-Mi a faszt csináltam? - kérdeztem magamtól, ahogy a plafont figyeltem YoonGinál. Nem tudtam elhinni a tettem, hogy elgyengültem és oda dobtam magam konkrétan YoonGinak. Nem szabad többször ennek megtörténie, nem hiheti azt YoonGi, hogy fogás van rajtam. Igazából nem is vetettem rá magam, hisz csak el voltam keseredve és vágytam szeretetre bármilyen formában. Igen, igazából csak kihasználta a sebzett állapotom...

Lassan felültem YoonGi ágyán és körbe néztem, ebből a szögből nem sokszor láttam a helyiséget. A babák úgy sorakoztak körbe, hogy egy horrorfilm is irigykedne a para hatásra. Viszont eddig nem tűnt fel, hogy rögtön az ágy felett lévő polc alján a fejünknél képek vannak felragasztva. Közelebb hajolva elkezdtem vizsgálni őket.
Volt egy kép egy szürke hosszú szőrű cicáról, ami meglepett sose hittem volna, hogy YoonHinak van bármilyen háziállata. Egy másik  kép húgairól, ahogy talán 5-7 évesen egy szülinapi bulin vannak YoonGi két oldalán ülve. A harmadik képen szerintem az apukájával voltak valami bizonyítvány osztáson, legalábbis a vonásaik nagyon hasonlítottak.
Halványan elmosolyodtam a képek láttán, csak van valahol szíve neki is és vannak személyek, akik számítanak neki.

Mivel YoonGi még mindig a fürdőben volt gondoltam tovább nézelődöm.  Kinyitottam az én térfelemen lévő éjjeliszekrény fiókját, de semmi különöst nem találtam. Zsebkendők, kézkrémek, üvegvíz és egyéb kacatok. Gondoltam a másik oldalon lévő szekrényben tartja az izgalmasabb dolgokat így átmásztam az ágy azon térfeléhez, hogy feltevésem megnézzem igaz-e.
Kinyitottam az alsó fiókot, de abban se találtam semmi izgalmasat pár alsónadrág és zokni. Így a felsőt is kinyitottam amibe YoonGihoz képest kupi volt. Töltők, iPad és valamilyen kis könyv. 
Kivettem a könyvet és megforgattam a kezemben. Nem néztem ki belőle, hogy bármit olvasna hajfestékdobozokon kívül. A könyvet nem ismertem, valami kötelező olvasmány hatása volt. Kinyitottam azt, hogy megnézem hol tart éppen az olvasással, de a könyvjelző ki hullott belőle és leesett a földre. Ujjammal megjelöltem hol esett ki és utána nyúltam az ágyról. Egy ugyanolyan kép volt a könyvjelzője, mint ami a polcaira van ragasztva. Megfordítottam a képet kíváncsiságból, de a szemem egyből elkerekedet, ahogy önmagam nézett vissza rám.
Egy exem által készített kép volt rólam, nem látszik túl sok belőlem, mert az ágyban készült, ahogy a napnak háttal bugyiban melltartó nélkül pózolok nevetve. Tudtam, hogy YoonGihoz kerültek minden féle privát képeim a rendőrös incidenseknél, de azt nem gondoltam volna, hogy könyvjelzőnek használja őket.

-Az mi a kezedben? - hallottam meg YoonGi hangját, mire összerezzentem. Hogy tud valaki ilyen halkan közlekedni? Én ha levegőt veszek is nyikorog a padló.
-Szerintem te is tudod, csak az érdekelne miért van itt? -néztem fel YoonGira. Már pizsamában volt egy szürke melegítő nadrágot és fekete rövidujjút viselt. Még mindig fura ilyen civilruhákban látni, mintha tilos volna így látnom őt.
-Kellett a rendőrök miatt. -kerülte ki a teljes választ és a ruhásszekrényében kezdett el kutakodni. - Tessék, nincs női ruhám, de alvához jó lesz. -dobta ide nekem egy pólóját.
-Köszi, de sok képet szereztél, de ez az egy miért van itt külön tartva? -kérdeztem rá konkrétabban közben levettem a felsőmet majd a tőle kapott fekete felsőre cseréltem. Mikor fejemet kibújtattam a nyakrésznél még pont elkaptam, ahogy melleimet nézi, de aztán elkapta nehogy észrevegyem.
-Jó kép lett és kellett egy könyvjelző is.- kerülte a tekintettem és csak mászott be az ágyba mellém. Úgy tűnik nem szokott vagy nem nagyon szeret ilyen dolgairól beszélni másoknak.
-YoonGi, de attól még mert jó kép...
-Mit szeretnél hallani, mit mondjak? - fordult felém és méregetett szemével. Eddig észre de vettem, hogy nyirkos volt a haja.
-Hát... Nem tudom... -véget suttogtam magamelé megszakítva ezzel szemkontaktusunk.
-Férfiból vagyok, kell nekem a vizualitás ha kiverem. Ezt akartad hallani? -fülig pirulva hajam mögé bújtam, sejtettem, hogy ez a kép célja, de így kimondva zavarba ejtőbb.
-Igazából nem tudom mit akartam hallani most csak... Semmit sem értek és ja... - keltem ki az ágyból, hogy megszabadulnak nadrágomtól és melltartómtól, míg csak bugyiban és pólóban nem voltam. YoonGi bár nem egy égimesszelő a maga 175 körüli magasságával, de az én 165 centimhez pont elég nagy volt a felsője, hogy takarja fenekemet.
-Én se értelek. De nő vagy, sose foglak. - rántott vállat majd alrébb mászott, hogy én is kényelmesen elférjek.
Ha másik szituációban lennénk tuti vissza szólnék, de most teljesen zavarba vagyok. Nem ismerek magamra, ritkán hoznak zavarba dolgok, inkább kamaszkoromban volt jellemző ez a fajta viselkedés, de Ő kihozza  belőlem. Az egész fura volt nekem, az előbbi félóra köztünk.
Betakarózva néztem magam elé és kattogott az agyam a szokásos módon.
-Mi most együtt vagyunk? - néztem rá nem is tudom milyen választ várva.
-Hát igazat megvallva, már együtt vagyunk mióta ismerjük egymást.
-De nem úgy értem! Hanem, hogy igazából.
-Hm... -gondolkodott el keresztbe tett kézzel. -Nem tudom. - rántott vállat majd megfordult nekem háttal és betakarózott.
-YoonGi...
-Nem fogok egy egyértelmű kérdésre választ adni csak azért, mert össze vagy zavarodva. -oltotta le a villanyt így mostmár a teljesen sötétszobát néztem, amíg meg nem szokta szemem a sötétet.
-Kérdezhetek vagy alszol már? -fordultam felé majd kisvártatva Ő is felém fordult. Nem válaszolt, de ezt egy igennek vettem szóval folytattam.
-Ami az előbb történt köztünk az, neked mit jelentet?
-Ev, egy vonzó lány vagy. Akaratlanul is be tudod indítani a férfiak fantáziáját, enyémet is. Azon agyalj inkább egyedül, hogy neked mit jelentet, mert túlzottan azzal foglalkozol az én fejemben mi történik a sajátod helyett.
Ajkamba harapva néztem rá. Ezer meg ezer gondolat és érzelem kavargott bennem. Hol a józan eszem szidott le azért, amiért egy sorozatgyilkos ágyában fekszem, hol pedig a vágy és a hormonok epedeztek többért.
-Az lehet, hogy szeretlek? -kérdeztem olyan halkan, hogy azt hittem meg se hallja.
-Nem tudom. Te tudhatod ezt egyedül. -ásította el a végét YoonGi. Szerintem sose beszéltünk még ilyen ... Őszintén? Intimen? De már vágytam egy ilyen beszélgetésre egy ideje.

Teljesen elgondolkodtatott ezzel annyira, hogy egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy mellettem szuszog. Most döbbentem rá, hogy eddig sose aludtunk együtt, nyilván most a húgai miatt kénytelenek voltunk, de fura volt. Szokatlan volt ilyen közel lenni hozzá, az ő szobájában ágyában és ő ruhájában, kívülről tényleg egy párkapcsolat hatását keltenénk.
Vajon elkezdett érezni valamit irántam az elmúlt hónapok alatt vagy csak testileg tetszem neki? Vagy lehet már kínjában már engem is kíván? Fogalmam sincs a szerelmi életéről, de amióta ismerem tudtommal nem volt senkije. Bár tény YoonGi 28 éves biztos volt már valakije, ahogy nekem is csak ez a fél év sűrű volt nekünk. Vajon milyen lányok tetszhetnek neki? Ahj Evy nem szabad ilyeneket agyalnod úgy beszélsz, mintha számítana neked a válasz.

Elhesegetve minden gondolatom és rám  tekintő játékbabákat betakaroztam és oldalra feküdve próbáltam elaludni. Talán egy 10-15 percig mocorogtam míg éreztem, hogy elnyom az álom teljesen.

...

- Evy, Evy, Evlyn Olivia Storm! - kiabálta már a végét egy ismerős hang. Szemem lassan kinyitottam, de mintha azok ólomból lettek volna annyira nehéz  volt kinyitom. A szoba félhomályban úszott, valószínűleg valahol hajnali 4-5 fele járhatott az idő, de sehol se volt egy óra, hogy ezt ellenőrizni tudják, ami fura hisz biztos vagyok benne, hogy az ágyam mellett van egy óra. De ha az nincs itt akkor... ez nem az én szobám. Ismeretlen a szag, ismeretlen mindennek a formája, hol vagyok? Feljebb tápászkodom azonnal mire a kezem valamin megcsúszik és majdnem felsikoltok ijedtemben, de vissza tartottam még időben.
Lepillantva láttam, ahogy YoonGi békésen alszik mellettem és feltehetőleg rajta támaszkodtam meg az előbb. Lassan kezdtek bevallani a tegnap esti történések, ahogy átjöttem YoonGihoz a húgai és a többi amibe bele is pirultam.
- Evy! - hallottam meg  ismét a hangot, ami felriasztott. Mostmár tisztán hallottam és biztosan tudtam, hogy nem képzeltem be. Elkezdtem a hangforrását keresni, de túl sötét volt, hogy bármit is lássak így kikeltem az ágyból olyan halkan, amennyire csak tudtam, nehogy fel keltsem YoonGit. A padló jéghideg volt így megborzongva mentem tovább a szobában.
- Nem látsz? Nem csoda, elvakít a köd, amiben vagy... - hallottam meg mögülem a hangot és azonnal megfordultam, de ismét semmit és senkit se láttam. Túl sötét volt, a bútoroknak is csak a körvonala látszott. - Azt hittem barátnők vagyunk, hogy bízhatok benned! De elárultál,  a szörnyeteg karmai közé engedtél! - egyre hangosabban hallottam a hangot, amit bár ne tudtam volna beazonosítani.
-HaRin? - remegett meg a hangom és egyre jobban próbáltam keresni Őt míg nem vettem észre a sarokban egy árnyszerű alakot. -Te vagy az tényleg? De ez hogyan lehet? Úristen , de hiányoztál!- örültem meg egyből.
- Jaj Harin, hogy lehetséges ez? Úgy hiányzol jaj de jó látni téged! - figurázott ki engem az árnyalak. -Miért nem felelsz inkább az én kérdésemre? Miért árultál el? Miért tetted ezt?! - üvöltött velem és megindult felém az árnyalak, ami egyre inkább kezdett HaRinra hasonlítani míg nem csak egy karnyújtásnyira állt előttem. Azt hittem a szemem káprázik, ahogy néztem őt. Itt állt előttem életnagyságban úgy, hogy végig néztem ahogy eltemetjük. 
-Én...sajnálom. Nem tudtam, hogy veled is ez lesz. De... ez tényleg te vagy? - léptem közelebb felé meghatódva, de ekkor valami nedvesbe léptem, lenézve láttam hogy valami sötét folyadék szerűségben állok. Hideg volt és csúszós -Ez...micsoda? -néztem fel és ekkor már jobban láttam HaRint. Ruhája tépett volt, teste teli horzsolással vágásokkal és folyt belőle mindenhonnan a vér. Úgy nézett ki, mint aki feltámadott a sírból.
-Szerinted mi? A kis pasikád műve, ezt tette velem, de nem csak velem hanem rajtam kívül több tucat lánnyal! Te pedig erről mindvégig tudtál és kussoltál! - lépet közelebb és HaRin arca teljesen eltorzult. Mint egy rossz horror film olyan volt az egész jelenet. A korábbi kellemes érzés, hogy újra látom barátnőmet eltűnt. Helyébe csak rettegés és értetlenség került.
- Sajnálom, nem akartam, hogy ez legyen a vége elhiheted! - kezdtem el sírni és hátrálni, de Ő nem tágított és jött utánam.
-A vége? Hah! Azt hiszed ez volt a vége? Hogy megállt itt és kész? Ó nem, nem nem nem. Nagyon tévedsz, ez még csak a kezdet volt és magával rántott. Te vagy a legrosszabb kettőtök közül. Ő egy kattant gyilkos, de te? Egy áruló, egy hazug, egy kétszínű Stockholm-szindrómás pszichopata! Te tervelted ki a gyilkosságokat Ő csak elvégezte a munka mocskosabb felét helyetted! - már arcomba hajolva üvöltött velem én pedig fülemet beszorítva kiabáltam.
-Állj le! Kérlek hagyj már békén! Sajnálom! Sajnálom!!! - üvöltöttem vissza torkomszakadtából.

...

- Evy! -éreztem két erős kart, ahogy rázogat engem mire kinyitottam a szemem és láttam YoonGi arcát, ahogy felettem támaszkodva fogja a két karom. Körbe pillantottam magam körül azonna, még mindig hajnal volt a rózsaszínes szürkés fényekből ítélve, de nem a szobaközepén voltam hanem az ágyba betakarózva. Semmi nyoma nem volt HaRinnak. Mi folyik itt? - Evy, jól vagy? Nagyon kiabáltál álmodban. - beszélt hozzám YoonGi és talán először láttam azt YoonGi szemeiben, hogy őszintén aggódik értem. Sőt ezt az érzelmet először látom tőle valaha.
-Én... várj... aludtam? -értetlenkedtem és felültem teljesen. YoonGi visszaült az Ő térfelére és értetlenül nézett vissza rám.
-Igen, végig itt aludtál este. Rosszat álmodtál, itt kiabáltál és próbáltalak felébreszteni kisebb nagyobb sikerrel. Neked mindig rémálmod van, amikor velem vagy? vagy máskor is ezt csinálod?
-Mi? Nem, ez lehetetlen. Én...én hallottam és láttam HaRint. Itt volt a szobában! -néztem magam elé értetlenül és újra meg újra lejátszottam az horrorisztikus eseményt lelki szemeim előtt.
-Ha itt lett volna észre vettem volna. Na meg a lányok is. De ha itt is lett volna, biztos mégegyszer megöltem volna. -vetette oda mire szúrós szemekkel ránéztem.
- Figyelj csak azért mert tegnap majdnem megdugattad magad nem fogok másképp gondolni HaRinra.
-Mi van? Mi az, hogy majdnem megdugattam magam?! Te vetteted magad rám! Te voltál felül! -emlékeztettem felháborodva. Mikor már azt hittem a régi YoonGi a múlté előjön ez a seggfej énje ismét.
-Én rád? Te csókoltál meg, te rántottál magadra és ha jól tudom te matattál a boxerembe. -nevetett ki YoonGi és felkelve az ágyból felvett egy melegítőfelsőt.
-Oh igazán? Szóval azt mondod nem jövők be neked? Gondolom a babáid látványára állítottál fel cirkuszisátrat a nadrágodban és nem miattam. Fú mekkora egy idegesítő ripacs vagy! - morogtam és kimászva az ágyból felvettem a saját ruháimat inkább. Rá se bírtam nézni.
-Te mindig ilyen idegesítő vagy, vagy ez csak valami női szokás? - kérdezte YoonGi nyűgösen.
-Utállak!- morogtam mire YoonGi kiment a szobából feltartva nekem középső ujját. Mit is gondoltam? Tegnap este valószínűleg valami szer hatása alatt lehetet én pedig egy gyenge pillanatomban. Hogy is fordult meg a fejemben, hogy szeretném ezt a barmot? Attól eltekintve, hogy egy gyilkos még egy szexista barom is. 

A lányokat már rögtön reggeli után elvitte az apjuk így nem igazán tudtam szorosabb kapcsolatot kialakítani velük. Nem mintha ők nagyon vevők lettek volna rá, amennyire tudtak kerültek, mert továbbra is féltek tőlem vagy valami ilyesmit mondott YoonGi. Pedig én tényleg próbálkoztam, de azért nem akartam erőszakos se lenni... remélem máskor is találkozom velük esetleg a bátyuk nélkül. Viszont én se maradtam sokáig szinte azonnal én is elmentem egyrészt még mindig fújtam YoonGira a vitánk miatt reggelről plusz neki is mennie kellett dolgozni.

Nos YoonGi, igazából nem tudok rajta kiigazodni, de magamon se. Egyik percben úgy érzem magam, hogy legszívesebben felképelném és belefojtanám egy kanálvízbe, máskor meg rettegek tőle mind ezt úgy, hogy közben eszméletlen helyes és vonzó. Mármint, mint egy átlagos koreai sráchoz képest nem csúnya. De sose akarnék tőle semmit, a tegnapi csak egy megbotlás volt a részemről, amit kihasznált. Kéne nekem már egy igazi pasi és akkor nem fogok hülyeségekre gondolni YoonGival kapcsolatban. 
Mire haza értem el is határoztam, hogy felregisztrálom magam Tinderre és keresek valakit, akit talán nem köröz a hatóság. Kezdésnek ez jó is lesz, nem?
Le is dobtam magam a kanapémra és megcsináltam a profilom. Sokkal könnyebb volt az egészet megcsinálni mint hittem, kiraktam 3-4 képet magamról és írtam pár sort és kész. El is kezdtem minimális válogatással jobbra húzni a srácok profilját. Elakartam felejteni YoonGit így, aki csak egy picit is tetszett már esélyt adtam neki. Azon, hogy sokaknak bejöttem az appon nem lepődtem meg, mármint nem azért, mert olyan nagy szépségnek tartanám magam, szimplán azzal, hogy külföldi vagyok nagyobb az esélyem az ilyen helyeken. Azt gondolják egy ártatlan kis külföldi lány vagyok, aki tuti valami kpop banda miatt vagy sorozatért utazott ide. Majd egy picit csalódnak, de az élet teli van meglepetésekkel és csalódással. Valahogy így sikerült egy YoonGi félével összekeverednem. El is kezdtem válogatni a match-eim között és találtam egy srácot KyuBok néven. A profilja szerint 27 éves és valami informatikai cégnél dolgozik. Nem is nézett ki rosszul, igaz valami hiányzott belőle, de senki se tökéletes. De még  akár lehet ebből valami. Mivel hamar elakartam felejteni YoonGit nem kerülgetve a forrókását a lényegre törtem és ráírtam KyuBokra.

