~Szája folyamatosan az enyémet falta és tudtam hogy mindketten többet akarunk....~

-Dave...!-távolodtam el tőle lihegve.
-Mi a baj?-vizslatott szomorúan.
-Én...én ezt nem tehetem.Dave...én imádlak.De olyan vagy nekem mint a bátyám. A normál emberek pedig nem szexelnek a bátyjukkal. Csak barát...-ráztam meg a fejem és szálltam ki öleléséből.
-Sajnálom Ang...én csak...felejtsük el, jó?Legyünk tényleg csak barátok.-puszilta meg homlokom.
-Akkor bátyó...én attól még szeretlek.-fogtam meg a kezét.Lehajolt és homlokát az enyémnek döntötte.
-Én is szeretlek angyalom.Na menj, pihend ki magad.Holnap a tervek.Utána meg...nyomás csajszi pizzát tömni!-adott még egy puszit a homlokomra én pedig kiszökkentem az ajtón be a szobámba.
Lerúgtam a kényelmetlen lábbelit a sarokba és nekifutásból beugrottam az ágyba.
Szétterültem és a szobámba körülkémlelve jobban szemügyre vettem.Minden sötétkék, fehér és arany színű designt képviselt.
Ággyal szemben tv volt, amaz mellett szekrénysor egészen a falig. A falakon sötétkék-fehér minta díszelgett. A szőnyeg pezsgőszínű volt. Az ágyam melletti falamon három hatalmas ablak volt.
Volt még egy íróasztal rajta géppel,előtte székkel.
Egyedül vagyok.Magamba.Megint.
Emlékek árasztottak el.
Anyám amint holtan lóg egy kötélen a padláson.A sámli eldöntve pihen mellette.Lila,száraz ajkai kissé szétnyíltak.
Másik kép
Apám rugdossa a földön fekvő anyám.Anyám minden rugás után összehúzza magát. Én csak térdelek arcomat kezeimbe temetve sírok.
Egy kép anyám halála után
Én benzines kannával a kezemben lépkedem végig a házunkat.
Miközben a benzin csak folyik.Szerte szét.
Megérkezem az ágyában alvó apámhoz.Leöntöm benzinnel mire felébred.
-Mi a faszt csinálsz te utolsó kurva?Te lotyó?-kiabál rám miközben kezeivel idegesen kalimpál és próbálja elszakítani a köteleket amik az ágyában tartják fogva.
-Megölted anyám.Minden egyes nap végig kellett néznem ahogyan félholtra vered.Én láttam el a sebeit mert féltetted a segged a sittől. Nem akartad kórházba küldeni!-kiabálok rá és újabb adaggal öntök a nyakába.
-Neked semmi sem szent?-kiabál idegesen.
-Nincsenek szentek,apám.-dobom el magam mellé az öngyújtót.
Az egész szoba pár másodperc múlva már lángok martalékává lesz.
-Menj a Pokolba te démon!-sikoltja bele az éjszakába. A lángok engem is körülölelnek,de nem érdekel.Már nem.
Eldobom a kannát és hagyom hogy hosszú fehér ruhám lángra kapjon és égesse a testem.Sebeim nincsenek,csak a forróság.
Komótos léptekkel odasétálok apámhoz aki még mindig rángatózik a fájdalomtól.
Megcsókolom a homlokát és fülébe suttogtam:
-Oda tartok,apám.
Egy másik jelenet
Elhagyom a lángokba álló házat és elindulok az utcákon.
És ennyi volt.Még ismétlődtek ezek a képek egész éjszaka,de hang már nem volt.Mintha kikapcsolták volna.Mindig ez van.Amint elalszom a démonaim előtörnek a mélyből és letámadnak. Egész éjszaka kísértenek a múltammal.Mert amit elmeséltem az az volt.Egyszer rég ez megtörtént.A ház romjai máig ott vannak, benne egy halottal akit a föld ölelt magához.
Mint mindig a démonaim mellett a visszajövő álmom is megjelent.
