Prológus
A N G E L
_______________
"Lábam alatt remeg a talaj...szaladok valami, vagy sokkal inkább valaki elől...egy alagútba érkezem ahol a sötétség öleli át remegő testem. Csak egy lámpa fénye pislákol halványan.Megállok, mert azt hiszem már nem követ senki. De csak hiszem, mert a következő percben két mélykék szempár figyeli minden mozdulatom. A fal mellet áll, kicsivel távolabb mint a lámpafény.Nem félek. Pedig talán kéne. De bakker, fejvadász akarnék lenni vagy mi, nem?
- Ki vagy te?- kérdezem színlelt nyugalommal a hangomban. A szempárnak mint kiderült, lába is van mivel a következő percben......."
Felébredtem. Az ágyam megint tiszta víz. A hajam csatakosan omlott a hátamra és még mindig zihálva próbáltam felfogni az újabb álmomat mikor Sarah nyitott be hozzám.
- Egy újabb álom?- ült le az ágyam szélére álmosan mosolyogva.
- Igen.-sóhajtottam. Azóta álmodtam ezt, mióta elvállaltam a Damian-ügyet. Minden egyes éjszaka. Hmm...nem éppen kellemes.
-Tessék.-nyújtott át nekem egy csésze gőzölgő kávét. Eddig észre se vettem volna hogy azt kavargatja?
-Életmentő, köszönöm. Már mindenki fent van?-kortyolok bele a majdnem tejeskávéba.
-Steve mint mindig, most is valamikor hajnalba kelt hogy kint gyakorlatozhasson. A hadnagy az elöbb szólt hogy keltselek fel, mert ma adja át a bizonyítványod. Aztán nyílt terep.
-Nyílt terep.És Damian.-merengtek hangosan a gondolataimon.
-Na, hagylak elkészülni.-állt fel Sarah az ágyamról és kifelé indult mikor még utánaszóltam.
-Öhm...Sarah, hol is van Damian kecója?
-Majd meglátod.-kacsintott majd vigyorogva kivonult a szobámból.
Megittam a kávém majd kikászálódtam az ágyból.
Odamentem a szekrényemhez és körülnéztem a ruhatáramban.
Barna,zöld, fehér,fekete.Terepminta minden mennyiségben. Fejvadász vagyok,nem katona! A legjobban csak akkor akadtam ki mikor megláttam egy terepmintás bugyi-zokni-melltartó kombót.
Ez már durván beteges!
Ezért inkább felvettem egy fehér trikót, terepmintás rövidgatyával és fehér Converse-szel. Fekete hajam felkontyoztam a fejem tetejére ahol a napszemüvegem is helyet foglalt.Számat vörössel kirúzsoztam és a szempillámat is kifestettem. Mikor kész voltam és belenéztem a tükörbe akkor úgy éreztem magam mintha egy vadidegent látnék.
Hihetetlen.Három éven keresztül lőttem, szaladtam, csúsztam és másztam.És most itt tartok.Egy lépéssel a cél előtt.
Eközben a három év alatt istenke megajándékozott a leghülyébb és legszerethetőbb családdal.Mert ők azok.És most érzem csak igazán hogy tartozok valahová.
Amúgy meg bizonyítványt kapok ma azért mert végeztem a gyakorlattal.Ez valami tesis munkahelyen tuti hogy jól jönne, bár én jobban rajongok az izgis munkákért. Most még nem kezdődik az egész ünnepély,az majd ötkor kezdődik.
Még egyszer rámosolyogtam a tükörképemre, majd elindultam a szállórészből a nagyfőnök irodájába.
Az egész telket két részre szedték, elől maga az épület volt, hátul a kiképzőpálya.
Az épületben három emelet volt: felső a főnököknek, középső a magamfajtáknak(vagyis akik nem katonák lesznek, de kell a kiképzés), és az alsó a katonáknak. Én éppenséggel a felső emeletre mentem lifttel amikor beszállt mellém a haverom, David.
-Szia Dave!-mosolyogtam a vörös srácra.
-Hello Ang. Nah ki megy holnap eltávra szexi modellcsajokhoz?-kérdi vigyorogva.
-Nem is tudom...-forgattam mosolyogva a szemem.
-Naaaa....mondd el, mit tippelsz?
-Steven?
-Nem.
-Adam?
-Nem.
-George?
-Neeemmmm!-azt hiszem mindjárt vérszemet kap.
-Tudod...aranyos,kedves,egy zseni,helyes...
-Ó...akkor Ivan.-mondtam teljesen nyugodtan.Erre Dave hatalmas szemeket meresztett rám.
-Wááá....!!-tépte a haját bömbölve.
-Jajj te bolond...-húztam magamhoz és öleltem meg.
-Persze hogy tudom hogy az én kicsi kecském megy holnap el azokkal a borzalmasan rossz lányokkal!-gügyögtem és tépkedem nagymamásan az arcát.(Azért kecske mert egyszer álmában mekegett)
-Te csak ne szólj semmit angyalka.-vigyorgott,miközben még mindig az ölelésében tartott.
-Miért is?-böktem meg mutatóujjammal kockás hasát.
-Ó...tudod...életed első ügye amiben tök véletlen egy pasi a főszereplő.Akit...le kell csuknod.-huzogatta sokat sejtetően szemöldökét. Mire rávágtam egy nagyot a hasára.
-Aú...angyalka!-nevetett.
De abban a pillanatban a lift kinyílt, mi pedig még mindig öleltük egymást.Szomorúan szétváltunk.
-Nem tudom mi lesz velem nélküled...-sóhajtottam.
-Na...igen.Én és a bájom.
-Khm,khm...-köhögtem.
-Na,én megyek, találkozunk az ünnepen!-integettem a liftből kilépve,és elindultam a főnök szobájához.
Dave...az első barátom volt itt.
Két évvel idősebb nálam, bár egy nagy gyerek. És bár csak a haverom, akkor is nagyon szeretem. Persze rajta kívűl még minden katonával jóban vagyok, de Dave tudja teljesen a történetem.
Amikor odaértem a hadnagy irodájához, bekopogtam.
-Tessék!-kiabálta egy hang bentről.
Bevonultam becsukva magam után az ajtót.
Odaálltam a hadnagy asztala elé és kihúzott háttal tisztelegtem.
-Jónapot hadnagy!
-Reggelt drága.Foglaljon helyet.-intett az asztala elé.
Miközben leültem végigmértem a hadnagyot: őszes itt-ott kopaszodó haja és szakálla volt amihez világoskék szemek társultak.
A szeme melegen és bölcsen fénylett London reggeli napfényénél. Ezek alatt hatalmas karikák és táskák(talán bőröndök) jelezték a hadnagy öregedését.
-Khm...Miss Blake mivel szolgálhatok önnek?
-Szeretnék pontos tájékoztatást kapni a Damian-ügyről.-hangom határozottan csengett.
-Ó,nos, igen. Az első ügye...
Mindjárt kikeresem.Valahol itt kell lennie...-húzta ki a fiókját és keresgélt benne.
Egészen aranyos ez a hely. A kék függönyökön keresztül beáramló fény olyan ragyogó volt!És tetszett hogy a polcokra tett tonnányi könyvön látszott hogy használtak.Nemcsak okosnak akart látszani a bácsi.
-Nahát, meg is van. Tessék ifjú hölgy.-adta át a Damianról szóló mappát.
-Köszönöm.
A leglényegesebb papír tartalma ez volt:
Név:Damian Ivanov Született:London,1996.máj.8.
Anyja neve:Maria Gracia
Apja neve:Christiano Ivanov
Maffia csoport: 1.
Maffiózók száma: kb.670 fő Hálózat neve: Whisper
Börtönbüntetés: 2 év
Gyilkosság száma: kb. 300 fő
Lakcím: Olaszország,Róma
Sokáig csak ültem és gondolkodtam felette,míg végül a hadnagy szólalt meg.
-Nos,mit gondol róla Miss Blake?Elválallja?
Gondolkodás nélkül mondtam ki:
-Igen,elválalom.
___________________
Sziasztok!
Remélem tetszik a történet.
A részeket nem tudom mikor tudom hozni.Semmit nem tudok ígérni.
Mindenesetre...köszönöm azoknak akik elkezdték olvasni!❤❤
Csók:
Aina Blake 💋
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro