Az ebédszünet maradékában beszélgettünk. Holnap este, pénteken megkérem Annabeth kezét. Először elviszem vacsorázni, majd sétálunk a parkban, és ha minden jól megy és igent mond, akkor jön még egy meglepetés, amit Jasonék intéznek. A hétvégére pedig leviszem a tengerparti házba. Megkértem Pipert ügyeljen rá, hogy Annabeth még véletlenül se tervezzen semmiféle programot.
-Mr.Jackson! Merre jár? - zökkentett ki a gondolataimból Mr.Anderson hangja.
-Elnézést tanár úr - szabadkoztam. - Csak elbambúltam.
-Egy évet kihagyott. Én a helyében figyelnék. Ne feledje, hogy a történelem éretségi tantárgy, de ha rajtam múlik, - támaszkodott az aztalra, és mélyen a szemembe nézett - sokáig nem kell még amiatt aggódnia.
-Értettem, uram - szorítottam ökölbe a kezem.
-Remek. Akkor figyeljen - ezzel visszafordult a táblához. Mr.Anderson sosem kedvelt. Minden lehetőséget megragadott, arra hogy megalázzon. Belőle kinézem, hogy szörny.

Töri után jött a tesi. A Goodeban a lányok és a fiúk együtt tornáznak. Az egyik fél ennek kifejezetten örül, a lányok nem. Az öltözők előtt vártuk, hogy az előző osztály végezzen.
Kicsit ideges vagyok. A Köd nem rejti el az összes heget. Mindig erősen kell koncentrálnom, hogy még véletlenül se vegyék észre őket. Még anyám előtt is, ha meglátná például a karomnyomokat, amik a bal vállamtól egészen a jobb csípőmig keresztbe szeli a hátam, ott helyben sírva fakadna. Nekem, Annabethnek és Niconak van a legtöbb sebhelyünk, de Jasonéknak is van, nem egy.
-Jackson! De jó látni! - lépett ki az öltöző ajtaján Michel. - Ugye ma jösz edzésre? Az edző így is pipa rád, a tavalyi miatt. Szerintem ne hagyd ki.
-Eszem ágában sincs - fogtam vele kezett. - Az edzés az egyetlen jó dolog a suliban.
-Sajna - fintorgott. - De én léptem, még van egy föcim, a vén Hunttal.
-Nem irigyellek - Mr.Hunt órákig képes csak a kövekről magyarázni, gondolom nem meglepő, hogy a végére a fél osztály bealszik. - Akkor edzésen. El ne késs megint!
-Hisz ismersz! - tárta szét a karját. - Én olyat nem szoktam.
-Aha, persze - röhögtem ki.
-Percy! Mehetünk - szólt Will.
-Megyek!
Az öltözőbe belépve kellemesen csalódtam. Semmi sem változott. A fal mellett körben voltak padok, középen még kettő egymásnak tolva. Az ablakok nyitva, de így is rettentően büdös izzadtság szag keringett. Igaz, az ajtóval szemben lévő falon nyílik a fürdő, de kinek van ideje óra után zuhanyozni? Azt csak a sportolók használják edzések után. Vagyis az úszócsapat, a kosárcsapat, az amerikaifoci-csapat, az európaifoci-csapat, a röpicsapat, kézilabdacsapat és a szurkolók. Az iskolánk büszke az elért eredményeinkre. Komoly energiát és pénzt öl a csapatok fenntartásárba, annak reményében, hogy minél több hírnevet hozzunk a sulinak.
Miután átöltöztünk a terem előtt megvártuk a lányokat.
Ők lettek kész a leggyorsabban. A többi mit csinál eddig? Körmöt fest?
    A csarnokban az edző azonnal tornasorba parancsolt minket.
-Sorakozó Léhűtők! - rikantotta. - Jackson! Remélem eleget pihent, mert óra után irány a medence. Húsz hoszt úszik az elmulasztott edzések bepótlásaképp. Megértette?
-Igen, Uram!
-Helyes! - a szája sarkában észre vettem egy apró mosolyt. - Úgy tudom a zöldfülűek is hozzád tartoznak, nem igaz?
-Jól tudja, Uram! A barátaim.
-A mai órán felmérem a képességeiket, de ahogy láttam a barátnője jó erőben van - fordult Annabethhez. - Kisasszony, a jobb egyenese elismerésre méltó - biccentett. Az osztály egyetértően tapsolt és füttyögött. Kivéve Kimet és a talpnyalóit. Ők csak felhúzott orral várták, hogy vége legyen.
-Köszönöm, Uram! - húzta ki magát a lány.
-Elég az üdvrivalgásból! Tíz teremkör évindítóként! Gyerünk Puhányok! Szedjétek a lábatokat! - tapsolt kettőt.
Bemelegítés után Mr.Burns kiadta a feladatokat.
-A zöldfülűek és Jackson velem jönnek, a többiek kidobósoznak! - a tanár után mentünk a szertárhoz. Én értetlenül néztem rá.
-Edző bá engem miért...?
-Mivan kölyök? - vágott félbe. - Azt hiszed, nem mérem fel, hogy a legjobb úszóm mennyire tunyult el amíg az apjánál nyaralt? Bár ahogy elnézem pont az ellenkező dolog történt. Te magasabb lettél? - mért végig.
-Lehet - rántottam vállat.
-Majd megnézzük, de először ti jöttök. - nézett Nicoékra. - Ki lesz az első? - Jason jelentkezett önként. Megmérték a magaságát, súlyát meg a többi ilyen netfittes dolgot.
-Ez szép! - elégedetkedett az edző. -Fiam várlak jövőhét pénteken az amerikaifoci-csapat selejtezőjén, ha nem jössz....! - hagyta lógva a fenyegetést, Jason szemébe nézve.
-Ott leszek Uram! - biztosította a fiú.
-Remélem is. Te jösz kölyök - mutatott Leora. A fiú az elmúlt évben megedződött. Már nem volt olyan nyeszlett, mint amilyennek Piper leírta az elején.
-Nem rossz. Van még hova fejlődnöd, de nem rossz - biccentett Mr.Burns. - Következő!
     Most jött Nico. Mióta Willel jár egészségesebben néz ki. Felszedett pár kilót, és színe is lett. Jó rá nézni. Emlékszem a beszélgetésünkre miútán bevallotta, hogy belém volt zúgva.