Megint egy jó éjszaka.

*****

Reggel a gyönyörű ruhámban ébredtem Sarah nélkül.
A sminkem bár nem láttam-tudtam-el volt folyva.
A hajam akár egy fészek, állt szanaszét a fejemen.
Így csak nem mehetek a hadnagyhoz.
Lezuhanyoztam, a ruhát bedobtam a mosógépbe, felvettem egy egyberészes ruhát ami a combom közepéig ért,felül fehér volt és pántos,alul rózsák voltak benne.
Hajam laza kontyba fogtam.
És felvettem a ruhához egy topánkát.
Sminkemet cicaszemre csináltam-tusvonal+sz.spirál.
Fejem tetejére a napszemcsim nyomtam és késznek nyilvánítottam magam.
A bizim az íróasztalomon feküdt,a Damianos papírok felett.
Tényleg...tegnap a székemen felejtettem...
Még egyszer átolvastam a papírokat majd elindultam a tárgyaló felé. Harmadik emelet,tizenharmadik szoba.
Út közben Ivan török személyébe futottam bele.

-Helló Blake.Mikor érsz rá? Tudod a tegnapi látványodtól begerjedtem, de senki nem segített ki.-vigyorgott le rám kockás hasát nekem nyomva.
Sötétbarna szemek,fekete haj.
Minden épeszű nő álma.De ki mondta hogy százas vagyok?Khm...megöltem az apám,fejvadász vagyok,láttam anyám holtan...igen,határozottan nem hétköznapi.
-Édesem...-simítottam végig álla vonalán.
Mozdulataimat sötét szemével követte,sőt,tenyerét az enyémre tette. Tudtam hogy teljesen felcsigáztam őt. De ez csak üres flörtölés volt,ennyi.
-Soha napján kiskedden!-rántottam el kezem arca elől és megfordulva kissé riszálva sietősen otthagytam az elképedt férfit.Mert az volt.Lehetett vagy 22 biztosan.
-Ezt még visszakapod Blake!-kiáltotta utánam mély baritonja.
-Örömmel várom Valjetnyik!-integettem, hátra sem fordulva vállam felett.
Kanos ruszki.Inkább maradna a vodkánál.Azt legalább mennyeien készítik.
Így hát ennek ellenére tovább folytattam az utam a főnök irodájába.
6...7...8...Gyerünk már!Mi ez a sok szoba?
Odaérve az ajtóhoz megtorpantam.Végigsimítottam a szoknyámon,ellenőriztem a sminkem nem e kenődött el.
Mint az Ágnes asszony-ban.Hi,hi.
Mikor minden oké volt, bekopogtam.
-Szabad!-szólt ki egy férfihang kellemes olasz akcentussal.
Benyitottam.Előttem rögtön(vagyis a szoba közepén) egy fekete lábú asztal foglalt helyet átlátszó üveglappal, hozzá illő fekete székekkel.Mind két oldalon 8 szék volt egymás mellett sorakozva katonás sorrendben.Összesen 16. Az asztal végén két nagy tábla volt:az egyik kicsi,fehér,filcel lehetett rá írni, a másik egy nagy projektoros tábla.
Ezek mögött két nagy ablak, fekete függönyökkel.
A falak fehérek voltak.
A székekben már ültek: az egyik oldalon 4-en,a másikon 5-en.
A hadnagy volt az asztalfőn,velem szemben.
-Ááá...Angel, ugyebár.Kérem foglaljon közöttünk helyet.Ha megengedi bemutatom az itt jelenlévő társaimat.-mondta nyájasan egy harmincas, enyhén kopaszodó, botsáska fazon.
-Természetesen.-öltöttem magamra egy álmosolyt és leültem egy fánkot tömő, igencsak pocakos egyed mellé.
-Nos...az én nevem Gerard Gossner.A new york-i katonaság oszlopos tagja.
-Az úr-mutat egy ősz hajú,jó kondis bácsira- Don Capuero Josterria az olaszországi katonaság hadnagya.
