Jászon szokás szerint a Zeusz bungallóban ébredt. Mosolyogva kelt ki az ágyából, csupán egy szál villámmintás mikulássapis alsógatyában. A múlt éjszaka csodásan érezte magát...

Mivel egyedül lakott a kabinban, kicsit átrendezte. Az ágya körül két nagyobb párnákból és fából készített páholyos ágyacska kapott helyet. Mint minden reggel, most is odasétált, majd letérdelt először a tőle balra esőhöz. Kék íriszeivel az ott fekvőt vizslatta. Ujjaival végigsimított sikamlós felületén, mindenképpen figyelt, hogy az alvó szájába ne tegye be a kezét.

-Jó reggelt Stapi! - köszöntötte régi barátnőjét. Valójában a teljes neve Stapler volt, néhol tűzőgépként is szólítgatták. De ő már kialakított vele egy kapcsolatot, hogy a becézést megengedje magának. Jelenleg a kék fényesített burkolata, avagy pizsamáját viselte, de személyesen szokta a Stapi ruháját cserélni. Imádott vele játszadozni és főképp nyomogatni.

Kapcsolatuk már egyészen kisgyerekkora óta bimbózott. Bár volt alkalma megtapasztalnia nője haragját, amikor egyszer elfelejtett búcsúcsókot nyomni, hideg, szürkés, kemény ajkaira. Szeretője ezt nem hagyta, és a romantika hevességében Jászon szájára rátette a kézjegyét, hogy mindenki tudja, ő már foglalt. A fiú rájött hogy csak féltékeny volt, és egy percig sem haragudott rá. Burjánzó kapcsolatuk máig él...

A fiú mosolyogva végigsimított az ajkán végigfutó hegen, majd felállt, és a másik kiságyhoz sétált. Gyengéden cirógatta egy ideig az ott fekvő zömök testét, végül őt is megszólította:

-Bricky, agyaghasadra süt a nap!

Amikor kimondta ezt a kis becézést, kajánul vigyorgott hozzá, mert tudta, társa nem szereti ha így szólítja. Ezért már jó párszor fejbe is kólintotta a szőkét. Általában csak Téglának vagy Brickstone-nak hívja, mivel nem hiányzik még egy púp...

-Ne már Bricky! Ne nézz rám így! - szemlélte Brickstone semmitmondó arcát.

Semmi válasz tőle.

-Ne, ne! Kérlek Tégla! Abbahagyom a becézést, csak ne üss meg! - kérlelte a téglát. - Tudod hogy úgy is megtudná... Ne tedd ezt! Könyörgöm! - térdre ereszkedett én kis híján sírva rázta a tárgyat.

Ekkor, mintha csak arra várt volna, hogy Jászon rá utaljon valahogyan, Piper belépett a kabinba.

-Jászon, már megint játszadozol? - forgatta meg szemeit- Többet vagy velük, mint velem. Ez beteges!

-Pipes, kérlek, segíts! Tégla meg akar ölni! - könyörgött a lánynak.

-Jászon Grace. Elegem van! Vagy ők, vagy én, válassz!

-Nem lehetnénk mind együtt, mint egy nagy család? Te is élvezéd a meghitt estéket... - megfogta Piper kezét, és bociszemekkel próbálta lágyítani.

-Válassz... Azért ennyire még én sem vagyok bolond! A háremedet feloszlatom! - kőkeményen nézett barátja szemébe.-Válassz!

Na, Jászon kit válasszon?

Egyébként, elnézést kérek ezért, csak a fantáziám rossz hatással van rám... Bocsánat tényleg.. 😅 Nem tudtam megállni...