Evlyn: Szia, tudom ez így kezdésnek durvának hangozhat, de mi lenne ha találkoznánk? Az élőbeszélgetés híve vagyok.

Ajkamba harapva vártam, hogy a srác elolvassa és lehetőleg ne ijesszem el ezzel. Szerencsémre a srác úgy néz ki eléggé ráért, mert szinte azonnal vissza is írt.

KyuBok: Szia, persze találkozhatunk. Én is jobb szeretem élőben látni mit kapnék későbbre. Most éppen fodrásznál vagyok, de után találkozhatunk, ha gondolod.

Evlyn: Persze nekem oké, mikor és hol? Akár a fodrászathoz is mehetek, ahogy neked megfelel. 

KyuBok: Figyu megírom a fodrászat címét és valószínűleg mire végzek ide is érsz. Utána megihatunk egy kávét vagy elmehetünk bekapni valamit.

Evlyn: Rendben írd meg a címet és egy kávé megfelel.

Nem akarok már az első randin kajálni, de egy jó kis Starbuckra nem tudnék soha nemet mondani.
Míg vártam a fodrászat címét elkezdtem készülni a randira. Régen mindig HaRin szervezte nekem a randikat, így picit fura volt nélküle és a tanácsai nélkül. HaRin gondolatára viszont kirázott a hideg és még  a felső is kiesett a kezemből. Olyan valósághű volt az az álom vele, ha hinnék szellemekben azt gondolnám biztos engem kísért. De igaza volt YoonGinak ez csak egy álom volt és ... és én nem gondolok YoonGira! Ev most KyuBok-ra koncentrálj és arra, hogy ha nem is párkapcsolat, de egy kellemes estéd lehet ebből a randiból, ami bőven kijár már neked.

Mivel valószínűleg bent fogunk ülni a kávézóba megmertem engedni magamnak egy lengébb öltözéket. Így egy vastagabb harisnyát vettem fel egy combigközépig érő bordószínű ruhával, ami pont annyira volt kivágott, amennyire az szükséges volt. Ehhez felvettem egy fekete magasszárúcsizmát és egy egyszerű vörös rúzs és tus kombóval meg is voltam. Nem a legprofibb smink, de nincs időm most többre így is tuti késésben vagyok, addig keresgéltem a csizmámat. A hajam kiengedtem és a kezeimmel picit beletúrtam, hogy dúsnak tűnjön. Lehet nekem is kéne már egy fodrászati kezelés, de akit ismerek, hogy ingyen és minőségi munkát csinálna most nem opció.
-HaRin tuti átöltöztetne még ötször, de Ő már nincs itt ehhez szóval magamnak kell mindent eldönteni...- beszéltem magamban, ahogy a lakásban fel-alá járkáltam összeszedve mindent, ami kellhet egy randira. Kezdve egy parfümmel vagy egy nyaklánccal, amit talán félévente ha egyszer felveszek. Miután hülye módjára körbe jártam a lakást párszor és úgy éreztem megvagyok az előszobában lévő tükörben megnéztem az összképet. Ahhoz képest, hogy 20 percem volt az egészre meg kell mondjam jól néztem ki nem is kicsit. De legközelebb nem szívatom magam ennyire meg egy randival, nincs az a srác aki ennyit érne, hogy kirohangáljam a belem. Fel is vettem inkább egyik fekete kabátomat, ami megy a szettemhez és nem fecsérelve több időt elindultam.
Még a liftben állva hívtam magamnak egy taxit, hogy hamar oda érjek és ne várassam meg a másikat. Szerencsémre itt volt 2-3 utcányira egy így nem kellett kint fagyoskodjak a februári hidegben. Kiérve a házból összehúztam magamon a kabátom és megindultam a narancssárga autó irányába, amint azt megpillantottam a kaputól pár méterre.

- Miss Storm? - kérdezte a taxis kinyitva nekem a hátsóajtót. 
- Igen és köszönöm. - hajoltam meg, majd beültem hátra. Nem szerettem elől ülni, mert akkor túl közel érzem magam a sofőrhöz. Így viszont mindkettőnknek meg van a magánszférája.
- Na és merre lesz az út hölgyem? -kérdezte az ötvenes éveiben járó sofőr kezébe véve a GPS-t. Gyorsan megnyitva a tinder applikációt be is diktáltam neki a megadott címet, ami ismerősen csengett nekem, de nem foglalkoztam vele.
- Nabu utca 81. - a sofőr beírta a GPS-be és minden szónélkül kikanyarodott a főútra és elindult.
Én hátra dőlve az ülésben lehunytam a szemem és próbáltam kiüríteni az elmém. Olyan sok minden történt velem az elmúlt egy napban, hogy már-már egy romantikus könyvszereplőjének éreztem magam. Csak hogy ez nem egy könyv, itt nincs romantika legalábbis nem neveznék egy tinder randit még annak, sem pedig egy félbe szakított kavarást. Plusz milyen romantikus regénybe szerepel ennyi hulla? Jó talán a Rómeó és Júliában, de ez már csak részletkérdés. Mivel nem sikerült magamtól elterelni a figyelmem inkább kinézve az ablakon néztem a várost, amit otthonomnak tekintek. Már évek óta nem jártam Angliában, ami a szüleimet nagyon bántotta, de mit tudok tenni, ha már Koreát tekintem elsődleges otthonomnak? Minden évben  megígérem nekik, hogy elutazom hozzájuk aztán közbe jön ez az, amitől ez következő évre csúszik. De talán idén nyáron elmegyek hozzájuk. Aztán kitudja megint mit vagy kit sodor elém az élet.
-Megérkeztünk Hölgyem. -rázott vissza a valóságba a taxis én pedig kutatva a táskámba fizettem is azonnal. Örültem, hogy nem beszélt hozzám az utazásideje alatt így adtam neki még egy kis borravalót is. Tudom Koreában ez nem szokás, de néha kivételt teszek.
-Köszönöm szépen további szép napot! - köszöntem el majd kiszálltam a taxiból. Nos akkor már csak a fodrászatot kéne megtalálni, ami ... - ARE YOU FUCKING KIDDING ME?! - borultam ki, ahogy megláttam YoonGi munkahelyét magam előtt, mint az említett fodrászatot. Pár járókelő furán méregetett engem, de egyenlőre túlzottan frusztrált voltam ahhoz, hogy ezzel foglalkozhassak. Csak néztem az előttem lévő üzletet, amiben alig lehetet belátni az üvegtükrösödése miatt, de biztos voltam benne, hogy YoonGi bent volt még mindig.
Mostmár leesett miért is volt annyira ismerős nekem a cím, amit KyuBok adott meg, de istenem honnan sejthettem volna, hogy a több száz fodrászatból pont ide fog jönni?! Erőt véve magamon és pár mély levegő után elindultam a fodrászathoz. Kezemmel lenyomtam a kilincset és bementem. Bent nagy volt a sürgés forgás, minden fodrászuk valakivel foglalkozott. Még mielőtt YoonGi kiszúrna engem leültem az egyik fotelba és próbáltam megszűnni létezni telefonomba mélyedve.

Evlyn: Szia itt vagyok, a foteleknél találsz. De szerintem megismersz.

KyuBok: Szuper, most végzek én is.

- Szia YoonGi barátnője igaz? Mindjárt szólok neki, hogy itt vagy! Most még vannak nála, de ahogy látom mindjárt felszabadul és a tiéd  lehet- kacsintott rám a srác, aki még jó múltkorában itt talált minket zárás után és azt hitte YoonGival ide járunk kavarni.
-Mi? Nem, nem kell köszi...- ráztam azonnal a fejem, de a srác nem állt meg nemhogy figyelt volna arra, amit mondok. Nem akartam megvárni, hogy YoonGi kijöjjön és észre vegyen, de KyuBokot se akartam itt hagyni hamár úgy is most végezz. Még aztán lehet szerencsém lesz és elkerüljük egymást. Aztán megpillantottam YoonGit, ahogy kijött a hátsóhelységből és azonnal az én irányomba nézett. Haja hátra volt tűzve és rajta volt köténye, amiből minden féle olló és fésű lógott ki. Nem jött ide hozzám csak méregetett engem arcán amolyan sejtelmes vigyorral. Nem tudtam hova tenni majd mögötte megjelent KyuBok és arcomból kifutott a vér. A srác mosolyogva oda intett nekem majd váltott párszót YoonGival és ha jól láttam fizetett neki. Na jó ilyen nincs, nem létezik, hogy egyszer megyek fel tinderre és kezdek el egy sráccal beszélni az pont YoonGi kezei közt van. YoonGi egy kamu mosollyal elköszönt KyuBoktól majd az azonnal eltűnt, ahogy elfordult a randipartnerem.

