Eltelt pár nap azóta, hogy a bulit megtartottuk. Jae-t vasárnap elkísértük a vonatállomáshoz, ahol sokszor viccelődve kiakart ugrani hozzánk. Az ünnepekre talán ismét látjuk, de ez sose biztos. De hát ilyen ez a felnőtt lét.

Ma szerda van. Ez annyit jelentet, hogy késő estig vagyok. Bár 5ig szól a munkaidőm mindig kapok plusz munkákat, amivel elhúzódik ez a napom. Mindig is utáltam a szerdákat főleg azóta, hogy azon a bizonyos szerda estén láttam azt, amivel belerántottam magam egy vége láthatatlan örvénybe. Próbálva ezeket a rémképeket elhessegetni ismét  kiléptem a lift-ből folytattam rétegzett ruháim leszedését magamról. Cudar idő van így november vége felé, csak négyszer majdnem elvitt egy szélvihar. Ez meg is látszott zilált külsőmön és valamikor még szépen összerakott kontyomon, ami most szénaboglyaként lógott tarkómra.
-Hűha, valakinek nehéz reggele volt. -mosolygott BongCha fel mérve állapotomat, ez igazságtalan Ő is mindig elegáns és szép. Mi van ezekkel a koreai nőkkel?
-Te a vihar előttről jöttél, hogy ilyen száraz vagy? -szedtem le fekete körsálamat ezzel végleg szét szedve kontyomat, de nem volt humorérzékem újra foglalkozni vele.
-Kocsival hoztak-mondta vállat vonva miközben vissza fordult a képernyőjéhez. Ő általában komolyabb fordításokat kap nálam. Minden féle cég szerződését, de van hogy szakkönyveket fordít japánról. HaRin ritkán van az irodán ő általában tolmácsként funkciónál Ő kínaiból jeleskedik. Ők hasznosabbak a társadalomra ilyen szempontból, mint én.
Én általában a szórakoztató iparhoz adok hozzá. Sorozatok, filmek és könyvek lefordítása, ez az én munkám. Hiába ér kevesebbet az én munkám. Imádom. Valamivel pihentetőbb bár, néha agyvérzést kapok a sok-sok újra hallgatásért és ellenőrzésekért.
-Miss Storm, örülök, hogy befáradt a munkahelyére. Ha kérhetem kezdjen bele az új projektbe. Ismételten egy Netflix sorozatról lenne szó. Jövő hét hétfőre legkésőbb kész legyen.-nyomott főnököm kezembe egy pendrive-ot. -Nos további kellemes napot önöknek. Jó munkát!-ezzel már sarkon fordulva ment a többi asztal közt mindenhova egy-egy szót szólva. Megforgattam kezemben a jól ismert narancssárga pendriveot és leszedve a kupakot bedugtam a gépbe és átmásolva a gépre a mappát neki is láttam a sorozatnak.
-Mit kaptál?-hallottam meg BongCha hangját, majd sötét barna tincseit a képernyőmön, ahogy felé hajolt, hogy leselkedjen. Nagy sorozat faló így mindig tudni akarja milyen sorozatok jönnek ki.
-Vaják-fel se nézve a monitorból fél fülemben hallgattam a sorozatot és úgy gépeltem a piszkozatot le.
-Uh arról hallottam!-kezdett el beszélni a sorozatról. -A színész eszméletlenül néz ki!-ekkor valaki pár asztallal arrébb ránk pisszegett én meg kuncogva inkább mindkét fülembe dugtam a fülhallgatót és dolgoztam tovább.

Teljesen belemerültem fordításba. Ritkán elő is fordult, hogy úgy hallgattam percekig, hogy nem is fordítottam le semmit.
A percek teltek amikből lassan órák lettek. Az iroda ürülni kezdett. Szerda sokaknak rövid nap. Sokaknak. De nekem nem. BongCha megérintette a vállam, amitől én ijedten ugrottam fel. Kitéptem fülhallgatót a fülemből és ránéztem.
-Jesszus Bong máskor ne ijessz meg! Mit szeretnél?-még mindig azon voltam, hogy normalizáljam a légvételem.
-Csak elakartam köszönni. Kitartást a továbbiakhoz. Bár...pihensz is ezzel.-pillantott a képernyőmre.
-Mi? Köszönni? Már ennyi az idő? Azt hittem még csak most lesz ebéd szünet!-néztem a telefonom az időt. 14:48? Jesszus 6 órán át szobroztam egy helyben?
-Igen. Gondolom nagyon jó a sorozat, ha ennyire beszippantott. De nekem mennem kell várnak már lent.-mosolygott rám és már el is indult kifelé az osztályunkból. Még egyszer vissza fordult és intett nekem majd aznapra végleg nem láttam. Megdörzsöltem a szemeimet és kifújtam egy mély levegőt. Még mielőtt folytattam volna a munkát megnéztem telefonjaim értesítéseit.
A legutóbbi részhez nagyon sok komment érkezett. A nézettség egyáltalán nem állt meg. Az olvasóimnak tetszett ez az új féle vonal, hogy rejtélyt és verseket is teszek már belé. Tetszett ez a magas olvasottság. De, ha tudnád ez mind nem csak fantázia... nem hiszem, hogy ennyien olvasnák akkor.
Ahogy pörgettem a kommentek között megrezzent a telefonom. YoonGi írt én meg azonnal megnyitottam.

OllókezűEdward:" Jó lett az új rész ;)"

Hát persze, hogy jó lett te egoista pöcs. Imádod a "remekműid", ahogy te mondanád. Élvezed, hogy játszadozhatsz...
Letettem a telefont az asztalra és elindítottam a sorozatot, de egy felröppent gondolattól vezérelve ismét megállítottam.
Többet akarok tudni róla. De hogyan tudnék egy ilyen fenevadat, mint őt kiismerni? Ha kérdeznék tőle fenn áll az esélye annak, hogy hazudik vagy ismételten rébuszokba beszélne velem.
Gondolkodva hátra dőltem forgószékemben nézelődtem, hogy valami adjon ötletet nekem. Szemeim ismét a képernyőre siklottak. Folytatnom kéne már a munkát, ha nem akarok késő estig itt szobrozni. De és ekkor villámként csapott az ötlet belém. Hogy tudnék annál jobban megismerni valakit, mint ha a saját lakásába nézek körbe!? Annyi minden lehet ott, amit titkol magáról. Ezzel csak egy gondom volt. Fogalmam se volt hol lakik...

Telefonom böngészni kezdtem utána. A fodrászatuk honlapján találtam a fodrászaikról névjegyzékeket.

Hamar megtaláltam a mesterfodrászaik között és meglepetésemre neki a címe is fel volt tüntetve a magánrendelések esetére. Lementettem gyorsan a címet magamnak virulva és most már tényleg a munkával foglalkozhattam.
Hamarosan besötétedett és az osztályrészlegünk is ürült folyamatosan.
18:30kor csipogott a telefonom. Ez annyit jelentett, hogy véget ért mára nekem a munka. Szemem már kifolyni készült. Levettem szemüvegemet és nyújtózkodva lezártam a mai napot. Szerencsére nem kaptam semmi plusz munkát, ami itt tartana. Lementettem a mai munkám és elpakoltam a cuccaimat. Mikor már magamra vettem a kabátom jutott eszembe egy fontos dolog van hátra, ha ma azt terveztem benézek YoonGihoz.
Jó lenne, ha nem lenne ott. Tudnom kéne meddig van ma bent.
Miközben táskámat vállamra vettem és bénáztam a sálammal beszálltam az érkező liftbe. Bent a kabinba már elrendezett cuccaimmal elővettem telefonomat és kakaotalk-on hamar kikerestem YoonGi nevét. Megnyitottam a nevénél és pár pillanatig néztem a legutóbbi beszélgetésünket, majd leírtam egy szerintem átlagosnak mondható kérdést.

"Szia! Ma meddig vagy? Sokáig?"

Nem kellett sokat várnom válaszára szinte azonnal megérkezett míg én mára elhagytam a nagy irodaház épületét.

"Szia, sokáig 9-ig ha minden igaz. Én zárok. Miért?"

Ez azt jelenti van kb 3 órám odajutni és körbe nézni! Nagyszerű! Nem kell annyira kapkodnom. Telefonomat eltettem és felszálltam a közeli buszra, ami elvisz YoonGi környékére. A fodrászat pár tömbnyire van onnan így tudtam merre kell  nagyjából menni.
Cirka félórás utazásba telt, hogy megérkezzek a nekem kellő megállóhoz. Leszálltam és elindultam kezemben a telefonomban nézve a pontos útvonalat. Hiszen csak nagyjából tudtam és nem lett volna jó eltévedni itt Guroba. 10 perces séta után megérkeztem egy lakóházhoz, ami elég picinek számított. Alig volt 4 emelete. Ilyenbe általában az öregek laknak. Ez is álca lehet biztos. Háh Min YoonGi nem is fogod sejteni, hogy kiismerlek és milyen könnyedséggel! Kinéztem a kaputelefonnál az ő nevét. 9-es lakásban lakott. Megfogtam a kaput és próbáltam kitárni, de megakadt. Persze... kulcs. Na az nekem nincs.
-Kedvesem segíthetek Önnek?- hallottam egy idős hölgy hangját mellettem. Nem számítottam arra, hogy valaki itt lesz mellettem, de mosolyogva néztem rá. Alig ért a vállamig a törékeny hölgy. Mrs.Lee-re emlékeztetett.
-Am asszonyom tudna segíteni? Tudja YoonGi, nem tudom ismeri e a 9-es lakó vele randizom és gondoltam meglepem, mert hosszú napja van. De otthon hagytam a kulcsomat. Nem tudna beengedi? Már nem lenne időm vissza érni.-találtam ki gyorsan egy hihető történetet és kedvesen mosolyogva néztem az apró termetű nénire. Remélem elhiszi a történetem
-YoonGi-nak lett barátnője? Heuréka! Azt hittük agglegény lesz egész életében!  Bár sose gondoltuk volna, hogy európai lányok vonzzák, de hát az élet csupa meglepetés! Jöjjön kedves persze. Milyen romantikus pár a maguké!-nyitotta ki a kaput. -A 3.on lakik. A lábtörlő alatt van a kulcs ha keresné. Ja és ne legyenek hangosak maguk alatt leszek!-kuncogta el a végét én meg elpirult orcákkal bólintottam és felsiettem a 3.ra.  Hihetetlen sokat beszélt a néni vakon bízva bennem. Ez jól esett azért.

A kulcs tényleg ott volt, ahol mondta a néni és még mielőtt kitártam volna az ajtót ránéztem az időre. 19:34 volt. Remekül egy órát elszórakoztam az idejutással... vissza tettem a telefonomat a zsebembe és benyitottam a sötét lakásba. Még mielőtt a villanyt feloltottam volna magamba mondtam egy imát, hogy semmilyen durva látvány ne fogadjon.
Felkapcsoltam a villanyt és pillanatnyi vakságom után kitisztult a látásom. De semmi brutális dolgot nem láttam. Szépen sorba rendezett cipők és kabátok. Tovább mentem és tovább oltottam fel a villanyokat. A nappaliban voltam. Látszott, hogy laknak itt. Reggeli kávés bögre és reggeliző tál a dohányzó asztalon. Rendezett volt, de egy egészséges káosz is jelen volt. Amolyan ...pasi lakás volt, de ott volt a fodrász énjéből lévő rendezettsége. Szerintem egy fodrász legalábbis rendezett... Semmi különös dolog nem volt. A falak bézs színűek voltak a bútorok meg sötét barnák. Nem hiszem, hogy bármit is alakított ezen a lakáson, amióta itt élhet. De megkellet hagyni nagy lakása van. Enyémnél nagyobb volt legalább is.
Folytattam felderítésem. Nem volt sok kép a falon. A legtöbbje random festmények voltak. Sok nyomozós film után gondoltam lesz valami a képekbe rejtve, de hiába mozdítottam el mindet semmi. Paranoia...
Volt egy szép lapos tv-je aminek a tartóján 2 bonszai fa volt. Gondolom ezeket vagdossa unalmába. A jobb oldali cserép mellett volt egy kép keret, amit kezembe véve szemügyre vettem. YoonGi kezében tartotta a bizonyítványát. Valószínűleg a mesterfodrászit bár ehhez nem értek. Fiatalabb a képen jóval. Kölyök képe van, de a képen volt egy nő meg egy férfi, akiket a keret kitakar. Látszik, hogy igyekezett kitakarni őket. De miért? Megfordítva a keretet kivettem a képet és ekkor tűnt fel, hogy írtak a képre.

"Gratulálunk a kemény munkádra! Szeretettel Anyád és HoWang-2012"

Akkor ez a kép 8 éve készült. Megfordítva a képet szembe néztem a 21 éves YoonGival majd szemügyre vettem anyukáját. Igazából semmiben se hasonlítottak. Mindketten fekete hajúak voltak és ennyi igazából. Nagyon szép volt az anyukája biztos sok udvarlója lehetett. Majd anyukája után megnéztem HoWangot, akiről fogalmam sincs ki lehetett. Talán az anyja rokona? Vagy élettársa? Nem tűnik fiatalnak szóval inkább az anyukájának valakije.
Vissza tettem a képet a keretbe és tovább mentem. A konyha apró volt, de átlagos. Nem hiszem, hogy mosogató alatt rejtene valamit. A következő szoba a fürdő volt, ami a fodrászathoz hasonlóan menta színű volt. Itt se volt sok különlegesség azon kívül, hogy hajra való cuccokból külön fodrászkellékest lehetne nyitni. Gondolom a saját hajára a legkényesebb, ha ennyi mindent használ rá. Kihúztam egy fiókot, de hajvasalón és szárítón kívül nem láttam benne semmi mást. Vissza toltam és a tükör mellett ekkor vettem észre egy ollót. Azonnal lekaptam a tartójából. Arany bevonata volt és különleges kék kövekkel volt díszes. Milyen fancy cuccai vannak!
A fürdőt is elhagytam és bementem az utolsó helységbe, ami a hálószoba volt. Ott viszont, amikor feloltottam a villanyt összerezzentem. Rengeteg szempár nézett engem. Vagyis nem rendes szempár hanem üveg szemek, de ijesztő volt. Kitártam az ajtót és beljebb léptem a barack színű szobában. A falon rengeteg polcok sorakoztak. De, ami megijesztett, hogy ezek tömve voltak játék babákkal. Nem tudom hány darab lehetett, de vagy 40 biztosan. A szoba ezektől a rémektől eltekintve teljesen normális volt. Egy nagy ágy kisebb könyves polcok, végzettségei a falon , de ezen kívül mindenhol babák néztek rám vissza.

Levettem az egyiket. Ennek a babának göndör haja volt, rózsaszín ruhája és barna szeme. Szép baba volt, de azért ne nézzen engem alvás közben. Ő tényleg így alszik? Jesszusom...
Megfogtam haját, mert nagyon jó anyagúnak tűnt. Furcsa...igazán puha és selymes na meg különös is. Egy babának nem szoktak ilyen textúrájú hajat csinálni. Még ha vagyonokat ér sem. De... mi van, ha ez?
-Igazi, tedd vissza.-hallottam egy mély orgánumot mögülem és egyből vissza is raktam és megfordultam torkomban dobogó szívvel. YoonGi sziluettje állt az ajtóban egy fekete kabátban és vizesen. Esne kint az eső? Mióta vagyok itt? Zsebembe nyúltam a telefonért
-De...de...meg csak 20:05 van! Mit...mit keresel itt?-néztem fel kétségbe esetten, de hátrébb kellett lépnem, mert YoonGi azóta közelebb került hozzám.
-Tudom mennyi az idő. Ma hamarabb végeztem... ugyanis kaptam egy üzenetet tőled, amire bár válaszoltam feltettem egy kérdést te meg 1 óra múlva se válaszoltál hiába olvastad el. Na ez már kezdett gyanús lenni. De tudod nem csak nekem voltál gyanús. Kim nénit is meglepted a barátnős meglepi sztoriddal.-hangja nyugodt volt mégis némi megvetést éreztem benne, amitől sírva menekülnék ha kislány lennék.-Felhívott, mert szólni akart, hogy az állítólagos barátnőm meglepni jött engem ne ijedjek meg majd ő engedett be. -szemei sötétek voltak és ragyogástalanok. Mérges volt vagy nem is. Ideges inkább. Felhúztam.
-Én csak...- ilyenkor mit kéne mondani? Hazudjak? Vagy az rosszabb? Mondjak igazat?- körbe akartam nézni. Titokzatos vagy és gondoltam...
-Azt gondoltad, ha betörsz a kibaszott lakásomba majd az életrajzomat fogod kirakva megtalálni fotóalbummal és videókkal?!-ekkor már kissé emeltebb hangszínen válaszolt.
-Nem...én. Csak... sajnálom oké?! Szar ötlet volt! Felejtsük is el. Haza megyek már késő is van te is biztos pihenni szeretnél. Nem gondoltam végig ezt az egészet.-kerültem ki lassan és indultam a kijárat felé.
Ekkor erősen a karomba mart és vissza rántott az ágyra és lefogta a kezeimet lábaimra meg rátámaszkodott szóval még megrúgni se tudtam. Remek. Evlyn ismét megcsináltad!
-Ez nem egy átjáró ház. Itt nem csak jönnek mennek a nők, mint nálad a fiúk!-foga között préselte ki a szavakat és szorította jobban a csuklóimat. Fájt szorítása, de nem akartam kimutatni neki. Egyenesen a szemébe néztem igyekezve minden érzelmemet elrejteni. Most láttam benne azt az őrült pszichopatát, mint akit eddig kerestem. Nem volt jó ötlet előhívni. -Megfogsz ölni?- tettem fel remegő hangon a kérdésem. Nem elég hogy remegett, de el is csuklott a végére.

Sziasztok! Most, hogy karantén van és távoktatás sokkal könnyebben tudom beosztani az időmet és tudtam nektek új résszel jönni. Remélem tetszett nektek és köszönöm, hogy eddig is velem tartottatok! Szerintetek mit fog YoonGi tenni Evlyn-nel most?