Alternatív befejezés

   Szeretném azzal kezdeni, hogy sajnálom. Egyszerűen nincs életkedvem folytatni ezeket a fanfictionöket.
   Valahányszor neki kezdenék csak lefagy az agyam. Szeretem a riordanverse-t, de őszintén szólva már évek óta nem köt le.
   Talán majd egyszer, amikor talán nem állok egy évvel az érettségi előtt, egy hajszálon múlott matek kettessel, amikor kijött a sorozat és talán visszajött az ihletem akkor majd újra írom és befejezem a könyveimet úgy ahogy azt szerettem volna.
És most hogy valami normálisat is kapjatok:

Aurora halála után a hónapok gyorsan teltek.
Annabeth, a tükörbe nézve pedig tudta, hogy jól döntött, hogy megfogadta a tanácsát.
Augusztus 31 volt. Az esküvője napja.
Pontosan másfél órával az oltárhoz vonulás előtt. Majdnem minden barátja mellette állt, a Félvér Tábor nagy része, a római táborból egy jó páran, akikkel a hónapok során jóban lettek (a halandók sajnálatosan erről lemaradnak).... meg néhány isten. Bár mindenki legnagyobb megkönnyebbülésére, összesen csak hét jött el. A jegyespár isteni szülei természetesen, Hesztia, aki mindig kedvelte őket, az iker istenségek ragyogó pompájukban, Írisz, hozva a bio sütijeit (a kelleténél, ami Percy álláspontja szerint nulla, úgy harminccal többet) és maga Aphrodité, aki a ceremóniát vezényli.
....És ne feledkezzünk meg a váratlan vendégről sem.

Piper éppen Annabeth hajával bajlódott, amibe igyekezett bele tűzni a díszvirágokat. Sally és Annabeth nevelőanyja, Emily a saját esküvőiket elemezték a szoba egyik sarkában, egy-egy pezsgőspohárral a kezükben (Estelle, Percy húga, az apja karjaiban szunyókált a fiúknál.... elméletileg). Hazel, Kalüpszó és Sadie Thaliát zaklatta, hogy hadd vessenek egy gyors pillantást a beszédére, amit a mennyasszony tanújaként a fogadáson fog előadni, nem sok sikerrel mivel a lány nem volt megtörhető. Zia és Rachel pedig az ablakon kibámulva próbáltak ismerkedni egy kicsit.
A helység elég csendes volt, amíg az árnyékok össze nem gyültek Piper mögött egy alakot formálva. Az alak nem keltett nagy feltűnést (többek között mert még láthatóan is átlátszó volt), hanem csendbe bámúlt át Piper válla felett a szenvedését vizslatva.
-Segítsek? - kérdezte hírtelen.

Na szóval... ilyet nem csinálsz egy szobában tele képzett harcosokkal... Ha a lány nem lett volna füst Piper ökle elég csúnya monoklit hagyott volna a szemén. Ám így az ököl csak átment rajta. Az összes hatás amit elért annyiból állt, hogy a lány arca elmosódott, majd amint Piper visszarántotta a kezét a füst szemcséi azonnal újra összerakták.
-Hát így kell köszönteni a halottat? - kérdezte Aurora a megszokott mennyiségű szarkazmussal.
A füstös testet leszámítva ugyan úgy nézett ki mint amikor meghalt, csak elegánsabban. Egyenetlen hosszúságú haját kontyba kötötte és mindössze egy aranyos fekete, de színes virágokkal díszített ruhát és topánkát viselt.
A szobában minden szempár rászegeződött, ám mielőtt bárki is megszólalhatott volna, a lány feltette a kezét.
-Mindent elmondok, de előbb had vessek egy pillantást a mennyasszonyra! - neki is megvan a fontossági sorrendje. A mutatóujjával karikákat rajzolt a levegőbe, jelezve Annabethnek, hogy forduljon körbe.
Annabeth, túl döbbent, hogy ellenkezzen, pontosan azt is csinálta.
Hófehér, fodros aljú sellő ruhája tökéletesen simult a testére, kiemelve izmos alakját. A ruha ejtett válla csakis csipkéből állt, egy szívalakú dekoltázsból indulva, le egészen a csuklójáig.
-Lélegzetelállító! - mondta drámaian.
-Ro- hogy- mi...
-Mindenre válaszolok, Annabeth, de idehívhatjuk Cartert is? A többi fiút meglátogatom később, de rá most szükségem van - kérte, majd gyorsan hozzá tette: - Már ha nem probléma! Nem vagyok tisztában az államokbeli esküvői szokásokkal.

Annabethnek természetesen nem volt problémája a dologgal, hisz mindenki el volt készülve.

Amikor Carter megérkezett, elbőgte magát. Próbálta megölelni a legjobb barátját, de persze, sikertelenül, ami érthető okokból még jobban összetörte.
-Hogy... - kérdezte miután végre lenyugodott, elfogadva a zsepit a barátnőjétől.
-Először is, tudtam, hogy kibékültök - kacsintott, ahogy mindenki helyet foglalt körülötte. Emily és Sally időközben elhagyták a szobát, hogy egy kis teret adjanak a siránkozóknak (nem Carter volt az egyetlen aki elérzékenyült). Ezután elmondta, hogy a fogva tartója nem is olyan vészes. Persze, rabszolga, dolgoztatják meg minden, de ellentétben a többi szolgával (akik megérdemelték a büntetésüket) őt nem bántalmazzák napi szinten. Ami az ő álláspontja szerint elfogadható munka körülmény. Sosem félt a kemény munkától, hisz egy farmon nőtt fel.
-Nem annyira vészes - nyugtatgatott minket. - És Sztüx egész kedves ha megismered.
-Sztüx?! - Hazel kérdezte. - A gyűlölet?
-Most már érted miért volt olyan haragos anyámmal és Artemisszel. Valami régi viszály. Anyám megszegte a rászegett esküt... Artemisz meg.... őszintén szólva arra már nem figyeltem... mert elterelődött a figyelmem - vallotta be kínosan köhögve egyet. - Szóval mondtam neki, hogy örülnék ha eljöhetnék meglepni, és egy kis rásegítéssel Perszephonétól, aki kölcsön adta nekem ezt a ruhát, sikerült meggyőznöm, hogy elengedjen. Persze, ezek után be kell majd fejeznem az összes munkám, meg vinni neki egy szeletet a tortából, de....
Mind furán néztek rá. Ennyi és megbocsátott neki?
Ám Carter gyanakodva méregette a lányt, akit régen úgy olvasott mint egy könyvet. Az arckifejezése egy pillanat alatt unottra változott, amint Ro ráharapott az alsó ajkára.
-Te belezúgtál, nem igaz?
-Soha! - kérte ki magának, mire a srác csak az egyik szemöldökét húzta fel és Ro válla beesett. - Oké, talán egy kicsit - mutatta a mértékegységet két ujjával.
    Annabeth homlokon csapta magát, Sadie röhögni kezdett, Thalia csúnyán meredt a lányra, a többi lány sóhajtva forgatta a szemét, Carter meg egyszerűen felállt és elkezdte ütemesen verni a fejét a falba.
-Mindig is tudtam hogy mazochista vagy - sóhajtotta amint végzett. Aurora pofákat vágott az irányába, amíg nem találkozott a tekintete Artemisz helyetteséével.
-Héj! Meghaltam, az esküm már nem érvényes! - ellentkezett a morcos pillantások ellen.
-Jogos - mondta Hazel, az Alvilág gyermekeként szakértőnek számított ilyen téren. - Az eskü tényleg csak a halálig szól.
Thalia az ajkába harapott, de azért biccentett.
    És ekkor beállt a kínos csönd..... Senki sem tudta mit kellene mondani.
-Nos... - pattant fel Aurora először, két és fél másodperccel később, ami még egy hiperaktív hulla számára is rekord türelmetlenség. - Én megyek és ráhozom a frászt a fiúkra. A ceremónián találkozunk!
    Ezzel eltűnt.
    Kevesebb mint fél perccel később pedig egy fülsüketítő, magas hangú, ötéves kislányéra emlékeztető sikoly hangzott fel az ajtókon túlról.
    Kalüpszó oldalra biccentette a fejét, ahogy Annabeth felé fordulva feltette a kérdést:
-Szerinted ez melyikünk pasija volt?
   A kellemetlen hangulat azonnal megtört, amikor a lányok mind röhögésben törtek ki.

oOo

   Annabeth az oltárhoz vezető ajtó előtt állt és azt figyelte, ahogy a vőlegénye és a ceremónia vezető (Aphrodité) egy kisebb cica harcba keverednek, mivel az istennő mindenképpen be akarta lőni a vőlegény haját, szó szerint az utolsó pillanatokban. Percy erre heves csapkodással reagált, amit a nő viszonzott.
   A vendégek már a helyükön ülve várták a menyasszony és a koszorúslányok érkeztét.  Percy mellett ott állt Grover, a tanúja, és a többi fiú (Tyson, Jason, Leo, Nico, Will és Frank).
-Még meggondolhatod magad - szólalt meg egy hang Annabeth mellett.
   Artemisz állt ott az oltár előtti csetepatét szemlélve. Elegáns nadrágkosztümje az ezüst minden árnyalatában pompázott. - Csak ki kell mondanod a szavakat és megszabadítalak.
-Értékelem az ajánlatot - kuncogott a menyasszony. - De szeretem Percyt és vele szeretném leélni az életemet.
-Vele? - mutatott előre Artemisz, szemöldökét felhúzva.
   Annabeth vetett egy pillantást a párjára aki maga előtt összefont karral duzzogott, miközben Aphrodité és az anyja is a haját igazgatta (a barátaik legnagyobb szórakoztatására).
    A lány elnevette magát a látványon.
-Igen. Vele.
-Sosem fogom megérteni miért választanál egy idiótát a halhatatlansággal szemben - sóhajtotta Artemisz.
-Percy sokkal okosabb mint aminek láttatni szereti magát - kelt azonnal a védelmére Annabeth.
-Ha te mondod.
    Ezzel az istennő leült a testvére mellé a padokba.
    És a ceremónia megkezdődött.

Ahogy Annabeth várta, hogy a koszorúslányai és a Sally álltal tolt babakocsiban ülő Estelle akinek az ölébe helyezték a gyűrűket, a helyükre sétáljanak, szorosan belekapaszkodott az apjába. Aki kelletlenül feszengett egy pillanatig, majd megkérdezte:
-Ez nem egy nagyon szexista hagyomány?
-De, lehet... - felelte Annabeth halkan. - Viszont szükségem van valakire aki tart, nehogy felessek a saját lábamban az izgalomtól.
-Percy sír - jegyezte meg az apja, amint elindultak a padsorok között.
-Remélem is.
Percy kitett magáért. A lehető legelőkellőbben festett fekete szmokingjában, melynek zsebébe a teremben is tündöklő kék és tengerzöld virágok díszítettek. A mennyasszony és vőlegény kedvenc színei. És valóban, Percy nevetve törölte le az arcán lecsordult árva könnycseppet, ahogy a tekintete találkozott Annabethszével. Nem kellett sok és már a lány is felfelé pislogott, nehogy fekete arccal álljon az oltár elé.
-Vigyázol rá! - jelentette ki Frederick Chase, Percyre nézve.
-Uram, mindenki tudja, hogy ő vigyáz rám.
-Jogos.
Dr. Chase csókot nyomott a lánya arcára aztán leült a felesége mellé az első sorba.
-Szia - suttogta Annabeth.
-Szia - köszönt vissza Percy. - Gyönyörű vagy.
-Nekem sincsen okom a panaszra.
A megjegyzésre Percy felnevetett, aztán azonnal elkomolyodott amint észrevette, hogy mindenki némán bámulja őket.
-Amint a mennyasszony és a vőlegény befejezte az egymással való flörtölést - jelentette be Aphrodité nevetést váltva ki az összegyűltekből. - Kezdjünk.
Annabeth kezdetben nem örült, hogy az istennő maga akarta őket összeadni, de még neki is be kellett vallania, hogy a nő igazán kitett magáért. Nyugodtan és barátságosan beszélt. Összeszedett volt, ügyelve, hogy mindent előírás szerűen csináljon és mondjon, eleget téve Annabeth kérésének.
Vagyis hát.... Majdnem mindent.
-Ha bárki tud olyan okot - kezdte Aphrodité a formalitást - amiért ezt a két embert nem köthetem egybe a házasság szent kötelékével, az szóljon most vagy amennyiben élve szeretné elhagyni ezt a termet, hallgasson örökre.
Az emberek felnevettek, egészen addig amíg a mennyasszony és vőlegény mellett állók elő nem húztak egy-egy halálos fegyvert. Kicsit sem próbálva elrejteni a gyilkolás vágyát. Thalia kezében megjelent az íja, hátáról pedig tegez lógott. Fél szemöldökét felhúzva méregette az egybegyülteket miközben lassan megérintette az egyik nyilat. Bárkit, habozás nélkül kivégzett volna, aki meg mer nyikkanni.
Még Sally is hátrafordult ültében, a mögötte lévők pedig ijedten csúsztak lentebb a székben, szóval az örömanya sem lehetett visszafogottabb.
Annabeth elégedetten bólintott Aphrodité felé, aki folytatta az eskető szöveget. A menyasszony nem tudott haragudni ezért az apró tréfáért, amit az arckifejezéséből ítélve Percy szervezett bele a forgatókönyvbe.
-Az Olimposz által rám ruházott hatalmamnál fogva házastársaknak nyilvánítanak titeket - jelentette ki Aphrodité. - Megcsókolhatjátok egymást.
Percy nem is habozott ahogy a kezével két oldalról közelebb húzta Annabeth arcát és egy hosszú, érzelmes csókba húzta.