- Szia, Son KyuBok. Úristen te élőben még gyönyörűbb vagy!- dicsért meg én pedig magamra erőltetve egy mosolyt bólintottam.
-Köszönöm, te is jól kézzel ki. Főleg a hajad. - viccelődtem, amit KyuBok értékelt is majd átkarolt azonnal. Oké én akartam egyből találkozni, de nem gyors ez egy picit?
-Szia Min YoonGi vagyok, úgy tűnik mára én leszek a fodrászod. - hallottam meg magam mellett YoonGi hangját, ahogy egy mellettem álló lányhoz szólt, aki röhögcsélve beszélgetésbe elegyedett YoonGival. Picit meg is sajnáltam tudom, hogy utálja az ilyen lányokat. De most nem vele kell foglalkozzak.
-Mehetünk vagy valami baj van? - rázott meg KyuBok én pedig észbe kaptam, hogy egy jó pár másodperce YoonGiékat figyeltem teljesen figyelmen kívül hagyva a randitársam.
-Nincs semmi és mehetünk. Itt a szomszédba van is egy Starbucks szerintem az tökéletes lesz. - vetettem fel az ötletet mire Ő szélesen elvigyorodva kivezetett az üzletből. Még mindig sokkolva éreztem magam az előbb történtek miatt, de muszáj minél gyorsabban túltennem magam ezeken.  Be is tértünk a szomszédos kis kávézóba és KyuBok hű koreaiként jeges americanot rendelt én pedig kértem egy karamellás cappuchinot.

-Na most, hogy meg van a kávé és kész a hajam úgy érzem neki is kezdhetünk a beszélgetésnek. -ült le velem szemben és vigyorgott tovább. Ez a srác mindig ilyen vigyorgos vajon vagy csak YoonGi mellett elszoktam az ilyenektől?
-Igen, igen. Nos hol is kezdjük? 
-Először is. Nagyon jó a koreaid, nem hiszem, hogy megdícsértem, de tényleg mintha igazi koreai lennél! Hol tanultál meg ilyen jól koreaiul? Azt hittem fordítót használsz, de a fodrászatnál rádöbbentem nem erről van szó. -kezdett bele a heves dícsérgetésbe a srác. Nem tudom eldönteni, hogy most ennyire lenyűgöztem vagy csak minél hamarabb az ágyába akar vinni.
-Még nem mondtad, de köszi. Itt élek már olyan 10 éve szóval második anyanyelvemként tekintek rá. Na és veled mi a helyzet? Láttam valami informatikai cégnél dolgozol. Pontosan mit csinálsz? - próbáltam ismerkedni, de még mindig utáltam ez a részét az egésznek. Még hányszor kell ezeken a beszélgetéseken átessek, hogy találjak egy srácot magamnak?
- Ja igen, de semmi extra csak ilyen programokat fejlesztek meg tudod. Fiús dolgok, nehéz elmagyarázni. -intett majd kortyolt egyet az italából és folytatta. -Amúgy te most angol vagy? Mármint igazi? 
-Igazi? Mármint? - vonatam össze a szemöldököm.
-Tudod, akik olyan furán beszélnek. Vagy amerikai vagy? 
-Angol vagyok, Angliából. -sóhajtottam.
-Akkor te biztos láttad a Harry Pottert! Várj te akkor tejjel iszod a teát? Miért nem teát kértél? Nálatok tényleg fordítva vezetnek az emberek? Tudsz nekem mondani valamit angolul, de úgy tudod azon a fura kiejtéssel! -pörgött be a srác és akkor jöttem rá, hogy ennyire nem tudtam volna mellé nyúlni. Ilyen gyorsan még nem tudtak ennyi sztereotípiát felsorolni a származásommal kapcsolatban.
-Láttam igen, szoktam úgy is inni a teát igen. Igen baloldali a közlekedés és majd talán a randi végén. -ittam egy nagyot a kávémba remélve mire leteszem a bögrém a srác eltűnik előlem.
-Nagyon király vagy! Tudod imádom a Harry Pottert és gyakoroltam az akcentusodat onnan várj megmutatom! Tudom nem tökéletes, de majd te segíthetsz. - kezdett el valami borzalmas angollal hablatyolni. Annyira túlzásba vitte az akcentust, hogy nehezen értettem mit is akar mondani. Rendesen vérzett a fülem tőle, de csak mosolyogtam bólogatva remélve abba hagyja minél előbb.
-Nagyon ügyes vagy, de szerencsére nem kell ezt mindennap használnod. Na és mond miért húztál jobbra? Mivel keltettem fel a figyelmed? -próbáltam valami érdemleges beszélgetésbe kezdeni.
-Ja igazából felkeltetted az érdeklődésem a származásoddal. Mindig is érdekeltek az egzotikus lányok és a fodrász srácnak is mikor megmutattalak egyet értett, hogy jól nézel ki. -mesélte mire felkaptam a fejem a végére.
-Micsoda? Ezt mondta? -hökkentem meg teljesen.
-Nem mondta csak mikor mutattam a képed bólintott. Elég csendes volt a srác, de szerintem csak irigy volt, hogy velem vagy és nem vele. Amúgy jó fej volt, de tudod lányokon nem szeretek osztozni. -rántott vállat féloldalas mosollyal. Bennem meg ekkor tisztázódott, hogy YoonGi tud akkor erről az egész randiról és ezért mosolygott rám úgy a szalonban korábban.
-Nos ezt jó hallani vagy mi ... De ezen kívül volt más, ami miatt azt gondoltad mi egy jó páros lennénk?
-Hát tudod én annak vagyok a híve, hogy előbb nézzük meg egymást élőben, mert sokszor basztak már át lányok tinderen. De ahogy téged elnézlek neked tényleg van melled és feneked és jól mutatnál mellettem. Szóval a külső már pipa már csak a belső kéne. Te mit gondolsz?
-Hát még nem nagyon meséltél magadról semmit szóval nem tudom. -mosolyogtam kellemetlenül és megint ittam egy nagy adagot a már kihűlt karamellás kávémból. Ez egy idióta, aki csak megakar engem dugni. Én pedig emiatt siettem és égettem le magam YoonGi előtt.
-Tényleg. Na akkor, a szüleim fogorvosok mindketten, van 2 bátyám és 1 húgom, van egy lakásom vagyis nem teljesen az enyém, mert egy haverommal bérlem, de sosincs útba szóval bármikor gondolod felmehetünk.-kacsintott rám én pedig legszívesebben oda hánytam volna. 
-Ennyi? -kérdeztem mire Ő értetlenül nézett. - Mármint nincsen valami hobbid vagy más dolgod, amit mesélhetnél magadról? -próbáltam faggatni, de Ő továbbra se fogta fel, amit mondok.
-Nem értem mit akarsz mit mondjak. Nem érzed korainak, hogy komolyabb dolgokról beszélgessünk? Majd ráérünk a jövőről meg terveinkről is beszélgetni később. 

