Jelen

Kedvesem..

Tudom, hogy te most épp a legszebb álmaid kellős közepén jársz... de míg te alszol, én nem tudlak elfelejteni, szenvedek. Nagyon hiányzol. A baleset előtti éjszakán a kocsoban ülva azt mondtad ,,szeretlek''. Nem tudod elhinni mennyire fájt látni, hogy ezek után nem szólsz hozzám.
Sose hittem az első látásra szerelemben,de te... te megmutattad milyen is szeretni valakit szármasásától és nyelvszintől független.

Még mindig emlékszem arra a meleg szemptemberre amikor te a középiskola lépcsőjéről néztél amikor legelőször találkoztunk. Nem mosolyogtál, csupán rámnéztél. Ennyi is elég volt hogy azt érezzem te más vagy. Akkor még nem éreztem semmit. Hisz látni sem akartam koreai embereket... te is tudod hogy miért. Tudtad és mégis engem akartál.

Ezek közt a legszebb emlékem a születésnapom volt, amikor szerelmet vallottál, pont akkor mikor már én sem bírtam magamban tartani az érzéseim irántad. Sok közös emlékünk van ami miatt nem tudok mást szeretni.
Az orvosok le akarnak kapcsoni a lélegeztetőgépről, de én nem engedem nekik, hiába szabtak határidőt.

A fájdalmam nem csökkent, hiaba már egy éve hogy kómában fekszel. Azóta már menedzser vagyok egy nagy cégnél, ott ha valaki közeledne felém én mindig eltaszítom magamtól, mert eszembe jutsz.

Ezt a levelet a virágokkal teli asztalodra teszem, mert csak a fehér vászonnal teli épületben van olyan érzésem, hogy még itt vagy.