A lábaim maguktól mozogtak míg szemeim a lány üres tekintetével forrt össze. Nem hallottam és nem is érzékeltem a külvilágból semmit. Lassan szememet elszakítottam a házról és magam elé szegezve tekintettemet ballagtam YoonGi mellett. Már nem fogta a karom, ettől olyan érzésem volt mintha nem is lettem volna ott. Ez az egész egy rossz álom lehet csak. Egy lidércnyomás amiből nem tudok felébredni. Lassan felemeltem fejemet és YoonGira néztem. Próbáltam leolvasni érzelmeket arcáról. De nem láttam semmit. Nem volt benne gyötrelem, bűntudat egyszerűen üres volt. Nem pókereznék vele, ha még egy ilyen se vált ki belőle semmit.
-YoonGi...-szólaltam meg hosszú hallgatás után. Bár hangom halk volt és gyenge mégis kiabálásnak tűnt ebbe a csendes éjszakában. YoonGi nem szólt semmit csak hümmögve jelezte figyelmét. -Miért?- ennyit tudtam csak kérdezni. Rengeteg kérdésem van felé, mióta, mennyi, hány, mi alapján teszi ezt? De talán ez a legfontosabb kérdés. A miért. Miért válik valaki sorozatgyilkossá. Ez nem egy thriller regény. Ezek igazi emberek...
YoonGi sokáig nem felelt. Ízlelte a kérdésem. Egy szó az egész, de súllyal bír.
-Ha elmondanám se biztos hogy megérted. Valahol van az a része, ahol én se tudom a miértjét. Már... ösztönből cselekszem.- máshogy csenget a hangja. Törés volt benne. Egy kisfiút láttam benne, aki valóban nem tudja tettei okát. Csak sajnos itt nem arról van szó, hogy össze firkálta a falat.
-Megpróbálhatnád elmondani. Lehet megérteném. De neked YoonGi azt kell megértened, hogy nem normális ez! Vagy ha szeretnéd kerítek valami jó pszichológust vagy pszichiátert.
-Nem!-váltott stílust egyből. Össze is rezzentem, hisz eddig szinte csak suttogott maga elé.-Könnyű tudatlanul tanácsot osztani! Van okom rá hogy ezt teszem! De te ezt sose értenéd meg. Hisz...te csak egy lány vagy. Hogy is érthetnéd...-kacagott szárazon.
-Hát jó. Tudod mit YoonGi? Én ezt itt befejezem és nem akarok több ilyenbe bele folyni! Kérlek hagyj ki ezekből!
-Na és mi lesz a  kis blogoddal? Belőlem merítkezel.-önelégült képpel vigyorgott rám.-Te is olyan vagy mint én. Te is rossz vagy valahol.- bökött mellkasomra jót szórakozva az egészen.
-Fordulj fel Min YoonGi!-fordultam sarkon és hagytam ott az utca közepén. Szerencsére az otthonom pár utcányira volt így hamar haza érhettem.

Otthon a lakásomba érve egyből a zuhany alá álltam. Miközben a forró víz folyt le testemen abba reménykedtem, hogy elmossa a bűntudatot, emléket és úgy mindent. Ahogy ott álltam a zuhanykabinban kezdtem el magamat hibáztatni a növekvő bűntudatom miatt. Megmenthettem volna. Szólok neki meg az ajtónál. Ellököm YoonGit,  hívom a mentőket a rendőröket bármit. De én gyáva mód hagytam az egészet. Akárhányszor eszembe jut azokból a pillanatokból bármelyik egyből a torkomhoz kapom és elfog a hányinger. Elképzelni nem tudom mit érezhetett. Na meg belegondolni se merek az az olló miből lehet, ha ilyen éles.
Elzártam a vizet és köntösömbe bújva megtámaszkodtam a csapon és néztem a tükörképemet. Víztől pirosas bőr, acélkék szemek és szőke vizes lelapult haj. Én voltam az. Felismertem magam, de mégse ugyan azt a lányt látom mint, aki belül van.

Semmit se aludtam az éjjel. De ez várható is volt. Érdekel YoonGi az ilyenek után hogyan tud aludni, ha egyáltalán tud. Megakartam érteni őt, de kudarcot vallottam. Csak nagyobb szarba vagyok most, mint gondoltam, hogy lehetnék valaha.
Reggel 6-kor csörgött az ébresztőm így tudtam forgolódásom abba maradhat és készülődhetek. Reggeli készítésnél bekapcsoltam a tv-t, hogy valami háttérzaj legyen, ami elnyomja a gondolataimat, de amikor a tegnapi gyilkosságot hozták le egyből görcsbe ugrott a gyomrom. Számíthattam volna rá, hogy ezzel lesz teli a reggeli hírek. Most már biztosan tudom, hogy nem álmodtam az egészet és tegnap valóban ott voltam. A tv-t átkapcsoltam, de az összes csatornán erről beszéltek így inkább egy gyerek csatornára kapcsoltam és hallgattam valami kis mesét. A lelkemnek jót tett a gondtalan történet hallgatása. Ismét gyereknek éreztem magam tőle megfeledkezve a bajaimról.
Reggeli után felöltöztem, ami ma egy pasztell kék pulcsi egy bézs nadrággal és csizmával. Sminkelni most kénytelen voltam erősebben a megszokottnál a hatalmas táskák miatt a szemem alatt. Miután elkészültem bementem a munkahelyemre. Még alig voltak bent, amikor megérkeztem. Igazából velem együtt 3-an voltunk. Egy 40-es éveinek végén járó nő, akinek a könyvfordításon kívül nem hiszem hogy van élete. Illetve egy 30-as éveiben járó férfi, aki mindig mogorva mostanság a válása miatt. Köszöntem nekik majd leülve az asztalomhoz inkább folytattam a Vaják sorozat fordítását.

Az aktuális résznek talán a negyedénél járhattam, mikor is megpillantottam két barátnőmet az asztalunkhoz közeledni. Lementettem az addigi munkámat és felkelve köszöntöttem őket mosolyogva.
-Sziasztok! De jó látni titeket! -szorongattam meg őket.
-Evy 3 napig nem látsz és már össze akarsz törni?-nevetett HaRin, aki szintén megszorongatott. BongChaval már egy fokkal finomabban ölelkeztünk.
-Meséljetek történt valami veletek?-kérdeztem vissza ülve a székembe.
-Hát a munkán kívül velem nem sok. Mondjuk beköltözött az emeletre egy helyes srác, de még nem tudom, hogy szingli-e.-húzta el száját HaRin. Egyből elkezdtünk az új srácról beszélgetni, hogyan is csábíthatná el stb.
-Csajok nem akarom elrontani a hangulatot, de nekem tegnapról nincs jó hírem.-szakított félbe minket BongCha pulóverre ujját húzogatva.
-Mi történt? Nagy a baj?- kérdeztem aggódva. BongChanak sok nehézsége volt a múltba már elváltak a szülei amiért sokat piszkálták, anyukája alkoholista lett a válást követően, ami ráment az egészségére.
-Hát attól függ igazából. Tegnap este 4 házra tőlem betörtek egy lányhoz és brutálisan megölték. -mesélte el remegő hangon barátnőm. HaRin szája elé kapta a kezét és sokkosan nézett rá. Én arcomból kifutott a vér pedig torkomban éreztem szívemet. Le kellett ülnöm, mert különben elájulok. Valóban, ahogy felidéztem a tegnap estét már értem mitől is volt ismerős a környék.  -Uram isten..., de ugye elkapták a tettest?-kérdezte HaRin reménykedve a lehetetlenbe.
-Nem. Ez benne a még ijesztőbb. Mi van ha legközelebb engem találnak meg?-esett kétségbe BongCha.
-Nem! Ez nem fog megtörténni! Nem hagyom!- borultam ki a kelleténél jobban.
-Hogy érted hogy nem hagyod?- nézett rám furcsállva HaRin.
-Hát ... ha kell akkor felszerelünk hozzá riasztókat és kísérjük mindenhova...-mentettem, ahogy csak bírtam a bőrömet. Közben már vagy nyolcszor megfojtottam meggondolatlanságom miatt magam. De tényleg nem hagyhatom, hogy BongCha rettegjen és végkép nem hagyhatom, hogy YoonGi egy ujjal is hozzá érjen. Ő kedvére öldököl, de én a szereteteimért tudnék csak.
-Bong várj azt mondtad megtalálnak? Nem egy gyilkos van?- HaRin ezen kérdésén én is visszatértem a földre.
-Azt mondták a rendőrök, hogy két tettes kellett ehhez. Bár ki tudja. Az összes egy idióta azt se tudják mit csinálnak!-húzta fel magát barátnőm és idegességében felborította az asztalan lévő holmikat. -Ah a fenébe már!- hisztis hangon elkezdett rendet tenni.
-Az utcai kamerák ebből nem vettek fel semmit?-ötletelt tovább másik barátnőm nekem meg ismét hevesen kezdett elverni a szívem. Erre tényleg nem gondoltam. Ha a felvétel előkerül még talán YoonGit ha nem is lehet kivenni engem könnyű lesz megtalálni.
-Az...azokat nem szokták kitörölni idővel?- hangomat bár igyekeztem normalizálni még így is nagyon remegett és bizonytalan volt.
-De!-állt fel BongCha a földről felszedve utolsó darab cuccait. -Ez a baj! Azt mondják pont az esettre rá 5 percre törli a rendszer az addigi felvételeket. Most próbálkoznak hátha vissza lehet valahonnan nyerni a felvételeket, de igazából elvan ez már engedve.-nézte asztalát BongCha bosszúsan. Bár csak én is együtt érzően tudnék mérgelődni ezen, de ehelyett inkább a plafonon táncolnék örömömben.
-Na basszus ... de előbb utóbb minden kiderül. Nyugtasson ez minket!-mosolygott HaRin kettőnkre. Én egyet értően bólintottam BongCha pedig inkább bosszúsan leült dolgozni. Én is így téve folytattam a munkám.

Alig telt el pár perc HaRin megrázta a vállamat én pedig kihúztam fülemből a fülhallgatót.
-Mi az?- kérdeztem picit gorombában mint akartam, de még mindig nyomaszt egy csomó dolog. -Hé nyugi Evy!- csapott vállamra játékosan HaRin tettetve, hogy megsértődött. -Beszéltél EunkWanggal?-fülig érő mosollyal kérdezi. Nekem beletelt pár pillanatba, hogy mire is gondol majd leesett.
-Nem még nem volt alkalmam beszélni vele. Majd ráírok.-rántok vállat. A vakrandijaim 80%-át HaRin szervezi meg nekem. Eddig szinte az összes egyéjszakás történettel végződött. Nem mintha nem vágynék tartós kapcsolatra, de ha egyszerűen ennél többet nem látok kettőnkből akkor ez van. Nem erőlködöm feleslegesen.
-Mi az hogy nem? Te jó ég! Én itt keresem neked a jobbnál jobb pasikat erre meg ne is írsz nekik? Múltkor az volt a bajod, hogy a srác írt rád és azt mondtad te akarsz kezdeményezni.
-Igen így is van. Majd írok ha készen állok.- néztem rá értetlenkedve felháborodását.
-De már 6 hete vár, hogy rá írj! Na gyerünk gyerünk vedd elő a mobilod és most megszervezitek a randit! Mára!-nyomatékosította magát és kezembe nyomta a telefonomat.
-Jó... de ha neki nem jó ma akkor remélem az nem az én hibám lesz.-oldottam fel a telefonom és ráírtam.

"Szia! Te vagy HaRin barátja, EunkWang ugye? "

Elküldtem és nem telt bele sok időbe elolvasta és írt is.
EunkWang: "Szia! Igen én akkor gondolom te vagy Olívia!"

Ekkor HaRinra néztem.
-Te a második nevem mutattál be neki?-meglepődve pillantok barátnőmre.
-Igen, de csak mert biztos volt benne, hogy az Evlyn kitalált név. Így se hiszi nagyon el, hogy európai vagy.
Megforgattam szemeimet majd válaszoltam.

"Igen bár az Evlyn-t jobban kedvelem. Bocsi, hogy sokáig nem kerestelek, de ha gondolod és jó neked ma találkozhatnánk."

HaRin mindeközben a vállam mögé fészkelte be magát, hogy ne maradjon le semmiről.

EunkWang: "Persze jó nekem ma! Elmenjünk valahova... vagy esetleg van kedved feljönni hozzám?"

"Ha nem zavarok felmegyek hozzád. Kötetlenebbül tudunk beszélgetni akkor. "

Ezután megkaptam a címet és az időpontot, amikor átmehetek hozzá.
-Boldog vagy?- pillantottam HaRinra felvont szemöldökkel.-Nem az a lényeg, hanem az, hogy te leszel az! -vigyorgott barátnőm, mint egy eszeveszett majd végre elkezdett ő is dolgozni így mind a 3-an dolgoztunk.