oOo

-Jó estét! Elnézést kérek! Megkaphatnánk a figyelmüket? Köszönöm! - sétált fel a színpadra Grover Thalia kíséretében.
Annabeth az ajkába harapott tudva, hogy elérkezett az amitől a legjobban félt: a tanúk beszéde.
A terem elcsendesedett várva, hogy elkezdődjön az este legviccesebb része.
-Azok számára akik nem ismernek minket, én Thalia vagyok a mennyasszony tanúja, jó sok éve ismerem mindkét félt és tudok egy-két dolgot. Nem tudom Annabeth, hogy ezt tudtad-e, de még fa formában is halottam mindent amit mondtál - Annabeth arca azonnal felforrósodott erre. - Igen, pontosan arra gondolok. Viszont be kell valljam, hogy sajnos nem voltam jelen Percy és Annabeth kapcsolatának kezdetén és sok fontos eseménynél.
-Én viszont igen, a nagy részüknél - tette fel a kezét Grover. - Üdvözlök mindenkit, én Grover Underwood vagyok, a vőlegény tanúja és már évek óta követem annak a kettőnek a szerencsétlenségét, sőt Percyvel még egy együttérző kapcsolatot is létrehoztam egy ponton, amivel a gondolatait is képes vagyok néha olvasni.
-Na baszd meg - káromkodta el magát Percy, egy sor röhögést kiváltva a vendégekből.
-Szóval régóta várunk már erre a pillanatra - jelentette ki Thalia, ahogy ő és Grover is előhúzott egy-egy köteg lapot. A lapokat óvatosan kihajtották, majd egyszerre ráfújtak, egy nagyadag pórfelhőt hozva létre a levegőbe, amit nagyon drámaia, köhögést is imitálva el hessegettek. A násznép ismét felnevetett. - Ne nézzetek így, ti voltatok az utolsóak akik rájöttek szeretitek egymást - oltotta be őket, miután a házaspár csúnyán nézett rájuk. - Mivel mind már a legelejétől fogva tudtuk, hogy ez a két szerencsétlen egymásnak lett teremtve. És megvan rá a bizonyítékunk. És a csodálatos Írisz istennő segítségével - mutatott előre Thalia, mire a nő azonnal fel is állt, hogy meghajoljon - nem csak elmesélni hanem megmutatni is megtudjuk. 
A tömeg tapsviharban tőrt ki ennek hallatán, amíg a házaspár szájtátva meredt a legjobb barátaiknak nevezett árulókra.
-Ez most komoly?! - méltatlankodott Percy.
-Tudod te mire vállalkoztál, amikor felkértél - szólt bele a kezében tartott mikrofonba Grover.
Írisz egyetlen legyintésére szivárvány jelent meg a színpad felett, hogy tökéletes rálátása lehessen mindenkinek.
-Természetesen - mondta Thalia - az elején kell kezdenünk. Hogyan is találkozott a gerlepár.
-Percy annyira odavolt a tizenkét éves Annabeth szépségétől, hogy azonnal elalélt - jegyezte meg Grover, mire Percy egyből heves vitába szállt vele. - Jól van! Jól van! A minotaurusszal való küzdelem miatt ájult el, de az már csak részlet kérdése.
A szivárványban megjelent egy kép. A tizenkét éves Percy felfutott a Nagy Ház lépcsőin, majd összeesik.
"Ő az. Biztosan ő az" mondta a képen Annabeth.
-Biztosan ő az mi?
-A próféciára értettem, oké?! - kérte ki magának a lány, ahogy a barátai röhögtek.
-Kifogások, kifogások - motyogta Grover. - És tudod miért nem hisz neked senki? Mert ezek után ki ápolta Percyt napokig, az Apollósok helyett?
-ANNABETH! - kiáltotta a tömeg.
-Pontosan. Ja és Percy? Mi volt az első gondolatod Annabethszel kapcsolatban? - kérdezte Grover egy hatalmas vigyorral a száján.
-Te eszméletlen voltál akkor! - méltatlankodott Percy vöröslő arccal.
-Igen, de most viszont pontosan tudom mire gondoltál - vigyorgott a szatír.
Percy eltátotta a száját, ahogy rájött beleesett a csapdába. Leo elkezdte a szemöldökét húzogatni az irányába, Jason pedig meglökte a kraját, mire szemforgatva beadta a derekát.
-Az, hogy úgy néz ki mint egy ... - az utolsó szót nem lehetett hallani mert elmotyogta.
-Hogy mondod? - tette a füléhez a kezét Thalia.
-Úgy néz ki mint egy hercegnő! - nyögte ki végül, kiváltva a barátaiból egy sor cikizést az irányába, míg Annabeth vihogott.
-Én nem élvezném ezt annyira, Annie. Mi is voltak majdnem az első szavaid a leendő férjedhez? - váltott témát Grover.
Annabethnek pír szökött az arcára, amit azonnal megpróbált a kezével eltakarni.
A szivárványkép változott. Ezúttal Percy a ház verandáján egy asztalnál ült, Kheirón, Mr. D. és a fiatalabb Grover társaságában, miközben Annabethszel szemezett. A szőke tizenkét éves váltogatta a tekintetét Percy és az asztalon fekvő minotaurusz szarv között, majd mélyen Percy szemébe nézve így szólt:
"Álmodban csorog a nyálad." Aztán elszökdécselt.
Természetesen a többiek ezen is jót mulattak.
-Komoly Annabeth? - kérdezte Thalia. - Ez volt a legjobb ami kitellett tőled?
Annabethnek és Percynek is égett a feje, de a tanúk még közel sem végeztek. Ez még csak az első találkozásuk volt.
-Ugorjuk át a részt ahol Annabeth majdnem és elég lelkesen megölette volna Percyt az Árész Bungalósokkal - köszörülte meg a torkát Grover.
Thalia vette át a szót.
-Mindenki tudja a becenevüket egymásnak igaz? Nagyon aranyos. Nos, hiszitek vagy sem, mindkettő sértésnek indult - megmutatták, hogyan szervezték meg a küldetést és indultak el. Nem feledkezve el a buszon folytatott apró csevelyükről, amikor még Argusz is Percyre kacsintott. - Komolyan még Argusz it tudta. Viszont most jön egy érdekes rész.
A következő felvétel arról szólt ahogy Percy, Annabeth és Grover almával focizott New York utcáján. Az egyik alkalommal Percy csak kézzel tudta elkapni a "labdát" amit azonnal fel is dobott Annabeth kezébe.
"Bocs." Mondta Percy. "Ezt elszúrtam." Viszont zavartan pislogott amikor látta Annabeth mennyire elpirult és a fiatal Grover próbált nem mekegni. "Talán valami baj van?"
"Nem!" Vágta rá Annabeth. "Folytassuk."
-Aki nem tudná - mondta Thalia. - Az ókori Görögországban ha egy fiú megdob egy lányt egy almával és a lány azt elkapja, az eljegyzésnek számít.
-Mi?! - kiáltott fel Percy döbbenten. - Akkor minek bajlódtam ennyit a másodikkal?
Az emberek felnevettek, Annabeth pedig csak a srác karjába bokszolt.
Grover végigsimított a kecskeszakállán.
-Szerintetek ki viseli a nadrágot a párkapcsolatban?
-ANNABETH! - kiáltotta mindenki.
Grover elégedett biccentett, majd Annabethre kacsintott aki pedig vigyorgott mint egy normálatlan.
A következő jelenet az életükből nem volt más mint a pudlis incidens:
"Nem fogok köszönni egy rózsaszín pudlinak." Jelentette ki Percy. "Ezt felejtsd el!"
"Percy!" Förmedt rá Annabeth. "Én köszöntöttem ezt a pudlit. Te is köszönj szépen neki!"
Egy ideig farkasszemet néztek egymással és végül Percy köszönt a pudlinak.
A felnőtt Percy beismerően bólintott.
-A következő felvétel elrepít minket a a Denveri elhagyatott Vizivilágba és annak egyik bájos látványosságához: A Szerelmesek Alagútjához! - mondta Thalia színpadiasan.
-Komolyan?! - kiáltotta Annabeth.
-Ugyan, még félúton sem vagyunk - legyintett a punk.
"Mi gond lenne?" Kérdezte Grover.
"Nem tudom. Csak egy érzés. Annabeth, gyere velem...."