     ,,Amikor beléptem a gyengélkedő ajtaján megkérdeztem egy apollónos kölyköt, hogy merre találom Nicot. Ő csak egy ajtó felé bökött, majd tovább állt. A kis szobába benézve azt láttam, hogy Will Solace elég alaposan vizsgálgatja a fiút, aki emiatt alig láthatóan elpirult. Akaratom ellenére elmosolyodtam a jeleneten.
-Bejöhetek? - kérdeztem, mire mind a ketten összerezzentek, mintha épp rajtakaptam volna őket valamin. - Vagy jöjjek vissza amikor végeztél a vizsgálattal? - néztem Willre, aki most rákvörös fejjel matatott.
-Ne! Gyere csak!  Majd visszajövök, ha elmentél - hadarta egy szuszra, majd kisietett. Belépve a helységbe leültem Nico mellé az ágyra. Némán ültünk egymás mellett, végül ő törte meg a kínos csendet.
-Mire vársz?
-Tessék?
-Mire vársz? Csak essünk túl rajta!
-Oké, mostmár fogalmam sincs, hogy miről beszélsz - vallottam be.
-A szivatásról, gondolom azért jöttél ide, hogy kinevess.
-Mi? Nem! Azért jöttem, hogy megkérdezzem, miért?
-Mit miért?
-Hogy miért nem montad soha? - erre csak idegesen felnevetett.
-Azt, hogy belédzúgtam? - hisztérikusan felnevetett. - Egy: Számomra ez rohadt kellemetlen és fura. Kettő: Mikor mondtam volna? És három: Gyűlölsz!
-Én sosem gyűlöltelek! Nico, én mindig az öcsémként tekintettem rád!
-Tényleg? - lepődött meg. - Még az alvilági eset után is? - húzta el a száját.
-Igen akkor is. Csak csalódtam benned egy kicsit és meggyengült a bizalmam az irányodba. De megértem, a helyedben talán ugyanezt tettem volna.
-Akkor nem fogsz kinevetni?
-Az érzéseid miatt? Nem, hidd el pontosan tudom, hogy azoknak nem lehet parancsolni, főleg egy ilyen fantasztikus sráccal szemben mint én - erre csak kiröhögött. - Komolyra fordítva a szót. Egy kicsit lehet nehezteltem mert ugye, mindenki azt hitte, Annabethbe vagy szerelmes. De most, hogy ez tisztázódott remélem végre újra tudunk majd beszélgetni, akár komolyabb témákról is.
-Komolyabbakról?
-Figyelj, Nico! Én és Annabeth vagyunk az egyetlenek akik tudják, milyen odalent. Még ígysem tudom elképzelni, mit érezhettél ott teljesen egyedül, de remélem tudod, hogy velünk bármikor beszélhetsz róla, rendben?
-Rendben - válaszolta kissé feszengve mégis megkönnyebülten.
-Szóval akkor Will az eseted, mi? - löktem meg a vállát. Az összes vér az arcába szökött.
-Fogd be!
-Nem! Egy nagytesónak az a dolga, hogy kellemetlen helyzetbe hozza a kistesóját, ha a szerelemről van szó! Jobb is ha elbeszélgetek egy kicsit Solacekel, le kell fektetni egy pár szabályt - indultam el, mert úgy tünt eleget várattam meg Willt, szerintem már alig várja, hogy befejezze a vizsgálatot, kilépve a szobaajtón hallottam, ahogy Nico utánam kiált.
-Eszedbe se jusson Jackson! Tudom, hogy képes vagy rá, de ne merészeld!
-Mit ne merészelj? - állt meg mellettem a másik gerlice.
-Semmit és már itt sem vagyok folytassátok csak ott ahol abbahagytátok. Bezárjam?
-Ne!! - kiáltották egyszerre.
-Oké - ezzel rájuk zártam az ajtót."

      -Hölgyek, ha szeretnék elzavarom a fiúkat amíg végzünk - zökkentett ki az edző hangja. Észre sem vettem, hogy már Willel is végzett.
-Nem kell Uram! Nem vagyunk szégyenlősök. Előttük meg főleg - legyintett Piper.
-Ahogy gondolják - tette fel a kezét Mr.Burns.
-Kijelenthetem, hogy maguk ketten a sulink legsportosabb lányai! - hüledezett a tanárúr mikor végzett velük. - Percy, a barátaid jó formában vannak, de lássuk, te mennyit fejlődtél - fordult felém. Nem okoztam neki csalódást. Pont kicsengetésre lettünk kész mindennel. Elmentünk öltözni, majd én elbúcsúztam a többiektől és mentem a medencéhez. Jó lesz újra látni a csapatot.

Elnézést az elmaradásért. Nem volt időm, se energiám írni. Ti, hogy bírjátok az otthon létet? Mi a véleményetek a netfittről? Nekem az ingafutást és a  testtömeges cuclikat leszámítva nincs bajom vele. Remélem tetszett a rész.
Puszi, Hesztia16.