Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Prológus

A N G E L
_______________

"Lábam alatt remeg a talaj...szaladok valami, vagy sokkal inkább valaki elől...egy alagútba érkezem ahol a sötétség öleli át remegő testem. Csak egy lámpa fénye pislákol halványan.Megállok, mert azt hiszem már nem követ senki. De csak hiszem, mert a következő percben két mélykék szempár figyeli minden mozdulatom. A fal mellet áll, kicsivel távolabb mint a lámpafény.Nem félek. Pedig talán kéne. De bakker, fejvadász akarnék lenni vagy mi, nem?

- Ki vagy te?- kérdezem színlelt nyugalommal a hangomban. A szempárnak mint kiderült, lába is van mivel a következő percben......."

Felébredtem. Az ágyam megint tiszta víz. A hajam csatakosan omlott a hátamra és még mindig zihálva próbáltam felfogni az újabb álmomat mikor Sarah nyitott be hozzám.

- Egy újabb álom?- ült le az ágyam szélére álmosan mosolyogva.

- Igen.-sóhajtottam. Azóta álmodtam ezt, mióta elvállaltam a Damian-ügyet. Minden egyes éjszaka. Hmm...nem éppen kellemes.

-Tessék.-nyújtott át nekem egy csésze gőzölgő kávét. Eddig észre se vettem volna hogy azt kavargatja?

-Életmentő, köszönöm. Már mindenki fent van?-kortyolok bele a majdnem tejeskávéba.

-Steve mint mindig, most is valamikor hajnalba kelt hogy kint gyakorlatozhasson. A hadnagy az elöbb szólt hogy keltselek fel, mert ma adja át a bizonyítványod. Aztán nyílt terep.

-Nyílt terep.És Damian.-merengtek hangosan a gondolataimon.

-Na, hagylak elkészülni.-állt fel Sarah az ágyamról és kifelé indult mikor még utánaszóltam.

-Öhm...Sarah, hol is van Damian kecója?

-Majd meglátod.-kacsintott majd vigyorogva kivonult a szobámból.

Megittam a kávém majd kikászálódtam az ágyból.

Odamentem a szekrényemhez és körülnéztem a ruhatáramban.

Barna,zöld, fehér,fekete.Terepminta minden mennyiségben. Fejvadász vagyok,nem katona! A legjobban csak akkor akadtam ki mikor megláttam egy terepmintás bugyi-zokni-melltartó kombót.

Ez már durván beteges!

Ezért inkább felvettem egy fehér trikót, terepmintás rövidgatyával és fehér Converse-szel. Fekete hajam felkontyoztam a fejem tetejére ahol a napszemüvegem is helyet foglalt.Számat vörössel kirúzsoztam és a szempillámat is kifestettem. Mikor kész voltam és belenéztem a tükörbe akkor úgy éreztem magam mintha egy vadidegent látnék.

Hihetetlen.Három éven keresztül lőttem, szaladtam, csúsztam és másztam.És most itt tartok.Egy lépéssel a cél előtt.
Eközben a három év alatt istenke megajándékozott a leghülyébb és legszerethetőbb családdal.Mert ők azok.És most érzem csak igazán hogy tartozok valahová.
Amúgy meg bizonyítványt kapok ma azért mert végeztem a gyakorlattal.Ez valami tesis munkahelyen tuti hogy jól jönne, bár én jobban rajongok az izgis munkákért. Most még nem kezdődik az egész ünnepély,az majd ötkor kezdődik.

Még egyszer rámosolyogtam a tükörképemre, majd elindultam a szállórészből a nagyfőnök irodájába.
Az egész telket két részre szedték, elől maga az épület volt, hátul a kiképzőpálya.
Az épületben három emelet volt: felső a főnököknek, középső a magamfajtáknak(vagyis akik nem katonák lesznek, de kell a kiképzés), és az alsó a katonáknak. Én éppenséggel a felső emeletre mentem lifttel amikor beszállt mellém a haverom, David.
-Szia Dave!-mosolyogtam a vörös srácra.
-Hello Ang. Nah ki megy holnap eltávra szexi modellcsajokhoz?-kérdi vigyorogva.
-Nem is tudom...-forgattam mosolyogva a szemem.
-Naaaa....mondd el, mit tippelsz?
-Steven?
-Nem.
-Adam?
-Nem.
-George?
-Neeemmmm!-azt hiszem mindjárt vérszemet kap.
-Tudod...aranyos,kedves,egy zseni,helyes...
-Ó...akkor Ivan.-mondtam teljesen nyugodtan.Erre Dave hatalmas szemeket meresztett rám.
-Wááá....!!-tépte a haját bömbölve.
-Jajj te bolond...-húztam magamhoz és öleltem meg.
-Persze hogy tudom hogy az én kicsi kecském megy holnap el azokkal a borzalmasan rossz lányokkal!-gügyögtem és tépkedem nagymamásan az arcát.(Azért kecske mert egyszer álmában mekegett)
-Te csak ne szólj semmit angyalka.-vigyorgott,miközben még mindig az ölelésében tartott.
-Miért is?-böktem meg mutatóujjammal kockás hasát.
-Ó...tudod...életed első ügye amiben tök véletlen egy pasi a főszereplő.Akit...le kell csuknod.-huzogatta sokat sejtetően szemöldökét. Mire rávágtam egy nagyot a hasára.
-Aú...angyalka!-nevetett.
De abban a pillanatban a lift kinyílt, mi pedig még mindig öleltük egymást.Szomorúan szétváltunk.
-Nem tudom mi lesz velem nélküled...-sóhajtottam.
-Na...igen.Én és a bájom.
-Khm,khm...-köhögtem.
-Na,én megyek, találkozunk az ünnepen!-integettem a liftből kilépve,és elindultam a főnök szobájához.
Dave...az első barátom volt itt.
Két évvel idősebb nálam, bár egy nagy gyerek. És bár csak a haverom, akkor is nagyon szeretem. Persze rajta kívűl még minden katonával jóban vagyok, de Dave tudja teljesen a történetem.
Amikor odaértem a hadnagy irodájához, bekopogtam.
-Tessék!-kiabálta egy hang bentről.
Bevonultam becsukva magam után az ajtót.
Odaálltam a hadnagy asztala elé és kihúzott háttal tisztelegtem.
-Jónapot hadnagy!
-Reggelt drága.Foglaljon helyet.-intett az asztala elé.
Miközben leültem végigmértem a hadnagyot: őszes itt-ott kopaszodó haja és szakálla volt amihez világoskék szemek társultak.
A szeme melegen és bölcsen fénylett London reggeli napfényénél. Ezek alatt hatalmas karikák és táskák(talán bőröndök) jelezték a hadnagy öregedését.
-Khm...Miss Blake mivel szolgálhatok önnek?
-Szeretnék pontos tájékoztatást kapni a Damian-ügyről.-hangom határozottan csengett.
-Ó,nos, igen. Az első ügye...
Mindjárt kikeresem.Valahol itt kell lennie...-húzta ki a fiókját és keresgélt benne.
Egészen aranyos ez a hely. A kék függönyökön keresztül beáramló fény olyan ragyogó volt!És tetszett hogy a polcokra tett tonnányi könyvön látszott hogy használtak.Nemcsak okosnak akart látszani a bácsi.
-Nahát, meg is van. Tessék ifjú hölgy.-adta át a Damianról szóló mappát.
-Köszönöm.
A leglényegesebb papír tartalma ez volt:

Név:Damian Ivanov Született:London,1996.máj.8.
Anyja neve:Maria Gracia
Apja neve:Christiano Ivanov
Maffia csoport: 1.
Maffiózók száma: kb.670 fő Hálózat neve: Whisper
Börtönbüntetés: 2 év
Gyilkosság száma: kb. 300 fő
Lakcím: Olaszország,Róma

Sokáig csak ültem és gondolkodtam felette,míg végül a hadnagy szólalt meg.
-Nos,mit gondol róla Miss Blake?Elválallja?
Gondolkodás nélkül mondtam ki:
-Igen,elválalom.

___________________
Sziasztok!
Remélem tetszik a történet.
A részeket nem tudom mikor tudom hozni.Semmit nem tudok ígérni.
Mindenesetre...köszönöm azoknak akik elkezdték olvasni!❤❤
Csók:
Aina Blake 💋

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro

Tags: