YoonGi megnézni. Lopva az ajtóra pillantottam, ami be volt csukva. Csak meghallanám, ha jönne YoonGi, nem? Kikaptam a legalsó polcról a noteszt és visszaülve az íróasztalhoz fellapoztam az első oldalon. 

Borító alapján azt hittem valami rajzfüzet lesz, helyette írásokkal volt teli különböző dátumokkal. Gyönyörű volt a benne lévő kézírás, nem is gondoltam volna, hogy YoonGi ilyen szépen tud írni. Korábban még sose láttam kézírását, ehhez képest az enyém, mindkét nyelven, macskakaparás. Első oldalon kezdtem el olvasni, de számomra idegen nevekkel volt tele, így kénytelen voltam lapozni. Majdnem minden naphoz volt valami kis pár sor legalább írva.

„2007.02.23.
Anyám megőrjít, folyton arról beszél, hogy vegyem fel a hülye biosz faktot. Kurvára nem akarok én agysebész lenni, miért nem ment el Ő annak?"

Kuncogtam ezen a rövid kis bejegyzésen, anno az én szüleim is nehezen fogadták, hogy a pici lányuk nem viszi tovább a családi vállalkozást és eszem ágába sincs jogra menni. Furi lenne mostmár elképzelni YoonGit orvosként, annak ellenére, hogy tuti már meg van a kellő biológia tudása hozzá.

„2007.02.26.
MinJee egy büdös kurva, azt hiszi nem tudom mit beszél rólam a hátam mögött. Na majd akkor járjon így a szája, ha elmondom mindenkinek a suliban, hogy chlamydiája van! Ja és anyám továbbra is egy idegesítő banya."

- Nem tudom ki lehettél MinJee, hogy így a bögyébe voltál YoonGinak, de remélem azóta jobban vagy. – motyogtam a lapoknak, majd folytattam az olvasást.

„2007.03.01.
Mit kéne tennem? Jöjjek vele össze, vagy koptassam le? Bírom is, nem is néz ki annyira rosszul, de nem tudom... nem az esetem."

„2007.03.02.
Most már elhívott a bulijába, muszáj leszek addigra döntenem... Ma is le se szállt rólam, jött utánam, verset is írt nekem, amit el is szavalt. Aranyos meg minden, de Ő nekem túl jó fiú."

Megálltam az olvasásban és újra átfutottam az előző sorokat. Jó fiú? Kiről beszél YoonGi? Mindig tagadta előttem, hogy a nőkön kívül másik nemhez vonzódna. Bár nem zárja ki attól még, hogy korábban voltak kételyei magával szemben. Hogy kinyomozhassam, hogy ki ez a rejtélyes „túl jó fiú" kénytelen voltam tovább olvasni YoonGi naplóját.

„2007.03.08.
Ma van Nők napja, gondolhatod milyen gáz volt, amikor ebédszünetben oda jött hozzám az udvaron kezében egy útközben szedett virágcsokorral. Nem azt mondom, hogy elvárom a rózsacsokrot vagy bármi, de ez olyan gagyi volt. Már a fele le volt kókadva és hullott belőlük a virágszirom és a levél."

Hirtelen megdermedtem és kételkedni kezdtem abban, hogy ez YoonGi naplója lenne. Nincs értelme az egésznek, miért kapna Nők napjára virágot egy random sráctól? Főleg, ha másnap van a születésnapja? Nem is vallott volna ilyen fajta hiszti YoonGira pár szál virág miatt. Muszáj leszek tovább olvasni, a következő nap lenne hivatalosan YoonGi 17. születésnapja, arról csak ejtett pár szót.

„2007.03.09.
A tegnapiak után nem hittem volna, hogy beadom a derekam neki. Miután elmentem a szülinapi bulijára, ami meglepően jó volt, JaeMin hozott magával egy mini karaoke gépet és kitalálhatjátok a drága YoonGi kivel akart duettezni nagy véletlenül. Nyilván velem. Mi mást választott volna, ha nem Céline Dionnak azt a Titanicos számát? Nem csak, hogy szar volt a hangja, de érteni se értettem éppen melyik sort próbálja kiénekelni. De lehet csak sok volt a pia és azért volt ilyen. Mindegy, karaoke után, végig a seggembe volt. Folyton csak velem akart beszélgetni, a szobájába is behívott, hogy tudjunk „meghitten beszélgetni", de nem vagyok én hülye. Ismerem én a srácokat. Aztán nem tudom mi történt, egyszer csak azon kaptam magam, hogy az erkélyükön vagyunk kettesben és a garatomig van lenyomva a nyelve. Nem ez volt életem csókja, de olyan kis esetlen volt, azt hittem elhányja magát annyira vörös volt a feje utána. Szóval végül picit megsajnálva őt elkezdtem megtanítani, hogyan is kell igazi nővel csókolózni és annyira jól sikerült, hogy a végén mindenki előtt megkérdezte lennék-e a barátnője. Most őszintén, ki mond erre nemet a születésnaposnak a saját otthonában rendezett buliban, főleg, hogy előtte az anyjával is beszéltél már kettesben erről? Nos, úgy látszik lett egy pasim... hozzám túl jó fiú, csendes fiú is, de majd meglátjuk miből lesz a cserebogár."

Leesett állal néztem az utóbbi bejegyzést. Hogy lehettem ennyire vak, ez tényleg nem YoonGi naplója, hanem ChaRiné. Ennek sokkal több értelme van, a sok lányokról való pletyka, pasi témák és a fura férfi hódoló, aki idegesíti a naplótulajdonost. Ezek ChaRin gondolatai voltak abból az évből, amikor összejöttek YoonGival... és az utolsó is az életéből. Picit morbidnak tartottam, hogy egy halott lány naplóját olvastam, de pont ugyan ennyire kíváncsivá is tett. Így lesz lehetőségem megismerni a történetük másik oldalát is, vagyis a teljes igazságot. Ujjaimmal végig pörgettem és rengeteget írt, főleg nyáron. Nem álltam le olvasgatni, de több beragasztott fényképbe botlottam, amiken legtöbbször barátok, barátnők szerepeltek, de egy se volt YoonGival. Feltűnt, hogy bizonyos oldalak és képek ki lettek tépve, már csak azt nem tudtam, hogy ezeket ChaRin maga szakította ki, vagy esetleg YoonGi? Mindenképp át kell majd elemezzem az egész naplót, főleg a YoonGit említő napokat. Hallva, hogy YoonGi egy hangos szóváltás után becsapta az étkező ajtaját gyorsan elrejtettem a noteszt a táskám egyik titkos zsebébe, mert ha megtudja, hogy olvasgattam tuti megszabadulna vagy tőlem, vagy a naplótól.

Sziasztok! Ahogy ígértem, próbálok gyorsabban érkezni a részekkel! Köszönöm, hogy elolvastátok és remélem tetszett is nektek. Szerintem még talán egy résszel fogok érkezni a hónapban, a másik történethez biztosan fog még érkezni, ha esetleg vannak itt olyanok, akik mindkettőt olvassák! További jó hétvégét mindenkinek!