Köpni nyelni nem tudtam csak pislogtam hol rá hol pedig a lányra a lábunk előtt.
-Hát nem gyönyörű?-simít a lány arcára feketekesztyűs  kezével.
-YoonGi! Mégis mit műveltél? A lány hívta a rendőröket vagy isten se tudja mit! Azonnal el kell tűnünk innen!-vertem vállára, hogy figyeljen rám. Ő egyszerűen csendre intett kezével. Ismét megcirógatta az arcát majd kezét tovább vezette hajtincsei közt és ollóval levágott egy tincset, és mint legutóbb  a kabátja belső zsebeibe rejtette el a gyilkos eszközt és a hajat.
-Nagyszerű végre elhúzhatunk innen vagy még nézegeted hátha elkapnak minket?!-ingerült voltam a félelemtől, hogy lebukhatunk bármelyik percben. Nincs időnk ilyesmire.

Ő pedig csak nézett rám most már a régi YoonGis ridegséggel.
-Higgadj le. Ha feldúltnak látszol vagy izgatottnak gyanús lehetsz.-indult el én pedig utána trappoltam. -Ha hívta is a rendőröket beletelik percekbe, hogy bemérjék a telefont és még plusz időbe, hogy most a csúcsforgalomba átjussanak a dugón.-nyugtatott meg YoonGi bár minden egyes mellettünk elhaladó autónál attól féltem kiugrik valaki és letartóztatnak. Szép is lenne szüleimnek magyarázhatnám, hogy mi is történt.

- Szereted a bulgogit? Csináltam otthon. Csak közben dolgom lett.-kérdezte olyan könnyedséggel mintha nem éppen egy gyilkosság tetthelyszínét hagytuk volna el hanem mondjuk egy mozit.
-Ja... szeretem. Várj most hozzád megyünk?- jöttem rá miről is van szó. -Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne...
-Inkább végig mész az egész városon ilyen állapotban? Sajnálom kis csillag, de nem akarom, hogy szimpla nyomás érzéstől elmond valakinek. - igaza volt. Ő helyében én is ezt tenném, hogy inkább magamnál tartom az illetőt. De azért kezdhetne bízni bennem.
-Mellesleg tudsz főzni? Azt hittem zacskós levesig terjed a főzőtudásod. -én is elkezdtem kellemesebb téma felé evezni. Az picit eltereli a figyelmem.
-Köszönöm a felvetést.- mosolyodott el.- Elboldogulok igazából kénytelen is voltam 11 éve élek egymagam és folyton rendelni drága mulatság lenne. Na és te? Vagy te csak egy zacskós levest tudsz csinálni?- csipkelődött meglökve vállával.
-Ó nehogy azt hidd! Kettőt is tudok egyszerre.- kuncogom ő pedig halkan nevetett. -Viccet félre téve, tudok. Bár nem sok mindent, de keverem az angol és a koreai konyhát.
-Ezt mégis hogy képzeljem el?-kérdezte és elővette zsebéből a kulcsát, mert már nem volt messze az otthona.
-Majd egyszer megmutatom, ha nálam jársz. Amúgy izé.... YoonGi...-állítottam meg még mielőtt kinyitotta volna az ajtót. Felém fordulva értetlenül pislogott rám. -Nem tudom Mrs.Kim ébren van-e vagy sem, de most nem kell eljátszani azt, hogy a barátnőd vagyok - bár keveset láttam arcából kalapja, maszkja illetve hosszú frufruja miatt, de tudtam elgondolkodtattam.
-Igaz is. -vette le az arcmaszkját-vedd le te is.-utasított én pedig rögtön teljesítettem kérését.-Gyere ide.-karolt át jól közel tartva ezzel magához. Egyből megcsapott YoonGi erős fűszeres parfümjének illata, ami nem is volt rossz.  Egy mély levegő vétel után beléptünk a házba. Jól sejtettem, hogy  Mrs.Kim-be bele fogunk botlani. Pont most jött ki megöntözni a kis virágait meglepő mód.
-Oppa siessünk már éhes vagyok!- léptem be a szerepembe. Megragadva YoonGit kezénél fogva  húztam magam után. Bár már használtam az Oppa szót mégis fura érzéssel töltött el ismét használni, legfőként egy olyan személyre, kihez nem köt semmi érzelem.

YoonGi hagyta magát felhúzni a saját lakásához, ahol végre küszöb túlsó felén hagyhattam a barátnő énem. Levettem magamról a meleg rétegeket miközben YoonGit méregettem. Tiszta vér volt a kabátja alatt, de mégse láttam a padlón vagy máshol vércseppeket.
-Nem is tudtam, hogy már Oppa-d vagyok. Exeidet is így hívtad?-kérdezte míg ő betért a konyhájába folytatva a főzést ott, ahol abba hagyta.
-Csak, amelyik igényelte... amúgy levennéd azt az inget tiszta vér. -Továbbra is véres ruháját fixíroztam. Nem hiszem el hogy nem zavarja... Én már a vizes zoknit se tudom elviselni magamon.
-Előbb Oppa vagyok most már vetkőztetsz. Gyorsan haladsz mondták már?-nem is fordult meg csak vágta tovább a galbit az ételhez.
-Leszarom, vedd le és mossuk ki. Ott a DNS-e rajtad. -nyújtom ki kezem várva a ruhadarabért.
-Tessék Őfelsége-vágta oda nekem én pedig fintorogva néztem a darabot messze tartva magamtól.
-Ne hívj így... a nadrágod is véres lett?- vettem irányom a fürdőbe, ahol beraktam a mosni valót.
-Kezdem azt gondolni te inkább meztelenül akarnál látni mintsem elővigyázatos.-jött be utánam kezében a nadrágjával. Szemem sarkából láttam, hogy megtisztelt annyira, hogy fekete boxerét magán hagyta. Nem mintha zavart volna, hogy meztelen hisz ez az ő otthona.
-Azt hiszed tudnál újat mutatni?-kérdeztem kiszedve kezéből nadrágját majd elindítottam a mosást. -Amúgy zuhanyoznod is kéne átázott az inged és véres vagy.-mutattam mellkasára, aminek fehérségét a már alvad vér mocskolta be. Ki mentem a nappaliba, ahol kanapéjára telepedtem le.

YoonGi nem szólt semmit valóban vett egy zuhanyt viszont megcsapta fülemet a telefonom csörgése.  Felpattanva a táskámból kikotortam nehezen és megnézem ki az, aki ilyenkor hívna. A készüléken HaRin neve villogott. Fura, nem szokott ilyen későn keresni pláne nem hívni. Elhúztam a zöld gombot és a fülemhez emeltem, de még beleszólni még nem volt időm.
-ELÁRULNÁD MÉGIS MI ÜTÖTT BELÉD? HOGY HAGYHATTAD FAKÉPNÉL?!-kezdte egyből kedves nyugodt hangszínén barátnőm.
-Neked is szia, jól vagyok.-szóltam bele unottan.-Közbe jött valami és nem, nem várhatott az egész még mielőtt kérdezed.-dőltem hátra a kanapén felkészülve egy hosszú fejmosásra.
-Na és az elárulnád mi volt az a kibaszott fontos elhalaszthatatlan programod este , ami miatt szó szerint elmenekülsz a randidról?!- folytatta számon kérését, bár már nem kiabált legalább. Ajkamba haraptam agyalva. Hazudnom kell ismét. De közben felismerné ha nagyon hazudnék.
-Evlyn Olivia Storm válaszolnál?- mikor ingerült a teljes nevemen szólít, akárcsak a szülő a gyermekét.
-YoonGinál vagyok...-válaszolok hosszas hallgatásom után.
-Mi? Minek? Ez nem tudott várni?!- HaRin hangján tisztán hallatszódott az értetlenkedése.
-Hát izé... fontos volt nagyon... szüksége volt rám.- teljesen leblokkolt az agyam alig tudtam kinyögni bármi értelmeset.
-Mire volt szüksége ennyire? Ha nem adsz normális okot esküszöm megverlek! Szegény Eunk már hetek óta várt erre!
-Nem jön be! Nem bírtam ott jópofát vágni miközben...-akadtam el gondolkodva a folytatáson.
-Miközben? -türelmetlen volt már nagyon a hangja. HaRin már hangjával megtudna ölni embereket.
-YoonGival kavarunk basszus! -böktem ki az első elfogadható okot.
A vonal túlsó felén hosszú csend telepedett le. Ellenőriznem kellett kétszer is, hogy biztos tart-e még a hívás.
-De várjunk csak ... ő nem meleg?-kérdezett értetlenül én pedig legszívesebben most ugrottam volna ki az ablakon.
-Én is azt hittem, de utána elmondta, hogy nem és ...
-Most akkor dugtok? -mondta ki helyettem.
-Olyasmi.
-Nem hiszem el. Bizonyítsd.
-HaRin...- sóhajtok fáradtan.
-Nincs HaRin! Bizonyítsd!
-Oké-oké, rendben egy pillanat...-emeltem el fülemtől telefonom. -Oppa!-mentem a fürdőbe, ahova be is nyitottam, de nem néztem YoonGira. Megadok neki ennyi magánszférát.
YoonGi már végzett a zuhanyzással éppen törölközött. A szólításomra nem reagált különösebben.-Oppa beszélj HaRinnal. Nem hiszi el, hogy kavarunk.-tartom felé a készüléket kérlelő tekintettel. YoonGi rám majd a telefonomra nézett vizes tincsei alól. Majd elvette azt tőlem. Remélem hazudni fog, mert különben nagy bajba kerülök.
-Szia HaRin. Örülnék, ha elhinnéd, mert én nem szeretem ha megváratnak. Tudod éppen félbe hagyott valamit a telefonálásod miatt. -beszélt a csaptelepnek dőlve. -Szeretnél képet is, hogy mivel volt elfoglalva a szája?- kérdezte egy kisebb szünet után lenézve meztelen énjére mire kikaptam a kezéből a telefont még mielőtt bármi őrültséget csinálna.
-HaR...-ekkor hallom hogy letette. -Ezt szebben is lehetett volna...-motyogom elrakva a telefont farzsebembe.
-Azt akartad, hogy elhiggye. Elhitettem vele.- rántotta meg vállát.

Vacsora után éppen szedtem le az asztalt mikor megjelent kezében egy párnával meg pokróccal YoonGi.
Már szóra nyitottam volna a számat, mikor megelőzött.
-Te alszol bent, én pedig a kanapén.-kezdte meg az ágyazást magának a kanapén.
-Nem terveztem itt aludni. Nyugodtan menj vissza majd hívok egy taxit. -semmi kedvem nem volt vele tölteni egy újabb estét. Rá nézek és ismét azt a két lányt látom.
-Egyrészt nagyon késő van nem engedlek haza még taxival sem, másrészt nem mész haza amíg kiszámíthatatlan vagy.-zárta le a beszélgetésünket. Bár nem akartam itt aludni egy eszement lakásán tudtam itt kéne aludnom mivel már annyira fáradt voltam, hogy a taxiba se ülnék be már állva elaludnék.

A fürdőben levettem a ruháimat, hogy átöltözhessek,de mivel nem volt nálam pizsinek megfelelő ruhanemű leszedtem egy pólóját a szárítóról és azt vettem magamra. Készen állva az alváshoz mentem be a hálójába. De amikor beléptem össze rezzentem. Ismét rengeteg baba nézett velem szembe. Körbe néztem és lassan konstatáltam, hogy nincs olyan oldal, ahova fordulhatnék anélkül, hogy ne nézne pár darab meredten a szemembe. Hogy fogok így aludni? Hogy tud így bárki aludni?
Kijöttem a szobából és leselkedtem a kanapé felé, de pont takarásban volt YoonGi, így nem láthattam ébren van e. Azért inkább csendben oda osontam a kanapéhoz.
-Mit szeretnél?-kérdezte YoonGi, ahogy a látóterébe hajoltam felülről. Hanyat fekve volt egyik keze tarkója alatt másik meg hasán pihent irigylésre méltó kényelmességgel. Szerencsémre nem úgy tűnt, mint akit most ébresztettem fel így lehet tudok vele cserélni.
-Cseréljünk kérlek. A frászt hozzák rám a babáid.- mondtam el neki problémám.
-Csukd be a szemed és nem látod.- mondta egyre laposabbakat pislogva.
-Nem alszom ott. Aludj a szobádba nyugodtan én elleszek itt. Ne aggódj. -körmeimmel idegesen kopogtam a kanapén. YoonGi nézett engem pár pillanatig majd vénember hangokat hallatva felkelt és kikerülve engem a saját szobájába vonult. Így kanapén végre nyugodtabban aludhattam.
...
Fura hangokat hallok és mintha valami lenyomna engem. Fáradt voltam így nehezen nyitottam ki a szemeim. Először a hajnali fél homály miatt nem láttam semmit, de ahogy kitisztult a látásom láttam YoonGit, ahogy rajtam ül bizarr vigyorral az arcán.
-YoonGi ...mé...mégis mit csinálsz?-néztem végig rajta mire észre vettem, hogy a fura hang forrása a csattogtató olló volt. Jobban felakartam ülni, de YoonGi azonnal vissza nyomott torkomnál megragadva. Egyből szorítani kezdte, amitől öklendezés és légszomj tört rám. -Yoon...Gih! -krákogtam vörös fejjel. Minden végtagom mintha le lenne bénulva.Nem bírtam megmozdulni hiába próbálkoztam. -Yoon-Gih! -préseltem ki a nevét, ahogy csak bírtam de továbbra is szorította a torkom, de most már az ollót nem a levegőbe csattogtatta hanem egyre közelebb hozzám. Kezeim és lábaim továbbra is bénultan feküdtek.

-Nyissz-

Elvágta a pólómat egy laza mozdulattal. Így mostmár fedetlen mellkassal feküdtem alatta levegőért küzdve.
-Yoh...on...Gih! Ál...lj... kér...lek! -éreztem, hogy arcom már kezd lilulni.
Ollóját  szegycsontomhoz támasztotta. Remegve figyeltem mit csinál. Elkezdte lefele húzni hasamon . Nem vágott meg, mert össze volt csukva. Alhasamnál megállt az ollóval majd szemembe nézett. Szemei sötétek voltak, de már démonias sötétség volt.
-Hát nem gyönyörű? Szőke babám még nem volt...-suttogta fülemhez hajolva. Hangjától borsódzott a hátam. Nevetni kezdett majd ollóját egy határozott mozdulattal bele nyomta a méhembe.
Felsikoltottam. Borzalmas fájdalom járta át az egész testemet. Sosem éreztem ilyet azelőtt, de ehhez képest minden más fájdalmamat újra élném csak, hogy ez megszűnhessen. Egy pillanatig meg is feledkeztem, fojtogatásomról annyira fájt. Testemet remegett a fájdalomtól, de továbbra is bénultan feküdtem alatta magatehetetlenül. Könnyes arccal néztem YoonGi arcára majd egy újabb fájdalom után ismét hasamra figyeltem. Eszeveszettül vágott engem az alhasamnál ahol ért.
-Hagyd abba! Ez fáj!-üvöltök majd felülök.

Megszünt a fojtogató érzés a rajtam tehénkedő súllyal együtt. Kinyitottam a szemem lassan, de YoonGi nem volt ott. Egyből magamra néztem, de láttam, hogy a póló is egyben volt rajtam. Felhúztam magamon a textilt, de a vágásoknak se volt nyoma. Mi a franc?
-Megkérdezem vagy inkább ne, hogy mit álmodtál?- kérdezte YoonGi, kinek irányába fordultam azonnal. A kanapé melletti fotelben ült kezében egy könyvel és egy nagy bögre kávéval.
-Á-álmodtam?-kérdeztem még mindig heves elégtétellel.
-Hát valószínűleg álmodban sikongattad a nevem valamiért és nem attól, hogy itt olvasok.- billentette oldalra a fejét és nézett a tipikus kifejezéstelen arcával.
Farkas szemezve vele  leesik minden.
-Akkor csak álmodtam, hogy itt lefogsz és kiszakaszolod a beleim?-kérdezem tőle bizonytalanul.
-Igen álmodtad, bár megmozgattad most ezzel a fantáziám. De még nem adtál  okot, hogy ezt tegyem.-bújt vissza könyvébe.
Kócos hajamba túrtan fáradtan, de felszisszenve összegörnyedtem egy hasamba hasítógörcstől azonnal.
-Ah bassza meg...-sziszegem.
-Ennyire valósághű álmaid vannak?- hallottam ismét YoonGi hangját.
-Hanyadika van?-keltem fel nehézkesen a fájdalomtól.
-November 28, miért?- kortyolt kávéjába.
-Fasza, megjött akkor.-ellenőriztem le a kanapét gyorsan, de szerencsére nem hagytam magam után semmit.
-Zuhanyozz le szerintem, mert eléggé megizzasztott téged ez az álom. -méregetett majd inkább ismét saját dolgával foglalkozott. Magamra nézve ismét láttam valóban nem ártana egy frissítő zuhanyzás.

Zuhanyzás után vissza bújtam tegnapi szettembe és a konyhába mentem csinálni magamnak egy erős kávét.
-Fogsz még írni?-kérdezte berakva mellém bögréjét a mosogatóba.
-Mit?-pillantottam fel rá.
-A blogod. Lefogod írni a tegnapit?- támaszkodott meg a pultnak oldalasan.
-Nem tudom. Valószínűleg. Ki kell írjam magamból, az olvasók meg imádják. Apropó van görcsoldód? Várj hülye kérdés pasi vagy. Fájdalom csillapítod esetleg?-nem tudtam koncentrálni a fájdalomtól. Álmomban sokkal durvábbnak éreztem bár a látványa is rápakolt pár lapáttal az is biztos. YoonGi nem szólva semmit megforgatta szemeit és egyik polcon matatott egy ideig.
-Tessék.- adta oda a gyógyszert némi keresgélés után. Bevettem a gyógyszert majd miközben vártam a gyógyszerhatását a tv hangja csapta meg a fülem. A reggeli hírek mentek. Oda vánszorogtam YoonGihoz majd leültem mellé kíváncsian. Árgus szemekkel figyelte a képernyőt  miközben a reggeli hírek mentek. Természetesen a tegnapi gyilkosságot még nem említették. Azt a végére hagyták hisz arra mindenki kíváncsi.

"Ismét lecsapott a Szöuli rém! Nyilatkozta egy személyazonosságát egy helybéli. A tegnapi nap folyamán egy férfi nevezetesen... Kim DongJae bement a rendőrkapitányságra feladni magát a gyilkosságok miatt. Viszont a férfit 5 óra őrizet után kiengedte a rendőrség. Ugyan is a tegnapi napon 21:09 perckor a Nabi utca sarkánál egy újabb holtestre bukkantak. A halottkém megerősítette, hogy az elkövető ugyan az a személy, mint az eddigi eseteknél.  A holtest a 21 éves So LoRa-hoz tartozik, aki pár utcányira dolgozott pincérnőként egy helyi bisztróban. LoRa 20:32 perckor hagyta el munkahelyét majd 20:38kor már segélyhívást indított viszont kommunikáció nem tudott létre jönni. Kérjük a kedves nézőket, ha bármi információja lenne a mostani vagy a korábbi ügyekkel kapcsolatba keressen fel minket vagy a rendőrséget az alábbi..."

folytatta a hírmondó a beszédét miközben bevágták a képeket és felvételeket a lányról. Nappali fényben még gyomorforgatóbb volt az egész. Nem is bírtam sokáig nézni.
-Megmondtam... tőlem nem veszi el senki az alkotásaim. Főleg nem holmi hírnévre éhes idióta. -motyogta a televíziónak a mellettem ülő. Mérgesen felé fordultam.
-Min YoonGi esküszöm az Istenre, hogy még egy szarságba belekeversz, leszarom velem mit tesznek, de felnyomlak a rendőrségen! Megértetted?- a végét már kiabálva mondtam arcába hajolva.

Sziasztok! Meghoztam az új részt, remélem tetszett nektek és várjátok a folytatást! Mit gondoltok ezúttal? Mi történhet? Ki fog derülni az ismeretlen férfi miért is hazudott magáról? Evlyn betartja a szavát vagy sem? Érdekel ti mit gondoltok!
Mellesleg remélem, most már mindenkinek, aki iskolába jár nyári szünete van hivatalosan is! Remélem a nyáron több résszel tudok jönni nektek, de még meglátjuk, mert lesz egy pár hetes szakmai gyakorlatom a nyár folyamán. Nektek vannak terveitek nyárra?