Mire végeztem már rég sötét volt pedig alig múlt 5 óra. Ez az egy hátul ütője a télnek na meg a kijárási korlátozás a gyilkosságok miatt sokkal korábbra tevődnek. Megnéztem a címet, ahol EunkWang lakik és mivel volt még egy kis időm beültem egy közeli kávézóba, ahol egy fahéjas frappucchino társaságába elfoglaltam egy helyet a bent lévő tv-hez közel. Reméltem fognak valami újat mondani a tegnapi incidensről.
Már az italom felénél tartottam mire valami érdemleges hír jelent meg.

"Őrizetben van az önmagát feladó sorozatgyilkos, aki hónapok óta rettegésben tartja Szöul lakosait."

Ezután a mondat után majdhogynem megfulladtam meglepődöttségemben. Szívem majd kiakart ugrani mellkasomból, YoonGi feladta volna magát? Nem az lehetetlenség! Akkor nem lett volna annyira körültekintő a nyomokkal kapcsolatban tegnap. Vagy engem akart volna védeni? Nem tudom elhinni, hogy ő lett volna.

"Az elkövető ma 14:27 perckor sétált be a a rendőrségre és vallotta be a tegnapi illetve az elmúlt 42 darab gyilkossági esettet. Úgy Szöul lakosai végre fellélegezhetnek."

A kávézóban mindenki a képernyőre ragasztott szemekkel figyelt minden apró információra. Volt olyan, aki tapsolt örömében vagy akinek a szájából kiesett a szendvicse, de én továbbra se értem. Miért csinálta ezt YoonGi? Itt valami nem stimmel.

"Az elkövető Kim DongJae 38 éves elvált férfi..."

-Mi van?- háborodtam fel. Itt valami félre értés van. Ez nem YoonGi. Nem értek semmit. Miért vállalná magára egy férfi a gyilkosságokat, ha nem is ő az elkövető?
Felpattantam a kávézóból és a kávézósarkához siettem, ahol egyből hívni kezdtem YoonGit. Nem tudom látta e hírt, de beszélnünk kell erről. Már ötször hívtam, de mindig csak kisípolt. -A picsába! Minek van telefonod egyáltalán?-morogtam és inkább eltettem a telefonomat. Nem baj majd később úgy is ír, ha akar. Nekem egyenlőre egy randira kell elmennem, amire annyira van kedvem, mint gyökérkezelésre menni.
Pár mély levegő vételt követően elmentem Eunk címére. A ház előtt gyorsan telefonom kamerájába megigazítottam sminkemet és felborzoltam lelapult hajamat.
-Mit meg nem teszek HaRin-ért...- felcsengettem EunkWanghoz, aki egyből be is engedett. Amíg a lifttel vártam, hogy felérjek a 11-re addig telefonomat figyeltem. YoonGi továbbra se volt elérhető. Csak remélem nem látta a híreket. Fogalmam sincs hogyan reagál vagy mit vált ki belőle. Többféle opcióról hallottam már. Belenyugszik és abba hagyja, taktikát váltva folytatja vagy brutális mészárlásba kezd. De még kitudja mi történhet.
A lift csipogása jelezte nekem megérkezésem. Kiszálltam a liftből és a folyosó végére sétálva bekopogtam Eunk ajtaján, ami szinte azonnal ki is tárult. Látszik várt rám valószínűleg itt ácsorgott. Már szinte ijesztő, de sajnos ennél parábbat is éltem át.
-Szia Evlyn vagyok- mutatkozom be mosolyogva és meghajoltam majd azt követően levettem a cipőmet.
-EunkWang. -hajolt meg- Gyere beljebb nyugodtan foglalj helyet. Kérsz valamit? Inni, enni? -látszott hogy izgult kezét már szét tördelte.
-Nem kérek semmit köszönöm. -ültem le a kanapéra. Nem akarok itt lenni, de bunkó sem akarok lenni, hogy esélyt sem adok ennek.
-Huh am rendben.-ült le mellém. -Nos nem tudom HaRin mesélt-e rólam bármit is.- nemlegesen ráztam a fejem várva, hogy meséljen magáról. -Oh akkor... -látszott elakadt. Gondolkodott mit mondhatna magáról. Ez a vakrandik legrosszabb része talán.
-Mit dolgozol?-segítettem ki.
-Nem valami izgalmas amatőr focista vagyok. - húzta el száját a srác. Gondolom valami lenyűgözőbbet akart mondani, hogy űrhajós vagy szívsebész vagy bármi.
-Tényleg? Biztos ügyesebb leszel és akkor már nem csak amatőrnek mondhatod magad. Na és mik a hobbijaid?- kérdezgettem tovább. Nagyon rossz volt ez az egész. Szó szerint szenvedtem. -Szoktam zongorázni, biliárdozni és persze focizni is szabad időmben. De mesélj magadról is! Nagyon jó a koreaid! Megijedtem először, hogy majd angolul kell beszélgetnünk.
-Nem tudsz angolul?
-De, de tudok csak azért régen használtam és kijöttem a gyakorlatból. Biztos már akcentust is vettem fel. Te mióta élsz itt?-ült közelebb hozzám.
-14 éves korom óta. Olyan 11 éve már. - kezdtünk el jobban belemélyülni egymás megismerésébe. Bár a kémia nem volt meg és világos volt számomra, hogy nem egymásnak vagyunk teremtve jó beszélgető partner.

