~Gondolkodás nélkül mondtam ki:
-Igen, elválalom.~

-Ennek igazán örülök Angel. Holnapután indulhat is. A papírokat kérem tartsa meg.Majd holnap visszaadja. Holnapután reggel hétkor a reptéren legyél .Ami azt jelenti hogy legkésőbb négy órakor már ott is lesz.A címet és az egyéb dolgokat Stevevel küldöm még a nap folyamán.
-A munka részét félretéve: hadnagy, nem látta Lilyennt?-kérdeztem reménykedve a kedvező válaszban.
-A feleségem?Hát persze hogy láttam Angel! Tudod mint mindig, most is a konyhában tesz-vesz.Éppen neked és Davenek csinál sütit.-enyhültek meg vonásai.Lilyenn a felesége volt és nagyon szerették egymást.A hadnagy volt a pót apám, míg Lilyenn az anyám.Sokat köszönhettem nekik.Lilyenn-nel minden egyes nap beszélgettünk, még az igazán nehéz helyzetekben is.
-Akkor hadnagy lemegyek és megkeresem.Köszönöm a mappát.És...mindent.-lett fátyolos a szemem a három évre visszagondolva.
-Jajj Angel!Gyermekem.Még nincs itt a búcsú ideje. Ez csak ennek a vége és az ismeretlennek a kezdete.-mondta bölcsen.
-Köszönöm.Viszlát!-húztam ki a székem és indultam az ajtó felé.Utoljára visszanéztem és a hadnagyra mosolyogtam.Ő is mosolygott.
Visszamentem a szobámba ahol ledobtam a mappát az asztalomra és elindultam megkeresni Lilyennt.
Tényleg a konyhában találtam rá a gömbölyded alakjára és szeretetteljes arcára.Rózsaszín egyberuhája fölött azúrkék kötényt viselt. Szórakozottan kevergetette a tésztát amikor mögé lépve egy puszit nyomtam az arcára.
-Angel!Az Isten szerelmére!Így halálraijeszted öreganyádat?-szidott szavaival, de szemeiből sugárzott a szeretet.
-Segítsek valamiben?-mosolyogtam.
-Hát hamár itt vagy leányom akkor légyszíves verj fel négy tojást és kezdd el habarni!
Miután megtettem amikre kért azután elégedetten néztük ahogy már a sütőben sül a sütemény.
Közben természetesen a krémet "kanalaztuk" ki ujjainkkal.
-Lilyenn?
-Tessék,aranyom.
-Ezután minden megváltozik majd, ugye? Én elmegyek talán hónapokra, Dave is eltávra...a többieket pedig meg sem merem említeni.-néztem magam elé szomorúan.
-Dehogy Angel!Mi mindig itt leszünk az öregemmel.A jővőben bármikor is szeretnél, ide jöhetsz.Az unokáink is beugranak az ünnepekre.
És te még mindenképpen fogsz fejlődni. Bár lehet hogy lesz olyan amikor majd azt hiszed hogy minden megváltozott körülötted, megeshet hogy csak te látod majd másképpen a világot.-szorította meg bátorítóan a kezem.
-Nem tudom...félek...Damian több száz embert ölt meg.Hidegvérrel.
-Mindenkiben van jó.Még a gyilkosokban is ott lapul. Mert tudod, a lelkiismeret furdalás is emberi tulajdonság. Mégpedig jó tulajdonság.Lehetséges hogy ezek csak rosszhírű pletykák.Hiszen a pontos adatokat csak az elkövető tudhatja.-mosolygott rám.
-Pletykák...-sóhajtottam.
Lilyenn elnézett a fejem fölött és ráncba szaladt a homloka.
-Nahát kisasszony!Kettő óra van bizisten!Angel kincsem ötkor van a bizonyítvány osztás!-ugrott föl sietősen és csípőre tett kezekkel meg felvont szemöldökkel várta a reakcióm.
-Igen, Lilyenn.Kettő óra.Ötig van HÁROM órám.Mi itt a probléma?-ráztam hitetlenkedve a fejem.
-Hogy mi itt a probléma??Hát leginkább az csillagom hogy te még fel se vagy öltözve!Hol a smink?Hogy áll a hajad?És a körmeid? Milyen cipőbe mész?-idegeskedett hevesen gesztikulálva.

-Most kisasszony felállsz és szépen hagyod hogy egy teljesen más lányt faragjak belőled!

*****

-Hűűű....-nyögtem a hatalmas tükör előtt állva a szobámban.
-Ezt vártam én is kisanyám!-mosolygott büszkén mögöttem Lilyenn.
A ruha túlszárnyalta minden álmom.
Ahogy a mellrésznél csodálatosan csillogtak az ékkövek...
Ahogyan a királykék selyem fodrozódva omlott a földre...
Ahogy magam után húztam akár egy uszályt...
Egyszerűen fennséges volt.
Ilyen volt:

Hozzá egy fehér platform cipőt húztam, ezüst színű karpereccel. A szemem kihúzva,szempillaspirálozva és füstösre lett csinálva. Ajkaim bordó árnyalatot kaptak.Körmeim mandula alakú, franciák lettek. A hajam vége szőke lett az ombrénak köszönhetően és be lett göndörítvet. Továbbá kicsi, fehér rózsás csatokkal lett feltűzve.A jobb kezemen lefelé kúszó smaragd színű kígyó tetoválásom büszkén díszelgett karomon.
-Angel aranyom, hogy tetszik?-nézte aggodalmaskodva a mimikáim.
Hirtelen megfordulva omlottak karjaiba és öleltem magamhoz.
-Lilyenn,ez...életem legcsodásabb ruhája! Köszönöm!-szipogtam nyakába.
-Ennek nagyon örülök.Tökéletesen illik rád csillagom!Mintha rád szabták volna!
-Csak ne lennék már ilyen kicsi.-céloztam magasságomra.Bár alakom eddzett volt, mégis mindig a 159cm-es magasságomon puffogtam.
Még a magassarkúba is csak 166 cm voltam!
-Angel.Ezt meg ne halljam mégegyszer! Te így is tökéletes vagy! Na indulás angyalom! Már fél öt!-bontakoztunk ki az ölelésből.
Lilyenn csípőre tette a karját amibe én kis habozás után bele is karoltam.A második emeletről a harmadikra lifteztünk. Ott is az előadó terem öltözőjébe igyekeztünk. A teremben (nem az öltöző) székek voltak sorjában és már fel volt állítva a pódium, vagy színpad, kinek mi tetszik. Emberek sürgölődtek össze-vissza cikázva a teremben. Katonák, fejvadászok, nagyfőnökök. Nem is csodálkoztam rajta hogy mindenhol csak férfiakat láttam, hiszen Lilyennen kívűl én voltam az egyedüli lány. Így hát negyed órát várakoztam hozzám hasonló "ballagókkal".Lilyenn minden jót kívánt, aztán leült Dave mellé. Ő már egy évvel ezelőtt megkapta a bizijét.Már hivatásos katona.