És a többi....és a többi...mindegy.A végére összeállítottam egy magamfajta névsort:Botsáska,Don mittudomén,Pocakos bácsi,Égimeszelő,Törpicúr,Flúgi,Olasz szexi, Hosszúhaj és Fánkpasas.Tudom nem szép dolog volt de....na.Így egyszerűbb.Az igazság fáj.Én is mini kissé kigyúrt törpe vagyok, na és?
Miután felsorolta a neveket és tisztségüket jöhetett a munka.
-Khm...-állt fel a hadnagy-köszönöm ezt az igen...részletes bemutatót Gerald.De mind tudjuk hogy miért vagyunk itt.Ez lesz talán a legnagyobb beépülés a katonaság történelmében. És ezért is vagyunk itt. Damian Ivanov ügyéért.300 lélek.300 ember veszett oda azért az emberért!!És a Whispersben megközelítőleg 700-an vannak!Tudják mit jelent ez?!Minden maffiatag fejenként 300 emberi élet.700 szorozva 300-al! Igen,210 000 ember.Ennyi ártatlan emberi élet...ezért a maffiáért...
Úgy hiszem senki sem találja véletlennek hogy ők állnak az első helyen...
Nos,Angel,a cél a következő: börtönbe juttatod Damian Ivanovot.Kapsz rá fél évet.Ennyi a maximum.Ha elbuksz ráállítunk egy másik ügyre.
Miután Ivanov a dutyiba várja a halált addig mi körbekerítjük az egész épületet.Kérdés?
-Hadnagy...milyen épületet?-kérdeztem.
-Gyárat...kinek hogy tetszik.Ott van a drogültetvényes.A pincékbe pedig a Whispers árulóit tartják fogva.Meg az olyanokat akik keresztbe tettek nekik. És oda jár vissza az összes bérgyilkos munkáért.Ivanovot az otthonában kell meglepnie.Ott is vannak őrök,de mondanom sem kell,ezért képeztük ki.
A feladata a következő a cél elérésében: eljátsza hogy maga prostituált aki szeretné ha Damian lenne a fejese.-erre a mondatra egy hatalmasat grimaszoltam.
-Elnézést a félbeszakításért hadnagy,de ezt így, ebben a formában nem vállalhatom el.-szúrtam közbe.
-Semmi baj,Angel.De a munkáját busásan megfizetnénk, és a lebukás esélye is minimálisra csökkenne.
Neeemmm!Nem vállalhatod el!Nem vagy te megbolondulva!De kell a pénz!És ez lenne az évezred ügye...Gyerünk már, ne legyél betoji..
De egy prosti...na....akkor is....
-Rendben,folytassa kérem.-hagytam jóvá burkoltan.
-Tehát magának csak annyi a dolga hogy Damiant a böribe juttassa.Kap majd egy kis szállást ahova beköltözhet.A ruhákat pedig...khm...Swetlana biztosítja.Már a szekrényben fognak lógni mire odaérsz.
Pisztolyt,egyebet...ha lehet inkább a padló alatt kiépített résben tárolj majd.
A fedőneved Eleanor Baker lesz. A khm...prostituált neved Crystal Star lesz. Személyit holnap adunk.
Parancsolj,az épület tervrajza.
Ha lehetne holnapra tanuld meg.-csúsztatott elém három A/3-as méretű lapot.
-Az első emelet a pince.Ott tartják fogva az embereket.A második drognak van.A harmadik a bérgyilkosoké. Damian villája két utcányira van szállástól.Nagy eséllyel oda kell majd menned rúdtáncosnak. Sokszor az embereit is meghívja magához partyra. Valakinek,kérdés?-nézett körbe.Én még mindig a térképeket tanulmányoztam.
-Mi van ha lebukik?-kérdezte az Olasz szexi.
-Nyugalom Alexandro.Ez esetben Angel igyekszik mielőbb Londonba jönni.Itt aztán ha kell,elküldjük orosz barátainkhoz Szibériába.Vagy bárhova ahol nem találhatják meg.-"nyugtatott" meg minket a hadnagy.