Beszélgetésünket telefonom csörgése zavarta meg.
-Ah bocsi! -keltem fel a táskámhoz. Táskámban kutatva a telefonomat már másodszorra hívtak. -Biztos fontos, ha ennyire keresnek vedd fel nyugodtan én töltök ki sojut. Sörrel kéred?- kérdezte a srác és már a konyhában matatott.
-Nem, simán kérem köszi!- találtam meg végre a telefont. YoonGi hívott. Számíthattam erre. Főleg miután én is hívogattam. -A mosdó merre van?-kérdeztem még mindig nem véve fel a telefont. Eunk az ajtóra mutatott én meg gyorsan bezárkóztam. Vettem egy mély levegőt majd felvettem. -Hall...
-Na végre! Azt hittem már elhagytad a telefonod! Mégis mi a fene ez? Ki ez a faszkalap és mit képzel magáról, hogy ellopja a személyiségem!- el kellett fülemtől tartani a telefont úgy kiabált YoonGi.
-Figyelj YoonGi. Szerintem nem kéne kiakadnod ennyire...- ekkor ismét szavamba vágott.
-Ne legyek kiakadva? Elsajátította a műalkotásaimat! Meglátom kitekerem a nyakát annak a seggfejnek!-egyre mérgesebb volt így dialektusa is egyre jobban kiéleződött.
-Persze értem a kiborulásod. De ez egy remek alkalom arra, hogy ezt abba hagyd. Sose fognak rájönni, hogy te voltál az! YoonGi ez nagyszerű hír neked... nekünk.-próbáltam rávilágítani a lényegre. Nem jött a vonal túloldaláról válasz.
Már épp készültem letenni mire halkan nevetni kezdett.
-Nem...te ezt nem értheted. Az az én alkotásom. Az vagyok én! Nem veheti ezt el tőlem senki!- teljesen elment az esze.
-YoonGi...nyugo...-ekkor rám csapta a telefont.
-Minden rendbe?- kopogott be Eunk amitől hirtelen megijedtem. El is felejtettem, hogy ő itt van. -Persze minden.-jöttem ki rá mosolyogva.
-Gond volt?-kérdezte a telefonra mutatva majd leült a kanapéra és sojuját megkezdte.
-Nos remélem nélkülem is megoldható.-ültem le és én is beleittam saját italomba.
-Hát akkor jó akkor nem sürgős és mond vannak testvéreid?- folytatta a félbe maradt társalgásunkat.
-Nincsen. Egyke vagyok neked van?-kérdeztem telefonomat vizslatva ölemben. Mi van ha YoonGi valami őrültséget fog csinálni? Mondjuk felgyújt egy buszt vagy valamit. Feloldva telefonomat ráírtam.

                                                                 "Hol vagy? Mit csinálsz?"

Lényegre törő és ajánlom a csini kis seggének válaszoljon. Írja azt, hogy otthon ül és mérgébe lilára festi a szemöldökét vagy megmossa a babák haját vagy bármit.
Az üzenet átment viszont ő nem elérhető. Mennyi időt kellene adnom neki, hogy válaszoljon? 5 perc? Vagy az már sok? De mi van ha mondjuk kiment a mosdóba? Lehet túl gondolom az egészet és csak magába forr az agyvize.
Nem figyeltem EunkWangra amit röstelltem, de jobb dolgom is volt éppen.

                                                                   "YOONGI VÁLASZOLJ!"

Körmeimmel türelmetlenül kopogtam a készülék hátulján, de mind hiába mert 2 perc elteltével a második üzenetem után se kaptam semmi élet jelet.
-El kell mennem!-pattantam fel és lecsapva Sojus üvegemet az üvegasztalra az előszobába siettem, ahol kapkodva rángattam magamra kabátom és cipőm.
-Várj Evy mi a baj? Elvigyelek kocsival?- sietett utánam a házigazda.
-Ne! Nem kell inkább sétálok. Jó volt beszélni bocsi, de ez vészhelyzet. Majd máskor találkozunk!-rontottam ki otthonából. Nem volt türelmem sem időm megvárni a liftet így ahogy bírtam lesiettem.

Leérve a házból sprintelésbe kezdtem. Először a fodrászat felé vettem az irányt, majd eszembe jutott, hogy YoonGival amikor beszéltem üvöltött szóval nem lehetett a fodrászatba. Vagy utcán vagy otthonába lehetett. Megállva az egyik épület sarkánál megálltam kifújni magam és telefonomat elővéve láttam, hogy YoonGi továbbra se írt nekem. Le kell nyugodnom és akkor kitalálom mi legyen és merre. YoonGi innen messze lakik viszonylag, de nem akarok most a csúcsforgalomba buszra szállni.
-Gyűlöllek YoonGi... remélem tudod, ha most otthon foglak találni és teázgatsz Isten a tanúm, hogy megverlek!-morogtam orrom alatt és ismét sietősre vettem. De már nem sprinteltem, mert már nem bírja a tüdőm. Inkább gyors gyaloglásnak nevezném tempómat.
Lassan elértem Szöul sötét és elhagyatottabb részét. Minden sikátorba benéztem, ahova csak tudtam. De nem láttam semmit. Kóbor macskák, részegek, hajléktalanok stb. -Ah istenért YoonGi merre vagy?!-kérdeztem és megállva gondolkodtam merre tovább. Végül elindultam a baloldali elágazáson. Ahogy egyre halkabb volt az utca ahol sétáltam távol a város zajától úgy annál sötétebb és hidegebb volt az egész hely. Igazi horror filmbe éreztem magam.

Láttam egy fura piros tárgyat a járdán tőlem 15 méterre . Gyorsabbra véve a tempót és nem törődve szúró oldalammal oda siettem a tárgyhoz. Ahogy közelebb értem jobban szemügyre tudtam venni. Egy telefon volt az piros tokkal. Nyúltam volna érte, hogy felvegyem, de eszembe jutott, hogy nem lenne okos ujjlenyomatokat hagynom az eszközön. Ki tudja kié és mi történt vele? Jobb óvatosnak lenni.
-Hallo? Ott van még hölgyem? Hölgyem? Hol tartózkodik? Még mindig üldözi önt a férfi? -hallom ahogy a telefon túlsó végén éppen gondolom a segélyhívásokat intézőnő beszél. Vagyis zajlana, ha nem heverne itt a telefon az aszfalton. Felegyenesedve átléptem a telefonon vigyázva nehogy a lépteim hangját hallani lehessen.Láttam nem messze egy sikátort ahova befordultam.  Alig volt ott fény így telefonommal megvilágítottam a földet és úgy mentem beljebb.
Hirtelen a fény csóva alatt egy nő arca jelent meg tágra nyílt szemekkel. Ijedtembe hátra ugortam. Telefonomat majdnem elejtettem. Remegő kézzel rávilágítottam a nőre ismét. Nem élt már. Egyre jobban megvilágítva testét láttam, hogy miféle borzalmakat élhetett át a közel múltban.
-Mondtam... senki sem lophatja el az alkotásaimat.-hallottam YoonGi őrült hangját. Bár suttogott hallottam hangjában, hogy őrült vigyor terül szét az arcán.

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Bár hosszabb lett a megszokottnál remélem így is élvezhető volt! Mit gondoltok az idegen férfi ki lehet és miért vállalta volna magára a gyilkosságokat? Meg lesznek a felvételek? Mi fog ezután történni? Köszönöm, ha elolvastad az új részt!