"Te viccelsz?" Méltatlankodott Annabeth, úgy nézve Percyre mintha most jött volna a Holdról. Az arca paprikavörösre gyúlt.
"Most meg mi a baj?" Csattant fel Percy mérgesen.
"Még hogy veled menjek Borzongató Szerelemutazásra? Hát még mit nem! Mi van akkor, ha valaki meglát?"
"Ugyan ki látna meg?" Kiáltott rá Percy, de már az ő arca is vörös volt. Csak úgy mint az idősebbik énjéé.
-Csak hogy tisztázzuk - szólt bele a mikrofonba Grover. - Annabeth végül elment vele egy Borzongató Szerelemutazásra - megvárta amíg a nevetés csillapodik aztán sóhajtott. - Ugorjunk egy évet rendben? Mert ha nem jövő hétig itt lennénk. Szóval, Annabeth leskelődik.
-Na menjetek a fenébe! - szaladt ki a mennyasszony száján, miközben Percy lehajtotta a fejét az asztalra és úgy röhögött siralmában.
    Felvételeket mutattak, hogy Percy a szobájában és az iskolában is maga mögé nézeget (nem kihagyva a részt ahol Percy Annabeth fényképét nézegette a srác legnagyobb bánatára). Végül egy tornateremben állapodott meg a két, ahol Annabeth éppen kinyírt egy szörnyet.
"Annabeth.... hogyan tudtál.... és mióta...."
"Reggel óta. Beszélni akartam veled de sosem voltál egyedül."
"Akkor reggel az az árnyék te voltál..." vörösödött el. "Istenem te kilestél az ablakon át!"
"Most nincs időm elmagyarázni." Pirult el ő is.
-Ejnye, ejnye Annabeth - rázta a fejét Thalia rosszallóan, majd gyorsan váltott. - Már ekkor mindenki tudta és ha azt mondom mindenki azt úgy értem mindenki. Még Clarisse is.
    A szivárványban ismét változott a kép: Percy, Annabeth, Tyson, Grover és Clarisse vizipónik hátán utaztak a tengerben.
"Ilyenkor bánom, hogy nincs nálam fényképező." bökött Percyék felé Grover.  
    Clarisse értetlenkedve nézett oda majd mikor meglátta ahogy Percy az alvó Annabetht átölelve hortyog idegesen a vízbe csapott.
"A francba! Jövök Silenának tíz drachmával." morogta.
"Te fogadtál Aphrodité lányával szerelemügyben?" Nevetett Grover.
"A fene se hitte volna hogy ezek ketten...." hagyta lógva a mondatott.
"Láttad volna őket az első küldetésünkön." rázta a fejét Grover. "Olyanok voltak mint egy öregházaspár. Folyton veszekedtek közben odavoltak egymásért."
-Igen Tyson, ott vagy te is - csitítgatta a testvérét Percy, próbálva kontrollálni az arcát.
-És ha ebből nem jött volna rá, akkor ebből már biztosan - mutatta Thalia ahogy Annabeth megpuszilja Percyt a szekérverseny végén.
-Komolyan mondom srácok, túlságosan megkönnyítettétek a dolgunkat - tárta szét a kezét Grover, majd ismét sóhajtott. - Annyi, annyi dolgot mutathatnánk ma, de sajnos szoros időponthoz vagyunk kötve, köszönjük Annabeth - jegyezte meg, kiváltva egy szúrós pillantást a lányból. - Nem rossz szándékból mondom, tudom sietni szeretnél már a hotelszobába - a vendégek értékelték a finom célzást, a mennyasszony már kevésbe.
    Mindkét tanú hátratántorodott, amikor Annabeth felugrott a székéból, hogy rájuk vesse magát és mindössze Percy állította meg célja elérésében aki vele együtt ugrott, hogy visszafogja.
-Látják emberek, már egymás gyilkolási vágyát is kiszagolják - nevetett kínosan a mikrofonba Thalia, majd a társához fordult. - Azt hiszem egy pár viccet ki kellene húzni.
    Grover egyetértően biccentett és Thaliával a lapjaik felé hajoltak. Egymás közt diskurálva nézték a sorokat, néha hevesen rázva a fejüket, néha vállat vonva. Végül Grover vagy hat lapot kezdett el nassolgatni.
-Ezzel kaptunk vagy tíz percet pluszba, tizenöt ha kihúzzuk azt az öt percet amit arra hagytunk, hogy Annabeth végig kergessen minket a csarnokon egy karddal, de az még majd elválik - jegyezte meg Thalia a száját húzva miközben bizonytalanul méregette a fogadott testvérét.
-Szóval.... - köszörülte meg a torkát Grover. - Annabetht elrabolták, Percy ki lett zárva a küldetésből.... Mit csinál Percy? Hát persze hogy megszökik a táborból, hogy csatlakozzon a küldetéshez. De arra nem számított, hogy út közben találkozni fog egy bizonyos istennővel.
   Sokan értetlenkedve néztek össze, főleg Annabeth, viszont Percy lehajtotta a fejét az asztalra, hogy elnyomjon egy kósza káromkodást.
    Aphrodité, aki gyermekei körében ült, tapsolni kezdett.
-Ú! Én! Én jövök.
   Percy egy tükröt tartott fel Aphroditénak egy limuzinban ülve. A fiú láthatóan zavarban volt.
   Az istennő várakozóan nézett rá.
"Engem az érdekelne te miért vagy itt."
   Percy úgy nézett ki mint aki nem akar válaszolni, de végül kinyögte.
"Annabeth bajban van."
   A tömeg hangosan oooo-zott.
-Egy küldetés az igaz szerelem nevében, mondta Aphrodité akkor Percynek aki teljes mértékben letagadta - szavalta drámaian Thalia. - Most mit mondanál Percy?
    A fiú válaszképp csak bemutatott nekik fel sem emelve a fejét az asztalról.
    Ismét Grover lépett előre.
-Tegye fel a kezét az aki valaha is vonzónak találta Percyt? Ne szégyelljétek, Percyn kívül mindenki tudja, hogy egy ponton majdnem mindenki belezúgott egy kicsit.
   A terem fele magasba emelte a kezét. Majdnem minden lány (Jason és Frank legnagyobb örömére az ő barátnőik a ritka kivételek közé tartoztak) és egy jó pár fiú is (igen, Apollóval egyetemben). A vőlegény értetlenül forgolódott azt kérdezgetve:
-Nektek meg mi bajotok van?
-Igen Percy, tudjuk, hogy az önbizalmad gyakran a béka segge alatt van, de ha ez segít, a többség hamar túllépet rajtad, főleg mert Annabeth így nézett azokra akik akár egy kicsit is flörtölősre vették a stílust a közeledben - mutatott a szivárványra Thalia, ahol egy sorozatnyi kép jelent meg Annabethről, aki gyilkos tekintettel meredt előre. Percy csodálkozva nézett a mellette ülő szőkére, aki lejjebb csúszott a székében. - És Annabethre is hajtottak az emberek az évek során, csak kevésbé feltűnően, mivel amíg Percy teljesen vak volt az őt körülvevő rajongásra, Amnabethnek feltűnt ha valakinek hátsó szándékai vannak. Így Annabeth leendő udvarlói nem csak Percytől kaptak ilyen nézéseket - jelent meg most Percy gyilkolásra kész arca. - Hanem mert Annabeth így nézett amikor Percyn kívül más pasi romantikus szándékkal lépett a közelébe - ismét egy sorozat Annabethről, csak most a gyilkoló vágy mellé még szánalom is vegyült.
-Nehéz volt az élete szerencsétlen táborozóknak - jegyezte meg Thalia.
-Még egy év eltelt az időben. Annabeth féltékeny, Percy nem ért semmit. Csak a szokásos - legyintett Grover.
A szivárványon ezúttal Rachel és Percy jelent meg egy barlangban... pontosabban a labirintusban.
"Nagyon sajnálom." Kért bocsánatot Percy, ahogy leült mellé. "Nem tudom mi ütött Annabethbe."
Rachel úgy nézett a srácra mintha egy idióta lenne.
"Tényleg? Ötleted sincs?"
"Nem."
"Pasik." Sóhajtotta Rachel.
-Még látnoki képesség sem kellett hozzá hogy tudjam - kiáltotta a vörös.
-Várjunk, várjunk, várjunk! - tette fel a kezét Thalia. - Kecskepajtás, azt hiszem kifelejtettünk valami nagyon lényegeset.
-Valóban? - kérdezte Grover tettetett értetlenséggel, majd homlokon csapta magát. - Ja tényleg! Ez még jóval a Rachelös beszélgetés előtt történt ami nem vet jó fényt a kedvenc Hínáragyunkra.
Ezúttal is egy barlangot mutattak, Percy és Annabeth egy szikla mögött guggolt és úgy tűnt hevesen vitatkoznak valamiről.
-Ó te jó ég! - sóhajtotta Percy, Annabeth pedig bár vöröslő arccal, de kihívóan meredt rá.
"Nem hagylak itt!" Jelentette be Annabeth határozottan.
"Van egy tervem." Érvelt Percy. "Elterelem a figyelmüket. Használd a fémpókot, az majd elvezet Héphaisztosz műhelyébe! El kell mondanod mire készülnek!"
Annabeth egy pár pillanatig úgy meredt Percyre mintha be akarna húzni neki, de végül csak szájon csókolta, taps vihart váltva ki a nézőkből.
"Vigyázz magadra, Hínáragyú!" Azzal feltette a sapkáját és eltűnt. Percy pedig bámult ki a fejéből mint egy idióta.
-Percy axe broken - jegyezte meg Grover a mikrofonba.
-Pofa be! - kiáltott rá Percy.
-Ne nézz így ránk Percy! - vágott vissza Thalia. - Mind tudjuk, hogy okosabb vagy mint aminek gyakran tetteted magad, de az biztos hogy megvannak a magad pillanatai. De még van bőven mutatni valónk.
-Még egy háború közepén is van idő őket szivatni - mondta Grover.
A táborozók az Empire State Building előtt álltak figyelve Percy utasításaira. Aztán Annabeth vette át a szót:
"Én Percyvel megyek. Majd csatlakozunk hozzátok vagy bármelyik csapathoz, ahol szükség lesz ránk."
"Aztán semmi etyepetye!" Kiáltotta valaki hátulról. Mind a ketten elpirosodtak.
-Mindenki tudta - hangsúlyozta ismét Thalia. - Most nézzük meg ahogy Percy az életével játszik.
A Williamsburg hídon álltak, az ellenséges csapatok az egyik végében sorakoztak miközben a táborozók minden erejükkel próbálták őket feltartóztatni.
Annabeth Percyt szemlélte, majd bólintott.
"Legyen ahogy akarod. Menj!"
"Nem kapok búcsúcsókot? Azt hittem, így szoktuk?" Kérdezte nagyon bátran Percy.
Annabeth egy pillanatig úgy meredt rá mintha le akarna keverni neki egyet, de csak ennyit szólt:
"Gyere vissza élve, Hínáragyú, aztán majd meglátjuk!"
-Mindenki ismeri a sztorit, hogyan mártózott meg Percy a Sztüxben, hogy sérthetetlenséget nyerve fel tudja venni a harcot Kronosszal. Viszont kellett neki egy úgy nevezett Akhilleusz-pont, ami a halandók világához köti. Szerintetek mi, vagy pontosabban ki volt az Percynek? - tette fel a kérdést Grover, majd elégedetten biccentett a résztvevők egyöntetű válaszán:
-ANNABETH!!!!!
-Azt mondják a lelki társak gyakran megérzik ha a másik veszélyben van - mondta Thalia. - Annabeth ezt bizonyította.
A táborozók visszavonulóban voltak, Percy Annabeth előtt futott. Aztán egy szemkötős gyerek tőrrel neki esett Percynek, Annabeth pedig az utolsó pillanatban ugrott elé, a vállával fogva fel a tőrt.
Az asztalnál ülő lány grimaszolt egyet, más jelét viszont nem mutatta annak, hogy zavarta volna az eset. Megszúrták. Félisten, az ilyen szinte mindennapos.
"Annabeth!" Kiáltott fel Percy ahogy sarkon fordult a sikolyra. Elkapta a lányt mielőtt a földre esett. Aztán olyan erővel vágta fejbe a félistent, hogy a sisakja behorpadt. "Vissza!" Suhintott előre a kardjával. "Senki se merészeljen hozzáérni!" Szemében színtiszta gyűlölet és gyilkolás vágy égett.
A kép változott. Kivételesen egy hotel teraszára. Annabeth egy nyugágyon feküdt elég ramaty állapotban, mellette térdelt Percy.
"Aranyos vagy amikor aggódsz." Suttogta Annabeth erőtlenül. "Teljesen összehúzod a szemöldököd."
"Nehogy azt hidd, hogy meghalhatsz, amíg jövök neked eggyel." Mondta Percy. "Miért álltál a tőr útjába?"
"Te is ezt tetted volna a helyemben."
   Percy bólintott, de valami még zavarta.
"Honnan tudtad?"
"Mit?"
Percy körülnézett mielőtt közelebb hajolt hozzá.
"Hogy hol van az Akhilleusz-potom. Ha nem fogod fel azt a szúrást, halott lennék.
Annabeth a távolba meredt.
"Fogalmam sincs, Percy. Egyszerűen csak éreztem, hogy veszélyben vagy."
-Kérdés-e az még hogy a nap így végződött? - tárta szét a karját Thalia, ahogy ezúttal a Félvér Tábori étkező pavilont mutatta a szivárvány.
    Percy és Annabeth egymás mellett ültek, egy kék mázas, leginkább téglára hasonlító tortát eszegetve. Percy idegesen tekingetett Annabethre.
"Mit akarsz mondani, Hínáragyú?"
"Lehet, hogy fenéken billentesz érte."
"Tudod, hogy a fenéken billentés elől úgysem menekülsz."
Lerázta kezéről a morzsákat.
"Amikor a Sztüx-folyóban legyőzhetetlené váltam... Nico azt mondta, koncentráljak arra, ami a világhoz köt, ami miatt halandó akarok maradni."
Annabeth a horizontot nézte.
"Na, és?"
"Aztán odafent az Olimposzon, amikor istent akartak csinálni belőlem..."
"Sajnálod, hogy nem lettél az, mi?"
"Egy kicsit. Nem lettem isten, mert arra gondoltam, hogy... nem akarom megállítani az életet, mert az élet mindig jobb és jobb lesz. És gondoltam valamire..."
"Nem inkább valakire?" kérdezte Annabeth lágy hangon.
   A lány láthatóan, majdnem elnevette magát.
"Te kinevetsz engem." sértődött meg Percy.
"Dehogy!"
"Te aztán igazán nem könnyíted meg a dolgom, Észlány."
   Akkor aztán tényleg elnevette magát, és átkarolta Percy nyakát.
"Soha nem fogom megkönnyíteni a dolgod, Hínáragyú. Ehhez nyugodtan hozzászokhatsz."
Annabeth egy hosszas csókba húzta újdonsült pasiját, hatalmas örömujjongást kiváltva a nézőkből, ám Thalia feltette a kezét, jelezvén, hogy várjanak.
Egy morgó hang zavarta meg a párt: "Azt hiszem kezdhetjük!
A pavilon hirtelen megtelt fáklyákkal és táborlakókkal. A kukkolók csapata Clarisse vezetésével rájuk rontott, és mindkettőjüket felkapták a vállukra.
"De gyerekek! Számotokra nincs olyan, hogy magánélet?!" méltatlankodott Percy.
"Annyira összemelegedtek! Ideje lehűteni őket!" mondta Clarisse vidám hangon.
"A kenuzó tóhoz velük!" kiáltotta Connor Stoll.
Ujjongva futottak le velük a dombon, de ügyeltek rá, hogy szorosan egymás mellett vigyék a nevető, de annál jobban piruló, szerelmeseket, és ne kelljen elengedniük egymás kezét. Mielőtt vízbe dobták őket, Annabeth és Percy magasra tartották kezeiket. Percy utoljára még rájuk vigyorgott, aztán a tó alján légbuborékot fújt maguk köré, majd ismét heves csókba húzva Annabetht. A táborozók ott szobroztak a parton, és várták, hogy felbukkanjanak..... hiába.
-Tényleg úgy akartátok megszivatni Poszeidón fiát, hogy beledobtátok őt és a barátnőjét egy tóba? - kérdezte Carter zavarta, miközben mellette a légneművé vált Aurora a tenyerén megtámasztva az állát meredt a képre ábrándosan. A lány másik oldalán ülő Sadie megpróbálta kizökkenteni a transzból azzal, hogy elkezdte bökdösni, mindhiába hisz a keze átment rajta. Sadie rájőve, mekkora ostobaság volt ez tőle, homlokon csapta magát.
-Nem a legjobb ötletünk volt - ismerték be a Stoll fivérek egyszerre.

    Grover ismét megköszörülte a torkát.
-Szóval a szerelmesek együtt vannak végre valahára, mindenki boldog, Percy elvitte Annabeth Párizsba az egy hónapos évfordulójukra....
-Az egy valódi dolog? - kérdezte valaki a tömegben.
-....igaz, miután úsztak egyet a csatornákban, de összességében minden rendben, igaz? Hát persze, hogy nem! - nevetett fájdalmasan. - Nem fogok semmi rosszat mondani a Mennyek Királynéjára, mert szeretek élni, szóval összességében annyi, hogy Percyt elrabolták, Annabeth égen, földön, vízben és kanyonokban kereste. Nyolc hónappal később pedig Percy fel is bukkant a Jupiter Táborban, emlékezet nélkül. Vagyis hát.... ki volt az egyetlen, az egyetlen személy akire Percy emlékezett? Na hadd haljam mindenki közösen! Utoljára! - buzdította a közönséget.
-ANNABETH!!!!! - kiáltotta mindenki egyszerre.
-Pontosan, és sok hónap távollét után a pár újra egymásra talált. Nézzük meg mi is történt pontosan!
    Az Argo II. a levegőben lebegve horgonyzott a Jupiter Tábor fölött, ahogy a legénység köszöntötte a rómaiakat.
   Annabeth önkéntelenül szaladni kezdett kedvese felé, és Percy is futásnak eredt. A tömeg megdermedt. Néhányan a kardjuk után kaptak, amik nem voltak náluk. Percy átölelte a lányt és hosszasan megcsókolta.
"Istenek, soha nem hittem, hogy újra-" Percy nem tudta befejezni a mondatát mert Annabeth elkapta a csuklóját, és átdobta a válla fölött. Percy nyekkenve csapódott a kövezetnek...... aztán a jelenet megismétlődött..... és megint.... És megint.... És megint....
   Az emberek akik kezdetben jót mulattak a jeleneten kezdtek összezavarodni.
-Öhmmm.. beakadt a lemez, Írisz istennő? - kérdezte Thalia a tarkóját vakarva.
-Oh, nem drágáim. Csak nagyon vicces - kuncogott a nő.
   Na erre megint kitört a nevetés, Percy pedig csak a szemét forgatta.
   Végül a folyamatos lejátszás abba maradt és a jelenet rendesen ment tovább.
    A rómaiak felkiáltottak. De Reyna leintette őket.
"Nyugi!"
  Annabeth Percy mellkasára térdelt, és alkarját a nyakának nyomta.
"Ha még egyszer elhagysz...." kezdte könnytől égő szemmel "....az összes istenre esküszöm, hogy-"
   Percy elnevette magát.
"Értettem a figyelmeztetést." mondta Percy. "Nekem is nagyon hiányoztál."
    Annabeth felállt, és felsegítette a fiút.
-Romantikus, nem igaz? - kérdezte Grover. - Akkor igaz egy szerelem, ha már a halálos fenyegetéseken is nevetünk.
    Ezúttal Thalia köszörülte meg a torkát kellemetlenül.
-Ugorjunk még egy kicsit az időben, oké? Akkor is ha nem oké, ez egy költői kérdés volt - magyarázta sietősen. - Ha eddig még nem jöttetek volna rá Percy is tud ám romantikus lenni.
    Az utolsó felvétel Görögországban játszódott. Piper, Annabeth és Percy épp kilépett a Panteonba vezető alagútból.
   Annabeth a földbe vájt jeleket tapogatta végig; az elnagyolt, varjúlábnyomszerű alakzat olyan hosszú volt, mint egy emberi test. A környéke fehér volt, és hepehupás, mint egy kőbe ágyazódott hegszövet.
"Ez az a hely." állapította meg Annabeth. "Percy, ezek a nyomok Poszeidón szigonyától származnak."
    Percy vonakodva érintette meg a hegeket.
"A giga-mega szigonyától."
"Itt szakította át a földet." magyarázta Annabeth. "Itt fakasztotta a sós vizű forrást, amikor az athéniak kegyeiért versengett anyámmal."
   A nézők között Poszeidón és Athéné váltott egy szúrós pillantást.
"Szóval itt kezdõdött a rivalizálás." jegyezte meg Percy.
"Igen."
    Percy magához vonta Annabetht, és megcsókolta... olyansokáig smároltak, hogy Piper kínosan hátrább lépett, tettetve, hogy a mellette lévő fal hírtelen nagyon izgalmas lett.
    Amikor Percy elhúzódott Annabethtől, a lány úgy tátogott, mint a partra vetett hal.
"Ezennel vége a rivalizálásnak" jelentette ki Percy. "Szeretlek, bölcsesség lánya!"
    Annabeth úgy sóhajtott fel, mintha elolvadtak volna a bordái.
    Poszeidón és Athéné ezúttal csak a szemüket forgatták, miközben körülöttük mindenki tapsolt.
-És mi ezzel a gyönyörű jelenettel távoznánk is! - kiáltotta át a tapsvihart Grover. - Köszönjük a figyelmet! Fantasztikus közönség voltak!