Izzadt a tenyerem,
iszonyatosan féltem.Libasorba rendeződtünk az ajtó előtt. Én voltam az utolsó.
Végem.El fogok tanyázni.Akkor pedig mindenki kiröhög. Nekem pedig kaput nyista.Game Over...
És kiment az első ember.Felment az emelvényre, kezetrázott a hadnaggyal, elvette a bizijét és ment is leülni a székre. Második...és így tovább.Mígnem arra eszméltem hogy az én nevem hangzik el és már senki sincs előttem.
-Angel Blake.-mondta büszkén mondva a hadnagy.
Elindultam...minden fej felém fordult.Minden szem szinte lyukat égetett a hátamba.
De én csak magabiztos lépésekkel haladtam.
Felmentem a lépcsőn.Öt lépést haladtam és megálltam a hadnagy mellett.
-Gratulálok Angel.-fogott velem kezet és adott mindkét orcámra egy puszit.
Eközben másik kezembe csúsztatta a sötétkék A/5-ös könyvecskét melynek elején sötétarannyal Nagy-Britannia zászlóját festették rá.
Tovább szeretettem volna indulni de a hadnagy szavai megállítottak.
-Angel mondanál pár szót egyedüli leány növendékként?-fordult hozzám.
-Igen...-bicentettem félve.
A francba is hadnagy!Muszály még dumálnom is?Csak had mehessek el a szobámba ahol Sarah társaságában ugrálok az ágyon boldogságomban.De neeeeemm!Mert miért is lenne egyszer minden egyszerűbb?
A hadnagy félreállt helyet engedve nekem.
-Fogalmam sincs ilyenkor mit kell mondani...Csak azt tudom hogy nagyon megszerettem ezt a helyet.Az itt élő embereket...és azokat akiket ma már barátaimnak tudhatok.Nélkülük ez a hely egy kínzási központ lett volna.Persze voltak akadályok, nem mondom hogy nem.De bár kívűl drótkerítés van,belül mégis a barátaim.
Először furcsa volt egyedül lányként itt lenni.De aztán szépen lassan hozzászoktam ahhoz hogy nem hajtják le a wc ülőkét. Nehéz szívvel hagyom itt ezt a helyet.Tudom hogyha sikerrel járok akkor visszajövök.Pár hétre, talán csak napokra.Eddig ez állandó helyem volt.Most meg...kimegyek a nagyvilágba. De köszönöm akkor is mindenkinek ezeket a jó emlékeket.-fejeztem be a beszédem Dave vigyorgó arcába mosolyogva.
Elléptem a mikrofontól és lesétálva helyet foglaltam Dave mellett.
-Köszönöm Angel.Szép beszéd volt. Megintcsak gratulálok azoknak akik most végeztek és remélem még találkozni fogunk velük. Ha van kedvük fáradjanak át a szomszédos terembe ahol táncolhatnak.-sétált le a hadnagy is a pódiumról.
-Milyen érzés vérbeli fejvadásznak lenni angyalom?-fogta meg az egyik ölembe tett kezem.
-Várj még...majd ha elkaptam pár rosszfiút és dutyiba dugtam őket.-mosolyogtam rá.
-Gyönyörű vagy.-suttogta fülembe.
-Te sem panaszkodhatsz.-motyogtam elpirulva.
-Gyere angyalka! Ideje táncolni!-vigyorgott rám az öltönyös Dave.
Felhúzott és átkísért a másik terembe.
-Aztán csak ésszel a fiammal!-suttogta út közben Lilyenn a fülembe.
-Na de Lilyenn!-képedtem el.
Ő pedig csak kuncogva elment a hadnaggyal keringőzve.
Átértünk egy nagy terembe ahol mindenki a meghívott párjával táncolt.A terembe ahol a bizit osztották gondolom már nem fértek volna be a lányok.
Szóval a terem hatalmas volt.Kétoldalt a fal mellett kék terítős asztalokon étel várta az éhes vendégeket.
A hangfalakból zene szólt és jó volt a hangulat is.
Dave mindkét kezével derekamat fogta míg én kezeimet nyaka köré kulcsolva keringőztünk.
-Mit mondott anyám?-mondta fülemhez hajolva.Meleg leheletétől libabőrös lettem.
-Semmi érdekeset.-néztem szemébe.
-Tényleg?Mert én valami olyasmit hallottam hogy legyünk ésszel.-suttogta lehajolva ajkaimra.
-Ühüm...-morogtam inkább magamba.
Lehajolt és abban a percben megcsókolt.Ajkai lágyak voltak és bejutásért könyörögve próbált nyelvével számba jutni. Megadván neki az engedélyt kinyitottam a szám.Nyelveink egy ideig táncot jártak mígnem levegő hiányában elváltak ajkaink.
-Én loptam tőled az első csókod.-suttogta mélyen a szemembe nézve.De még mindig vészesen közel a számhoz.
Mit csinálsz te őrült?Megcsókolt!Ez volt életed első csókja!De...tőle!Aki a haverod!A bátyád!Az ember nem smárol sem a haverjával, sem a bátyjával!Akadj le róla!!!Ő csak barát!!Aki baromi jól csókol...
-Gyere.-húzott ki a teremből.Visszafordulva láttam Lilyenn kacsintását és a hadnagy vigyorát...
Ezt tuti kitervelték...
Mire feleszméltem már Dave szobájában álltunk.
-Dave...-kezdtem VOLNA.
-Cssss...-csókolt meg újra.
És újra. Mire Dave felemelt a fenekemnél fogva én pedig ösztönösen lábaimat a derekára kulcsoltam.
Szája folyamatosan az enyémet falta és tudtam hogy mindketten többet akarunk.....

_____________________
Sziasztok!
Tudom félelmetesen idegesítő helyen hagyom abba...
DE...szerintem pár nap és hozom a kövi részt.
Remélem tetszett.
Sajnálom de emellett -nem tudom kinek-de rossz hírt kell közölnöm. Mert a következő fejezetben még nem indul el Angel Rómába csak megtudjuk mi történt azon az estén és a terveket Damian lecsukásához.
De ígérem hogy a negyedik részbe már talán több izgalom is belefér.Hiszen akkor már hősnőnk a festői Olaszországban keresi az élet kifürkészhetetlen útjait.
Ha tetszik olvasd tovább.
Csók:
Aina Blake💋