-Mindenki elfogadja a tervet?Van ki ellenzi?-nézett körbe.
Néma csend honolt.
-Nagyszerű.Angel Blake,rajtad áll,vagy bukik minden.-emelte rám tekintetét.
Szibéria...vodka vodka hátán...nem is annyira rossz.
De...félek.Mi van ha bármi rosszul sül el és otthagyom a fogamat?Szinte látom a koporsós szarul kinéző hullám...
Na azt nem!Vagy megcsinálom emberesen, vagy tényleg megérdemlem a halált!
Vállalom a kockázatot.
-Vállalom,igen.-mosolyogtam mindenkire.
-Ez remek.Holnap indulhatsz is!Az ülést lezártnak nyilvánítom!Minden itt elhangzó szó,kizárólag a katonaság és Nagy-Brittannia tulajdona!A titoktartás kötelez!-zárta le az ülést.
-Én...khm...akkor indulok is összepakolni.-szólaltam meg,bár addigra már nagyban a következő ülésükre gyalogoltak a fejesek.
-

Készülj fel Angel.Ez hatalmas dolog lesz ami életveszélyes is lehet. Bár azt hiszem erre a feladatra volt időd felkészülni. De...nehéz lesz.És tudd...hogy ami Dave és te közötted történt nem befolyásolja a szakmai kapcsolatot.-suttogta az utolsó mondatot a hadnagy összepakolva az iratait egy aktatáskába.
-Dave és...én...közöttem semmi nem történt.Nagyon szeretem és imádom a fiát de csak testvérként illetve barátként.-habogtam fülig pirulva,lesütött szemekkel.
Basszus!Kis híján az apósom lett!
-Nos ez...igazán szomorú.Lilyennel jobban örültünk volna neked mint bármilyen más lánynak.De...hát az élet útjai kifürkészhetetlenek,nemde?Ettől függetlenül mi még ugyanúgy fogunk szeretni és támogatni.No...de ...mindegy.Nem itt kéne ezt a beszélgetést megejtenünk tudtommal.Majd máskor.Pihend ki magad drága!Holnap nagy nap.-küldött egy bíztató mosolyt felém.
Én meg csak álltam lesokkolódva.
Már mindenki kiment.Mikor már lábaim megadták volna magukat, kihúztam az egyik széket ráültem, és rákönyökölve az asztalra, arcom a kezeimbe temettem.
Mit tettem?Miért?Talán most vállaltam el életem legöngyilkosabb melóját.Talán most öletem meg magam.És Dave?Mit tettem én?Szegényem...talán oda a haverságunk. Talán, talán hátán...Ez nekem túl sok.Nagyon sok.Majdnem....majdnem elveszítettem.A haverommal.A testvéremmel.Davevel.Jézusom...fúúj!
A kicsi kecskémmel...Na jó,ez így elég zoofilan (aki állatokkal csinálja) hangzott.Majdnem megfektetett egy kicsi kecske. Oké...szükségem lesz a késeimre...és száz golyóra ha a mai napot túl akarom élni...(ha ha ha)
Ezért felkeltem az önsajnálat mélabús,Nutellás,hízlaló mocsarából és elindultam egy új földre...vagyis....inkább egy nyelvre....arra amit a legjobban beszélek...a pisztoly dörrenése,és a dobókések suhogása ahogy a levegőt szelik át-nyelvre.
Felkeltem az asztaltól és lefelé indultam a lifttel.
Mikor megérkeztem az egyesre,vagyis a földszintre, elindultam kifelé az ajtón.Ám Lilyenn is a legjobb pillanatban talált rám.
-Kincsem, hova lesz a nagymenet? Hallottam hogy elvállaltad...-jött kifelé a konyhából, legalábbis a kötényből, és lisztes hajáról ezt szűrtem le.
-Lazítani.Kés plusz pisztoly.-válaszomra bicentett fejével és visszament a dolgára.
Akkor már kiismertek annyira hogy tudják-felejteni tölténnyel és pengével kell.Legalábbis nekem.
Szóval kiindultam az épületből, ki a pályára.
Elhaladva egy katonai csoportot láttam ahol az egyik izmos srác igencsak nagy letolást kapott.
Meg voltak fejvadászok, akik egyedül nyomták a kegyetlen akadályokat.
Én nem törődve másokkal és a dolgaikkal,az enyémekbe feletkeztem bele.
Felvettem a hangtompítót és teletöltöttem 9 db 357-es Magnum tölténnyel a Desert Eaglet. Ez elvileg Szíriába és az USA-ban "őshonos", de ahhoz képest itt Londonba sinca vele különösebb problémánk.
Mondjuk,tény és való hogy a zsaruk meg a securityisek bírnak minket szóóóvaaaal...van egy kis extránk,oszt jóvan.
Előjött egy filmekből jól ismert emberalakú bábu aminek öt karika volt a mellkasára festve-a közepe a szívnél volt.
Ilyenkor engedtem ki a dühöm.
Anya-lőttem a szívébe.
Újabb bábu.
-Apám-beleeresztettem egy tárat-mindegyik körbe egyet,a szívbe többet is.
Újratöltöttem.
Új bábu.
-Gyilkos vagyok, talán öngyilkos-sok-sok lövés.
És ez így ment kitudja meddig.Belül magam ostoroztam,kívűl elszántan harcoltam.
Volt is egy pisztolytetkóm Warrior felirattal.
Szóval ez így ment talán két óráig.
Aztán egyszer csak érintést éreztem a vállamon és hogy valaki bökdös.
Pisztolyomat mellkasomhoz szorítva fordultam meg, és fel se nézve emeltem szívéhez fegyverem.
Egyik kezemmel a pisztolyt fogtam míg a másikkal a hangtompítós fülest levéve néztem fel Steven markáns arcára.Két fejjel magasabb volt nálam.
Valljuk be, volt hova felnéznem.
-Mit szeretnél?-kezdtem talán kicsit barátságtalanul.
-Csak szólni hogy hat óra van, neked még aludnod kell és összecsomagolnod.Gondoltam nem lenne jó ha itt éjszakáznál.-nézett le rám és már vissza is indult az edzésre.
-Steven, bocsi! De...köszönöm!-kiáltottam utána a pisztolyt visszatéve és a tompítót.
Visszasiettem fel a szobámba. Elővettem egy nagy bőröndöt és nekiálltam csomagolni:póló,pulcsi,hosszúujjú,egyberuha,szoknya,bugyi,zokni,melltartó,farmer,sort,parfüm,körömlakk,teló töltő,pénz,fülhallgató,borotva és happy end. Hogy egy kicsit sok volt?Meglehet. De alapfeltétel.
A kurvás ruha már biztosítva. Nagyszerű.Ajánlom hogy legyen ott fogkefe és fogkrém.Nem szeretném azt is cipelni.
Ráültem és becipzároztam. A bőröndöt behajítottam a sarokba.Később még lementem vacsizni és ennyi.
Lefürödtem,kicsit olvastam és nyugtalan emlékek közepette álomba szenderültem.Aznap éjszaka valami-egy igen apró,és törékeny részem-örökké megváltozott bennem.Talán felfogtam hogy az életem mulandó.....

________________
Sziasztok!
Fertelmesen sajnálom a helyesírási hibákat és ha esetleg rossz infót adtam volna a Desert Eagle-ről. Igazából...ma csak azért akartam befejezni ezt a fejezetet hogy a hosszas pofázásomban megemlítsem hogy ma kaptam kék szilikonos telefontokot!Egyszerűen imádom! Na...remélem tetszett a rész,és légyszi nézzétek el a dicsekvésem.Alap emberi bűn.Hát, valamiben meg kell halni,nemde?
Nagypuszi mindenkinek és szép napot!
(Több mint kettő ezer szó lett a fejezet....új rekord😄)
Csók:
Aina Blake💋