oOo

   Az est hátralévő része szórakozással telt. Az apa-lánya és anya-fia tánc mind a négy félt könnyekre fakasztotta. A mennyasszony és vőlegény első tánca gyönyörű volt, főleg amikor Aphrodité rózsaszirom esőt hullatott rájuk.
   Volt minden az emberek szórakoztatására: koktél bár (szigorúan alkohol mentes, Aurora legnagyobb felháborodására, mert mekkora hülyeség már a huszonegy éves korhatár, nem mintha szellemként ihatott volna egyáltalán, csak mások nevében borult ki), körtáncok, játékok, még karaoke is. Ro és Carter egy fantasztikus duettet adtak elő a Set it off - Partners in crime című dalával, ami a szellemlány álláspontja szerint illett a házaspárhoz, Piper pedig mindenkit megsiratott Martin Garrix és Bebe Rexha - In the name of love előadásával.... A többiek inkább csak elbohóckodták az egészet. Az különösen vicces volt, amikor Percyre vagy Leora került a sor... egyik sem tud énekelni. És igen... Percy az Under the sea-t, Leo pedig a This girl is on fire-t énekelte. A torta vágásakor egy kisebb kaja csata is kialakult (egy torta sem veszett kárba a művelet során és Ro tudott hazacsempészni egyet a szíve hölgyének).
    Az este végeztével, amikor a házaspár elindult a hoteljükbe, onnan másnap pedig a nászútjukra Hawaiira, Annabeth még megállt egy pillanatra és minden szingli figyelmét kérte.
   Félig a hófehér limuzinban állva meglendítette a csokrát hátrafelé. A csokor repült és repült az embertömeg közepébe... egészen addig amíg egy enyhe fuvallat irányát nem változtatta és egyenesen Nico di Angelo kezében nem landolt... pontosabban az arcába, ahonnan a fiú azonnal elrántotta.
   Az emberek hangosan nevettek a jelenet láttán, különösen Will, aki félig már a földön fetrengett.
   Nico, vérvörös fejjel, dühösen nézett körbe egészen addig amíg meg nem akadt a tekintete egy bizonyos szőkén.
    Az utolsó dolog amit Annabeth látott a limuzin hátsó ablakán keresztül, ahogy elhajtottak az volt, hogy Hádész fia a menyasszonyi csokrával a kezében kergeti Jasont, majd mikor utolérte azzal kezdte el ütni. Mellette Percy már szinte haldokolt a nevetéstől, Annabeth pedig tudta, ennél jobb esküvőt nem is kívánhatott volna.

–Vége–

Köszönöm a kihívást

1.) gimi
2.) eh
3.) hehe, no
4.) .... 🤷‍♀
5.) .... Töri? ....
6.) fizika
7.) nem tudom hogy megyek-e
8.) aha, takarítok és pék vagyok. (Amúgy nem, de azt csinálom amit egy pék és pénzért szóval...)
9.) de
10.) ....tökéletesen elkerüljük egymást de egy-kettőnek talán még a nevét is tudom... vagy felismerném hogy egy suliba járunk... talán...
11.) nincs állandó termünk négy különböző épület közt rohangálok
12.) aha
13.) nincs
14.) attól függ kit és mikor kérdezel
15.) busz
16.) igen (én)
17.) az utolsó évre? Nem hiszem
18.) nagyon
19.) tantárgytól függ. A töri szép és rendezet.... A fizikába csak rajzolgatok.... ha előveszem egyáltalán....
20.) igen
20+1.) halványlila gőzöm sincs hogy miről hadoválsz drágalányom/fiam/személyem