A randi még valahogy egy félórát kibírt, de azt is síralmasan. Szinte másodpercenként menekülni akartam és kerestem a megfelelő pillanatot erre. Semmiről nem tudtunk érdemlegesen beszélni, mert vagy a melleimről kérdezett, hogy igaziak-e vagy azt ecsetelte milyen gazdagok a szülei, de róla továbbra se tudtam meg többet.
-Zavarna, ha kimennék a mosdóba? -kérdeztem megragadva a táskámat, mintha valami nagyon fontos dolgom lenne a női mellékhelyiségben.
-Ja menj nyugodtan addig kérek egy újabb kávét, te kérsz? 
-Nem köszi, egy perc és jövök. -siettem be a mosdóba, ahol egyik fülkébe beülve kifújtam magam. Most egy jó 5 percig nem vagyok hajlandó innen kimenni. Úgy se fog neki feltűnni, hátha addig elunja magát és tinderezik ezzel összeszedve egy másik lányt.

Fejemet tenyerembe ejtve támasztottam és így ültem az egyik fülkében felhúzott lábakkal. Egy 2 perc elteltével hallottam, ahogy kinyílik a mosdó ajtaja és bejön rajta egy lány, aki telefonon beszélget feltehetőleg egyik barátnőjével.
-Jaj és képzeld, olyan helyes és izmos! Jó nem látszott olyan gyúrósnak, de amikor feltűrte a felsője úját azért láttam ám dolgokat! -megforgattam a szemem, de azért kíváncsian hallgattam. Egy kis pletyka minden lánynak kell, hogy halljon. -De amúgy nagyon rendes volt képzeld egyszer se vágott a szavamba! Végig hallgatott mindent, bármit mondtam figyelt és bólintott! Szerintem egy igazi főnyeremény! Na és ahogy a hajammal bánt, na azt látnod kellett volna! De a legjobb csak most jön figyelj... amikor végeztünk megadta nekem a számát! Érted a számát! -kezdett el visongani mire nekem kezdett gyanús lenni az egész. Óvatosan kinyitottam a fülke ajtaját és kikukucskáltam. Először nem láttam a lányt majd ahogy jobban kinyitottam az ajtót már láttam őt rendesen.
-Nem figyeltem mi volt a neve, de majd úgy is bemutatkozik még párszor! Mit tudom én  hány éves megadta a számat szóval van esélyem! -nyeltem egy nagyot, ahogy néztem a lányt, aki YoonGi kliense volt KyuBok után.
Olyan mélyről jövő harag és indulat tört fel bennem, amit még talán sose éreztem és nem tudtam mire képes.

Sziasztok!
Megérkeztem egy új résszel, el voltam picit tűnve, de csak mert az egyetemen vizsgaidőszak volt. Mostmár minden vizsgám kész és még egy jó hónapig tudok pihenni vagy esetleg írni.
Ti hogy vagytok? Veletek történt valami az utóbbi hetekben míg én a könyveket bújtam?
Remélem mind jól vagytok és kipihentétek magatokat az ünnepek alatt. Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a részt, ami elég hosszú és eseménydús lett szerintem, de csak nem haragudtom meg emiatt.
Remélem a folytatást hamarason tudom nektek hozni addig is minden jót és köszönöm mégegyszer, hogy időt és energiát fektetettek az olvasásba! ♥️