Napló
Nico szülinapján, Will átadja az ajándékát, mégpedig egy naplót.
-Boldog szülinapot!-mondta Will, majd legfényesebb mosolyával átadta a fekete csomagolópapírba csomagolt ajándékot. A csomagolásra matricákat ragasztott. Volt köztük egy cuki mosolygós napocska, egy narancs-és egy szívárványszínű zászló, és egy táncoló, mosolygós csontváz. Nico ránézett a borításra, majd felhúzta mindkét szemöldökét, majd egy mosoly költözött arcára.-Azért annyira nem lett rossz...-mondta az apollónos fiú.-Csak bontsd ki, majd megesz a kíváncsiság.
-De te tudod mi van benne, akkor miért vagy kíváncsi.-húzta direkt az időt Nico. Ellenben Willel, ő mezei egyszerűséggel széttépte a csomagolópapírt, míg a másikra mindig perceket kellett várni amíg lekaparta a celluxot a papírról.
Ilyenkor Nico újra kisgyereknek érezte magát, szinte érezte hogy ott áll mellette édesanyja, és nézi hogy gyereke mennyire örül. Érezte, Bianka ott áll mellette, és mosolyog öccsére.
Széttépte a csomagolópapírt, és egy fekete bőrborítású lakatos füzetet látott. Értetlenül nézett, nem értette miért kapott egy füzetet. Will valószínűleg észrevette barátja nézését, mert szinte rögtön mondani kezdte betanult monológját.
-Ez egy napló.-mondta.
-Azt látom, de miért is kaptam?-kérdezte a hádészos.
-Ah, olyan lüke vagy, ez egyértelmű.-jegyzete meg Will.- Hiszen egy az egyben hasonlítotok!
-Ez itt egy élettelen, száraz tárgy. Mégis hogy hasonlítanánk?!-vonta kérdőre.- "egy az egyben hasonlítunk"-idézte a fiút. Will megforgatta szemeit.
-Úgy értem, mint látod, kemény borítású, akárcsak te.
-Ez egyre jobb lesz...-mondta Nico. Pasija ezt a megjegyzést elengedte füle mellett, és folytatta.
-De belül puha és sokoldalú.-Niconak a szíve kihagyott egy dobbanást.-Mindegy milyen színűre színezed, és mindegy kitől jöttél, te te vagy.-az apollónos fiú a zsebébe nyúlt. Egy kis kulcsot vett ki belőle.- Ráadásul csak azok olvashatnak bele, akiknek megvan a szívedhez a kulcsuk.- Will kinyújtotta Nico felé a kulcsot, és az utolsó pillanatban, amikor Nico félénken megfogta a fémdarabot, de még nem emelte fel, a szőke megfogta a fiúkezét, és hirtelen magához rántotta.
-Boldog szülinapot Sötétség hercege!-azzal egy csókot nyomott szerelme hideg ajkaira.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro